szerző- rpd -publikálva2015. febr. 06., 18:21
A Narancsnak is feldúltan nyilatkozó vállalkozó beszélt Orbán
diktatúrájáról, Habonyról, és azt is elárulta, hogyan lesz végleg az övé
a Magyar Nemzet és a Lánchíd rádió.
magyarnarancs.hu: Az elmúlt négy órában
kis túlzással többet nyilatkozott, mint az azt megelőző négy évben.
Segítsen rekonstruálni, pontosan mi történt ma és miért.
Simicska Lajos: Őszinte leszek: még én is
dolgozom az elmúlt órák rekonstruálásán. Képzeli, mennyire mellbe vágott
a dolog. Elárultak az embereim.
MN: Kik az árulók?
SL: Az, amit a Liszkay úr és a menedzsment
művelt, teljesen mellbe vágott. Olyan nincs, hogy valaki bejelenti a
lemondását, majd azt egyből nyilvánosságra hozza és viszi a komplett
bandát. Ez számomra vállalhatatlan.
MN: Tisztázzuk: akkor tehát ő mondott le, vagy ön mondott fel Liszkaynak?
SL: Liszkay közölte, hogy le szeretne mondani a
főszerkesztőségről. Ezt én el is fogadtam, aztán a sajtóban láttam, hogy
az egész menedzsment felállt. Én meg csak néztem, hogy mi a pöcs zajlik
itt. Akkor mondtam, hogy jó, rendezzük a tulajdoni viszonyokat, és az
ügyvezetői és főszerkesztői kinevezéseket. Két óra alatt lerendeztem. Na
most, jóbarátok nem így intézik az ügyeket. Ez kicsit feldúlt. Az
embereknek lehetnek fenntartásaik, problémáik – bizonyos dolgokban
egyetértenek, másban nem –, de az ügyeknek van kulturált intézési módja.
Nem érdekel, miért csinálta. Áruló.
Balra Liszkay, jobbra Simicska
Fotó: Németh Dániel
|
|
MN: Időközben a Átlátszónak adott
interjújából kiderült, hogy ön lesz a HírTV első embere, és már ki is
nevezte D. Horváth Gábor korábbi főszerkesztő-helyettest a Magyar Nemzet
szerkesztősége élére. A cégadatok szerint ugyanakkor Liszkay tulajdonosa is a lapot kiadó Nemzet Kft.-nek. Akkor neki ebbe már nem is volt beleszólása?
SL: Valóban tulajdonosa volt, de Liszkay a mai
nappal kiszállt a társaságból és eladta az üzletrészét. Az új ügyvezető
igazgatót Tóth Mariannának hívják.
MN: Ezek szerint Liszkay lemondott a tulajdonrészéről?
SL: Nem lemondott róla, eladta.
MN: Kinek?
SL: Pillanat, utána kell kérdeznem a kollégáknál. (…) A Pro-Aurum Zrt.-nek.
MN: Az adattár szerint a Pro Aurum Zrt. az ön többségi tulajdonában van.
SL: Igen, de tájékozódnom kellett, hogy pontosan
melyik vállalaton keresztül zajlott az üzlet. Kiadtam az utasítást, hogy
vásárolják ki, és ezt az illetékesek végrehajtották.
MN: Tehát akkor lényegében arra kérte Liszkayt, hogy amennyiben lemond, adja el a Nemzet Kft.-ben lévő tulajdonrészét önnek.
SL: Igen, mondtam neki, hogy rendben, lemondhat,
de akkor el kell adni. Kapsz érte valami lét, azt megkapod és baszd meg.
Nem volt ellenvetése. Kineveztem az új ügyvezetőt és a főszerkesztőt,
és a dolog el volt rendezve. Az árulóknak szevasz, akit kell még, azt
kibaszom, mostantól csak a saját embereimre támaszkodom. Ez így rendben
van önnek?
MN: Mennyit fizetett Liszkaynak a részesedéséért?
SL: Mit tudom én. Na jó, várjon, megmondom, mindjárt utánakérdezek. (…) 100 millió körüli pénzt.
MN: Más tulajdonosi kérdést is rendezni
kellett? Van más résztulajdonos a korábbi ügyvezetők között, aki most
eladta önnek a részét?
SL: Mit tudom én azt. Megvettem amit kellett, azt kész.
MN: Mekkora részben öné a Pro Aurum?
SL: Ne kérdezzen már hülyeségeket, nem tudom pontosan fejből. Az enyém. Kiterjedt a birodalom, sok érdekeltségem van.
MN: Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője is lemondott. Az ő utódja megvan már?
SL: Megvan. Schlecht Csabának hívják.
MN: Mennyire maradt egyedül? Nyerges Zsoltot vagy Fonyó Károlyt továbbra is a szövetségnek tekinti? Vagy ők is árulók?
SL: Nem, ők nem. Csak a Liszkayt és az ő keze
alatt dolgozó menedzsmentet tekintem árulónak. Azokat, akik lemondtak.
Nyerges és Fonyó üzleti partnereim, nincs közük ehhez az esethez. Jóban
vagyok velük.
MN: Arról is cikkeznek már, hogy
feltehetőleg Orbán Viktor és a főtanácsadója, Habony Árpád állnak az
akció mögött. Állítólag egy új médiabirodalom van kiépülőben, amelynek
Liszkayék lehetnek a fő arcai. (A Narancs egész nap próbálta elérni Liszkay Gábort, eredménytelenül - rpd)
SL: Ezt nem tudom megmondani. Egy háború zajlik,
amiben könnyen lehet, hogy ilyen eszközökkel is számolni kell.
Maximálisan ellenzem azt a médiapolitikát, amit a kormány folytat, és
ennek hónapok óta hangot is adtam.
MN: Beszélik, hogy önnek nem tetszik az oroszbarát kül- és energiapolitika. Ebből mi igaz?
SL: Nem tetszik, nagyon nem tetszik. Én még akkor
nőttem fel, amikor itt Szovjetunió volt, és nincsenek jó emlékeim a
ruszkik magyarországi tevékenységéről. Finoman szólva nem tudok
határozott különbséget tenni az akkori szovjetek és a mai oroszok
politikai viselkedése között.
Most jön a fekete leves
Fotó: Németh Dániel
|
|
MN: Több helyen felmerült, hogy azért
orrolt meg Orbánra, mert a szűk körei kihagyták önt az MVM
Földgázszállító és a Mol Energy Trade Zrt. közti orosz földgázüzletből,
amivel a kedvezményezettek tízmilliárdos nagyságrendű hasznot tettek
zsebre.
SL: Lehet, hogy ezen marhára meg fog lepődni: a
világ nem csak üzletből áll. Én alapvetően – itt meg lehet, hogy
hangosan nevetni is fog – értékek és elkötelezettségek mentén végzem a
dolgomat. Nekem ezek fontosabbak adott esetben, mint az üzlet. Lehet,
hogy a mai világban ez furcsán hangzik, de én ilyen vagyok. Tartozom
annyival a hazámnak, a családomnak és magamnak, hogy csak olyat
cselekszem, amit helyesnek tartok és olyanokkal üzletelek, akiket
vállalható üzletpartnernek tekintek. Hiszi vagy sem: az én szövetkezésem
Orbánnal abból indult ki, hogy le akartuk bontani a diktatúrát és a
posztkommunista rendszert. Kiderült, hogy ez nem egy egyszerű dolog,
ezen melózni kell. De az kurvára nem volt benne ebben a szövetkezésben,
hogy felépítünk helyette egy másik diktatúrát. Ebben én nem vagyok
partner.
MN: Azért kell, hogy legyen ennek a
konfliktusnak egy személyes dimenziója is: mégiscsak bő harmincöt éve
egymás barátai és harcostársai. Ne mondja, hogy ebben a szembenállásban
nincsenek érzelmi motívumok.
SL: Persze. Egy nagy csalódás, nem tagadom.
Államférfinek képzeltem, aki jót tehet ennek az országnak, de rá kellett
jönnöm, hogy nem az. Ezt írja is meg.
MN: Azt nyilatkozta a hír24.hu-nek, hogy
nem érzi biztonságban magát: elütheti egy autó, de akár le is lőhetik.
Miért érzi fenyegetve magát?
SL: Ismerem ennek a történetnek a szereplőit,
tudom mire képesek. De igazából nem félek, csak amikor az az újságíró
hívott, épp útban voltam a kocsival a szerkesztőség felé; még nagyon
zaklatottan éreztem magam, és akkor mondtam, hogy persze, akár le is
lőhetnek. Amúgy ez tényleg benne van a pakliban, de ettől még nem félek.
Ez egy kemény világ. Röhögjön csak ki, de én egy elkötelezett demokrata
vagyok. Kurvára nem tetszik az, ahogy és amilyen módszerekkel ezek a
fiúk intézik a dolgaikat ebben az országban.
MN: Azért Orbán önkényuralmi törekvései
nem tavaly kezdődtek, és amíg az érdekeltségei nem bánták, önt sem
zavarta annyira a demokratikus jogok csorbulása. Mikor tört meg a
kapcsolatuk? Mi volt a fordulópont?
SL: Tavaly áprilisban a választások után leültünk
és elmondta az elképzeléseit. Ennek a részleteibe nem fogok belemenni,
de nem tetszett a dolog. Én erre azt mondtam neki, hogy ebben én nem
akarok partner lenni. Azóta durvultak el az események.
MN: Azóta nem is találkozott azokkal a
befolyásos fideszesekkel – elsősorban Rogán Antalra és Lázár Jánosra
gondolok –, akikkel korábban gyakran találkozott?
SL: Azt tudom erre mondani, hogy korábban sem
voltak túl aktívak ezek a kapcsolatok. Ez nem így működik. Én
politikussal, ha jól emlékszem, az elmúlt egy évben nem is beszéltem.
Minek.
Minek? Minek?
Fotó: Németh Dániel
|
|
MN: Most akkor elmegy pihenni?
SL: Egy hétre elmegyek holnap, igen.
MN: Újságírók közt gyakori téma, hogy
Simicska és Orbán annyi minden régi sztorit tud egymásról, hogy már csak
ezért sem mernének nyílt karddal egymásnak menni.
SL: Mire kíváncsi? Harmincöt éve ismerem, mond ez valamit? Ismerem, sok minden tudok róla, igen. Na és?
MN: Akkor, bizonyos tekintetben politikai kockázatot hordoz a kormányfőre nézve.
SL: Na és, akkor mi van, lelőnek? (Nevet.) Bízzunk benne, hogy nem így lesz.
szerző- rpd -