Hozzászólások száma: 534
Ugrás a hírhez Oldalszám: 27
Témakörök > Droszt Híradó > AKIKTŐL BÚCSÚZUNK A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
tomajer 2017.06.04. 21:46:40 / Módosítva / # 347300
Lossó Géza 8 új fényképet töltött fel.

Fájdalommal de ezekkel a vidám képekkel búcsúzom barátomtól a mindenki Ordasától ( Farkas Tamás Főtaxi) a focicsapat nevében. Könnyű utat Tomi...............


Admin 2016.11.04. 20:15:17 / Módosítva / # 346270

tomajer 2016.11.04. 06:15:10 / # 346269
:-(

Nem lehet ilyenkor mit mondani ...    :-(
karika 2016.11.04. 02:52:00 / Módosítva / # 346268
avatar

                                  T.kollégák!

Apukám, Horváth Károly 2016.10.27-én tragikus hirtelenséggel elhunyt.

'72-ben kezdett taxizni a Főtaxinál,majd amikor lehetett magántaxis lett,és haláláig így dolgozott.Szeretett taxizni. Soha senkit nem csapott be.

Szolgáltatott.Becsülettel,tisztelettel.

Eképpen búcsúzik tőletek kollégáktól,a csepeli taxisoktól és mindenkitől akik szerették.

tomajer 2016.10.12. 20:16:14 / # 346169
"nazoli"  Telegdy Gábor kollégánk temetése, 2016. nov 04.-én pénteken 10:30-kor kezdődik, a pesterzsébeti temető ravatalozójában.


Amsel 2016.09.29. 21:26:02 / # 346119
avatar

Nazoli nagy harcos volt.Sokat tett a szakma érdekében.

Őszinte együttérzésem,részvétem a családnak.

szálka 2016.09.29. 21:00:43 / # 346118
avatar

"Amit tett, gondolt, létrehozott, annak mi is része lettünk: a megsemmisülése után bennünk él tovább.



"

baupexim1 2016.09.29. 20:59:47 / # 346117

őszinte részvétem a Családnak...

szálka 2016.09.29. 20:51:41 / # 346116
avatar
Sajnos igaz. Tavaly nyár óta keserves küzdelmet folytatott a betegségével, de ma délutánra elfogyott az ereje. 
baupexim1 2016.09.29. 20:15:22 / # 346115

igaz a hír?

Nazoli...

csogu 2016.06.20. 02:35:24 / # 345125

…több, mint 8 éve… 

- Ejnye, de csúnyán köhögsz Gyurikám, mi van veled?

- Elkaptam valami nyavalyát, majd megfulladok…már 2 hete úgy köhögök, hogy a mellkasom kiszakad.

- Jobb lenne ezt kipihenni – adtam a fergeteges jó tanácsot.


Eltelt vagy egy hónap, beköszöntött a tavasz és végre nem kellett nagykabát ahhoz, hogy az ember kiszálljon „észt osztani” a droszton.

Beszélgetés közben egy hang csapta meg a fülemet, egy köhintés, amit az ember naponta több tucatot hall, de ebben volt valami furcsa, valami rosszat sejtető.


- Mi van Gyurikám, még mindig nem tudtál kilábalni belőle?

Hirtelen, mintha az autók zaja is elnémult volna, léptek koppanása is nesztelenné vált…erre mondják azt, hogy megfagyott a levegő körülötte…

- Majd igyekszem – jött a halk, gyenge válasz – igyekszem…


Néztem utána, ahogy jellegzetes járásával elsétált az autójához, majd köhécselve beült a volán mögé.

- Rák – törte meg a csendet az egyik kolléga – hogy a fene enné meg ezt a korságot, hullunk, mint a legyek.


…több mint 8 éve…de olyan, mintha pár hete történt volna, úgy él bennem, olyan élénken emlékszem rá.


Sokáig nem kérdeztem, nem érdeklődtem….nem mertem.

Az ember nem tudja, hogy ilyenkor mi illik, mi nem, hiszen…hiszen tudjuk mi a vége…pár hónap, jó esetben 1-2 év…és vége a dalnak…

Láttam őt mélyponton, majd új erőre kapva, mint akinek semmi gondja…baja.


- Jobban vagy Gyurikám?

- Én már sosem leszek jobban Csogu. Még élek és ez nagy szó.

Olyan természetességgel mondta mindezt, mintha azt közölte volna, hogy ez a tintafolt már nem jön ki az ingből…majd brutális őszinteséggel beszélni kezdett a betegségéről.

Láttam rajta, hogy jólesik neki kimondani, elmesélni…na nem panaszkodott…NEM…csak mesélni.

Minden szava hallatán belém nyílalt a …mi a jó szó ide?

Igen.

A félelem…Ő volt beteg, ő élte meg azt a sok szenvedést..és én féltem a szavak súlyától…


Emlékszem, napokig a hatása alatt voltam a beszélgetésünknek.

Honnan van egy emberben ennyi erő, ekkora élni akarás?


Itt nyüszögünk a napi piti kis bajainkkal, drámaként megélve… megégtem a címen, nem volt jó a hétvége… miközben egy ember, akit halálra ítéltek, beint a kaszásnak és megy előre, éli a mindennapjait.


…több, mint 8 éve…

Felébredek és belegondolok, hogy mi vár rám azon a napon. Még talán morcos is vagyok…nem hallom a madárcsicsergést, nem látom a napsütést…mert nekem gondom van…

Miközben valaki úgy ébred fel, hogy köszönöm a tegnapot és hálás vagyok a máért…


Mind tanultunk hősökről, nagy harcosokról…Dávidról és Góliátról…talán még csodáltuk is gyermekként a sárkányt legyőző herceget…és sajnáltuk, hogy mi nem ismerhettünk hősöket.

Pedig az igazi hősök köztünk vannak! A legnagyobb harcosok csendben vívják meg csatáikat…


Igen…több, mint 8 éven keresztül…

Gyuri, nagyon sajnálom, hogy elmentél…talán mondhatjuk azt is, hogy jobb volt neked megpihenni már, de azzal a tudattal nézzél le ránk, hogy tudjuk…téged nem győzött le a halál!

 

 

turul 2016.04.27. 13:59:16 / # 344508

Hanula Feri a volántaxinál Világjáró. 89 urh.

Nyugodj békében Ferikém,legyen hát tied az egész világ.

mármegint 2016.04.27. 13:08:18 / # 344507
avatar

Hanula Feri is elment sajnos.