Nahh!  Olyan jók az ótók, hogy negyedórát kerestem ezt a topicot!

Sz'al:

A Superb-ben xenon van.  Azt se tudom róla, hogy gyári, vagy házibarkács:-(

Azt csinálja a lelkem, hogy az egyik oldali égő, bekapcsolásnál szépen elindul a másikkal együtt, aztán olyan nyolc tíz másodperc után elalszik.  Bent sípol a kisokos, és kigyullad a visszajelző.

Mi lehet ez?  Merre induljak, mire számítsak?

Lehet ebben egyáltalán "izzót" cserélni?

A legerősebb érv a Charlie-vitában?

2015. január 20., kedd, 06:41 Utolsó frissítés: 2015. január 20., kedd, 08:39

A hvg.hu egyik kommentelője zseniálisan megmondta a frankót.

Pörög, pörög, pörög a szólásszabadságról szóló polémia a Charlie Hebdo kapcsán; már azok a korlátozáspártiak is előbújtak, akiket a kegyelet eddig (helyesen) visszatartott. (Helyesen, mert nem kivégzett emberek teteme fölött, kvázi temetés közben értekezünk az illetők esetleges hibáiról; ezt az erkölcsi alapvetést némely szenvedélyes moralistának nem sikerült felfogni.)

Charlie egyébként köszöni, de nem kér a kegyeletből. A vitából viszont igen, ami többek közt a vallás gyalázhatóságáról szól, és amit sokszor az alapoknál, meg az alapok alapjánál kell kezdeni. Nos a (talán legfontosabb) érv egyszerű, mint egy pofon, de épp olyan hatásos is. A hvg.hu egyik kommentelője, Julien Sorel (béke legyen vele) következik:

„MIért eszel marha- vagy disznóhúst vagy építesz hóembert? Az egyikkel a hinduk, a másikkal a muzulmánok érzékenységét sérted. Nem is tudod, de mindennap legalább 50-szer megsérted a világ valamelyik népcsoportjának a vallási érzékenységét.”

Eddig se rossz, de most jön a java:

„Egyébként pedig a Charlie Hebdót nem a Közel-Keleten vagy Afganisztánban terjesztették, hanem Franciaországban, 30 000 példányban. Akinek nem tetszik, nem kötelező olvasnia. Komolyan el tudod képzelni, hogy azok a muzulmánok, akik most annyira fel vannak háborodva Afganisztánban vagy Szíriában, egy párizsi vicclapot vagy egy dán újságot olvasgatnak a sivatagban? Szerintem azt sem tudták volna, hogy van Dánia nevű ország vagy Charlie Hebdo nevű lap Franciaországban, ha a fundamentalista imámok nem keltik szándékosan a hisztériát.”

Julien nyit, és két lépésben mattot ad. Az antisárlisták egyik fő érve, a „vallásgyalázás” alól rántja ki – elegánsan, de kíméletlenül –  a perzsaszőnyeget. Említette ezt az aspektust Tóta kolléga is, de Juliené szerintem eddig a legfrappánsabb összefoglalás; ezen a csapáson nagyon érdemes haladni.

Tudjátok, miért nem idegesít a kurucinfó? Mert nem olvasom. Én így semmisítem meg. Magándzsihád! Tudjátok, miért nem vagyok kiakadva pl. Müller Péter nyálas és ostoba könyvein? Mert egybe belenéztem, láttam, hogy nyálas és ostoba, és azóta nem kínzom magam velük. Tudjátok, miért nem zavarnak a mandineres kommentelők artikulátlan baromságai? Mert mióta egyszer láttam, mi folyik ott, nem olvasom el a mandis kommenteket. (A Mandiner saját tartalmait igen, de csak azokat.)

Nem nézni, nem olvasni: ez az overkill, nem a kalasnyikov. Ha nem lennének a protest-fogyasztók, talán egy csomó sajtóhulladék tönkre is menne. Vagy nem. De ez mindegy is volna, mert ha a világszéles kínálatból mindenki azt fogyasztaná, ami jólesik neki, vagy legalább amire felelőssége teljes tudatában szánja rá magát (mint én Szőnyi kolléga írásaira), lehetne akár béke is a Földön.

Fogok még írni a témáról, azt hiszem, de a vallásgyalázás vádja, Juliennek hála, per- és vitadöntő módon összedőlt. Tényleg, mit lehet még erre mondani? Anyázni egyet? (Persze. De az nem érv.)

• anarki

Abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy jön az Uber Magyarországra, tudtam, hogy én ezt mindenképpen ki akarom próbálni. Nem utasként, hanem sofőrként. Mi lehet csodálatosabb, mint egy hight-tech logisztikai háttérrel ellátott, hipermodern, demokratikus, átlátható személyszállítási rendszer, ami úgy kerül fele annyiba, mint a taxizás, hogy megszabadul annak minden idejétmúlt sallangjától: a flottától, a droszttól, a diszpécserttől, a recsegő cb-rádiótól, a taxiórától és a borravalótól? Hogy magáról a taxisról most ne is beszéljünk. Az Uber optimalizálja az utazást, eliminálja a közvetítőt, radikálisan megváltoztatja az erőforrások elosztását, kíméli a bolygót és még közösségi élményt is nyújt.

Tud ennél valaki jobbat? Látom a telefonomon, hogy milyen autó jön értem, és követhetem a térképen, hogy épp hol tart? Utasként egy kattintással értékelhetem a sofőrt, sofőrként az utast? Hát hogy ki van már ez találva?

Részt akarok venni a nagy kalandban. Uber-sofőr akarok lenni. Ha megfelel néhány egyszerű kritériumnak, az Ubernél bárki lehet sofőr.

Még én is. Vagy én nem?

A tökéletes taxis

Életemben nem taxiztam, mármint sofőrként, de ez nem jelenti, hogy ne tudnám, milyen a jó taxis. Eleve láttam egy csomó filmet. Példaképeim a személyszállító kisiparos szakma legnagyobbjai: a magányos, kiégett, mégis csupa szív Robert de Niro a Taxisofőrből; a vagány, szemtelen, mégis csupa szív Samy Naceri a Luc Besson-féle Taxiból, és természetesen a minden hájjal megkent, furfangos, mégis csupa szív Taki bácsi, a késő-Kádár-kori paneltaxis archetípusa. A hibáikból tanulok, az erényeiket magamévá teszem, és én leszek a legjobb taxis a földkerekségen. Mínusz a taxi, persze, mert ez nem taxi. Ez az Uber.

Az Uberben az a legvonzóbb, hogy egyszerű és felhasználóbarát: pár kattintással részese lehetek a nagy személyszállítmányozási kalandnak, úgy, hogy nem kell PÁV-vizsgáznom, utcaneveket bemagolnom, tanfolyamon részt vennem, személyzetiseknek hízelegnem, bérszámfejtésen előszobáznom és a főnökömmel vitatkoznom. Az Ubernél nincs is főnököm. Odamegyek a szájtra, beírom a nevem meg az emailcímem, aztán irány az álmok földje, a Nagykörút.

Gondoltam én tavaly december elején. Kitaláltam, hogy az uberes kalandjaimról lesz egy fasza sorozat itt a 444-en, minimum naponta egy poszt arról, hogy merre jártam, hol tévedtem el, miért hányta le valaki a hátsó ülést, hogyan próbáltak megvesztegetni, elcsábítani vagy kirabolni, és persze a bónusz: a profit, amit hetente realizálok, amikor megjön a fizetés.

Mi kell ahhoz, hogy Uber-sofőr legyél?

• Min. 21 éves vagy
• Min. 1 éve van jogosítványod
• Az autód nem öregebb 10 évesnél (min. 2004-es gyártási év) 
• Bűntetlen előéletű vagy
• Közlekedési előéleti pontjaid száma nulla vagy ahhoz közeli szám

Ezek az Uber által közzétett feltételek. Én 21 éves elmúltam, sőt még a jogosítványom is elmúlt 21. Börtönben nem ültem, a büntetőpontjaim számát pedig nem tudom ugyan, de erősen remélem, hogy a nullához közelítenek. Az egyetlen látszólagos akadály az autóm, ami elmúlt 10 éves, de szerencsére ez sem állhat az utamba: az Ubernél nem kötelező saját kocsit használni, szóval kérek kölcsön egyet, és máris jövök, Nagykörút!

Mondani könnyű, bizonyítani nehéz. Elkezdtem összeszedni, beszkennelni és az online felületen feltölteni a papírjaimat, mármint azokat, amik kéznél voltak: jogosítvány, forgalmi, és a gyakorlatilag vadonatúj kölcsönautó kötelező biztosítása.

A nagy töltögetés közepette aztán eljutottam az Uber-oktatóvideóig, amiben elmondják a tudnivalókat, és valahogy úgy jártam vele, mint az egyszeri szcientológus Xenuval: erre volt ez a nagy felhajtás? Nincs negyedórás az egész film, és leginkább arról szól, hová kattintsak a telefonomon egy rendelés felvételéhez, meg hogy legyek udvarias, lehetőleg vegyek öltönyt és mossam le a kocsit. Meglepődtem, mert nem az a kúl, 21. századi közösségi hipsterhangulat áradt a videóból, hanem a békebeli, magázódós, nyakkendős sofőrszag, és bár senki nem mondta, hogy mindez kötelező, a videóból egyértelműen lejött, hogy az Uber által elképzelt ideális munkatárs sokkal inkább hasonlít egy karót nyelt, vezérőrnagynak öltözött limuzinsofőrre, mint Robert de Niróra vagy Samy Nacerire. Talán leginkább egy öltönybe bújt Taki bácsira hasonlít, ami persze teljesen rendben van. Ez itt nem New York, de még csak nem is Marseille. Ha az Ubernek Taki bácsira van szüksége, Taki bácsi I will be.

220volt.hu - Teszteltük a GoPro HERO4 Black akciókamerát

Erkölcsi bizonyítvány, na az nem volt kéznél, és bár postán is lehet intézni, inkább sorakoztam fél órát a magyar közigazgatás első számú szentélyében, a Visegrádi utcai központi okmányirodában, aztán vártam még másfelet, amíg a morálfilozófiai alosztály meggyőződik az erkölcsösségemről, és már a kezemben is volt a papír. 4400 forintomba került, de mi az a 4400 forint azért, hogy Uber-sofőr lehessek?

Ezen a ponton aztán lelassult a folyamat, mint egy Uber-autó, ami dugóba került a Madách térnél. Közlekedési előéleti büntetőpontjaim számának igazolását először emailben kérvényeztem, de arra nem jött válasz. Úgyhogy letöltöttem a netről valami kacifántos, különböző törvényhelyekre hivatkozó formakérvényt, kinyomtattam, aláírtam, sorakoztam egy jót a postán, feladtam ajánlva, és két hét múlva már ott is volt a kezemben a válasz (gyorsak voltak, a törvény szerint egy hónap is lehetett volna, mire elárulják, van-e bűnöm).

December közepén, nem sokkal karácsony előtt ott álltam, mint a ma született bárány a betlehemi jelenetben, kezemben a Szűzanya tisztaságú erkölcsi bizonyítvánnyal és a 0 előéleti pontról szóló igazolással. Feltöltöttem mindent a rendszerbe, és már jött is az üzenet: dőljek hátra nyugodtan, folyik a háttérellenőrzés, hamarosan jelentkeznek.

A várakozás napjai sem teltek eseménytelenül. Szinte naponta jöttek az Ubertől az emailek, a legrosszabb spameket idéző subjectekkel, mint például “Uber – Minél hamarabb vezetni szeretnél? Akkor ez Neked szól!”, meg hogy “Jelentkeztél az Uberhez? Akkor ez érdekelni fog…”

Közben egyre inkább aggódtam, mert sorra érkeztek a hírek arról, hogy az Ubert a helyi törvények be nem tartása vagy egyéb okok miatt betiltották vagy felfüggesztették Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Indiában és Thaiföldön. Ázsia nem annyira érdekes, de hogy az EU-ban? Szent Fiacriusra, csak nehogy nálunk is betiltsák, még mielőtt kipróbálhatnám!

Mennyit lehet ezzel keresni?

Az az igazság, hogy amilyen hebehurgya vagyok, az uberezés költségeivel, a várható bevételekkel és a haszonnal egy pillanatig sem foglalkoztam. Gondoltam, majd megyek, amerre sodor választott hivatásom, és közben szorgosan írom, mennyi volt a benzin, az izzócsere meg a kocsimosás, azt összevetem a keresetemmel, és a végén kijön, hogy megéri-e ez nekem, vagy inkább átnyergelek kamionra.

Egy ismerősöm viszont, aki szeretne névtelen maradni, így kénytelen vagyok saját kérésére Indignadónak nevezni, fogta magát, és kiszámolta, mennyire éri meg sofőrként az Uber. Az eredeti számítás az alábbinál jóval hosszabb és bonyolultabb, tartalmazza az összes költséget a gumikopástól az éves kötelező biztosításig, nem beszélve az adóügyi vonzatokról és az olyan varázsszavakról, mint az EHO, a KATA és a TEÁOR. De a lényeg:

“Kapsz az Ubertől 130 Ft/km-t. Ebből 20% az Uber díja, marad 104 Ft. A legjobb esetben keresel 46 Ft/km-t. Igen ám, de ki van zárva, hogy folyamatosan 100% kihasználtsággal menj, hiszen üresen is kell menni, pl. egyik fuvartól a másikig, hazafelé, stb. Nézzünk egy atomjó 70%-ot (a taxik kb. 50%-kihasználtsággal mennek jó esetben). A 46 Ft 32 -re olvadt. A budapesti átlagsebesség 15 km/h. De számoljunk még kedvezőbben, 20-szal. A nettó óradíjad 640 Ft. Havi kereseted teljes munkaidőben 102 000 Ft.

Amennyiben: nem bérelsz garázst, nem kötsz cascót, nem történik az égvilágon semmi az autóddal, semmilyen nagyjavítás nem vág keresztbe, nem hányja le senki az ülésedet, stb. Gyanítom, hogy igazából az a 100 000 inkább a 60 000 felé közelít. Havi 60-100 ruppó pedig a Mekiben is össze fog jönni, és ott nem viszed a saját 1-2 millás autódat a vásárra.”

Mit lehet erre mondani? Valószínűleg így van, de ez sem tántoríthat el. Én márpedig Uberezni fogok, ha rámegy a gatyám, akkor is.

Also Sprach Übermensch

Tél volt, hó esett, jöttek az ünnepek, és én még mindig a background check eredményére vártam. Aztán egyszer, már január elején teljesen véletlenül lejjebb görgettem az egyik spamnek látszó levélben, amiből kiderült, hogy még korántsem végeztem: regisztrálnom kell egy prezentációra, hogy elmondhassák a részleteket. Gyorsan beírtam magam a legközelebbi szabad időpontra, mert bár a személyes prezentáció nem tűnik maradéktalanul 21. századi megoldásnak, ezen aztán tényleg ne múljon. Nem is ezen múlt.

Húszan gyűltünk össze egy Váci úti irodaház sokadik emeleti tárgyalójában, és esküszöm, pont úgy néztünk ki, mint a taxis szakszervezet éves közgyűlésének krémje. Nagyon sok farmert tessék elképzelni, nagyon sok súlyos bőrkabátot, itt-ott autóstáskával feldobva, és nagyon sok olyan kérdést, amiből egyből lehet következtetni nemcsak a szakmára, hanem az országra is:

- Mi van, ha az utas a Nyugatitól a Keletibe akar menni, de én közben kiviszem az M0-ásra?

- Mi van, ha beszáll a NAV-ellenőr, és az út végén áfás számlát követel?

- Kell ezután adózni?

Ezt kérdezték a többiek.

- Minden papírom megvan, mikor kezdhetek vezetni?

Ezt kérdeztem én.

- Akár most azonnal – hangzott a válasz. Na, mondom. sínen vagyunk. Kaptam egy Szállítási szolgáltató szolgáltatási megállapodása című dokumentumot, hogy azt írjam alá. Olyanok vannak benne, hogy biztosítása érdekében, nyújtása esetén, meg hogy jelen bekezdés bármely más rendelkezése betartásának elmulasztása – nagyon meggyőzően hangzott, bár az az igazság, hogy a megállapodást a másik fél részéről jegyző Raiser Operations B. V.-nek azóta sem találom nyomát az interneten, ami egy olyan, 17 milliárd dollárra értékelt cégnél, mint az Uber, minimum különös.

Aláírtam? Hát persze, hogy aláírtam! Aztán kiderült, hogy le akarják fényképezni az autót, bár a feltételekben egy szó sem volt arról, hogy le fogják fényképezni az autót, de az autó éppen nem volt ott, úgyhogy mondtam, majd lelevelezzük, írtam egy levelet, és vártam tovább türelmesen.

Január 15-én, több mint egy hónappal azután, hogy belekezdtem az egészbe, megcsördült a telefonom. Az Uber egyik magyarországi alkalmazottja hívott, és közölte, hogy márpedig én nem lehetek Über-sofőr. Hogy miért? Két okból nem lehetek.

Az egyik: kiderítették rólam, hogy a 444-nél dolgozom, és akkor nyilván cikket akarok írni erről az egészről. Miért hazudnék, mondtam, igen, az is a terv része volt, hogy írok róla, de egyébként is nagyon szeretnék uberezni. Hogy régi álmom. Robert de Nirót direkt nem mondtam, hátha kizáró ok.

Miután közöltem, hogy a feltételek között egy szó sem volt arról, hogy foglalkozásomat tekintve nem lehetek újságíró, elhangzott a második, mindent elsöprő érv: az Uber hosszú távon elkötelezett sofőröket akar, és nem olyanokat, akik csak úgy kipróbálják a rendszert, vezetgetnek, aztán meg majd fogják magukat, és esetleg nem vezetgetnek. Miután közöltem, hogy erről sem volt szó a feltételek között, és ha beválik, miért ne ubereznék hosszú távon is, azt mondták, átgondolják, és visszahívnak.

Néhány nap múlva újabb telefon: átgondolták, nem lehetek Uber sofőr, és kész.

Így nem lettem Uber-sofőr annak ellenére, hogy minden egyes előzetes feltételnek megfeleltem – olyan indokok alapján, amikről az egy hónapos jelentkezési folyamat során egyetlen szó sem esett, és egyetlen betű sem volt leírva.

Mi a baj azzal, hogy nem lehetek sofőr az Ubernél? Semmi. Egy cég azt alkalmaz, akit akar. Ha a Mekiben akarok mosogatni, és a Mekinek nem tetszik a pofám, akkor nyilván nem fogok a Mekiben mosogatni, és kész.

Ráadásul ennyi szívás, postán és okmányirodában való sorakozás, elvesztegetett idő és némi kidobott pénz után sem gondolom, hogy a taxitársaságok ne lennének kihalás szélén álló dinoszauruszok, és hogy ne a közösségi közlekedésé lenne a jövő. Még azt sem gondolom, hogy az Uber feltétlenül rosszabb lenne bármelyik átlagos magyar vagy külföldi cégnél. De ha az Uber a közösségi közlekedés jövője, akkor inkább várok még egy kicsit egy másik jövőre. Kedves utasaimtól addig is kis türelmet kérek.

"Hogy mi jár a fejembe?

Meghalt Apukám!

Tegnap!

Hogy nincs már velünk és nem hallani a szuszogását!

Hogy nem mondja az URH-ba:" Brumm-Brumm a Segély18 szabad kapacitással rendelkezik!"

Hát kedves mindenki akik ismertétek, tudatjuk, Fazekas László, Lacipapa, Lacipapácska, Brumbrumpapa, a City182-t, CB1825, Yellotaxi-Taxi2000 Segély18 elköltözött.

Ezentúl az égi vándorúton teljesít szolgálatot, és tudjuk, hogy óvó tekintettel vigyáz ránk!

Szeretünk Apa! "

Basssz...  ott nagyot lehet esni:-(

Meg is jelent nálunk.  Gyaníthatóan legkésőbb november 18.-án! :-)

Csak vissza kell egy kicsit lapozni.  Vagy kikukkantani a főoldalra...

17.-én jelent meg....

Szia!

Addig írd le nekünk amennyit te tudsz, mert én semmit nem tudok az esetrõl 

😪

Köszönjük a megtiszteltetést!

De mint alattam alelölülő megfogalmazta, nem innen értesül a nagyközönség.  (inkább a fészbúkon kéne visszafognia magát pár embernek) 

Ez egy taxis oldal.  Itt nagyrészt taxisok vannak. 

Ráadásul aki nem taxis, de szándékában áll uberezni és eljut idáig a keresésben, az már talán gondolkodó ember és hat rá a matematika!  (megjegyzem itt anno a 150.-nél se volt senki aki vállalta volna hogy ő pluszos! :-P Mert minket érdekelt az autó amikor ti 150.-ért szaladgáltatok!!!)

Érdekes.  nekem egyszer (kétszer) megtalálta, aztán soha többet nem:-(

Az új ellenség

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 14. számában
jelent meg.

Váratlanul gyors győzelemmel végződött az Amerikai Egyesült Államok ellen vívott hidegháborúnk. Futó ügyvéd úr bejelentette a tévéhíradóban, hogy az amerikaiak meghátráltak, miután az ügyészség példás gyorsasággal megállapította, megállhat Goodfriend ügyvivő ellen a rágalmazás, még akár abban az esetben is, ha a rágalmazó állítás igaz.

Meghátráltak tehát, mert ha valamit bejelent a kormány vagy ahhoz megfelelően közel álló személy, akkor az úgy is van. Pont. Például ha Varga Mihály és Kovács Zoltán együtt állítják, hogy a Tesco az angliai cégének eredményei és vezetési hibák miatt zárja be tucatnyi magyarországi üzletét, akkor az úgy van, nem pedig úgy, ahogy a Tesco mondja, és ahogy egyébként eléggé látszik, tudniillik, hogy rommá lett szopatva, és megunta.

Na most, ha már az Egyesült Államok is nyüszítve elhúzott a sarokba, akkor itt tényleg nehéz lehet új ellenfelet találni. De lehetetlenség nincsen, csak tehetetlenség, semmiképpen se becsüljük le a kormány ellenségteremtő erejét.

Például a bevándorlók nagyszerű ellenfél, mindenki utálja őket, teljesen kiszolgáltatottak, és még látszik is rajtuk, mert négerek. Csodálatos! Még az sem baj, hogy piszok kevesen vannak, mert úgyis föltűnőek, és legalább egy Fekete Pákót mindenki látott már, ami alapján ki lehet borulva a felelőtlen európai bevándorlási politikára.

Egy darabig úgy tűnt, hogy a sajnálatos párizsi események után a bevándorlók mellé esetleg a karikaturistákat is föl lehetne venni az aktuális ellenséglistára, legalábbis egyházi és sajtókörökből mintha mutatkozott volna ilyen irányú igény, amely igényt egyébként személy szerint nagyon tudtam támogatni, ki nem állhatom a karikaturistákat, szakmányban szülik a kis karikaturistagyerekeket, összetartanak, kiszorítják a normális embereket a lakó- és munkahelyükről, és a hülye rajzaikkal elveszik a helyet a cikkeim elől. De végül maradtak a bevándorlók.

Illetve belföldi használatra az ellenzéki tüntetők, akik mögött nyilvánvalóan valamilyen (minimum nemzetközi) összeesküvés áll, és Rogán Antal máris csalhatatlan érzékkel állapította meg, hogy éppen itt kell pénzügyi szabálytalanságokat keresni, a tökéletesen átlátható, patyolattiszta pártfinanszírozás, korrupciómentes állami működés és pályázati rendszer, a szinte fájóan nem gazdagodó politikusok, politikusrokonok, politikushaverok, politikushaverok haverjai, politikus-gázszerelők mellett tényleg nagyon föltűnő, hogy mi az úristenből szed össze 5-10 000 civil akár egymillió forintot is egy tüntetésre. (Az fejenként akár két százas! Heló!)

A civil tüntetők maffiaügye még messzire vezethet. Ezt az is jól mutatja, hogy a NER hőse, Tényi István, aki korábban följelentette a saját munkahelyét, aztán az Ökotárs Alapítványt, aztán a HVG-t, most a tüntetők ellen tett feljelentést. Nem lennék meglepve, ha a tüntetők állnának az áron alul eladogatott ötödik kerületi ingatlanok, a Lázár gyerek lakása, Habony Árpád Gucci táskája, a Közgép-milliárdok, Mészáros Lőrinc, a trafikmutyi, az áfacsalások, André Goodfriend, Gyurcsány Ferenc és a gazdasági bevándorlók mögött.