http://bkik.hu/Kamarai-hirek-1/9467-Felhivas

Biztos nyomta a nénó-nénót,  és akkó neki beszabad menni mindenhova! :-)

Tóta W.: Criminal Mass 

2014. december 18., csütörtök, 10:50 

Szerző:
Tóta W. Árpád

Bárhol a világon kerül szóba a lopás, Orbán Viktor kikéri magának. Magáénak érzi, és büszke rá.

A cápaugrás tévés szakkifejezés, azt a pillanatot írja le, amikor egy régóta futó sorozatban már mindenki lefeküdt mindenkivel, az írók nem tudnak már mit kitalálni, és a napi nézettségért kapkodva bevállalnak valami totál elmeroggyant hülyeséget. Az eredetije a Happy Days című sitcomban történt, ahol az egyik főszereplő vízisível ugrott át egy cápát. Innentől már nincs megállás lefelé, egyrészt az egész hihetősége és vele a nézők azonosulása szűnik meg, másrészt a műsorkészítők gátlásai.

Közel vagyunk a cápaugráshoz, vagy talán utólag azonosítjuk, hogy már meg is történt. Mindenesetre most már bármi lehetséges. Például megyek A-ból B-be, szinte mosolygok azon, hogy egy hónap múlva már ezért is fizetni fogok, nyomkodom közben a rádiót, direkt megkeresem a Lánchidat. Az is az enyém, a közös frekvenciavagyonból teremtettük mi magyarok, mi fizetjük a fenntartását és a profitját, és milyen jól tesszük: most meghallgathatom, mi a helyzet őszerintük. Elvégre annál, hogy mit lopnak éppen, szórakoztatóbb, ahogy ezt kimagyarázni próbálják.

És nem, nem próbálják. Hanem az van, hogy ha valaki bárhol a világon, akármilyen nyelven elkiáltja magát, hogy „tolvaj”, akkor a magyar kormány öblösen kikéri magának.

Mondjuk bejelenti az USA, hogy a korrupció zavarja az ő érdekeiket, ezért tenni fognak ellene számos kelet-európai országban. Robert Fico, Victor Ponta meg se mukkan. Lehet, hogy kiveri őket a víz, de hallgatnak. Orbán Viktor bezzeg? Még csak nem is a Gucci ostorával cserdít, hogy valamelyik lakája álljon ki hőbörögni, hanem ő maga tajtékzik. – Mi van, mi van? Szidtad az anyámat? – De uram, én a kurvákról beszéltem! – Szóval szidtad az anyámat!

Hogy micsoda emberiségellenes, függetlenségünket  gyalázó, magyarellenes gondolat fellépni a LOPÁS ellen. Nemzeti Lopás. Frankón azt mondja, hogy nem hagyjuk a korrupciónkat, mert az a szuverenitásunk része. És azon háborog, hogy őt nem keresték meg; mintha az engedélye nélkül nem utazhatna be az országba amerikai újságíró vagy civil kutató. Pedig elég világos, hogy ha államszintű korrupció a gyanú, akkor nem Orbán Viktort kell elsőként megkérdezni, igaz-e szerinte. Éppenhogy tőle független módszerekkel kell ellenőrizni, mennyit lopnak a haverjai.

A külügy bekéreti az ügyvivőt, a minisztérium ismert állapota alapján el tudom képzelni, micsoda ordenáré toporzékolás mehetett ott. Goodfriend viszont csak otthon kezdett nyerítve röhögni. Talált, süllyedt.

Ribancmenet

Elkezdődött a korrupcióharc. A rezsicsökkentés megvolt, kedves nép, most azért kéne menetelnetek, hogy visszaadjatok valamit a jótevőiteknek. Védjétek meg az ő megélhetésüket is! Átérezheti minden devizahiteles: ha ennyire fájna neki elveszítenie a panellakását, akkor mennyire fájdalmas lehet, ha veszélybe kerül egy úszómedencés vagy stadionnal díszített kúria.

Valahol felsír egy jacht.

Lehet, hogy erre kevesebb lesz a jelentkező. Értem, hogy ez egy szeretetközösség, de attól tartok, hogy a Pasa Park miatt nem fognak milliók megmozdulni. Vagy amikor mégis, akkor jobb lesz evakuálni.

De feladni nem kell. Most is vannak pár száz fős minitüntetések, ilyen semmi kis szubkultúrák verik a tamtamot, mint tanárok meg kereskedelmi dolgozók. Sőt van ribancmenet is az erőszak ellen, nem is beszélve a meleg büszkeségről. Semmi akadálya egy öntudatos tolvajmenetnek.

Nyugodtan meg lehet ezt szervezni ugyanolyan őszintén, mint ahogy felkapták az Amerikából közéjük hajított inget. Lehetne ez egy szerény létszámú, de annál bátrabb vonulás. Elég, ha eljönnek azok, akiket személyesen érintene egy korrupcióellenes akcióterv. Fogjátok meg szépen egymás kezét, fonódjanak egymásba százezres retikülök és milliós Rolexek. Hozza el mindenki, ami mozdítható, a sportkocsikat, a veterán Jaguárt, Marie Antoinette báli ruháját, meg amit még összeharácsolt. Esetleg a kedvtelésből tartott gázszerelőjét. Aztán indulhat a séta, mondjuk a Dorottya utcából fel a Várba.

Nem lesz semmi baj. Simán átugorjátok a cápát.

Húúdejó lesz, ha majd az országos rendelethez is vele kell tárgyalni! :-(

Már kihízták...  költöznek a várba.

Nnajó, még csak a fődisznó:-)))

Asszem Őrnagy volt a fedfőneve... :-)

Zoltán Ceglédi

„Urizálni a szó szoros értelmében úri gyerekek tudnak, én parasztgyerek vagyok, sajnos, annak születtem” – kezdi Rogán Antal a magyarázkodást az egyre sűrűsödő, kicsit sem plebejus Fidesz-vagyonok és luxusköltések botrányairól. Hadd mondjak pár szót amolyan érintett jogán, kezdve a tételmondattal: de, Rogán úr, urizálni leginkább és elsősorban Ön tudna. Meg én.
Rogán Antal nálam hét évvel idősebb, egy szlovén határmenti kistelepülésről származik, míg én a szerb határ mellett található Tompán voltam gyerek. Talán nem merész következtetés, hogy vannak hasonló élményeink: a Budapestre felkerülő falusi fiatal szükségszerűen sokkolódik a fővárostól, nő benne millió vágy, valamint frusztráció és megfelelési kényszer az új dolgok okán. Pontosan ugyanannyi (nulla) villamos van Szakonyfaluban és Tompán, ugyanúgy kvázi homogén a közeg, nincs szeparált luxusközeg a milliárdos kasztnak, a termelés és fogyasztás helyszínei szinte teljesen ugyanolyanok az adott településen élők számára. Budapesthez képest legalábbis biztosan.
És az a rossz hírem, kedves Rogán úr, hogy „a szó szoros értelmében urizálni” pont az Ön által parasztgyerekeknek nevezett emberek tudnak (illetve esetemben: tudnék, ha lenne rá pénzem). Az úgynevezett úri gyerekek részéről természetes életforma a gazdagság. Idejekorán megtanulják, hogy nem muszáj a legrikítóbb, üvöltően drágának kinéző táskával flangálni (innen üdvözlöm Habony urat is), nem feltétlenül muszáj a legdrágább belvárosi teraszokon lóbálni a húszezres kötegeket meg az aranykártyát. Aki beleszületik ebbe, az nem feltétlenül habzsol és biztosan nem kompenzál. Ellenben a „parasztgyerekek”, Ön és én, akik körön kívülről jöttek, akiknek a pottyantós vécé nem a harmadik világot, hanem gyerekkori emlékeket jelent, mi, akik esetleg be tudtunk kéredzkedni a Tanácsházára vagy a varrodába a tekerős telefonhoz, ha nagyon-nagyon muszáj volt telefonálni (no nem a családnak, hisz nekik se volt telefonjuk), mi érezhetünk arra késztetést, hogy urizáljunk.
Mikor megcsap Budapest szaga, elvakít a főváros fénye, és csak a felszínt vesszük észre. Amikor nem csupán a pénz (erről kéne persze külön is beszélni, mert Ön, Rogán úr, urizálása közben mintha többet költene, mint amennyi a hivatalos fizetése), de az elérhető jószágok köre is nagyságrendet ugrik, abból lesznek aztán olyan aránytévesztések, mint a pasaparki, fényre táguló lakás meg a becsillanó luxusóra. A megtollasodott parasztgyerek bele akarja kiabálni Pest atmoszférájába, hogy „én is vagyok jó, mint ti, nézzétek, mit vettem sok pénzért!”
Mindezt „körön kívülről” is pontosan értem. Sosem volt, és talán soha nem is lesz annyi pénzem, mint Rogán Antalnak. Sokszor megénekeltem már a devizahiteles, nyolcadik kerületi garzonomat, azt, hogy én nem autómentes napot, hanem -évet tartok minden évben, egyelőre csak BKV-ra futja, és két komplett öltönyt tudok venni annyi pénzből, amibe egyetlen hímzett monogramos, csináltatott Rogán-ing kerül. Fogalmam sincs, mennyi önuralmam lenne, ha hirtelen én is milliókat vinnék haza havonta, mint most Rogán. Nem tudom, hogy a hozzá hasonlóan megélt „lemaradásomat” mivel próbálnám kompenzálni, én, a másik parasztgyerek. Biztos gáz lenne az is.
Abban azonban biztos vagyok, hogy ha a gardróbomban csak a középső polcon nagyobb érték lenne, mint a szülőfalum havi költségvetése, ha hetente kürtölném tele a bulvárt a jólétem külsőségeivel, akkor nem próbálnám álcaként visszahúzni magamra a „parasztgyerekséget”. Nem próbálnám előadni, hogy tulajdonképpen én még most is ugyanaz vagyok, mint aki a pritamint szelte a garázsban, meg akit gyerekként évente egyszer felbuszoztattak a Vígszínházba a faluból, és A padlás előtti „szabadfoglalkozás” keretében szégyenlősen betért a Mekibe, ahol csak hamburgert mert rendelni, mert a többiről nem tudta, hogy micsoda és hogy kell mondani. Százmilliókkal dobálózva nem hazudnám azt, hogy tulajdonképpen engem ugyanúgy kell tekinteni, mint egy mezőgazdasági idénymunkást a falumból.
Nagyon helyesen fogalmazott Pokorni Zoltán, amikor urizálásról beszélt. Ez a kifejezés Rogán Antalra (meg például Lázár Jánosra) lett szabva. Szíve joga, ha ilyen irgalmatlanul irritáló módon éli meg azt, hogy szakonyfalui parasztgyerekből dúsgazdag budapesti arisztokrata lett. De akkor ne takarózzon a falujával, mert a „parasztgyerek” címkét már rég átragasztotta egy másikkal, amire az van írva, hogy Louis Vuitton.

Jön a szuperolcsó Uber Pécsre is? A taxisok szerint törvénytelen lenne

Budapest után hamarosan Pécsett is megjelenhet az Uber, amelynek köszönhetően gyakorlatilag bárki taxissá válhat, aki rendelkezik autóval, jogosítvánnyal és erkölcsi bizonyítvánnyal. Kapitány Zsolt, az Euro 7 Taxi vezetője hírportálunknak úgy fogalmazott, az utasok, ha ugyanazt a szolgáltatást kapják, mint a hagyományos taxizáskor, az olcsóbb árak miatt könnyen átpártolhatnak az új rendszerre. Ugyanakkor úgy véli, az Uber működése törvénybe ütközik.

Ugyan még rejtély, hogy mikor indulhat el a városban, de az Uber csapata Pécset is a lehetséges célpontok között említi a személyszállítási rendszer terjeszkedésekor. A Budapesten már elérhető, mobiltelefonos alkalmazásra épülő szolgáltatás révén a szokásos ár akár feléért megúszhatják a városon belüli közlekedést a felhasználók. Az Uber lényege, hogy a telefonon keresztül értesítés érkezik, ha egy regisztrált autós a közelben jár, akit aztán egy kattintással házhoz lehet rendelni. A fuvar végén pedig értékelhet is az utas is és a sofőr is, így egy idő után látni lehet, kik a megbízható utazótársak.

A munkatársunknak nyilatkozó pécsi taxisok természetesen hallottak az alkalmazásról, többen közülük nem is tagadták, hogy tartanak a piac átrendeződésétől. Egyetértettek abban is, hogy az Uber törvénytelen eszközökkel szerez előnyt.- Egyelőre csak pletykaszinten hallottam arról, hogy Pécsett is elérhető lesz az Uber. Mindenesetre úgy gondolom, a rendszer működése törvénybe ütközik, hiszen taxis szolgáltatást nyújtanak, az ehhez szükséges engedélyekkel azonban nem rendelkeznek. Mindenkire ugyanazok a játékszabályok kell, hogy vonatkozzanak - fogalmazott Kapitány Zsolt, az Euro 7 Taxi vezetője.

A cégvezető szerint életképes lehet a kezdeményezés a városban, hiszen „minden embert érdekel, hogy mennyiért juthat el egyik pontból a másikba".

- Ha az utas ugyanazt a szolgáltatást olcsóbban kapja, mint a hagyományos taxiktól, nyilván igénybe veszi az Ubert, hiszen a többséget nem érdekli, hogy minden törvényi előírásnak megfelel-e az autó vagy fizeti-e a járulékokat és az adókat a sofőr - vélekedett.

Leszögezte azonban, ha az uberesek is betartanák a játékszabályokat, aligha tudnák tartani a nyomott árakat. Ezt segítheti elő a tervezett jogszabály-módosítás, amely szerint a díj ellenében végzett fuvarszervezés kizárólag a megfelelő engedélyek birtokában végezhető.

Képünkön: sorakoznak a taxik Pécsett. Hamarosan vetélytársat kapnak?  

Stumpf András

A honatya

Néz az ember, bele a Parlament neogót klotyójának díszes tükrébe. Elégedetten néz. Honatyát lát abban a tükörben. Olyan honatyát, aki az imént kétszer is jól végezte a dolgát. A biológiai rész nem olyan fontos, az csak szimplán jó volt, de ott a másik, amelyet a jóval nagyobb ülésteremben sikerült elvégezni. Az ember kicsit most bele is mosolyog a tükörbe.

Megoldotta. Na jó, nem csak ő, a többiek is ott voltak. Együtt csinálták, ezt el kell ismernie, de vitathatatlan, hogy ő is kellett hozzá. És együtt sikerült! Jövő március idusától már nem dúlják fel a vasárnap szent békéjét mindenféle internacionalista szivattyúzók, népnyúzók, nyerészkedők!

Szóval megoldották. Nem kérték ugyan a vasárnapi lakatot a bolti alkalmazottak, nem kérték a vásárlók, meg nem kérte senki sem. Már a KDNP-n kívül. Hetekkel ezelőtt még emberünk sem kérte, sőt, kifejezetten hülye ötletnek gondolta. Legalábbis feleslegesnek. Röhögött a KDNP-seken, ugyan, minek erőltetik, beletörött már a bicskájuk három éve is… De ez most nem jut eszébe. Az sem, ahogy a Főnök első szavára átlátta a probléma rendkívüli súlyát azon az álmos frakcióülésen. Most már csak a kellemes érzés van. Probléma ugyan nem volt, de megoldották. A biztonság kedvéért. Meg mert megoldani jó érzés. Az ember utána honatyát lát a tükörben.

„Kopp-kopp-kopp” - ajaj, bezárta a mosdó ajtaját. Megint három koppantás.

Tisztára úgy szól, hogy:

„ma-me-luk”.

Szóval fideszes letté, amióta nem jártál erre?!? :-P

A cinizmus ereklyéje

...

....

....

Jött, evett, szavazott. Cinizmus a javából.

Az események után ott maradt a megtépett üres csokoládépapír az asztalon. Órákig árválkodott, miként a lelkiismeretesebb kormánypártiak bontatlan csokoládétáblái a gazdátlan asztalukon árválkodtak. Ez is, azok is ottmaradtak. Az ülés végén pedig begyűjtöttem. A tábláknak hazafelé menet a hajléktalanok nagyon örültek. Jutott mindnek akikkel találkoztam.

Viszont az orbáni fognyomokat és ujjlenyomatokat is őrző cinizmusereklye továbbra is a birtokomban van.

Nem is adom másnak csak a miniszterelnök azon rajongójának aki a legtöbbet ígér a példátlan relikviáért. A figyelmüket felhívom arra, hogy mozduljanak, ugyanis méltatlan kezekbe is kerülhet ha nem elég éberek. Lehet hogy egy rezsicsökkentés-tagadó vagy akár egy amerikai ügyvivő is pályázni fog.

Az ellenértéket megfelelő célra fogom költeni. Szeretnék gondoskodni arról, hogy gyakrabban láthassa a népe Orbán Viktort a nagy házban. Minden nap legyen az asztalán a macskamentájából.

Az aukció a képre kattintva érhető el: