Meddig zuhanhat még a benzin ára?

2015. január 14., szerda, 14:20 Utolsó frissítés: 1 órája

Szerző: hvg.hu

Majdnem hat éve nem látott mélységbe zuhant a kőolaj ára, a csökkenés viszi magával az üzemanyagok árát is. De meddig mehet el a benzin ára? Lesz 200 forint literje? Hogy lehet, hogy 320 forintot fizetünk a kutakon a benzin literjéért, de ebből az államhoz jut 190 forint? Más termékek ára is beborulhat? Olcsóbb lesz a gáz is? Elmagyarázzuk.

Tényleg ekkora zuhanás van az olajpiacon? Hol áll most a kőolaj ára?

A Brent típusú kőolaj hordónkénti ára kedd kora délután 45 dollárt kellett adni februári szállításra, az amerikai WTI típusi kőolajért pedig alig kértek 44 dollárnál többet. Hogy ez mekkora zuhanást is jelent, azt szemléltesse inkább egy ábra:

Fotó: Investing.com

Tavaly júniusban még 110 dollár felett járt az olaj ára, ez 60 százalékos árzuhanásnak felel meg. Egyes elemzők már arról beszélnek, hogy a mostani helyzet sokban hasonlít az 1980-as évek áresésére, ami 1986-ban csúcsosodott ki: ekkor is árháború alakult ki, egy féléves 67 százalékos zuhanást követően 10 dollárig esett az olajár.

Miért esik most ennyire az olaj ára?

Több helyen, többször is megírták már: az amerikai nem hagyományos kitermelés (palaolaj) miatt nagy a kínálat a világon, és mivel a szaúdiak sem hajlandóak visszafogni azt a mennyiséget, amennyit a felszínre hoznak, így rengeteg az olaj a piacon. A globális kereslet ráadásul gyenge: a fejlett piacokon is alacsonyabb a gazdasági növekedés a korábban vártnál, Kína sem rohan annyira, mint korábban. A kereslet és a kínálat közötti különbség napi 1,5 millió hordó (ezt a mennyiséget ráadásul el is kell tárolni, ahogy arra a Guruló Hordó blog fel is hívja a figyelmet).

A mostani túlkínálat és áresés részben abból ered, hogy az elmúlt 3 és fél évben magas volt az olajár, ez az árszint rengeteg befektetést vonzott. Folyamatos volt a befektetés, épp emiatt futott fel az amerikai palaolaj-kitermelés is, ami viszont egy drágább technológiával valósul meg. Ezek a beruházások viszont a jelenlegi árszint miatt már el is kezdtek leépülni, egyszerűen leállítják a fejlesztéseket.

Fotó: AFP / Weng Lei

Van, ahol nem állítják le azonnal a kitermelést: ha már működni kezdett egy új kitermelő egység, akkor onnantól kezdve azt olcsó üzemeltetni.

Meddig szaladhat el most az olajár?

Ezt pontosan nem lehet megmondani. A Goldman Sachs és a Société Générale épp hétfőn tett közzé friss előrejelzéseket, ők bőven az 50-60 dollár közötti sávba várják mind a WTI, mind a Brent kőolaj hordónkénti átlagárát idén, de inkább közelebb az 50 dollárhoz. Vannak ennél alacsonyabb árra vonatkozó prognózisok is. Mindenesetre egyelőre nem látszik, mi fogná meg a zuhanást, az első negyedévben is folytatódhat a zuhanás, talán 30-40 dollár között lehet a megálló.

Mennyire hat mindez a benzinkutaknál tapasztalható árakra?

Egy 10 dolláros (2500 forintos) hordónkénti kőolajáresés 25 forintos literenkénti benzinárzuhanást jelent. Azért nem többet, mivel az üzemanyagok ára több komponensből tevődik össze. Jövedéki adó, áfa, kiskereskedelmi és nagykereskedelmi árrés, illetve a termelői ár. Emellett pedig a forint-dollár árfolyamának alakulását is érdemes figyelni.

A benzin literenkénti ára jelenleg így tevődik össze: literenként jelenleg 106,5 forint a nagykereskedelmi ár, erre jön fixen 120 forint jövedéki adó, a 20-25 forintos nagy- és kiskereskedelmi árrés, illetve a 27 százalékos áfa. Így kapjuk meg a 320 forint körüli árat. Vagyis jelenleg a termelői ár csak mintegy harmadát teszi ki a benzin árának. A 320 forintos árból pedig durván 190 forintot az adó (jövedéki és áfa) jelent.

Az üzemanyagok árának alakulásában bejátszik a forint dollárral szembeni árfolyamának alakulása is. A forint-dollár árfolyam jelenleg a forint szempontjából kedvezőtlen irányba mozog, így a dollár erősödése a kőolaj árának zuhanása ellen hat, ám akkora a nyersolaj áresése, hogy a forint dollárral szembeni esése azt csak tompítani tudja.

Én azt is hallottam, hogy akár 200 forint is lehet a benzin ára…

Ilyen alacsony árak akkor jöhetnének, ha szélsőségesen alacsony szintre, hordónként legalább 20 dollárra zuhanna az olajár. Bár minden bizonnyal senki nem tudja megmondani, hol áll meg az olajár, de ilyen szintre nem valószínű, hogy lecsökken. Most 320 forintba kerül a 95-ös benzin literje, ha innen még lemegyünk 25 dollárt, akkor az körülbelül további 60 forintos áresést jelenthetne. Ettől a szinttől pedig már majdnem hogy csak az adók maradnának a benzinen.

Ha csökken az üzemanyagok ára, akkor az más termékek árát is lenyomja?

Így van. A fuvarozás, szállítás, teherszállítás költségei jelentősen mérséklődnek – a kutaknál a teherfuvarozók is megérzik az alacsonyabb árakat –, a légi közlekedésnél gyorsan (3 hónap alatt) át is fut az árzuhanás.

Fotó: AFP / Xu Congjun

De áttételesen csökkenhet a mezőgazdasági termékek ára is, itt azonban az orosz embargó miatt a piacra szabaduló rengeteg lengyel, litván és más országbeli áru is szerepet játszik az árak letörésében.

Az rendben van, hogy a pénztárcánknak jól jön az olcsó benzin, de valaki ezt az árat biztos megfizeti.

Például az oroszok, vagy a venezuelaiak. Az oroszokat csúnyán recesszióba taszítja az olajár zuhanása (és a rubel gyengülése), az orosz költségvetés bevételei jelentős részben az olaj- és gázbevételektől függnek. A kevesebb bevétel miatt az oroszok pénzügyi manőverezése is korlátozódik. Venezuelában pedig az elnök nemrég azt nyilatkozta, hogy 100 dolláros hordónkénti árnál lenne egyensúlyban a gazdaság (itt minden bizonnyal a büdzsére gondolt az államfő). Ez az ár pedig jelenleg igen távol van, sőt, egyesek szerint nem is fog visszajönni. A dél-amerikai állam gazdasági problémáit ez még tovább tetézheti: lehet, hogy már nem csak sült krumpliból és WC-papírból lesz majd hiány.

Kettős hatás éri a magyar költségvetést

A Világgazdaság arról írt a napokban, hogy a forgalom növekedése egyrészt emeli a jövedékiadó- és az áfa-bevételt, másrészt azonban az utóbbiból befolyó összeg kisebb amiatt, hogy csökken a benzin és a dízel ára. Az egyelőre viszont nyitott, hogy milyen ütemben bővül az üzemanyag-felhasználás, sőt, az is, hogy a 2014-es növekedés ebben az évben nem szelídül-e stagnálássá.

Az olajár zuhanását megérzik azok a kőolajipari cégek is, akik beszállítanak a kitermelőknek. Ezek a cégek ráadásul a drágábban termelő európai országokban (például az Egyesült Királyság) is már leépítésekre kényszerültek.

Hosszabb távon pedig az egész európai gazdaságnak problémát okozhat a zuhanó olajár, a defláció réméről itt írtunk bővebben.

Hogyan hathat ez az egész a földgáz árára?

Csökken az ár, ez pedig a mi alkupozícióinkat is javíthatja az oroszokkal szemben. Egyáltalán nem biztos, hogy nekünk most kellene megkötni egy hosszú távú gázszerződést (2015-ben jár az orosz gázszerződés). Ugyanis lesznek majd alternatívák az orosz gázzal szemben. Egyrészt Európából bővül a nem konvencionális kínálat, kívülről cseppfolyós földgáz érkezhet, de jöhet izraeli, észak-iraki, vagy ciprusi gáz is (utóbbi 10 éven túli projekt lehet).

Ahogy az Egyesült Államokban, úgy Európában is egyre inkább elválik egymástól az olaj és a gáz ára, az utóbbi időszakban is csökkent a gáz ára, ez viszont inkább az enyhe időjárásnak köszönhető most. A földgázból ugyanolyan túlkínálat van, mint kőolajból (ráadásul nehezebb szállítani), így elkerülhetetlen az, hogy a gáz árát is egyre inkább a piaci verseny szabja meg. Ez az orosz Gazpromnak is komoly fejtörést okoz majd.

(Cikkünk elkészítésében sok segítséget kaptunk Pletser Tamástól, az Erste Bank olajipari elemzőjétől.)

A Nagy Honvédő Akcióterv

2015. január 13., kedd, 05:30 Utolsó frissítés: 3 órája

Szerző: -W-

Segítsünk kormányunknak. Vajon mitől vannak ezek a tiltakozások?

 

Fotó:

Készül az Országvédelmi Akcióterv, közmegelégedésre. Tényleg itt az idő, hogy felmérjük a hazánkat fenyegető veszélyeket, és megpróbáljuk elhárítani őket.

Az illetékes már meg is jelölte a legfőbb feladatot: megtudni, hogy mitől vannak tüntetések meg elégedetlenség. Ehhez szeretnék hozzájárulni, és egyben segíteni a tervezést. Nem is értem, erről miért nem konzultál a nemzet.

Magyarországot számos csapás sújtja jelenleg is, és ezek ellen valóban védekezni kell. Bizonyos erők például a magyar munkahelyeknek üzentek hadat annyira értelmetlen indokkal, hogy kénytelenek vagyunk a puszta rosszindulatot feltételezni mögötte.

Más, a háttérben megbúvó szereplők a közvagyon fosztogatására vetemedtek. Ilyen például, amikor valamelyik polgármester ismert maffiózóknak szuperakciós áron ad el kerületi ingatlant, vagy a saját aranyhörcsögének ad közbeszerzési megbízást. Ezek ellen fel kell lépni, talán még az is megfontolandó, amit – hoppá, mi a fene, nicsak, ki beszél! – pont Rogán Antal mond: hogy szarunk az adatvédelemre, és lebuktatjuk őket mindenáron. Valóban nem állapot, hogy egyenként kelljen kiperelni minden egyes papírlapot az efféle szerződésekből, és aztán se kattanjon senkin a bilincs.

Van olyan gyanús alak, aki szemmel láthatóan Magyarország nemzetközi lejáratásán dolgozik. Erre számtalan példa akad, de elég két napot visszatekerni. Kimegy mondjuk a szólásszabadságért rendezett tüntetésre Párizsba, ahol eleve kiköpnek tőle, majd még ott helyben igazolja, hogy tényleg nem holmi gúnyolódó rajzolók érdeklik őket ebből a témából, hanem hogy a bevándorlás rossz, ahogy van. Erre természetesen udvariasan kinevetik, úgy is mint annak az országnak a miniszterelnökét, amelyből százezrek mentek Nyugatra szerencsét próbálni.

Világos, hogy aki így cselekszik, az Magyarországnak ártani akar, és ezért tőle is meg kell védenünk a hazát.

És ha végignézünk az országon, iskoláin, kórházain, szegényein és persze gazdagjain, akik egyre inkább ugyanazok, akik ezt az egészet működtetik, akkor egyszer csak világossá válik, mitől is vannak tüntetések. Hogy kik húzódnak meg azok mögött.

Pont azok, akik most buzgón körmölik az akciótervet, és egyre azon jár az eszük, még milyen piszkos trükköket lehet eladni az országvédelem jelszavával. És hogyan oldható meg egy füst alatt, hogy a saját számon kérésüket megússzák. Ők készen lesznek a saját tervükkel, és bele is kezdenek. Azt a tervet, amely tőlük próbálná megvédeni az országot, még nem kezdtük el írni.

Csak az egyel alattad lévőt kellett volna elolvasnod:-)

Kedves barátom!

Nagyon köszönöm a segítő szándékot, és hogy ide kattintottál!

A felajánlott adományokat igyekszem egyszerre összegyűjteni, hogy egyszerre tudjam elvinni is a családoknak. Ezért a számomra könnyebb szervezés érdekében arra kérek mindenkit, hogy az alábbi kérdőívet legyen szíves kitölteni. Aztán a konkrét “begyűjtést” telefonon pontosítjuk.

Hogy pontosan mire van a családoknak szüksége, IDE KATTINTVA megtudhatod. De természetesen minden más tárgyi, anyagi segítségnek örülni fognak.

Ha tudni szeretnéd, hogy kiknek segítünk most pontosan, IDE KATTINTVA megismerheted a családokat.

Köszönöm!

Parti Nagy Lajos írása:  Léghajó a kifutón

Mikor írom ezt a tárcát, jövőrének még korán van, idénnek már későn, a december közepe lebeg a kisfagyos évmélyi semmiben. Az egyre erősbödő hang nem fanfárok hangja, hanem a NER-léghajóból kisüvítő levegőé. Lebeg az ország, süllyed, sodródik, világos, hogy – legalábbis a fizika nem kétharmados törvényei szerint – ez így sokáig nem maradhat. A lerablás folytatódik, egyre kevésbé takarja el a közjó fügefalevele.

Egyik tüntetés a másikat éri, nincs nap, mikor Budapesten ne harsogna a „Mocskos Fidesz” és az „Orbán, takarodj!” Ezt akartuk, mondja erre I. Fülkefor, hogy mindenki szabadon mondhassa a véleményét. Több cikket írtak róla, mint ahányan részt vettek rajta, mondja valamelyik tüntetésről egy Gulyás Gergely nevű fiatalember, momentán a parlament fideszes alelnöke és a törvényalkotási bizottság elnöke. Nem tudom, a fennhéjázó ostobaság mögött mit gondol a saját jövőjéről.

Egyszer lesz, hol nem lesz, nem tudom, mikor.

Ha írnék mesét, abból indulnék ki, hogy Kövér házelnök egy parlamenti őrökkel megrakott daruskocsin járja a téli Budapestet, és EU-zászlónak látszó EU-zászlókra vadászik. Az őrök haptákba vágják magukat, a daru kosara fölemelkedik, hopp, volt zászló, nincs zászló, határ a csillagos ég. De hát nem írok több magyar mesét. Azt hiszem, az Orbán-rezsim ámokfutását, ezt az ájtatosan nyers hatalmi tébolyt, szerzésdühöt szubjektíven és hézagosan, de megírtam előre. Nem azért, mert jövőbe látó vagyok, dehogy, hanem mert ilyen a szatíra természete, választott tárgyát ad absurdum a várhatón, jósolhatón túlfeszíti.


Akkor hagytam abba, mikor Fülkeufóriának a túlhúzott üzemmód lett a rendes létformája, mikor önmaga szatírájává vált, én pedig, illetve a fikcióim egész egyszerűen lemaradtak a valóság mögött. Ha egy évvel ezelőtt mesét írtam volna arról, hogy I. Fülkefor bevezeti a kenternetadót, s minden magyar gigát megadóztat, miközben a vasárnapot kis akáclombos cébéákban ünnepelteti hálás népével, akkor az szatíra lett volna, gonosz, bár nem alaptalan fikció. Aztán megtörtént. Három év alatt a magam módján kiismertem és igen sok variációban körbejártam tárgyamat és vidékét, és elég lett belőle, a viszolygásom erősebb lett a felháborodásnál is, a kíváncsiságnál is.

A király új ruhája, a kommunikációnak elkeresztelt ordas hazugság az ősz végéig szinte hibátlanul működött. Átlátszó volt persze, ha valaki a szemének hitt, nem a végtelenül romlott szóvivőknek. Az udvar és a vazallusok, a NERtesek minden gazemberséget megengedtek maguknak, a maguk hozta törvények szellemében vagy épp azok ellenére. Tény, egyre többször ment el az eszük, egyedül a magukhoz való fungált kifogástalanul – az egyébként, ami a bukásukat okozza hamarosan. Jóleső bizsergéssel tapasztalták, megtehetnek bármit, a törzstagság bármikor kibékemenetel a füttyentésükre, és megtapsolja a soros divatbemutatót. Lassan a kreátorok s persze a főpávasas is elhitték, hogy a kommunikációhoz már kommunikálni sem kell. Elég leszólni, hogy ezután így lesz. Ez fizetős lesz, az drogtesztes, amaz vasárnap zárva tart.


Aztán zavar támadt. Pár rutinszerű és mindennapos csibészség kivitt az utcára több tízezer zömmel fiatal embert, a hoppmesterek szóhasználata szerint álcivilt. Az internetadó visszavonása sem segített. Elkezdett semmi sem segíteni. Pedig nem éledt föl a demokratikus ellenzék, amely az elmúlt négy évet a saját alapos lenullázásával töltötte.

Elnézem Orbán Viktort, ahogy szétpuhult arccal beszél a saját rádiójában a saját elképzelt népének, mint valami Wau-2, önnön kommunikációs ellentámadásának csodafegyvere. Ha a tizenkilencedik században nyit neki tért a sors, igazi reformkori politikus lehetett volna belőle. Ha a huszadikban ténykedik, tán véreskezű diktátor lesz. Így egy atavisztikus magyar betyárként őrzi majd meg az európai emlékezet.

Azt mintha látná, hogy momentán se a habonyiáda, se a kocsiséria nem működik, ezért megy ki az első vonalba, hogy majd ő rendezzen el mindent. Azt mondja, hogy a drogteszt a drogmaffia miatt van, a családoknak lehetőség, mintegy ingyenes szolgáltatás, ami a politikusokat meg az újságírókat illeti, róluk tudni kell, ki hol áll a drogellenes küzdelemben. Az M0-s fizetőssé tétele „egy jó hír egy kis teherrel”. A vasárnapi zárva tartás is a magyar családok érdeke, minden a magyar családok érdeke, legfőképpen hogy ő nyugodtan uralkodhasson és felcsutizálhassa az országot, lécci, lécci, még legalább három évig.

Hallgatom a kásás hangját, nem is nagyon rejtegeti, hogy hazudik. De hátha talál még öreg muskétás létére annyi hívőt, klienst, aktivistát, akit meg lehet nyugtatni, hogy nincs vége. Csakhogy az illetők már tudják, hamarosan vége van, s óvatosan araszolnak a tartalék ejtőernyők felé, a pártapparátus tett így a nyolcvanas évek vége táján. Szóval, nézem a Kárpátok eszét, igazi újdonsággal már nem tud szolgálni, minden megvolt, és mindennek az ellenkezője, minden hazugság, trükk, disznóság. Hogy a zemberek nem jelentéktelen részének miért épp most lett elege ebből a megkérgesedő ripacsériából, azt magyarázni lehet, tudni aligha.

Levitézlettek, soká tartott és rettenetesen sokba került. A szűk udvart kiszolgálók, lakájok nagy része jó üzletet csinált, szépen kaszált, volt valaki egy ideig, s a bukás után szakértelmét a civil/üzleti szférában fogja kamatoztatni.

Semmi bajuk nem lesz. Ez egy amnéziás ország, el fogja nekik felejteni az összes gazemberségüket avval, hogy a politika már csak ilyen. És különben is, az urak korunk hősei, csupán annyit tettek, hogy megragadták a lehetőséget, mint a rendszerváltás gyárprivatizálói, ők, az ifjak és korszerűek ráadásul tényleg arra szocializálódtak, hogy a látszat, a kommunikáció minden.

Minden, aztán egyszer csak semmi. Romlott levegő, ahogy előtör egy léghajó oldalából. Mely léghajó kosarában ott himbálódzik Magyarország. Szívós. Esett már nagyokat, nagyobbakat is. Túléli, föltápászkodik. Ez fog nagyon sokáig tartani, nem a bukás.

Hogy ez nekem nem jutott eszembe:-P

Nmeáá...  itt a képen ötvenéves fák vannak:-P

Jajjmá! :-)

Komolyan erre masírozott ki Orbán a rádióból?

A péntek reggeli miniszterelnöki interjúknak a Kossuth Rádióban úgy látszik van egy koreográfiájuk. Álkérdések az elején, esetleg egy kis álkeménykedés a végén és az esetleges problémák kisimítása a végén. Üdv ‘70-es évek! Kedveskedni a nagy vezetőnek pedig az interjú végén is kell.

Hallgasd meg, hogyan lett vége, milyen “társadalmi célú” reklámot adtak be a szerkesztők, hogy Orbán Viktor jókedvűen távozzon a stúdióból.

Orban180percVegeindulo.mp3

Közélet

Németh Szilárd megint belefújt a nullás lisztbe

Még az idén megkezdheti működését az állami közműszolgáltató, amely megteremti a további rezsicsökkentés alapjait - erről Németh Szilárd rezsicsökkentésért felelős fideszes képviselő beszélt az ATV Start című műsorában.

Németh szerint a lakosság terheinek csökkentése után a következő cél, hogy a vállalkozások számára olyan környezetet teremtsenek, ahol Európában a magyar befektetők és vállalkozások jutnak a legolcsóbb energiához.

Ahol ugyanis olcsó az energia, ott növekszik az ipari termelés, ez a világ számos országában jól érzékelhető - magyarázta Németh, aki azt is elmondta, a családok terheit nem közpénzből, hanem azoknak a szolgáltatóknak a pénzéből enyhítik, akik több, mint ezer milliárd forintot vittek ki az országból. A vállalkozások idén tíz százalékos rezsicsökkenésre számíthatnak, ezt pedig az az állami közműszolgáltató fogja megalapozni, aminek a létrehozásán már gőzerővel dolgoznak a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál - mondta el a rezsibiztos.

Arról persze mélyen hallgatott, hogy a rezsicsökkentésnek köszönhetően mára hatalmas adósságot halmozott fel és működésképtelenné vált az állami és az önkormányzati tulajdonban lévő cégek többsége. Sőt az önkormányzati vállalatok adóssága több mint 1000 milliárd forint, miközben a teljes önkormányzati rendszer működtetésére csupán 781 milliárd forint jut.

Amíg a kormányzati propaganda még mindig a rezsicsökkentéssel igyekszik bizonygatni, hogy feltalálta a spanyolviaszt, addig szerkesztősékünk egy konkrét példán keresztül szeretnénk bemutatni, hogyan is működik a "kamugyár":

Egy évvel ezelőtt, 2013 májusában adta hírül büszkén a lakájmédia, hogy "a fővárosban egy szilárd tüzelésű kémény esetén a jelenlegi féléves díj - amely a különböző szorzókkal és áfával együtt 2127 forint - 44 százalékkal, 1194 forintra csökkenhet. Ármérséklés várható a gáz- és tartalékkéményeknél is: előbbi éves kéményseprési díja 2263 forint helyett a tervek szerint 1270 forint lesz, utóbbié pedig 1358-ról 762 forintra csökken."

Egy egy évvel későbbi hír: a budapesti közgyűlés közel 1,1 milliárd forinttal támogatja a fővárosi kéményseprő vállalatot 2014-ben, hogy az - a rezsicsökkentés okozta veszteségek miatt - ne menjen csődbe. Tavaly ugyan ezen okból már félmilliárddal megdobta őket Tarlós István és csapata.

Számoljunk: a fővárosban ma nagyjából 1,7 millió ember él, azonban csecsemőknek vagy gimnazistáknak ritkán van saját kéményük, így az ideális, négy fős családot vettük alapul. A budapesti - önkormányzati tulajdonú - kéményseprő cég így idén minden itt élő családtól nagyjából 2600 forintnyi támogatást kap. (A fővárosi önkormányzat bevételeinek nagyját az itt adózó cégek adják - azonban a vállalkozások termékeik és szolgáltatásuk árába költségként belekalkulálják az iparűzési adót, vagyis ezt is a vásárlók, a családok fizetik meg végső soron.)

A fentebb már idézet Magyar Nemzet lelkes híradását alapul véve tehát: egy szilár tüzelésű kémény rezsicsökkentett éves díja 2388 forint, szemben a korábbi 4254 forinttal szemben. Azonban ha hozzászámoljuk a közkiadás családokra lebontott részét, máris 4988 forintba fáj az egy éves díj. Ha ugyan ezt a műveletsort elvégezzük a más típusú kémények esetében is, azt kapjuk, hogy gázkéményeknél 1607 forinttal, tartalékkéménynél 2004 forinttal fizetnek többet az érintett családok most, mint egy évvel korábban.

Vagyis az utóbbi esetben majdnem a duplájára nőtt a rezsicsökkentés utáni ár!

Forrás: atv.hu