Rabb Ferenc
7 órája · Pilisvörösvár ·

Kérem, aki tud, csatlakozzon, segítsen! Néhány nagy szegénységben élő családnak szeretnénk gyűjteni ruhákat, cipőket, ágyneműt, gyermekjátékokat, esetleg bútort, hűtőt... szóval csupa olyasmit, amiből nekünk, szerencséseknek lehet itthon már használaton kívüli, nélkülözhető. Aki úgy érzi, hogy tud segíteni, kérem jelezze nálam privátban, összeírom, hogy ki mit tud felajánlani, egy megbeszélt időpontban összegyűjtjük a felajánlásokat és elszállítjuk a nélkülöző családokhoz. A megosztást is köszönöm!

"Célpont - Szegények karácsonya"
http://mno.hu/videok/115626
(Az első három családról van szó.)
Az ő megsegítésükre kérlek Titeket. Leírom melyik családnak, mire lenne legnagyobb szüksége:

Selyem család - anyuka egyedül neveli 5 gyerekét. Két kislány van, a kisebbik 10 hónapos, a nagyobbik 7 éves. A három fiú 10, 13 és 15 éves.
Nekik ruhásszekrény, mosógép, kerti szerszámok, tartós élelmiszer, ruha és cipő kellene. A cipő méretek: fiú: 33-34, 40-41, 44. Kislány 29-30. Ezen kívül a kisbabának kellene kezeslábas és téli kis cipő is. Ő 7 kg.

Zajácz család
Nekik tartós élelmiszer, ruha és cipő kellene. Amint a riportból is kiderül a családfenntartót kirúgták a munkahelyéről, amint kórházba került. Azóta kiderült sajnos, hogy rosszindulatú daganatot távolítottak el a testéből, így esélye sincs arra, hogy újra munkába állhasson. Hosszú kezelések várnak rá. A 17 éves fiuk méretei: 45-ös cipőméret és L-es ruha. Ezen kívül jó lenne nekik egy fagyasztós hűtőszekrény is, bár most épp azon küzdünk, hogy lakást szerezzünk Nekik, mert nem tudják tovább fizetni az albérletüket.

Gyöngyösiék
Ez az anyuka is egyedül nevel 5 gyereket. Négy lányt és egy fiút. Ő azt mondta, mikor felhívtam, hogy mivel tudnánk leginkább segíteni, hogy nekik semmi nem kell csak étel és tüzelő. A tüzelőt azóta sikerült megoldani, egy ottani vállalkozó segített ebben, de ennivalójuk egyáltalán nincs. Persze szerintem örülnének a ruhának is, főként a gyerekek. A lányok 6-7-13-14 évesek, a fiú pedig 16. Mind iskolába jár. Bútoruk sincs, egy törött ágyon alszik az anyuka a négy lányával. De itt írják a leckét is és itt is esznek, mert asztaluk, székeik sincsenek.

Természetesen itt nálam is lehet jelezni, és a logisztikát valahogy megoldjuk.

Seres: A józan ész uralma

2015. január 09., péntek, 09:30 Utolsó frissítés: 33 perccel ezelőtt

Szerző:
Seres László

Nem a drága táska, óra, ingatlan, nem az államrendszerré szerveződő korrupció a cél, mindez inkább melléktermék. A cél az uralmi viszony kimaxolása, nettó gonoszságból.

“Visszaállítjuk a józan ész uralmát. Tisztelni fogjuk az embereket, a hivatallal való visszaélés nem lesz elfogadható magatartás.” (Orbán Viktor, 2009.)

“Az őrültség nem mindig jelent tévedést.” (Stephen King: A rendcsinálók)

 

Kádár-kori szocializáció kell a mostani rendszer túléléséhez.

Előbb még lázadozunk, ha más nem, magunkban. Ezt mégis hogy gondolják, hogy az útdíjat pénteken eldöntik, hétfőn bevezetik, ugyanakkor türelmi időt engednek, mielőtt fizethetem a büntit, ha nem értem a nyamvadt térképüket? Amit én bogarászhatok 200 m-es szakaszonként, gondosan szortírozva azokat megyénként? Aztán hogy a gyerek milyen egységtankönyvből tanul majd. Meg hogy mit csinálok a nyugdíjjárulékommal. Meg hogy a hét melyik napján, melyik cégnél engedik meg, hogy bevásároljak. Közük?

Aztán elkezdünk alkalmazkodni. Élni kell. Megvesszük azt a matricát, kívülről megtanuljuk az autópálya-szakaszokat, csak hagyjanak békén. Megtanuljuk, hogy szombaton megyünk a Tescóba, a többi megfáradt arcú polgárral, ha nagy a sor, nagy a sor. Vasárnap nem megyünk sehová, nem rendelünk pizzát, megvesszük a mélyhűtöttet szombaton, lásd mint fent. Lenyeljük az egységtankönyvet, választunk a gyereknek hittant vagy erkölcstant, magunkban tartva, mit gondolunk egyébként az eljárásról. Ritka adaptívak vagyunk, ezt egyhamar nem veszi el tőlünk senki.

Most képzeljük el, ha nem a józan ész uralmát állították volna vissza, az hogy nézne ki.

Voltak idők, amikor a totalitárius társadalommérnökök még hittek valamiben (és voltak köztük igazi mérnökök). A tiszta árja faj irányította világ, a teljes egyenlőséget megvalósító proletárdiktatúra, vagy ma a hitetlenek nélküli világméretű kalifátus: megannyi tervezőasztal mellett kifundált rémálom, amelynek mélyén a komoly világmegváltó akarat, a társadalomátalakító szándék parazsa izzik. De ezek? Ezek nem hisznek semmiben, még berlini olimpiát sem álmodnak az új stadionokba.

Kizárólag az élteti őket, hogy különös kegyetlenséggel kikúrjanak velünk. Ennek az egész NER-nek semmilyen más értelmezhető célja nincsen. Sorozatban hozzák azokat a posztmodern egymás mellettiségükben is elborzasztó napi döntéseket improvizációkat, amikben az egyetlen közös az, hogy egyik sem szerepelt a 2010-es választási ígéretek között. Sem új alkotmányról nem volt szó, sem a vasárnapi vásárlás betiltásáról, sem a multik kiutálásáról, sem a korrupt trafik- és földügyi klientúraépítésről, sem új állami propagandatévéről, sem Kerényi Imréről, sem a megszállási emlékműről.

“A Nemzetgazdasági Minisztérium közlése szerint bár az ügyfelek online megrendelhetik a számukra szükséges termékeket, azok kiszállítása 22 és 6 óra között, valamint munkaszüneti és vasárnapi napokon nem történhet meg.” Szelíden kérdezném: miért is nem? Mégis mi a rézfán fütyülő, búval bélelt, hangyafasznyi nyomorult közötök is lehet egy köztem és egy cég közti privát szerződéshez? És mit rendeljek, ha úgysem szállítják ki? És mire gondolhat a Kovács Zoltán nevével visszaélő kormányszóvivő, amikor közli, hogy “önmagában és eredetileg is a döntéshozói szándékot tükrözi, hogy ilyen tevékenységet sem lehet folytatni”? Sem, értjük, ugye.

Ideje lezárni a denial korszakát: önmagában és eredetileg is több történt kormányváltásnál. Zuhanó népszerűség mellett, de azért ötödik éve elnyomás folyik, belemászás a privát életünkbe (nagyszobánkba, pénztárcánkba, napi szokásainkba, agyunkba, gyerekeink agyába), ahogyan azt a rendszerváltás óta kormány még nem művelte. Ez olyan szintű határátlépés, amilyenről a világ egyetlen Goodfriendje sem tudja őket letiltani, ezen csak mi tudnánk változtatni – ha nem mi tartanánk fönn.

És még bőven van idejük úgy korrigálni, hogy aztán még újra is válasszuk őket – ez nem Stockholm-szindróma, csak több évtizednyi idomítás utáni praktikus alkalmazkodás, hozzászokás a teljes demokrácia- és piacellenes csomaghoz, package, you know.

Semmilyen racionális, pl. adóbeszedési vagy hatalommegtartási ok nem magyarázza az utóbbi hónapokban különösen elharapózó, őrületbe kergetésünket célzó rendeletalkotási lázat. Mert erről van szó, ne tévedjünk: nem a drága táska, óra, ingatlan, nem az államrendszerbe szerveződő korrupció a cél, mindez inkább melléktermék. A cél az uralmi viszony kimaxolása, nettó gonoszságból. Ennyi maradt abból, amit azelőtt a politikai céljaiknak hívtunk: a gonoszság. A nem tévedő őrültség.

Huzamosabb ideje úgy gondolom, és az empíria egyre sűrűbben szállítja az ezt igazoló bizonyítékokat, hogy a magyar politikai “elit” fiatalabb generációi nem elsősorban saját, jól-rosszul felfogott érdekeikért harcolnak, pláne nem elvi küzdelmeket folytatnak olyan eszmék nevében, amikről a jogi karon sem hallottak, hanem saját általános iskolai, ill. gimis konfliktusaikat vívják újra. Megverték? Megalázták? Kirúgták a KISZ-ből, pedig benn akart maradni az egyetem miatt? Most eljött a bosszú ideje: előír, elgáncsol, átvág, átirányít, tilt, tűr, támogat, attól függően, melyik lábbal kelt fel.

A legfőbb bizonyíték minderre az a szörnyű, csak kevesek által sejtett titok, amely annyira borzalmas és felfoghatatlan, hogy még leírása közben is a hideg futkos a hátamon: ezek nem szeretik, ha vásárolunk. Ők megoldják bárhogy, minket viszont korlátoznának. Nem csak a Tesco a gond, a multik, amelyek csak kizsákmányolnak és kint adóznak; nem csak az online rendelés a gond, hogy amíg a GRoby-ból megrendeljük az ebédet, hány percet lehetnénk a családdal vagy a templomban; nem, ezeknek az fáj, hogy a kis pénzünkért önrendelkezünk, és konzumálunk.

(Egyébként nem a vásárlásellenesség az első olyan ügy, amelynél határozottan úgy tűnik, nem Habony Árpád, vagy valamelyik másik túlfizetett spin doctor mutat utat a kormányfőnek, hanem valami rejtélyes LMP–Jobbik-nagykoalíciós PR-csapat, Bogár Lászlóval az élen, amely a GMO-tól a multik elleni hisztérián át a TTIP-ig mindent utál, ami nem “fenntartható”.)

És miközben nekünk előírják, kinél és mikor ne vásároljunk, emiatt aztán csomóan munkanélküliek lesznek, a multik meg hazahúznak innen, addig a kormányközeli magyar multi elnöke, Baldauf László (CBA) tudja, mi a megmérettetés: “Jelenleg az a legfontosabb feladatunk, hogy az esetlegesen kivonuló cégek üzleteinek megszerzésével tudjunk fejlődni, mint ahogyan az a Profi, Match esetében is történt.” Sikerre fel!

Mi pedig alkalmazkodunk, lassan átstrukturáljuk vásárlási szokásainkat, vasárnap – a megfelelő matrica birtokában – elkocsizunk a benzinkutakhoz, börtönökhöz, repterekre, ott lehet árusítani. Vagy kádárista módon, egyéni alkukkal küzdünk a kivételezésért: kérvényezünk, lobbizunk a kertészeteink mellett, franchise-t csinálunk a nagy boltjainkból, vagy csak kettéosztjuk a boltot, és átpakoljuk az online-t Szlovákiába. Onnan lehet szállítani. Csak azt nem tudjuk még, üzlethelyiségnek számít-e az online raktára. Mindegy, idő van, pénz van, akarat van, ezt is eldöntik majd.

Egy pénteki napon. Hétfőtől pedig bevezetik. De szerencsére engedélyeznek majd egy kis türelmi időt, hogy megszokjuk.

Még egyszer az Uberről

AMIT TUDNI AKARSZ RÓLA, DE HÜLYE VAGY UTÁNASZÁMOLNI  Amióta utoljára foglalkoztam ezzel a gurulva terjedő vírussal, eltelt vagy három hónap.  De mivel közben kiderült, hogy az okostelefon-vezérelt kontártaxis-alkalmazás kvázialkalmazottjai milyen nevetséges kilométeráron zsákmányoltatják ki magukat, és magam is találkoztam olyan szerencsétlen balfasszal, aki a már eredetileg is túlméretes, aztán a devizahitelek elszaladása miatt reménytelenül elhatalmasodott autótörlesztőjét gondolta rendezni a fuserfuvarozásból, illetve – nem utolsósorban – mert az Index ma is benyalt egy színtiszta pr-cikkel az Ubernek éhgyomorra, nekifutok még egyszer. Tőlem teljesen idegen terület lesz a gondolatmenet alapja: a matematika.

Uber: mennyit ér egy taxis app? Voith Hunor, 2015. január 08. 09:55 Szólj hozzá!

Az ötéves cég működése körül egyre több a kérdés, de az biztos, a befektetők hatalmas lehetőséget látnak benne. Az eddigi befektetési körök alapján a taxizást megreformáló Uber már most négyszer annyit ér, mint az Egyesült Államok teljes taxis piaca - nagy kérdés, nem fújtak-e buborékot a befektetők?

November közepe óta Budapesten is lehet uberezni hagyományos taxizás helyett. A 2009-ben alapított vállalat először 2011 végén tette ki a lábát az Egyesült Államokból, egyenesen Párizsba, az azóta eltelt idő alatt pedig elképesztő sebességgel terjeszkedett jelenleg 53 ország több mint 200 nagyvárosában vehető igénybe a szolgáltatás. Az Uber növekedését az okostelefonos alkalmazás nyújtotta kényelem és az alacsonyabb fuvardíjak mellett leginkább a szabályozási környezet hiányosságai tették és teszik lehetővé.

"Mi nem vagyunk taxitársaság"

A cég saját állítása szerint csak közvetítőként szerepel az utas és a sofőr között, nem taxitársaságként (hazai műnyelven: fuvarszerverző) működik, a sofőrök pedig nem állnak vele munkaviszonyban, nem alkalmazottai a cégnek. Az üzleti modell lényegét tekintve ők csak összehozzák az utazni vágyót és azt, aki egy kis mellékesért elvinné őt, mint magánszemély, a saját autójában. Az Uber így számos olyan költségtől kíméli meg magát, ami egy hagyományos taxitársaságot terhel, a személyszállítást mindenhol szigorúan szabályozó törvényekről nem is beszélve.

Az agresszív terjeszkedési politika mindenhol kemény ellenállást váltott ki a taxitársaságokból és taxisokból, akik az eddigi jelek alapján joggal féltik megélhetésüket. Több országban (például Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Indiában) már korlátozták az Uber működését, és egy novemberi közlemény szerint a magyar Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is mindent megtesz majd, hogy a fiatal vállalatot a hagyományos piaci korlátok közé szorítsa.

A mindennapos jogi csatározások, taxistüntetések, egyes Uber-sofőrök miatt kipattant ügyek vagy az aggályos adatkezelési gyakorlat nem tántorítják el a befektetőket, akik két kézzel öntik a pénzt a startupba. A kezdeti években még csak néhány tízmillió dollár tőke érkezett (2011 végéig 50 milliót vontak be különböző alapoktól), az első igazán nagy tőkeinjekció 2013-ban történt, amikor 361 millióval hízott az Uber bankszámlája. Ebből 258 milliót a Google Ventures állt, a befektetés a céget akkor 3,4 milliárd dollárra értékelte.

Ez a Google ilyen szintű érdeklődése adta azt a lökést, amitől 2014-ben igazán elszaladt a ló a befektetőkkel. Nem csoda, hiszen (legalábbis a befektetők képzeletében) nem volt nehéz összekombinálni az Uber üzleti modelljét a Google önvezető autó projektjével, térképészeti tudásával és óriási felhasználói adatbázisaival. Idén aztán elkezdődött az igazi nehézbombázás: júniusban 1,2 milliárd dollár állt a házhoz, ezzel 18,2 milliárdra srófolva a cég piaci értékét, majd decemberben további 1,2 milliárdot adtak a befektetők. Az új (és éppen aktuális) piaci érték? 40 milliárd dollár.

Az elmúlt években hozzászokhattunk, hogy a technológia szektorban csak úgy röpködnek a milliárdok, ha felvásárlásokról van szó. Az Ubert azonban a nagybefektetők már most többre tartják, mint Anglia (14 milliárd dollár) és az Egyesült Államok (11 milliárd dollár) teljes, összesített taxis piacát. Arra számítanak, hogy az új üzleti modell, a költséghatékonyság, a rugalmasság, az olcsó fuvardíjak akkora törést okoznak a piacon, hogy mire a régi iskola és a jogi döntéshozók észbe kapnak, az Uber domináns szereplővé tudja kinőni magát egy berozsdásodott, lassú reagálású környezetben. Abban is hisznek, amiben sokan még mindig nem: hogy egy technológiai újítás, ha egyszerre növeli a fogyasztók kényelmét és csökkenti a kiadásaikat, pillanatok alatt át tudja alakítani a berögzült fogyasztói szokásokat. Az ilyen piaci hatások a legerősebbek, ezeket meglovagolva lehet a legkönnyebben felborítani a fennálló status quót, ezáltal gyorsan nyerő helyzetbe hozni egy új vállalatot.

Az Uber technológiai újítása viszonylag egyszerűen megfogalmazható: a cég gyakorlatilag elsőként ébredt rá, hogy ma már minden potenciális utas kezében ott az okostelefon, mobilnettel, GPS-koordinátákkal. Ennek alapján viszonylag egyszerű felépíteni egy olyan platformot, amely az utasok oldalán jelentkező keresletet és a sofőrök nyújtotta kínálatot összehozza. Ezt az Uber költségvetésének töredékéből dolgozó hazai cégek is meg tudták oldani. Ettől a ponttól fogva az Uber sikeréhez már csak a jó "execution", vagyis a stratégia ütemes, okos döntésekkel fűszerezett végrehajtása kell, a jelen állás szerint pedig ezt is sikerült a cégnek eltalálnia. Az elképesztő mennyiségű bevont kockázati tőke birtokában pedig az Uber terjeszkedése nem korlátozódik az organikus növekedésre, a cég anélkül törhet be újabb és újabb piacokra, hogy a korábbiak termőre fordulását meg kellene várnia.

Bőven van még előre?

Több befektető és elemző szerint még mindig csak a történet elején járunk. Bill Maris, a Google Ventures vezetője nyáron azt mondta, az Uber értéke akár a 200 milliárd dollárt is meghaladhatja. A cég mostani lendülete öngerjesztő folyamatba csaphat át, annyi felhasználót megnyerve magának, ami mellett a konkurens hasonló szolgáltatások (például Lyft) egyszerűen nem nyújthatnak jó alternatívát a sofőröknek. Ha pedig megvan a kritikus tömeg, elkezdődhet a szolgáltatási portfólió kiszélesítése, például árufuvarozással. Ez a világ legnagyobbjai közé emelné a vállalatot. Ha a befektetők számításai bejönnek, az Uber az lehet a taxistársaságok számára, ami az iPhone volt a Nokiának.

Negyedmilliós számla: ezért ne ülj részegen taxiba

600 kilométert utazott - vagy mégsem?

Történetünk pár évvel ezelőtt nem történhetett volna meg. Normális taxis nem vállal vidéki fuvart előzetes fizetés nélkül, és akkor rögtön kibukott volna, hogy nem stimmel a dolog. 
Csakhogy közben ezt a bizniszt is okostelefonosították, megjelent az Uber, aminek nem is az a lényege, hogy magánemberek fuvaroznak, hanem hogy menet közben, valós időben terhelik a hitelkártyára a viteldíjat: amennyit mentél, azt automatikusan vonja a rendszer.

Boldog újévet, Ön kért autót? Íme a hősünk okostelefonjára küldött Uber-számla.

Így lehetett, hogy amikor december 31-én egy Mississippi állambeli szurkoló csapata masszívan kikapott a házigazda atlantai csapattól (Georgia állam, kettővel odébb keletre, a kettő között minimum 600 kilométer a távolság légvonalban), és a szerencsétlen flótás utolsó erejével kocsit hívott magának, és célállomásnak nem szállodáját, hanem otthoni címét jelölte meg, a taxis kijött, felvette, és amikor emberünk másnap felébredt a kómából, 908 dolláros (244 ezer Ft) számla várta a telefonján.
Az imént említett 600 kilométer fényében ez nem is volna olyan durva, csakhogy hősünk nem otthonában, hanem az említett hotelszobában ébredt, alig néhány kilométerre a stadiontól, ahol beszállt. A rendszer nyilván rögzítette, hogy onnan utazott pár órával korábban, és a sofőr bölcsen ezt a célt választotta.
És hogy miért került mégis negyedmillió forintba a fuvar? Az Uber szerint egyrészt azért, mert szilveszter éjjel hatalmas a kereslet, ezért jelentős felárral dolgoznak, másrészt meg mert az utas rossz címet adott meg. Azóta egyébként maguk is rájöttek, hogy ez így nem kóser, és állítólag már tárgyalnak egy méltányos viteldíjról az áldozattal.

Háá micsinyájjunk, ha pillanatnyilag ő a sztár? :-)

A törvényhozóknál minden rendben.

Kinyilatkoztatták, hogy tilos.

Most az ellenőrző hatóságokon a sor.

 

NÖVELI, KI ELFÖDI A BAJT…

Nagy Bandó András nyílt levele Lázár Jánoshoz

Ennyi is elég lenne neked, Lázár János, bár lehet, ezt olvasva csak annyit vetnél oda, hogy téged, a 30-40-es generáció oszlopos (osz’ lop is) tagját ne akarjon megrendszabályozni egy elszánt veterán. Meg sem értenéd, hogy miről beszélek, vagy ha igen, úgy tennél, mint aki nem érti a költő egyértelmű üzenetét, szavainak súlyát.

Hogy legalább a lényegét megértsd, pár szóban kibontom a mondandóm lényegét. Van itt egy „helyzet” (nem nemzetközi, de fokozódik), mely szerint a féktelen dőzsölés (itt sincsenek fékek, sem ellensúlyok, tudod, mikről beszélek), fölütötte fejét a kivagyiság, és ebben te is megmutattad oroszlánkörmeid, oroszláncsuklódat (luxuskaróráddal együtt), a gyerekeid nevére vásárolt, 60 milliót érő budai lakással (istenem, ha annak idején az én anyám is kiárult volna ennyit hétvégeken a tojásokból, hol tartanék én, a gyerekeimről nem is beszélve). Tudod, a saját helyzeted már akkor fokozódott, amikor lebuktál az autódra szerelt lézerblokkolóval. Talán már akkor is önkritikát kellett volna gyakorolnod, nem várva meg, hogy mások figyelmeztessenek a törvénysértésre, amit példamutató honatyaként, polgármesterként kiváltképp nem lett volna ildomos elkövetned.

Nem akarom mantrázni a politikai hadszíntéren első sorban harcoló, Pokorni veterán által hátba támadott elvtársaid siratni valóan nevetséges pitiáner ügyeit, ismeritek egymást, egy a zászló, egy a zseb, egy a pénzcsap, egy a cél, pontosan tudod (gondolom, magatok között cinkos mód össze is kacsintotok, amikor szóba kerülnek a 60-80 évre titkosított számláikról összevásárolt, vagyonnyilatkozatokban föl nem tüntetett ingatlanok vagy ingatlanrészek), ti, a politika első sorában szégyenteljesen harcoló, korán és semmit sem érő új nemzedék tagjai milyen forrásból vagytok képesek annyit költeni, amennyit keresményetekből legföljebb évtizedek múlva vásárolhatnátok csak meg.

Nem csodálkoznék a helyedben (helyetekben), ha az életszerűnek csöppet sem nevezhető, mocskosnak inkább mondható üzelmeitekre, ügyeitekre és vásárlásaitokra a nálatok normálisabban gondolkodó, és hozzátok mérten szerényebben élő veterán elvtársatok rosszallóan reagálna. Tudod, ő is látja, éppúgy, ahogy a vak is észreveszi, túlléptetek a tűrhetőn, az elnézhetőn és a megbocsáthatón.

Tudd meg, Lázár János, sem Pokorni Zoltán párttársatok, sem Bencsik Gábor támogatótok, sem Jókai Anna szellemi társatok feddő szavait nem kellett volna megvárnotok, kiprovokálnotok kiváltképp. Tudd meg azt is: amit műveltek, már nekik is sok (sokk) volt. És itt hozom vissza a címként használt idézetet: „növeli, ki elfödi a bajt”, mert abban bízom, reménykedem, valamit kapiskálsz már abból, amit mondani (üzenni) szeretnék neked és elvtársaidnak.

Nem volt az olyan durva, amit a leveteránozott Pokorni mondott veletek kapcsolatban, rólatok: „Már nem fér bele, hogy egyes kormánypárti politikusok drága utazásokra menjenek, vagy sokmilliós házat építsenek.” Mondhatta volna szebben, akarom mondani: mondhatta volna keményebben. Belevághatta volna a képetekbe, Lázár János, igen, a te képedbe is, hogy ha már összejött 60 milliótok, amiből budai luxuslakást vásárolsz a gyerekeidnek, legalább próbálj már meg valami épkézláb, hihetőbb mesével előjönni, és ne a vásárhelyi piacon, szülői közreműködéssel eladott tojásokat nevezd az összespórolt 60 millió fedezetének.

Lehet, a politika (esetenként hátba szúrt) élharcosai matekból gyöngén állnak, emiatt nem képesek összeadni 18-20 konkrét munka nélkül leélt éveik keresményeit, de annyit azért csak tudnak (tudtok), hogy erre szakosodtak a könyvelők, és ha nektek nem futja ilyesmire, segítséget kérhetnétek Vida Ildikótól vagy NAV-os munkatársaitól, hogy segédletükkel valamiképp kikerekedjen már a be- és kiáramló pénzeitek valós összege. Kezdjétek a fizetéseiteknél, az egyéb jutalmakkal, aztán jussatok el a már meglévő ingó és ingatlan értékeitekig, és amikor ezek már mind együtt vannak, akkor adjátok hozzá a sebtiben vásárolt 60 milliós luxuslakást, a belehordott értékeket, és ha mindezeket összeadva sokkal több jön ki, mint amennyit két évtizedes ténykedésetek alatt összenyaláboltatok, akkor haladéktalanul jelentsétek föl magatokat, arra gondolva, hogy sokmilliós különbség esetén úgyis elkaszál benneteket a NAV, rosszabb esetben a rendőrség (is).

Ez csupán a számadás, az erkölcsi oldaláról még nem ejtettünk szót. Tudod, Lázár János, nem csupán a korrupciós vádak miatt nem engedhetitek (engedhetnétek) meg magatoknak, amit megengedtek.

Azért sem, legfőképp azért nem, mert annyi pénzetek semmiképp sem lehet(ne), amennyit lazán elköltötök, mindegy, ki mire, a lényeg, hogy nagyvonalúan, gondtalanul, fölényesen és arcpirítóan gátlástalanul. Az elköltés persze csak az egyik dolog, de ott a másik is: az orbáni disznótelepet működtető Mészáros Lőrinc (világpolgár, nagymenő, vállalkozók gyöngye) simán kifelejtett egy egymilliárdos osztalékot a vagyonnyilatkozatából. A miniszterelnök (bár tökön rúgással is büntethette volna) simán elnéz e fölött, a Vida vezette NAV szarik rá, idejük sincs foglalkozni vele, mert az összes munkatársuk kisnyugdíjas kofákat csesztet húszforintos nyugtaadás miatt az ország megannyi piacán.

Ide egy kis toldást még: összességében nem rossz ötlet a bazi drága online pénztárgépek bevezetése, de mit gondolsz, mennyibe került volna, ha a legszegényebb vállalkozóknak ingyen adtátok volna, ha már kiagyaltátok ezt a förmedvényt? Évvégén a bátyáméknál is jártam, ő suszter. Azon vállalkozók egyike, aki szerény bevétel reményében foltozgatja a csórók cipőit. Bocs: csak foltozgatta! Mert a pénztárgép árát már nem tudja kitermelni, tudod, ő koros, nem olyan menő vállalkozó, mint Mészáros Lőrinc, a műhely bérletét, a szemétdíjat, az áramot még valahogy kinyögte, de ez a nyakába zúdított 200 ezres kiadás padlóra nyomta, ne szépítsem a dolgot: megöltétek a bátyámat! Abbahagyja ugyanis, és nem csak ő, sokan mások is, hasonló sorsúak. Nektek ezt jelenti a Magyarország jobban teljesít? Ő már nem tud kimenni se Londonba, se Berlinbe, eddigi élete során sem volt még a Balatonnál távolabb. Ő is egy lesz a szegények közül, vagy kockáztat, és a saját vécéjében kalapál, amíg a ti lelkes támogatóitok egyike föl nem jelenti fekete melóért. De ugyan meséld már el, mit tegyen, hogy megehesse az imába foglalt mindennapi kenyerét? Kitérő lezárva, folytatom.

Ha szóba állnék veled, ezek után talán megegyezhetnénk annyiban, hogy minimum szégyellned kell(ene) magadat, és nem odavágni Pokorni elvtársadnak a szókimondásáért, a tisztességes beszólása miatt, és legfőképpen bocsánatot kellene kérned amiatt, amit képes voltál kimondani, jelesül, hogy aki politikai indíttatásból támad meg titeket (az egyébként gyalázatosan üzérkedő élharcosokat), az „saját magát gyöngíti meg, vagy végzi ki”. Fenyegetsz, Lázár János? Nyilvánosan és galád mód? Megfenyegeted azt, aki ki meri mondani azt, hogy nem ért egyet azzal, amit voltatok szívesek megtenni? Tudod, mi van e fenyegetés mögött? Az, hogy ti ezentúl, azaz továbbra is szeretnétek ellenőrizhetetlen milliókhoz (milliárdokhoz) jutni, mert ehhez jogotok van, hiszen kétharmadnak látszó kisebbséggel építitek a demokratikus álarc mögé bujtatott diktatúrát.

Az, hogy ne légy már hülye, Pokorni, még te is le akarsz leplezni bennünket, nem elég nekünk a folyton rajtunk csüngő ellenzék? Hát mért nem hagyod, hogy tovább harácsoljunk? Mért fáj az neked, hogy a gyerekeink budai luxuslakáshoz jutnak? Mért fáj az neked, hogy amikor nagyobbacskák lesznek, milliós költségű külföldi iskolákban taníttatjuk őket? Mért fáj az neked, hogy százezreket érő táskákkal sétálunk? Mért fáj az neked, hogy kétmilliós utazási és szállodaköltséget számoltam el londoni utam során? (Egyébként visszafizettem, bár a túrót fizettem volna vissza, ha nem kapnak rajta).

Szaporíthatnám még a szót, Lázár János, de nem teszem, elég legyen ennyi ahhoz, hogy szégyelld el magad. (nem fogod, persze, annál jobban fut a szekered…) Már csak egy valamit a végére: a Magyarország jobban teljesít-be nem férne bele, hogy ti is jobban teljesítetek? Nem férne bele, hogy eszetekbe jusson mondjuk Széchenyi, esetleg a nála is sokkalta többet adományozó Sina Simon? Olvasd csak el Nyáry Krisztián könyvét, az Igazi hősöket, egy életen át fogsz szégyenkezni, elvtársaiddal együtt! Nem tudom, érted-e, miről beszélek? Elmagyarázom. Nem az a bajom, vagyis nem csupán az a bajom veletek, hogy saját zsebre dolgoztok, az sem, hogy a saját pénzeden vadászol-e vagy se. Tulajdonképpen az se nagyon, hogy a többiek saját(nak mondott) millióikból mit vettek, azokat mire költötték. Inkább az, hogy egyetlen petákot sem költöttetek olyasfélére, mint a hajdaniak, mondjuk a Lánc-hídra, vagy a Magyar Tudományos Akadémiára. Ti csak kivesztek, saját zsebre, hol a trafikok nemzetiesítéséből, hol a földekből, hol a stadionokból, meg ki tudja még mikből. Elődeitek a völgyhídból, meg a domboldalba fúrt alagutakból, de hát mégsem kéne azokat tekintenetek példaképeknek, akik ellen háborúztok. Szóval elvenni már tudtok, zsebre vágni hasonlóképpen, de az adakozás még nem az erősségetek. Az ország szétlopva, az elvtársaitok zsebei kitömve, a sajátotok már rég szétszakadt a tömés mentén, és egyszer sem hallottam valami jeles jótéteményetekről.

Sajna van ennek egy fájdalmas következménye: tovább fogy a magyar… Nem, nem a szülések csökkenése miatt: inkább, mert egyre több embert zavar, hogy az ország jól teljesít, és nem tudnak részt venni benne. Magyarán: vagy nincs munkájuk, vagy elintézitek, hogy ne legyen. Ahogy föntebb írtam: megöltétek a bátyámat… Ugye, nem hagyjátok az út szélén?…
Üdvözöl a földid:

Nagy Bandó András
Magyarország

Törd meg a csendet! - Taxiscsajok az éjszakában

Kassai Etelka 2014. 12. 13. 21:54Címkék:Forgó Betti, taxi, önvédelem, molesztálás, szexuális erőszak, Törd meg a csendet! 5komment

A Törd meg a csendet! felhívás nyomán érkezett reagálások egy része szemrehányó és áldozathibáztató. Sokan hiszik azt, hogy az áldozatok öltözködésükkel, magaviseletükkel kihívják maguk ellen a sorsot, sőt szinte kiprovokálják azt. De valóban ez az igazság? Mit gondol erről egy olyan nő, aki éjjel-nappal az utcákat járja?

Segíts abban, hogy a szexuális erőszakról való beszéd ne legyen tabu. Amennyiben szexuálisan bántalmaztak, vagy tudomásodra jutott olyan eset, ahol valaki más áldozattá vált, akkor írj nekünk a TORDMEGACSENDET@LIFE.HU e-mail címre. Segítsünk együtt, hogy ez mással ne történhessen meg.Törd meg a csendet!

A Life.hu egy olyan, a személyes biztonság szempontjából magas kockázatú munkát végző nő véleményét kérdezte meg a témában, aki évek óta taxisofőrként dolgozik. A várost járja éjjel-nappal, és nem egyszer került olyan helyzetbe, amikor csak talpraesettségén és lélekjelenlétén múlt, hogy nem vált áldozattá.

Ennek ellenére úgy látja, nem az lesz áldozat, aki szexi ruhába bújik, hanem aki nincs felkészülve a váratlan, fenyegető helyzetekre. Számít a szocializáció – milyen közegben nőttünk fel – és az is, a szülők mennyire fókuszálnak erre a problémára és látják el valóban hasznos tanácsokkal a gyerekeket. Azok a lányok, nők, akik védett közegben nevelkedtek, akiket (szerencsére) elkerült az erőszak, egy ellenük indított támadás alatt kevésbé tudják megvédeni magukat, hiszen az esetleges fenyegetés első jeleit sem ismerik fel.

"Húszévesen ültem először taxi volánja mögé, de fiatal korom ellenére nem éreztem magam tapasztalatlannak az önvédelem terén. De én a nyolcadik kerületben nőttem fel, egy teljesen hétköznapi 'nyolckeres' iskolába jártam, én hamar megtanultam olvasni mások mozgásából, hangsúlyaiból és hamar megtanultam azt is, hogyan kell reagálni az eltérő feszültségű közeledésekre. Röviden: megtanultam, hogyan kerüljem el a 'pofonokat'. Ez a tudás kifejezetten hasznos ezen a területen, hiszen soha nem tudhatom, ki lesz a következő utasom, és milyen szándékkal ül be az autómba" - meséli.

hirdetés

Gázpisztoly az arcba

"Annak idején azért velem is előfordult, hogy amikor keményebb hangot ütöttem meg és szerettem volna rövid úton kipakolni a kocsimból két olyan férfit, akik bátorra itták magukat, a nyomatékosítás miatt előkapott gázpisztolyomat az én arcomba nyomták. Az például olyan tapasztalat volt, amit nem felejtek el soha. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy az önvédelmi eszköz hasznos: ha ellenem tudják fordítani, akkor még nagyobb bajba kerülhetek.

Emberismeret és kommunikáció

Természetesen tisztában vagyok (és a többi női sofőr is) vele, hogy a taxisszakma nem tartozik a veszélytelenek közé, elsősorban azért, mert – főleg a kártyás fizetési lehetőség bevezetése előtt – pénzt sejtettek a taxisoknál, de a nők persze ezen felül is veszélyeztetettek. Ha ittas az utas, akkor nem lehet előre tudni, hogy egy hétköznapi közeledési kísérlet, amikor csak úgy simán rám nyomul, hova vezet. Ilyenkor jön jól a személyre szabott kommunikáció.

Azt tapasztaltam, hogy a férfiak nehezen viselik, ha egy nő leereszkedően viselkedik, ha 'nagyképű', és ez a kommunikációban is megjelenik. Ugyanakkor nem szabad gyengének se mutatkozni, mert a gyengeség szinte felszólítás az erőszakoskodásra. Nagyon fontos megtalálni azt a középutat, amikor úgy tudunk határozottak maradni, hogy közben nem 'nézzük le', nem vetjük meg a pasikat, mert ettől – főleg a frusztrált, az amúgy is önbecsülési problémákkal küzdő férfiak – bedühödhetnek.

Szerintem a nemi erőszak jelentős része – a kommunikációnak megfelelően – nem szexuális indíttatású. Az erőszakolók dühöt éreznek a nők iránt, és ez jelenik meg a támadásban, így tudják (akarják) móresre tanítani, megtörni a nőt. És annál nagyobb az áldozattá válás esélye, minél kevésbé értjük a másikat.
Mindez persze lehet esetleges is, és lehetek én magam is tökéletesen védtelen, ha valaki úgy száll be a kocsiba, hogy meg akar erőszakolni. Ha nem csak játszik a gondolattal, mert beszállt mellém és feltámadt benne valami vágy, mert úgy véli, a szex jó ötlet lenne és mondjuk egy jó adag pia is erre bátorítja… Ez utóbbi esetben kész vagyok arra, hogy ügyesen eltántorítsam a szándékától, ám ha orvul támad (és rengeteg ilyen nemi erőszak van), akkor én is védtelen vagyok.

Szelektálás és helyismeret

hirdetés

Nálam a baj elkerülését szolgálja az is, hogy csak azt veszem fel utasként, akinél nem szólal meg a riasztócsengő az agyamban. Jól jön ez a fajta érzékenység, na és tapasztalat. Ha részegnek látom, vagy a mozgásából, gesztikulációból lejön, hogy nem oké vele a dolog, mondjuk drogozott vagy fel se veszem, vagy ha menet közben ébredek rá a veszélyre, akkor nem viszem el a megjelölt helyre, hanem a belvárosban – ahol tudok segítséget kérni – szállítom ki a taxiból.

Alapszabály, hogy olyan fuvart nem vállalok el éjjel, ami valami külvárosi, elhagyatott helyre szól – ehhez persze kell helyismeret. De az is fontos, hogy éjjel utast nem viszek be zsákutcába, mert onnan nehezebb a menekülés, ha baj van. Ennek ellenére én is belefuthatok olyan helyzete, ahol nagyon észnél kell lenni, mert az utas teljesen normálisan viselkedik, szinte a kiszállás pillanatáig, aztán mégis tolakodóvá válik. Éppen nyáron volt egy ilyen szitu, amikor az utolsó pár percben hozta tudtomra, hogy ő bizony imádja a pornót, és az ingét is elkezdte kigombolni… Őt kőkeményen le kellett állítani.

Bőrdzseki, farmer, keménység

Öltözhetek én bárhogy, lehetek farmerban, csizmában, garbóban, bőrdzsekiben. Állhat tőlem távol a cicababás stílus, az én tapasztalataim alapján leszögezem, hogy aki inzultálni akar, nem riasztja vissza a férfias öltözék – úgyis talál valamit rajtam, ami miatt beindul a fantáziája. Hiszen egy bekattant férfinak minden szexi lehet: egy szem, egy pillantás, egy vállmozdulat, egy fejtartás, a nő hangja, mosolya… bármi előidézheti az erőszakos magatartást. mert vagy van ésszerű határ a pasinál, vagy nincs.

Hagyd ott a mondat közepén!

hirdetés

Nekem is van egy tizenéves lányom, aki gyönyörű. És akkor is gyönyörű lenne, ha zsákot húzna magára, mert annyira nő, annyira kék a szeme, annyira feszes rajta minden.
A felkészítés a veszélyek elkerülésére a részemről azonban nem az öltözködésre irányul, bár nyilván én is azt szeretem, ha finom és visszafogott – sokkal inkább arra, hogy készüljön fel, lehetnek veszélyes emberek. Nagyon sokat beszélgetünk a kommunikációról, a hanghordozásról, a határozottság fontosságáról, arról például, hogy vannak helyzetek, amikor a neveltetésével ellentétben vágjon a másik szavába, állítsa le, vagy hagyja ott egy mondat közepén és futás! Sok lány azért nem lép ki időben a veszélyes szituból, mert túlságosan is jólnevelt, kedves és udvarias, aki az utolsó pillanatig szinte fel sem méri, milyen folyamat részese, vagy csak akkor ébred rá a veszélyre, amikor már nem tud menekülni.

Szóval szerintem a kommunikáció és a pontos helyzetfelismerés a szexuális erőszak megelőzésében ezerszer fontosabb, mint a miniszoknya mellőzése."

Pénz beszél ....