A páciens neve: Orbán Viktor

258 komment

Mester Iván hirdetés

A fiatal Orbán Viktort ismerők szerint a katonaság alatt megélt megaláztatás szinte vadembert faragott belőle az egyetemre. Balhék, fegyelmik, erőszakoskodás, leginkább Simicska Lajossal közösen. Úgy tűnik, azóta sem érti, hogy miért kellene visszafognia a haragját, sértődöttségét, elfojtott kisebbrendűségi komplexusaiból fakadó bosszúszomját.

Fotó: Sebastien Pirlet / Reuters

Talán már tényleg csak egyetlen dolgot ismer: a saját előrejutását segítő kérlelhetetlen és könyörtelen törtetést. Ha nem tenné, összeomlana, depresszióba süllyedne. Áhítozza a konfliktust, hogy valakinek érezze magát, hogy értelmet lásson az életében. Azt hinné az ember, hogy mérhetetlenül cinikus, de nem az, legalábbis nem mérhetetlenül. Lázár János és a volt SZDSZ-es Kóka János, igazán cinikusak. OV automatizmusai, személyiségébe épített és elfojtott indulatai inkább a kétségbeesett, csapongó, minden elvet és értéket tagadó tökéletes önvédelem érdekében az ingatag bandavezéri identitás megtartására irányul. Karakteréből fakadóan képtelen megállni, izgatott, szorongó, kielégíthetetlen. Mint egy kisgyerekek, úgy csal a játékban. Nem fogja föl, hogy a csalással, térképek átrajzolgatásával megszerzett dicsőség hamis. Ez a hamisság azonban rendszerint csak a tudatalattiban jelenik meg: ezért frusztrált, ezért nyughatatlan, ezért vágyik újabb, valósnak ható dicsőségekre, amelyeket időről időre meg is szerez.

  hirdetés

OV – hogy jobban fájjon – a sebeit kapargatja és ehhez a politika kiváló terep. Ez ugyanis olyan porondot kínál, ahol folyamatosan ingerelheti, feltépheti a varratokat, ami segít a nem felejtésben, és ami segít az árnyékkaraktere, a vágyott, hősies karaktere szabadságharcában, állandó makacs kitartásában, dulakodásaiban. Ezért provokál, és ellentámad, ha tetszik, vív szabadságharcot: karaktere arra kényszeríti, hogy az elfojtott önhibáztatást hősies opferkultusszal fedje el.

De előbb-utóbb elmar maga mellől mindenkit, és megéri saját rendszerének és karakterének összeomlását. Már most is szembefordul a régi bandatagokkal (a korábban megkérdőjelezhetetlen akaratú, érinthetetlen Simicska Lajossal és az aggodalmaskodva radikális, de még tűrő Kövér Lászlóval) és egyre inkább csak a leghűségesebb csinovnyikokat értékeli, ezért egyre hígabb tudású, igazi tekintélyelvű karakterek veszik körül. Ennek is az ideáltípusa Szijjártó Péter, akinek a miniszteri kinevezése a legtisztább bizonyítéka annak, hogy – ami a kóros bizalmatlanságot illeti – OV feltételezhető paranoiája a régi, jól ismert mintákat követi.

Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság

OV kifizeti a „barátait", aztán megpróbál szabadulni tőlük. Legfőbb gyengesége az elfojtott félelemből fakadó folyamatos önigazoló státuszépítés, a türelmetlenség és ebből fakadóan az egyre gyakrabban megjelenő meggondolatlanság. Láthatóan személyisége nem ismeri a csalás szót erkölcsi, csak jogi értelemben, illetve ma már úgy sem, hiszen a jogot úgy alakítja, hogy neki több esélye legyen, hogy legalább magát és – egyébként egyre kétkedőbb – híveit meggyőzze becsületes szándékairól. 2002-ben majdnem belepusztult a vereségbe, de 2006-ra már kiépítette a lengyel mintára a '80-as években már kipróbált hálózati összeroppantó rendszert és megtalálta a harcos, kérlelhetetlen, kompromisszumképtelen ellenzéki vezér bosszúálló szerepét. Talán jobban is élvezte, mint a hatalmat, ezért nem tört meg annyira 2006-ban.

hirdetés

Azonban 2014-ben már nem bízott semmit a véletlenre, maradék erkölcsi gátlásait teljes mértékben felszippantotta a kialakított árnyékkaraktere, saját Mr. Hyde-ja. Rászabadította az igencsak megkérdőjelezhető intellektussal bíró fideszes második vonalat az országra, és nem hitt a szemének, amikor látta, hogy hogyan veszik be az emberek azt a mérhetetlen sok, de mégis a céljait elősegítő hazugságot, amit követői szájába ad. Saját beszédeinek nyilvánvaló hamis pátoszától és a homogenizált, alávetett tömeg látványától és lenézésétől megittasul. Ilyenkor kiszárad a szája izgalmában: ritka jelenet, de ez az orbáni infantilis hatalom- és örömmámor pillanata, az egyetlen őszinte és felszabadult pillanat az életében. A többi robot, küzdelem saját karaktere szorításában.

Fotó: M. Schmidt János / Népszabadság

OV önmagát építi. Nem érdeklik az emberek, akiket semmire sem tart, nem érdekli a nacionalizmus, amihez nem ért, nem érdekli a politika sem már, mert unja, hogy viszonylagos politikai korrektség mentén kell nyilatkoznia, diplomatákkal kell feleslegesen fecsegnie. Nyugaton ez várja, míg keleten sokkal egyértelműbb az autoriter rendszerekkel való összekacsintás, a félszavakból is megértjük egymást, a tudjuk mi, hogy mi kell a másiknak egyszerű gondolatisága. Minden csak eszköz a saját hatalmi mániájának, énépítő törekvéseinek kielégítésére, mert úgy hiszi, a történelmet az erősek és a győztesek írják, és nem tud szabadulni a végső győzelem gondolatától. Azt hiszi, ha új válság jön, az oroszokkal és az energiahordozókkal a háta mögött majd ő mentheti meg az arra érdemesek világát.

OV okos ember, de nem igazán művelt, nem bátor, hanem gátlástalan machiavellista, intoleráns, militáns karakter, aki megkérdőjelezhetetlen intelligenciája mellett rendkívüli szerencséjének is köszönhette, hogy bekerült a pesti értelmiségiek közé a jogász kollégiumba, ahol nem a tanulás, nem az ideák érdekelték, csak a türelmetlen tenni akarás, elsősorban önmagáért, bandaszellemben. Álomszerű, amit ez a kisember elért pusztán azzal, hogy mérhetetlen pragmatizmust kölcsönöz neki saját nyüzsgő karaktere, túlfeszített idegrendszere, ami ugyanakkor megakadályozza abban, hogy ne csak a saját törtetése elősegítőjének lássa a demokratikus rendet. Ettől a tévedéstől, hogy a demokráciát meg kell haladni egy csak általa létrehozható nagyobb jó érdekében, lesz a demokráciája defektes, illiberális.

OV ezért azzal az általa létrehozott rendszerrel dicsekszik, ami nem is létezik, ahogyan egy kisfiú is azzal dicsekszik, ami nincs neki, de nagyon szeretné, ha lenne: esetünkben az egységes, hálás, növekvő országgal, keresztényi szeretettel és erkölcsiséggel, és az őt másoló európai társadalmakkal. Ami elképesztő, az a szervezőkészsége, lényeglátása és színészi adottságai. Ilyen nacionalista színházat, ilyen manírt csak a tökéletesen populista politikus tud felvenni és eljátszani, s talán még valami önigazolás féle „győzzük le az ország ellenségeit és ezt csak úgy tudjuk, ha nálunk van minden politikai, gazdasági hatalom és társadalmi intézmény és eszközrendszer" típusú küldetéstudat. Persze tudjuk, hogy ez nem kevés, a bandatagok mélységesen lenéznek mindenkit, aki él és nem közéjük tartozik, ahogyan tették a rendszerváltás idején is, amikor még elhitették velük és magukkal, hogy ők a kiválasztott nemzedék tagjai, akiknek a gyáva, óvatoskodó, agyonkomplikált és áldemokratikus értelmiséggel nem szabad kompromisszumot kötniük. Kirekesztők és bűnbakkeresők. Eltökéltek rá, hogy ők legyenek azok, akik felfalják a többieket.

Fotó: Kurucz Árpád / Népszabadság

hirdetés

OV most még azt játssza, hogy mivel megkapta az egész országot, van küldetése. Addig építi át az országot, amíg a fantáziája engedi, s amíg meg nem unja. Azért egyre kapkodóbb, türelmetlenebb, mert már unja. Persze a legnagyobb problémát és unalmat saját maga számára a fantáziátlan, üres nacionalizmus és nem utolsósorban saját üressé vált individualizmusa jelenti: ezért van szüksége bárgyú tartalmakra az úgynevezett jobboldali értelmiségi körökből, vagy a jobbikosoktól, és azért szalad bele teljesen fantáziátlan elképzelésekbe, mint a szabadság téri emlékmű elkészíttetése, vagy Kerényi Imre infantilisan anakronisztikus ötleteinek felkarolása.

Úgy érzi, hogy a hatalma addig fog tartani, amíg a követhetetlenségig fokozott botránytempót fenn tudja tartani, és amíg a felfokozott pénzosztás következtében híveinek van mit a tejbe aprítaniuk. Ezért nem készül konszolidációra, és ezért balettozik rendkívüli ügyetlenséggel a Moszkva és Washington fedőnevű lövészárkok közötti szögesdrótba gabalyodva. Ez lesz a veszte, mert egyrészt az életszínvonal növekedésének elmaradásával párhuzamosan a konszolidáció-hiány és a botrányok fokozódása legitimitás-hiányt szül, amelynek a következménye a választóktól való teljes elszakadás, de ezúttal alulról.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

Másrészt a teljes nemzetközi elszigetelődés akkor ölt végletesen fenyegető formát, amikor egyetlen nagy ügybe képes lesz belekapaszkodni és napirenden tartani a hazai és nemzetközi közvélemény, politika és diplomácia, aminek következtében OV-éknak komolyan meginog az amúgy is fenntarthatatlan gazdasági teljesítményre, hamis romantikára, a Magyarországon még működtethető agyonhallgatásokra, cinikus blöffökre és a külső és belső források gátlástalan újraelosztására épülő rezsimelképzelésük. Ilyen lehet az amerikaiak által elindított, egyelőre még csak csöpögtetett korrupciós botrányfolyam, illetve az internetadó típusú kísérletek, mint az utolsó cseppek a pohárban, amelyek azonban az egész poshadt vizű poharat felkavarhatják, és amelyeken keresztül előkerülhet a totális elszámoltatás igénye, aminek lecsillapításához már nem lesz elég a rezsicsökkentés.

A Fideszben hagyományosan káosz van, és ha borul a bili, a legtöbben „bátran" kihátrálnak. Emellett a jakobinus Lázár már készül a bukásra és amint feleslegessé válik a petit caporal a piacon, jó szívvel szabadul majd meg tőle, ahogyan utána a leggyorsabban tőle fognak megszabadulni a második-harmadik vonalas cinikusok.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Ami komoly gátja lehet a NER összeomlásának, az az emberek tartós szegénységi küszöb közelében és félelemben tartása (a „van még mit vesztenem" érzésének napirenden tartása), az információ- és botránytömkeleg által előidézett közöny leküzdésének nehézségei, a médiatúlsúllyal ideig-óráig fenntartható ellenállás, és nem utolsó sorban a baloldal jelenlegi szereplőinek makacs ragaszkodása a baloldali politikai térfél megtartásához.

Amíg nincs választási alternatíva, addig úgy tűnhet, OV mindent túlél. De nem így lesz. Azért nem, mert ugyan abban bízik, hogy az események kiszámíthatóak és majd képes lesz előrelátni és kommunikatíve kordában tartani azokat, azonban a magyar társadalom – paradox módon az idei elsöprő, hármas győzelemnek is köszönhetően – eljutott odáig, hogy az elfojtott indulatai kitöréséhez már egy kisebb inger is elegendő. Persze jön a tél és ilyenkor a magyar el is mehet csucsukálni. Amire azonban szabadságot álmodva így is támaszkodhat, az az, hogy támadó pozícióból a nemzetközi közösség (többek között az amerikaiak folyamatos rugdosására is lassan mozduló EU) tartósan védekező pozícióra kényszeríti OV-t (látszólag elsősorban a demokrácia, a szabadság és a civilek védelmében, persze inkább Paks, az INA részvények és a Déli áramlat okán): tartós és folyamatos védekezésben a maga által kiprovokált ellentámadás lehetősége nélkül azonban OV végtelenül gyenge és botladozó.

Fotó: Domaniczky Tivadar / Népszabadság/archív

Ám a cirkusz nemhogy az olvadásig, de legalább 2018-ig ki fog tartani. Abban a pillanatban, ahogy sikerül az OV mögött álló rendkívül instabil intellektussal rendelkező politikai vonalat az egzisztenciájukat sértő szankciókkal ellene fordítani, híveit és szavazótáborát a korrupciós botránnyal, a teljes nemzetközi elszigetelődés és Putyin ölelő karjainak rémével megosztani, kénytelen lesz egyre vakmerőbb diktatórikus lépéseket megtenni, de ez megállíthatatlanul felgyorsítja hatalmának amortizációját, EU-s pozícióinak feladását és forrásainak elapadását. És ekkor OV szavazóinak jó része is rájön, hogy Orbán Viktor sajnos nem egy nagy formátumú bölcs vezér, de még csak nem is egy nagy varázsló.

Magyarország OV bukásával lezárhatja a politikai válságok korszakát és olyan civil kontrollt, valódi fékeket és ellensúlyokat építhet ki a hatalmat ellenőrizendő, ahol a súlyos és kevésbé súlyos pszichés problémákkal küzdő politikusok valóban párbeszédre, szolgálatra és transzparenciára kényszeríthetők és kiiktatható a rendszerből az ámokfutás...

A szerző egyetemi docens

Borzalmas bűncselekmény történt egy Uber-kocsiban

Ismét támadások érik az Uber közösségi utazásmegosztót, most azért, mert az egyik indiai sofőrjük megerőszakolta női utasát. 

A 26 éves, pénzügyi területen dolgozó nő egy vacsora után hívott autót a telefonon keresztül elérhető szolgáltatótól Új-Delhiben. Elmondása szerint elaludt a hátsó ülésen, amikor pedig felébredt, a város egyik elhagyott részén találta magát, ahol a sofőr megerőszakolta, majd megfenyegette, hogy ne mondja el senkinek és hazavitte. A fiatal nő azonnal értesítette a rendőrséget, az erőszak tényét az orvosi vizsgálat is megerősítette, a feltételezett elkövetőt pedig már másnap elfogták – írta a BBC.

Biztonsági problémák

Az Uber lényege, hogy a rendszerhez csatlakozó (hivatásos vagy akár nem hivatásos) autósok és leendő utasaik okostelefonra letölthető alkalmazáson keresztül, közvetlenül találhatnak egymásra, és a viteldíj rendezése is a rendszeren keresztül történik. A San Franciscó-i céget azonban már többször érte kritika, hogy nem ellenőrzi megfelelően a sofőröket.

A cég nem sokkal később közleményt adott ki.

„Együttérzésünket fejezzük ki a borzalmas bűncselekmény áldozatának és mindenben együttműködünk a rendőrséggel” – írták. „Minden sofőrünk engedéllyel vezet és számos biztosíték áll rendelkezésünkre, hogy ellenőrizzük őket, a gépjárműveket, valamint a becsült érkezési időpontot, így nyomon tudjuk követni az utakat” – tették hozzá.

Az Uber szolgáltatását mobiltelefonon keresztül lehet megrendelni.

Forrás: AFP/Britta Pedersen

A taxisok háborognak

Az Uber megjelenése a világon mindenhol, így Magyarországon is kivágta a biztosítékot a taxisok között. Sok helyen tüntettek is ellene, nálunk pedig Glattfelder Béla a gazdaságszabályozásért felelős államtitkár egyeztetett a társaságok és az érdekvédelmi szervezetek képviselőivel.

A taxitársaságok képviselői kifogásolták, hogy – míg a taxisok esetében szigorú követelményeket határoznak meg a szolgáltatást nyújtó vállalkozásra, a jármű vezetőjére és a járműre is – az Uberhez tartozó szolgáltató ezzel szemben például nem ad számlát, nem rendelkezik engedéllyel, nincs taxiórája, nincs utasbiztosítása, és nem működtet diszpécserszolgálatot sem, így teljesen ellenőrizhetetlenné válik. 

Korábban öt taxisofőr halálosan megfenyegette az Uber egyik alkalmazottját. A részleteket itt olvashatja.

Kedves hallotaxi!

Kérem közvetítsék üzenetemet a BUDATAXI felé.   2014.12.06-án Kértem egy Kocsit a XI. ker. Ecsed utca ..... számhoz Földesi.... névre. Unokámat kellett leszállítani  Kelenföld Busz pályaudvarra - majd engem vissza Ecsed utca .... szám alá. A Kocsiba beülve vettem észre, hogy a sofőr Mikulás ruhában volt, "szakállal" és kaptunk egy-egy csoki Mikulást! Én is!   Reggel 9.52.kor kanyarodtunk a Busz pályaudvar felé. Ezt a digitális órán láttam!   Meg szeretném köszönni! Ez olyan kedves, hangulatos, kedvre derítő volt! (ráadásul iszonyúan fájt a fejem. Ezért kértem kocsit)   Itt ezen a "száraz", humortalan Magyarországon, ez nekem egy "kis" szín volt.    Szép napom lett tőle! A csoki Mikulást őrzöm! Én is kaptam ajándékot!!!! 40 éve nem!   Köszönettel: Földesi Sándorné sfoldesi@t-online.hu  

És utána a családi kutyabéke:-)

Végre egy kis igazi "játék"
Nna meg dagonya:-)

Kommentár nélkül:

Tamás Paul

"Tamás" beszéd

Üdvözöllek benneteket! Sziasztok!

Mondhatnám, hogy mi ismerjük egymást, de mégsem mondom. Mondhatnám azt is, hogy ti ismertek engem, de mégsem mondom, úgyhogy engedjétek meg, hogy egy pár szóban bemutatkozzak.
Tamás vagyok, akinek nincs egy ingatlana sem a Pasa parkban, és másokkal ellentétben pontosan tudom hány m2-es a lakásom. Tamás vagyok, és azt is pontosan tudom, hogy azt mennyi kölcsön terheli még. Az a Tamás, aki még életében nem járt sem Dubaiban, sem Új-Zélandon, a Rolling Stones pedig nem tartozik a kedvenc zenekaraim közé.

Én az a Tamás vagyok, akinek nincsenek szőlőbirtokai Tokajban, sem másoktól elvett földjeim Kishantoson, de még Felcsút környékén sem. És sem mostanában, sem régebben nem volt 167 millióért-vagy ki tudja mennyiért- vásárolt luxusingatlanom Dunakeszin. Nem járok vadászni sem nyúlra, sem fácánra sem más élőlényre, sem Magyarországon, sem Szlovákiában.

Tamás vagyok, akinek nincsenek sem belföldi, sem külföldi útjai, amire közpénzt- a ti pénzeteket- használnám fel, amit a még élő szabad sajtó számonkérésének kínossága miatt inkább saját zsebből tennék vissza a közös kasszába csak, hogy végre, kuss legyen! Nekem nincs sem márkás hátizsákom, sem milliókat érő karórám. Tamás vagyok, aki szeret szabadon szörfölni az interneten, és ha úgy hozza a szükség, akkor vasárnap megyek vásárolni. Szerintem a nők igenis egyenrangúak a férfiakkal. Sőt, jobbak, mint mi! Engem nem zavar sem az Eu-s zászló, sem a Székely zászló. Engem nem érdekel, hogy ki született zsidónak, kereszténynek vagy éppen muszlimnak. Nem érdekel ki született magyarnak vagy cigánynak. Engem nem érdekel, hogy ki szereti a másik nemet és ki vonzódik a sajátjához.

Engem csak egy érdekel, azt pedig úgy hívják igazság!
Tamás vagyok, és engem az érdekel, hogy hány honfitársam fogja még elveszíteni a lakását a kormány és a bankok között létrejött paktum –népsanyargató- egyezménye által. Engem az érdekel, hogy hány gyermek fogja ma este úgy álomra hajtani a fejét, hogy nem evett, hogy éhezik! Engem az érdekel, hogy hány orvosnak, tanárnak, szakembernek kell még elhagynia a hazáját, hogy elmenekülhessen ebből a rabságból.

Tamás vagyok, és igenis érdekel, hogy kik és milyen mértékben vállaltak részt az intézményesült korrupcióban. Engem igenis érdekel, hogy kik voltak benne az olajügyekben, és kik húztak többmilliárdos hasznot az ÁFA csalásokból. Engem igenis érdekel a sajtó szabadsága, a közbeszéd jelentősége, és az emberek véleménye.

Engem érdekel a szegények és hajléktalanok sorsa, a magukra maradt időseké, akik éheznek és fáznak. Akikhez nem szól senki, akiknek egy élet munkája után a köszönet és tisztelet helyett csak jéghideg kórtermek és szánalmas alamizsna jut.

Tamás vagyok és felháborít, amikor cinikusan magyarázkodó, milliós luxusautókban pöffeszkedő politikusok magyarázzák meg nekünk azt, hogy mi igenis jól élünk. Hogy fejlődik az ország, hogy tombol a gazdaság, hogy jó irányba megyünk. Hogy Kínának követendő példaként kell lebegnie a szemünk előtt, hogy Oroszország nagyobb barátunk, mint az Európai közösség.

Tamás vagyok és érdekel, tudni akarom az igazságot! Tudni akarom, hogy olyan törvényeink vannak - vagy lesznek, amelyek nem biztosítanak elsőbbséget a politikusoknak és a hozzájuk kapcsolódó családi vagy gazdasági érdekköröknek. Tudni akarom, hogy a jog biztosítja a szabadságot és az egyenlőséget! Tudni akarom, hogy azok, akik ebben a nagy házban engem is képviselnek, azok nem adnak el aprópénzért sem engem, sem a hazámat! Tudni akarom, hogy a gyermekemnek lesz jövője itthon, és nem kell elhagynia a szülőföldjét.

Szeretném megélni, hogy a Magyarországon nem csak az a talpalatnyi föld lehet a miénk, amelyen most állunk. Hogy itt nem csak a miniszterelnöknek és családjának jut több száz hektár, hanem az egyszerű juhásznak is!

Azt hiszem, most már ismerjük egymást, és úgy hiszem, sokan vagytok Tamások itt, ezen a téren.
És ha én Tamás és ti Tamások most ugyanazt gondoljuk, és ugyanazt szeretnénk, akkor azt mondjuk is ki!
Azt szeretnénk, hogy legyen végre jogunk a tisztességhez és a becsülethez a mindennapokban!

És még egy dolgot, hadd mondjak el így a beszédem végére. 15 évig szolgáltam tűzoltóként, majd leszereltem. 15 évig kaptam fizetést abból a közpénzből, amit ti befizettetek. A 15 év alatt sokszor kaptam elismerést, de egyszer sem kerültem olyan helyzetbe, hogy milliókat vagy több százmilliót kerestem volna.
Döntsétek el ti, hogy mi ér többet nektek, egy segítő kéz egy olyan embertől, aki az életét teszi kockára értetek, vagy egy politikus, aki aranyórával a kezén integet nektek odafentről?

Éppen ezért én Tamás támogatom, és bennetek is arra kérlek, hogy támogassátok a Korrupcióellenes Szövetség munkáját!

Köszönöm, hogy meghallgattatok!
Tamás voltam.

Barátaim, ne lopjatok, inkább vegyetek példát Orbán Viktorról! Ahogy Móricka a NER-t elképzeli.

Baj van, fiúk – keseredik neki Bencsik Gábor, a Magyar Pitypang főszerkesztője. Nem azért békemeneteltek, hogy minden fideszes funkci megszedhesse magát. Hanem? Hanem izé, a nagy, erős, békés és főleg szuverén Magyarországért. És – mondja Bencsik – ezt a nagy tervet sodorják most veszélybe a luxusjobboldaliak.

Jó reggelt kívánok, eddig is baj volt. Bencsik úr, nem tűnt fel a békementes kormánytablón Németh Lászlóné feje? Mit gondolt, mi volt Simicska titkárnőjének a szerepe a nagy tervben? És hogyan illeszkedik bele a trafikpanama?

Tulajdonképpen a békemenetelő nyájon kívül mindenkinek tök világos volt évek óta, hogy szuverenitás alatt zavartalan lopást kell érteni. Rémületesen ostobának kell lenni ahhoz, hogy valaki csak most kapcsoljon, amikor megvillan a Rolex. Hiszen láttuk a törvénytervezeteken maradt ujjlenyomatokat, ahogyan összegyűlt rá a fedezet.

Soha nem is volt más terv, mint magánvagyonra váltani ennek a pár millió szájtáti hülyének a hitét.

A ti ostobaságotokkal fűtik a medencéjüket a fiúk. És egymás combját csapkodva hahotáznak a gőzben, ahogy olvassák az okfejtést, hogy miközben a minyonok két kézzel tömik a közpénzt a zsebükbe, Orbán Viktor gondosan beosztott miniszterelnöki fizetéséből tengődik, és továbbra is a nemzetért dolgozik. A nemzet nagy, erős, békés sertéstelepéért, ahol a disznók szeretik Jones gazdát, és pitypangokról mesélnek egymásnak.

Ő röhög a legjobban. Igaz, mostanában már nem őszinte a mosolya. Talán pont azért, mert nincs kéznél B terv a gazdagodás helyett, ha azzal netalán tényleg baj lenne.

Tarlós „ugrott egyet” Vitézy búcsúlevelétől

2014. december 4. 09:11

A főpolgármester az M1 Ma Reggel című műsorában azt mondta: Vitézyvel majdnem lehetetlen volt együtt dolgozni „a személyisége miatt”, de a kirúgása előtt széleskörű konzultáció volt. Vitézy Facebookon közzétett búcsúleveléről azt mondta: „ugrottam egyet tőle”.

Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatójának leváltása széleskörű konzultáció eredménye – erről Tarlós István Budapest főpolgármestere beszélt csütörtökön az M1 Ma reggel című műsorában. Négy vezetőt cseréltek le, ebből egyet valamiért az internetes média kiragad, „egy igazi szappanopera, amivel szemben állunk”– mondta Tarlós István Vitézy Dávid távozásáról a BKK éléről.

Hozzátette: „ugrottam egyet” Vitézy Dávid – a Facebookon közzétett – búcsúlevelétől, amely önmagában is elég szokatlan jelenség. Ez „az érzelmes búcsúlevél eléggé szembetűnő ellentmondásban van a szinte őrjöngésig fajuló háttérhisztériákkal” – fogalmazott Tarlós István.

Azt mondta, Vitézy Dáviddal „majdnem lehetetlen együtt dolgozni a személyisége miatt", de a leváltása „nagyon széleskörű döntés volt”. A főpolgármester kiemelte, hogy egyetlen egy szavazat sem volt Vitézy Dávid mellett a Fővárosi Közgyűlésben. Tarlós István hangsúlyozta: a BKK már nem annak megfelelően működik, mint amiért létrehozták, és egy strukturális változás igénye, ami alapvetően motiválta őket. Hozzátette: nincs szó szétdarabolásról, a főváros csak a tulajdonosi jogosítványokat veszi vissza.

A BKK szerepet tévesztett, egy túlduzzasztott, túlterjeszkedő, önjáró céggé vált. Úgy tett, mintha minden a saját szellemi terméke lenne, és a Fővárosi Közgyűlés, a tulajdonos fővárosi önkormányzat gyakorlatilag egy követő magatartásra kényszerült – mondta Tarlós István. 

A főpolgármester a Kossuth Rádiónak is nyilatkozott az ügyben. Azt mondta, Vitézy Dávid utódja, Dabóczi Kálmán rendkívül képzett, négydiplomás, három nyelvet beszélő szakember, és közgazdász, akárcsak elődje. Kijelentette, hogy egy torz történet indult útjára, és ezt az egész szappanoperát le kell zárni. 

Rámutatott arra, hogy azokat a projekteket, amelyekkel Vitézy Dávid „dicsekszik”, egytől egyig a 2008-ban készült Tarlós-program tartalmazza. „Ezt a fiatal, elnyomott zseni és egyszemélyes ötletgazda legendát muszáj cáfolni” – fogalmazott Tarlós István. Mint mondta, Vitézy Dávidnak megvannak a részleges érdemei ezeknek a projekteknek a megvalósításában, de ezek az érdemek nagyon részlegesek. Ő nem nevezhető ötletgazdának.

Tarlós István hangsúlyozta, hogy az alapelképzelések semmit nem változtak: a közösségi közlekedésfejlesztés prioritásának biztosítása továbbra is érvényes. A struktúra kiigazításról van szó, és arról, hogy ehhez új, más szemléletű ember kellett – mondta a főpolgármester.

A Fővárosi Közgyűlés szerdán döntött arról, hogy jövő évtől új vezetője lesz a Budapesti Közlekedési Központnak (BKK), a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt.-nek (BFVK), a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nek (FKF), valamint a Főtáv Zrt.-nek. A testület csütörtöki hatállyal mondott fel Vitézy Dávidnak, és a három hónapos felmondási idejére felmentették a munkavégzés alól.

David Vitézy7 órája · Budapest · szerkesztve ·

Gyerekkorom óta szívügyem a budapesti közlekedés. Tizenévesen a forgalomirányítók mellett töltve a szabadidőm, majd civilként küzdve a fásult es fejlődésképtelen rendszer javításáért - sosem akartam más lenni, mint aki szerethető és modern közlekedést építhet Budapesten. Óriási megtiszteltetés és felejthetetlen élmény, hogy ez az álmom az elmúlt négy évben teljesülhetett.

Köszönöm, hogy elmúlt négy évben és egy hónapban Budapest szolgálatában állhattam. 1498 nap alatt a BKK-s kollégáimmal megéltünk komoly viharokat és számos sikert, hosszú hétköznapokat és sok közös gondolkodást arról, miként lehet jobbá tenni a budapesti közlekedést egy teljesen új szemléletben. Úgy, hogy ne a régi, megszokott megoldások mentén haladjunk és ne csak megpróbáljuk kicsit jobban csinálni, hanem tényleg létrehozzunk valami újat. Ez persze az első naptól kezdve rengeteg érdeket sértett – nem véletlen, hogy az elmúlt két évben jelentős ellenszélben kellett előrehaladnia a legfontosabb projekteknek és a legjobb szakembereknek is.

Szeretném ezúton is megköszönni a kollegáimnak azt a sok kemény munkát és áldozatot, amivel mindannyian hozzájárultak a BKK sikereihez: az eredményeink annak a lendületnek, újítani vágyásnak köszönhetőek, ami a csapat lelkesedéséből eredt. Ebből született sok modern megoldás, gondoljunk akár a füves villamospályára, akár a mobilapplikációkra, akár az egyre több közlekedési ágazatban megjelenő XXI. századi arculatra és szolgáltatásokra.

Az elmúlt négy év bizonyosan Budapest közlekedéstörténetének egyik legmeghatározóbb négy éve volt, amire a BKK minden dolgozója büszke lehet:
- 20 százalékkal nőttek a jegyárbevételek, miközben olcsóbbak lettek a bérletek,
- elindult és működik a MOL Bubi, a FUTÁR,
- több mint 250 új jegy- és bérletautomatát helyeztünk üzembe,
- több mint ötszáz alacsonypadlós busz állt forgalomba, amelyből 330 vadonatúj,
- elkészült az 1-es és a 3-as villamosok felújítása, két hónap múlva az 1-es villamos végre átér Újbudára,
- újjászerveztük a tömegközlekedési hálózatot,
- megnyitottunk 9 új, modern és utasbarát ügyfélközpontot,
- besárgítottuk a taxikat, és előkészítettük, majd bevezettük a számos újítást tartalmazó taxirendeletet,
- modernizáltuk a teherforgalmi behajtási rendszert,
- teljesen új, komplex szemléletet honosítottunk meg a közútkezelésben és az útfelújításokban,
- a munkánk hatása a következő évben is érződik majd: jövőre érkezik 24 új troli, 47 új villamos, és több mint 250 új busz, megújul a Széll Kálmán tér, megépül a Budai Fonódó villamoshálózat,
- megalapoztuk a következő évek projektjeit, alapos és részletes tervek készültek,
- és megvalósul 2015-től az elektronikus jegyrendszer is.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy lehetőségem volt az elmúlt években a BKK-t vezetni és Budapestért dolgozni. Büszke vagyok a kollegáimra, a közösen elért eredményekre.

Köszönöm mindenkinek, aki támogatta a BKK-t és támogatta az elvégzett munkát.

Budapestnek, a BKK-nak és a kollegáimnak további sok sikert kívánok!

Megosztás