Mit próbálsz, honnan?

Remélem tisztában vagy vele, hogy az itt megjelent írásokért "ÁLLÍTÁSOKÉRT" az új médiatörvény értelmében teljes mellszélességgel vállalnod kell a felelősséget?!?

Mielőtt belekezdenék mai napi megaláztatásom történetébe, le kell szögeznem: az elmúlt 1 évben több előremutató intézkedés történt a fővárosi taxizás tisztességes működésének érdekében, mint a megelőző 20 évben összesen.

De! Mint esetem mutatja, bőven van még tennivaló.

Mi történt?

Ma, azaz 2014. szeptember 9-én, 15 óra előtt pár perccel utast szállítottam a XIII kerület, Papp Károly utca 1 számhoz, a Honvéd kórház főbejáratához, ahol az ott létesített droszton egyetlen szabad jelzésű taxi sem várakozott. Ezért természetesen megálltam a taxiállomás elején utasra várva. Cégem, a City Taxi körzetinformációja alapján 5-ik voltam a fuvarra váró citysek sorában, a 132-es körzetben.

Nem ma kezdtem a taxizást, természetesen volt tudomásom arról, hogy ezen a droszton hosszú évek óta egy hiéna csapat garázdálkodik. Pár hónapja még naponta lehetett itt látni fehér rendszámú 5-ös BMW-vel, taxi szabad-jelzővel taxisnak látszó hiénát is.

Ültem a bal elsőn, olvasgattam, utasra vártam. Pár perc múlva megérkezett egy céghez nem tartozó taxis, egy Opel Astra kombival és szabályosan megállt mögöttem. Nem szállt ki, nem jött oda hozzám, úgyhogy nyugodtan várakoztam. Néhány perc múlva érkezett még egy céghez nem tartozó taxis, talán Renault típusú gépkocsival. Ő is szabályosan megállt harmadiknak. Remek – gondoltam - kezdenek beérni a BKK munkatársainak intézkedései, senki se kóstolgat, senki se akar elzavarni. Ez már egészen európai szint. Közben néztem a technikát a műszerfalon. A körzetben már a harmadik helyre sorolt a rendszer. Céges taxiként két eséllyel dolgozni, azaz, ahová visznek, nagyjából ott megvárni a következő fuvart, ez lenne a normális üzem. Vagy a droszton ül be az utas, vagy a City Taxi ad előbb fuvart. Egyébként sok-sok évvel ezelőtt, még a régi rendszerben ez így működött a Fővárosban.

Az érkezésemtől nem telt el 15 perc, amikor utas helyett egy lesötétített ablakú sárga színű Skoda SuperB érkezett, de a benne ülő taxis nem a még üres negyedik helyre állt be a droszton sorban, hanem mellém hajtott, letekerte az ablakot és udvariasan átszólt:

- Légy szíves keress magadnak más helyet! Ez a droszt a miénk, 8 éve innen dolgozunk.

Na – gondoltam – kezdődik. Pörgött az agyam, mit tegyek. Végül is ennek a taxisnak is nyilván családot kell eltartania, vállalkozást üzemeltetni, járulékot fizetni stb. Kullogjak el lógó orral? Az nem én lennék. Az olyan, mintha felköpnék és alá állnék. (a gondolat ereje, mint majd olvasható) Akkor ezt minden alkalommal, bárkivel, bármikor megtehetik. És hát mindannyian fizetünk – jelenleg - bruttó 50.800-Ft összeget évente, hogy a BKK által üzemeltetett taxiállomásokat rendeltetésszerűen (értsd: érkezési sorrend) használhassuk. Tudtam persze miről van szó, de mivel ez a taxis nem a „mért nem húzol a kurva anyádba” szokásos szöveggel indított, így én is a lehető legudvariasabban reagáltam.

- Kedves kollégám, van még hely a droszton, kérlek, állj be a végére. Egyébként is lehet, hogy előbb kapok címet a központomtól és akkor már itt se vagyok. (közben körzet második lettem)

Láttam az arcát, nem erre számított. Mivel a droszt előtt kialakított fizető parkolóban, közvetlenül előttem volt szabad hely beállt elém, kiszállt, és odajött. Kb. 10 évvel fiatalabb lehetett nálam, (én 50) egy jó fejjel alacsonyabb (én 185) de súlyban kb. egálban lehettünk. (én 90) Rögtön döntöttem: ha esetleg nagyon elvadulnak a dolgok, nem fogom hagyni magam. Elég szigorú volt az arca, talán valamikor bokszoló lehetett, legalábbis a lapos orrából erre következtettem. Nem mintha ez probléma lenne, sőt, rajongója vagyok a küzdő sportoknak, persze inkább csak fotelből. Éreztem, ahogy az adrenalin kezdi beborítani az agyamat, de magamban azonnal döntöttem: vé-gig-csi-ná-lom.

És csak azt zakatolta a szívem, de ezerrel: nyugi, nyugi, nyugi.

A taxis odalépett a nyitott ablakú bal első ajtómhoz, közvetlenül mellém és elkezdte a mondandóját.

- Na idefigyelj, te köcsög citys, mi se állunk a ti drosztjaitokra, ez a hely már 8 éve a miénk, úgyhogy vagy elhúzol….

- Vagy? – kérdeztem és folytattam is, azaz átvettem a szót, amitől láthatóan meglepődött, mert ellentétben vele én nem trágárkodtam. – Változnak az idők – folytattam – és ha még sokáig szeretnéd a taxizást művelni, akkor jobban teszed, ha beállsz te is a sorba. Még is, mit gondolsz, mi ez itt, a Vadnyugat? Kikapsz a kocsiból és elversz? Nézz körül! Jönnek, mennek az emberek, a buszról mindenki minket bámul. Én is fizettem ezért a drosztért, meg az összesért a Fővárosban. Úgyhogy legjobban teszed, ha beállsz a végére.

Nyilván nem erre számított, láttam az arcán, hogy egyre jobban feszíti az ideg. De tisztában voltam vele, hogy innentől már csak provokál. Sziszegve ontotta a trágárságait, majd egészen közel hajolt és arcon köpött. Itt volt egy pillanat, amikor meginogtam, de tisztában voltam vele, ha kiszállok és összeakaszkodunk, abból nem sok jó származik.

Undorító, megalázó szituáció volt.

És folytatta:

- Innen te este 8-ig nem viszel el utast, garantálom. És megtalállak, és kiszurkálom az összes gumidat. Majd én gondoskodom róla, hogy az életbe többet ide ne gyere.

Azzal visszapattant a kocsijába, amit egyébként se tudtam volna egy kormánymozdulattal kikerülni, de nem is akartam. Rám tolatott. Teljesen. Majd felszólította a mögöttem álló Opelos haverját, aki meg szorosan felzárkózott a kocsim mögé az autójával. Ránéztem a technikára. Közben körzet első lettem, gyorsan nyomtam egy „pihen” gombot, mert ebből a helyzetből tényleg nem volt se előre, se hátra. Kicseréltem a nyálától ragacsos szemüvegemet. És közben törtem a fejem, hogy akkor most mit csináljak. Mondjak hármas bréket? Minek? Idecsődítsem a kollégáimat, hogy aztán holnap a Blikk címlapján megint a szakmát ekézzék? Taxisok verték egymást világos nappal! Harc a drosztokért! Nem hiányzik, épp elég bajunk van, mint a fenti eset is mutatja.

Nyugi, nyugi, nyugi.

Telefon: hívtam egy ismerőst, akiről tudtam, hogy közvetlen kapcsolata van a BKK illetékeséhez, hogy hát akkor itt az idő, ha tud, küldjön ellenőrt, vállalom az arcommal, nevemmel az esetet. Úgyis mindig azt kapjuk a naponta hasonló esetek kapcsán az illetékesektől, hogy nem tudnak eljárni, mert a sértett felek (a hasonló atrocitásokat elszenvedő taxisok) nem adják a nevüket a bejelentéseikhez. Úgy meg valóban nehéz. Így sem lesz könnyű, tisztában vagyok vele, hiszen ők hárman, én egyedül. Bizonyíték? A leköpött szemüvegem. Nem folyt vér. Én nem fényképeztem, csak felírtam a Skodás és az Opeles taxis rendszámát. Ellenben a köpködős taxis fényképezett. Okos telefonjával körbefotózta a kocsimat, sőt még engem is lefényképezett. És közben be nem állt a szája, hogy majd így lesz, meg úgy lesz, készüljek a legrosszabbra. De hát ezen már tényleg röhögtem. Kínomban. Hangosan. Nem volt más eszközöm. Ugyanakkor hálát adtam a Jóistennek, hogy sose hordok magamnál „védelmi” eszközöket, se könnygázsprayt, se semmit. Biztosan használtam volna. Ismerem magam. Akkor viszont én semmivel sem vagyok különb.

Mindez kb. 5-6 perc alatt lezajlott, mikor egy középkorú hölgy érkezett, akit a köpködős taxis természetesen – mint sor első – beültetett a Skodájába és elhajtottak. Hanem ami ennél is „szebb”, jöttek a következő utasok, egy nyugdíjas korú házaspár, akik hozzám ültek volna be, de mivel az ismerős visszahívott, hogy az ellenőrök úton vannak, kénytelen voltam a lehető legudvariasabban a hátulról rámálló Opeleshez irányítani őket.

Szerintem ekkor már nyilván azt gondolták, hogy nem vagyok normális, vagy valami tényleg történni fog, mert a harmadik, a Renaultos izgatott telefonálással utas nélkül, csikorgó gumikkal robogott el a drosztról. Majd pár perc múlva megérkeztek a BKK ellenőrei, akik ismerik a helyi viszonyokat, és felvették a jegyzőkönyvet. Hogy aztán ezzel mire megyek, hogy érdemes volt fölvállalni ezt a megalázó szituációt, az majd később kiderül. Miközben az általam az itt leírtakkal megegyezően elmondtam az esetet, és ezt rögzítették az ellenőrök, még két taxit rendeltem cégemtől, a City Taxitól a Honvéd kórház drosztjára utasoknak. Úgyhogy tényleg pörgős droszt, mert az egész esemény a megállásomtól számítva a távozásomig talán 40 percig tartott. Ez idő alatt 4 utas vett igénybe taxiszolgáltatást. Dolgozni már képtelen lettem volna, úgyhogy elmentem a Vágány utcai MOL kútra és alaposan megmostam a pofámat.

Miközben a mosdó feletti tükörbe néztem, mérhetetlen nyugalmat éreztem. Mert ha nem így cselekszem, akkor a tükörben köphettem volna szemen magam.

Hogy miért írtam le ezt az egészet?

Mert úgy gondolom, hogy ameddig a taxisok tisztességes többsége nem képes kiállni az igazságért, a mindenkire egyformán vonatkozó rend betartásáért, addig az ilyen és ehhez hasonló esetek keserítik mindannyiunk életét. Nekem mostanra fogyott el a cérna, és ha az segít, akár azt is felajánlom, hogy kamerázzák, mikrofonozzák, szereljék fel a taximat a legmodernebb technikával, és ha ez megtörténik, én vállalom, hogy ha az ennél jóval keményebb helynek számító Nyugati vagy Keleti pályaudvaron végzek fuvarral, akkor beállok a hiénák közé a sorba, utasra várva.

A legrosszabb, amit tehetünk, ha nem teszünk semmit. Elég volt!

Lengyel Sándor

Kérlek, ha te is így gondolod, oszd meg a fent leírtakat.

A Blikk újságírója inkább börtönbe megy, de nem adja ki informátorát. Olvasók és sztárok is elítélik a sajtó megfélemlítését.

Koós Szabolcsnak a mobiltelefonját is elvették, hogy kiderítsék, kinek az információi alapján írta meg, hogy Oszter Sándor ittasan vezetett. Az újságíró nem gyanúsított, hanem tanú. Az ügyész azt mondta neki, ha nem árulja el, ki volt az informátor, akár 500 ezres pénzbírsággal is sújthatják. Nem tud, nem akar fizetni, inkább leüli. A Blikk megalázónak tartja, hogy a bűnügyi újságíró telefonját klónozták, arról minden adatot lementettek, vagyis az újságíró teljes kapcsolatrendszere, magánélete nyitott könyv az ügyészek előtt. Kvázi „lelepleződött” mindenki, aki eddig kapcsolatot tartott az újságíróval.

Tarjányi Péter biztonsági szakértő a lapnak azt mondta, hogy minden olyan rendvédelmi szervnél dolgozó személy, aki kapcsolatot tartott vele gyanúba kerülhet. Szerinte jogilag rendben volt az intézkedés, de az újságírókra nézve azt eredményezi, hogy munkájuk ellehetetlenül.

A lap megkérdezte olvasóit és néhány sztárt is az esetről. Moldova György inkább Osztert bírálta, Csukás István a hatóságot. Havas Henrik azt mondta, az újságírás egyik alapszabálya, hogy védeni kell a forrást. Márta Istvánt az ügy csak akkor háborítja fel, ha a hatóságnak nem volt joga a telefon klónozására. Bodrogi Gyula szerint az egész egy magyaros marhaság, mindenkinek csak kára van belőle. Balázsovits Lajos szerint a lépés semmiképpen nem volt elegáns. Farkasházy Tivadar azt jósolta, hogy sok magyar újságíró megy még börtönbe. A legkeményebben a megasztáros Kökény Attila fogalmazott. „Úgy látszik, rendőrállam lettünk. Azt csinálnak már, amit akarnak” – mondta az énekes, aki nem tudja, hogy ebben az ügyben kinek, mit kellene csinálnia, de ő sem árulná el a forrását.    

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a Blikk mellé áll, jogi lépéseket tervez, amiért az ügyészség ki akarja kényszeríteni az újságírótól informátora nevét. A bíróság nem indokolta végzésében, hogy miért kéri ezt, pedig erre csak szigorú feltételek között, kivételes esetben kerülhet sor, amelyet meg kellett volna indokolni – mondta Dojcsák Dalma, a TASZ munkatársa. A jogvédő szerint ezekkel az intézkedésekkel a hatóságok végeredményben a sajtószabadságot fenyegetik. Korábban az atlatszo.hu főszerkesztője tagadta meg, hogy kiadja informátorát. Akkor lefoglaltak a lakásán egy merevlemezt. A rendőrség eljárását minden lehetséges fórumon megpanaszolták, de az új médiatörvényre való hivatkozással az összes panaszukat elutasították.

A magyar sajtószabadság volt a téma kedden a The New York Times véleményoldalán. Philip N. Howard, a Közép-európai Egyetem (CEU), illetve a Washingtoni Egyetem professzora szerint Magyarország zavaró példája lett annak, hogy a politikai elit még Európa szívében is visszafordíthatja a demokráciát, és lecsaphat a már csak részben szabad sajtóra. A cikk tekinthető a magyar kormányt bíráló nemzetközi vélemények egyikének, ám Edel Rodriguez képe Orbán Viktorról alig-alig nevezhető "csak" karikatúrának. Az a magyar kormányfőt igazi zsarnokként jelképezi, akinek - háta mögött a leigázott médiával - már nem is kell mit tennie, a keze nyugodtan pihenhet maga előtt.

De hogy lássátok,  mindent megteszünk a kedvetekért ...  átalakíttattam a gombot.

Remélem így már mindenki rátalál:-)

Ebben minden itt van róla:-)

Háát én kajabáltam...  :-)

Ez teljesen egyértelmű! :-P