Van is egy ilyen mondás, hogy aszongya: "két iker nem fér meg egy topicban". :-DDD Megfejtettük a problémát. :-D

Hát... ...nem csak a névnapja. :-)

Nem, a Bazilika a Maxé. :-D

Az jobb lett volna, hogy ragyogó csillagja vagyok az Univerzumnak, de így is jó. :-D

Szálka, nem ment neki senki a valutaalapnak, nem léptünk ki, csak azt mondta a kormányzat, hogy most egy picit csituljatok, és ne akarjatok itt nekünk diktálni. (Létezik egyébként egy olyan megközelítés is, hogy mindez csak színház volt; valójában az Orbán-kormány pontosan a valutaalap által elvárt megszorításokat hajtotta végre, de mindezt úgy, hogy megőrizze nemzeti függetlenségünk látszatát, hátha így könnyebben benyeli a nép. Nagyjából be is nyelte.) Soha nem fogjuk megtudni, mi az igazság, és egyelőre én elhiszem azt a verziót, hogy tényleg megpróbáltunk függetlenedni. Hogy ennek mennyi realitása volt, azt nem tudom, de megpróbáltuk, és engem ez érdekel, hacsak nem színházat láttunk. Ha Orbán Viktor ezer évig élne és hatszáztizennégyszer menne neki az IMF-nek, akkor sem tudna annyi kárt okozni, mint amennyi az IMF szárnyai alatt eltöltött 3 évtized alatt keletkezett. Számunkra az IMF-kapcsolat ugyanis nem jó, nem kifizetődő, nem gyümölcsöző. Lehet ezzel vitatkozni, csak nem érdemes. Aki ezzel vitatkozik, az nem velem, hanem a tényekkel száll szembe. Most írjam le újra? A csatlakozás óta összeszedtünk 20,000 milliárd forintnyi adósságot, miközben ember nincs, aki megmondja, mennyit fizettünk már ki törlesztésekre. De ez még csak a jéghegy csúcsa. Ezt is leírom újra: a gázt az olaszoktól veszem, a villanyt a németektől. A szemetemet is a németek viszik el, és ha szarok egy kiadósat, majd lehúzom, annak a franciák örülnek, de nagyon, közben meg az önkormányzat rovázik, hogy nincs pénze és megadóztatja még a kutyámat is, akinek az itatótáljába olyan vizet eresztek, amiért megint csak a franciáknak fizetek. A magyar paraszt, aki kevesebb támogatást kap, mint a vele egy csapatban játszó holland, lengyel, vagy szlovák társa, csak külföldi tulajdonban lévő feldolgozónak tudja eladni, amit keservesen megtermel és örülhet, ha egyáltalán önköltségi áron átveszik tőle. Amikor beszállítja a terméket a feldolgozóba, a f@szom tudja, milyen külföldi érdekcsoportnak fizet az autópálya használatáért, meg azt sem tudjuk igazából, hogy mennyit. Vitetheti vasúton is, annak az osztrákok fognak örülni, merthogy a vasútból pont azt sikerült eladni, ami hozott valami nyereséget egyáltalán. Ott a reptér, Szálka barátom, ahol megtűrt személyként tartózkodhatsz öt teljes percet, a saját hazádban, egy olyan droszton, amiért fizettél. Maradhatsz persze tovább is, ha leteszed a megfelelő összeget a német bérlőnek. A multicégek milliókat kapnak egy-egy munkahely megteremtéséért és adózniuk is csak mértékkel kell, dacára annak, hogy csak az összes munkavállaló mintegy 10-15 százalékát foglalkoztatják mindössze. A hazai vállalkozásoknak az állam ott tesz keresztbe, ahol tud és nemhogy pénzzel, de még a megfelelő szabályozás kialakításával sem hajlandó segíteni a működésüket. De ezt egy taxisnak magyarázzam? Hány példát hozzak még, mit szeretnél? Mit írjak még annak illusztrálására, hogy az IMF bábáskodása mellett egy kibaszott, csöves gyarmat lettünk? Én értem, hogy mindez jó nekünk, azt is értem, hogy ennek az egyetlen alternatívája Észak-Korea, Kuba és Albánia. Csak éppen nem hiszem. Az IMF-nek lehet akárhány tagja, akik közül jól járhat akármennyi, de mi rábasztunk és kurvára nem vígasztal, hogy esetleg mások meg jól jártak vele. Érdekes, hogy pont azt a Tomajert hozod föl példának, aki maga is megvívta a saját kis szabadságharcát. Persze értem, hogy próbálod belevonni ebbe a vitába, mert az elején hasonló álláspontot képviselt, mint Te, ami meg aztán pláne érdekes. De nem fog besegíteni. Egyrészt, mert kitiltom a Keletiből és kirugdosom a fényszóróit, másrészt, mert időközben biztos eltöprengett ezen az ügyön és rájött arra, hogy kicsiben ugyanazt csinálta végig, amit a csúnya, rossz, patás Viktor és csapata. Tamásunk a Penta egyik alapítójaként semmi mást nem tett, mint megpróbált függetlenedni a kiszipolyozóitól. Volt ennek realitása? Volt esély arra, hogy nem válnak hősi halottá? Mennyibe került ez Nekik? Hülyék volt, felelőtlenek voltak, nem értettek hozzá, vagy tiszteljük Őket azért, mert legalább megpróbálták? Na, akkor most beszélgessünk a relativizálásról! Elárulok valamit, reméljük a Bao nem fogja elolvasni! (Nem, nem azt, hogy én is MOSZAD-ügynök vagyok, mert azt már elárultam korábban.) A magamfajta mezítlábas rengeteg időt tölt várakozással, melynek törvényszerű velejárója az unalom. Az unalom elűzésére több módszer létezik, melyek közül az egyik a rádiózás. Az ugyan túlzás lenne, hogy Bolgár Gyuri bácsin nevelkedtem, de kifejezetten gyakran hallgattam a műsorának az ismétlését. Szerénytelenségnek tűnhet, de ennek köszönhetően ismerem az összes mocskos kommunista kommunikációs trükköt és manipulációs technikát. Ezek közül az egyik leggyakrabban használt módszer a relativizálás. Nézzünk egy példát! Betelefonál valaki, sopánkodik egy sort és mondja, hogy az államadósság már 70%. (Akkor még „csak” annyi volt). Gyuri bácsi séróból rávágja, hogy na és, Japánnak meg 170. Mit tudunk erre mondani? Több a 170, mint a 70? Több bizony. Hát, akkor minden rendben, aggodalomra semmi ok, sokkal jobban állunk, mint a rizsevők. Látszólag léphetünk is tovább. De mielőtt megtennénk, gyártsunk egy analógiát! „Te” –szól egy ismerősöd, „összefutottam a feleségeddel a Gitár utcában, de téged nem láttalak, valaki mással hetyegett a jakuzziban”. Mi lesz erre a reakciód? Az, hogy „nem baj, a szomszéd felesége meg egy night clubban dolgozik!”? Ne vicceljünk már! Ezt hívjuk relativizálásnak. Az eljárás során különböző dolgokat hasonlítunk össze, egy adott koncepció mentén. Ha a koncepció az, hogy valamit kedvező színbe állítsunk be, akkor olyan dologgal vetjük össze, amelyik kedvezőtlenebb, illetve fordítva. Mindig gondosan ügyelve, úgy választjuk meg a mérés eszközét, hogy azzal az általunk elérni kívánt eredményt kapjuk. Valójában nem is mérünk, hanem az előre meghatározott eredményhez rendeljük hozzá az annak eléréséhez megfelelő mérőeszközt. Na, nézzük! Állítás: kiszopat minket az IMF. Válasz: Jobb helyzetben vagyunk, mint az Észak-Korea. Állítás: Lehúznak a fuvarszervezők. Válasz: Többet keresek, mint mezítláb. Önmagában bármelyik válasz lehet igaz, de abban a kontextusban, amelyben elhangzik, egy koncepciózus hazugság. Ezen a ponton módosítom az álláspontomat; szó sincs csúsztatásról. Most jobb? :-)p Nézzük ezt a fuvarszervezős történetet! Nem álomvilághoz kell mérnünk, hiszen mindannyian pontosan tudjuk, hogy jelenleg, éves szinten és ővatosan becsülve mintegy 3 milliárd forintot vesznek ki a fuvarszervezők az ágazatból. Ez az összeg döntően olyan tagdíjakból áll össze, amelyeket nem a piac lőtt be, hanem a fuvarszervezők által megállapított olyan diktátumok, melyek semmilyen viszonyban nincsenek a szolgáltatás mennyiségével, vagy annak minőségével. Ha nagyvonalúan azt mondom, hogy a jelenlegi tagdíj-összegek fele az, ami reális, akkor is milliárdos nagyságrendnél járunk. Azt is pontosan tudjuk, hogy nyomott, gazdaságtalan tarifával kényszerítenek bennünket a megrendelések teljesítésére. Ki lehet számolni, hogy ezzel mennyit vesznek ki a zsebünkből, én nem bíbelődnék vele. Azt is tudjuk, hogy percekig várakozunk a megrendelőre ingyen, szintén fuvarszervezői nyomásra. Ez is számolható. Egyszer valaki, talán a Fox, ki is számolta; neki az jött ki, hogy egy vadonatúj SuperB-t várakozgat el négy év leforgása alatt. Az már nehezebben számolható, hogy mekkora károkat szenvedünk el azzal, hogy boldog-boldogtalant a piacunkra engednek, vagy kifejezetten csábítanak, pedig remekül kordában tudnák tartani a létszámot, ha akarnák. De becsülni ezt is lehet. Ez mind-mind a mi pénzünk. A lényeg, kedves Szálka: egy fuvarszervezők által uralt piac mércéje nem a mezítlábas és a céges taxis vélt, vagy valós jövedelmének összehasonlítása. Az maximum csak leírja a rendszert, de mérni vele nem lehet. A fuvarszervezők által uralt piac mércéje egy olyan piac, amelyet nem a fuvarszervezők uralnak. Az pedig, túl azon, hogy jelenleg egy álom csupán, modellezhető és számokkal leírható. Azt gondolom, nem kérdés, hogy egy ilyen mérésnek mi lenne az eredménye. Te is pontosan tudod, ezért vagy a TGFSZ tagja. Laza kapcsolatot nem az IMF-nél kell keresni. Hogy valami pozitívumot is írjak, olyan országban élünk, ahol a statisztikák szerint, egy férfira két nő is jut, sőt, bizonyos korcsoportokban akár három is! Na, laza kapcsolat vonatkozásában, ebbe az irányba érdemes elindulni… :-)))

Olyan még van? :-D

Meg a taxiengedély száma.

Hát akkor már inkább a Veresről. :-D

Mer' én nem liberálnácizom le. :-)p

Esetleg érintőképernyős LCD-kijelzők rendszeresítésén (közbeszerzési eljárás szükséges!) is el lehetne gondolkodni. Azokon már több nyelven is megjeleníthető lenne az összes információ. A beruházás új munkahelyek termtését is elősegíthetné. Mivel egészen kiváló ötleteid vannak, ezért megbízlak, hogy találj egy olyan drosztot, melyet Vizoviczki Lászlóról lehetne elnevezni! Menni fog? :-D