Ez történt, amíg te aludtál.

A menekültek áttörtek a kormány ellenállásán

• Pénteken a egészen elképesztő dolgok történtek az ország több pontján is, nem csoda, hogy a világsajtó Magyarországról szóló drámai képekkel volt tele.
• A következetlenül és érzéketlenül kezelt menekülteknek elfogyott a türelmük.
• Amíg a miniszterelnök focimeccset nézett, megszületett a megoldás: a leginkább szem előtt lévő menekülteket elvitte az állam az osztrák határra.
• Közben a Fradi-pálya mellett brutálisan összecsaptak a föltüzelt ultrák a rendőrökkel.

Elképesztő nap volt 2015. szeptember 4-e Magyarországon.

Röszke

Valamivel dél előtt több száz menekült tört ki a röszkei befogadó állomásról, ahol egy hangárban több mint kétezren zsúfolódtak össze.

Ide azokat viszik be, akiket a szerb–magyar határon kapnak el, és elvben 24 órát kellene eltölteniük itt, amíg regisztrálják őket.

Az ügyintézés azonban lelassult. Ez az a tábor, ahol augusztus 26-án is könnygázzal fékezték meg az elégedetlenkedést,

és ahová a magyar hatóságok két napja nem engedték be a Human Right Watch megfigyelőit.

Pénteken az ügyintézés lassúsága miatt elégedetlen menekültek közül sokan átmásztak a tábor kerítésén, és az

M5-ös autópálya felé vették az irányt, útközben ledöntöttek egy vadvédelmi kerítést.

A rendőrség hajtóvadászatot indított, állítólag szinte mindenkit elfogtak.

A tábort sorfallal zárták körül a rohamrendőrök, akiket a kerítés belső oldaláról megdobáltak, ezért könnygázt vetettek be.

Az autópályát egy időre lezárták.

Bicske

Tovább tartott a Bicskénél veszteglő vonat drámája. A szerelvény csütörtök délelőtt indult el a Keleti Pályaudvarról, tele menekültekkel.
Többségük valószínűleg abban a tudatban szállt fel rá, hogy Ausztriába megy. Ehelyett Bicskénél megállították a szerelvényt,
és minden utast az ottani menekülttáborba akartak irányítani. Sokan nem voltak hajlandók leszállni a vonatról,
nem fogadtak el sem ételt, sem italt a rendőrségtől, és a kocsikban éjszakáztak.
A patthelyzet végül úgy oldódott meg, hogy a vonaton maradottak többsége gyalog indult tovább a síneken nyugat felé.
Egy 50 éves férfi közülük elesett, beverte a fejét és meghalt. Háromszáz menekült éjfélre eljutott Vértesszőlősig.

Budapest

A Keleti Pályaudvarnál lévők közül körülbelül 1200-an kora délután elégelték meg a várakozást
(a MÁV még tegnap leállította a nemzetközi járatokat), és gyalog elindultak Ausztria irányába.
Végigvonultak a Rákóczi úton, az Erzsébet hídon, a BAH csomóponton, majd az M1-es autópályán gyalogoltak.
A rendőrség több  helyen teljesen leállította a forgalmat. Este 11 körülre Herceghalom közelébe értek,
a rendőrség addigra lezárta az autópálya mögöttük lévő szakaszát.
A gyerekekkel teli menet vonulását a világ összes hírügynöksége élőben követte.
A magyar hatóságok semmit sem reagáltak.

Szétesés

Megszűnt a vasúti összeköttetés Magyarország és Nyugat-Európa között, két autópályán is le kellett zárni szakaszokat, és menekültek százai indultak gyalog neki a világnak. A magyar hatóságok képtelenek voltak kezelni a helyzetet, holott összesen legfeljebb 2000 ember elhelyezéséről lett volna volt szó.

A helyzet két okból vált ennyire kezelhetetlenné:

• Egyrészt a menekültek láthatóan nem bíznak a magyar hatóságokban. Régóta senki sem mondta el nekik, mi a helyzet, miért nem mehetnek tovább. Az államtól segítséget, ellátást nem kaptak.
• Másrészt pedig nagyon bíznak abban, hogy Németország befogadja őket, amint átjutottak Magyarországon. A német kormány ugyanis bejelentette, hogy a háború elől menekülő szíreket nem utasítja ki.

A kormány este 8-kor válságstábot hívott össze, a döntést pedig Lázár János ismertette: a Bicske után a vágányon gyaloglókat, az autópályán gyaloglókat és a Keletinél várakozókat buszokra teszik, és lerakják őket Hegyeshalomnál, közvetlenül az osztrák határon. A közlekedésbiztonság helyreállítására hivatkozva.

Ezzel Magyarország szombat óta harmadszorra változtatta meg menekültpolitikáját, hiszen szombattól megakadályozták, hogy nyugat felé tovább menjenek, aztán hétfőn engedték, aztán keddtől megint nem, és végül pénteken nem csupán engedték, hogy menjenek, hanem el is vitték őket.

Péntekre a korábbi következetlenségektől gyanakodó, és a magyar szerveket egyre inkább ellenségnek tekintő menekültekkel mást aligha lehetett tenni, mint segíteni nekik eljutni nyugatra. Elszántságukkal világossá tették, hogy csak a fizikai erőszak állíthatná meg őket, ami háború elől menekülő családokkal szemben teljesen elfogadhatatlan megoldás. A teljes káoszt csak korábban lehetett volna megakadályozni, következetes és humánus bánásmóddal, péntekre már mindegy volt.

Ausztria csak éjfél után jelentette be, hogy beengedi területére a magyar buszokkal a határra szállított embereket. Ezzel végleg összedőlt a „ragaszkodunk Dublin III. szabályaihoz” érvelés, amit a német, osztrák és magyar kormányok kedd óta erőltettek.

A jelenleg Magyarországon tartózkodó menekülteknél sokkal többen vannak Európa és a Közel-Kelet számos országában, de nem volt példa sehol sem arra, hogy egy országban egyszerre több helyen ekkora káosz legyen jelenlétükből.

A teljes zavar jó jelképe, hogy egy vasúti pályaudvarról busszal vitték el az embereket oda, ahova napok óta vonattal próbáltak eljutni. A többségük a vonatjegyet is megvette már.

Napközben a parlament megszavazta a törvényt, ami alapján a kormány válsághelyzetet hirdethet ki tömeges bevándorlás esetén. A kormány ettől várja azt, hogy szeptember közepétől kezelhető lesz a helyzet.

És még zavargás is volt Budapesten

És ha a röszkei kitörés, a bicskei síneken menekülés és az autópályán vonuló tömeg nem lett volna elég egyetlen napra, a Népligetnél több órás csatát vívott egymással a rendőrség az ultrákkal, akik a magyar–román meccs idején tüntettek az MLSZ ellen.

Vízágyúval, könnygázzal, lovakkal és kutyákkal próbálták feloszlatni rendőrök a rájuk támadó, téglákkal, üvegekkel, petárdákkal dobálózó tömeget. A csata legalább éjfélig tartott, sok sebesülttel, a sérültek között rendőrök is voltak.

Attól lehetett tartani, hogy az ultrák megtámadják a Keletinél várakozó menekülteket, végül ezt a látványos rendőri felvonulás megakadályozta.

"Ha Magyarországra jössz, tisztelned kell a kultúránkat"

A menekültügyekért és a rendőrség irányításáért felelős belügyminiszter szabadságon volt.

Kegyelem

Nem tagadom: mikor elolvastam a 71 menekült, köztük négy gyerek borzalmas halálára érkezett gyűlölködő vagy épp örvendező (!) kommenteket, nekem is az volt az első reakcióm, hogy lám, menthetetlen gonoszság uralta el a magyarokat, szörnyeteggé lett az ország.

Amikor a pengés kerítés alatt átbújó menekültekre, köztük gyerekekre üvöltve tűzparancsot követelő reakciókat láttam, először bennem is düh és lemondás kavargott, mondván, a magyar társadalom úgy döntött, lélektelen gazemberek masszájává rothad. Amikor a szememet és a szívemet nyilas házmesterek stílusában előadott, tíz éve még a Jobbikban is szégyellt, náci elmebetegekhez illő fröcsögés terítette be, amikor a kegyelmet nem ismerő, vérgőzös ordítás elviselhetetlen orkánná látszott erősödni, azt gondoltam: akik ordítanak, azok pont olyanok is, mint amit ordítanak, őszintén, átélten, készakarva, gonoszságuk minden parányi molekuláját átérezve.

Aztán arra gondoltam: vajon ők mikor kaptak kegyelmet bárkitől is?

Magyarországon ma a nagy többség számára nem jó élni. Egy kivételezett kisebbség helyzete javul, de a többség, most figyelj: pártállástól függetlenül egyre rosszabb helyzetben van. Ő sem kap kegyelmet. A kórházban nem azért nem kap rendes ellátást, ételt, időben csípőprotézist, mert nem eléggé kormánypárti; vagy fordítva: a gyereke akkor sem jut időben tankönyvhöz, ha apuka levesestányérnyi fideszes kitűzővel a mellén megy a tanévnyitóra. Kormánypárti és ellenzéki szavazók, valamint (és ez a legnagyobb tömeg) a pártoktól távolságot tartók közösen ülnek a kigyulladó vagy beázó metrón. Mind fizetjük a 27 százalékos, horribilis áfát, akárhova húztuk az ikszet (vagy rajzoltuk a hímtagot). Egy rossz lakáshitel, egy elrontott válás után ugyanolyan eséllyel lesz hajléktalan a jobb- és a baloldaliból. Packázó hivatal, tömeges kirúgások, megfizethetetlen tandíj – egyik esetén sem tartanak pajzsot a hétköznapi fideszes elé.

Az az alapélményünk, hogy nincs kegyelem. Gyűlik a düh, az elkeseredés, és mivel az ellenzék képtelen a rosszul, illetve a szándékos károkozás igényével kormányzó Orbán Viktor felelősségét tudatosítani, hát a Fidesz jelöli ki a bűnbakot, a gőzkieresztő szelepet. Mindig mást: előbb a hazai, majd a nemzetközi baloldaliak és liberálisok törtek az ország ellen; közelgő kihalásunk okai korábban hol a túl sok gyereket vállaló romák, hol a gyermektelen melegek voltak, és nemrég még a hajléktalanokat akarták bebörtönözni. Most a menekültek törnek az ország ellen, most a menekültek miatt hal ki Magyarország, és most őket akarják börtönbe zárni.

Ezzel kéne egy másik világot szembeállítani. Kegyelemmel, nagyvonalúsággal, háborútól mentes jövőképpel. Ahol a mai ellenzéki szavazó sem éri be a „mindegy, összeállunk, leváltjuk, FideSS”-mantrával (pláne, hogy így sosem váltják le a Fideszt), és a mai fideszesek is többet igényelnek, kérnek és kapnak, mint hogy legújabban épp kit kell gyűlölni. Saját magunkról mondunk le, ha nem vesszük tudomásul: a gyűlöletversenynek csak vesztesei vannak.

És mindezt még azelőtt kéne megérteni, mielőtt visszavonhatatlanul eldördül az első határvadász fegyvere a szögesdrótnál.

A nemzeti határvédelem ábrándja

Magyarország nem Közép-Európa Spártája, hanem egy öregedő és fogyatkozó, végletesen megosztott, elpuhult, önző társadalom. Hiába a melldöngetés, a kardcsörtetés, a félhülye szittya megmondók militáns uszítása meg a kormány demonstratív keménykedése, plakátokkal, szlogenekkel és handabandázással még a történelem egyetlen népvándorlását sem állították meg. Abszurd gondolat, hogy a bevándorlók kontinenst ostromló inváziójának Magyarország parancsoljon megálljt.

Tegyük fel, hogy a magyarok évtizedek óta nem tapasztalt egységbe tömörülnek, hogy emberi és gazdasági erőforrásaikat a menekültek áradatának megállítására fordítsák. A fotelhuszárok serege pénzügyi áldozatokkal és fizikai munkával besorol egy gigászi határvédelmi projekt mögé. Tegyük fel, hogy ennek eredményeként a magyar határon Romániától Szlovéniáig nyolc méter magas betonfal épül, mely aknazárral, hőkamerákkal és lövegtornyokkal várja a határsértőket. Tegyük fel, hogy a nemzetért érzett felelősség megtáltosítja a rendvédelmi szerveket, melyek egy hete ugyan még képtelenek voltak megvédeni a kelet-magyarországi falvakban élő idős emberek uborkáját, most azonban sok száz kilométer hosszan határvadászok tízezrei állnak készültségben. Tegyük fel – bármilyen irreális –, hogy mindez sikerül. Magyarország jobban teljesít – a lezárt határt egy korszerű és ütőképes fegyveres erő őrzi. Orbán Viktor fölényesen nyeri a következő választást.

Mi lenne, ha kapnának tűzparancsot?

Egy határzár azonban csak akkor ér valamit, ha a falra állított fegyveresek tűzparancsot kapnak olyan „támadókkal” szemben, akik gyermekeiket és asszonyaikat terelik maguk előtt. Csakhogy a pszichopaták, akik a történelem során sikeresen végezték az ehhez hasonló tömegvérengzéseket, köszönik, jól elvannak a pártjaikban, a cégeiknél meg a médiában. Nem szívesen fagyoskodnának heteken át egy fal tetején fillérekért. Inkább a céges tárgyalókban kokainoznak, vagy kényelmes, kormánypárti szerkesztőségekben a közelgő vérfürdőről ábrándoznak.

Tegyük fel azonban, hogy mégis képesek vagyunk összedobni egy ütőképes, halálosztagos haderőt. El tudjuk képzelni, hogy Orbán Viktor, a keleti nyitás apostola vállalja a másfél milliárdos muzulmán világ haragját, az ellene kiadott halálos fatvák sorozatát? Vállalja, hogy míg a Kelet a vérére szomjazik, a Nyugat Hágába citálja emberiség elleni bűnökért? Vagy attól a Vona Gábortól várjuk ezt, aki szerint az iszlám a remény utolsó sugara ebben a tradícióit vesztett, elfajzott világban? Vállalnák-e vajon ezek a politikai kalandorok a miénk helyett a saját bőrükre menő kockázatot? Soha nem tettek ilyet, és nem is fognak. De engedjük a fantáziánkat szabadon szárnyalni, és tegyük fel, hogy a fegyveres erők parancsnoka máris kiadta a tűzparancsot! A magyar állam lemészárol pár száz vagy pár ezer nőt, gyereket és férfit, a migránsok pedig megtanulják, hogy jobb a fal közelébe se menni. Ezután mi történik? Megnyertük a játékot, a gép pedig kiírja, hogy Mission Completed? Nos, nem. A fal által megállított menekültek Szerbiában feltorlódnak. Egyre többen és többen. A pillanat pedig menthetetlenül eljön, amikor Szerbia meg a nemzetközi segélyszervezetek már nem képesek ellátni őket. Akkor már nagyon sokan lesznek. Talán kétmillióan, talán ötmillióan. A frusztrált, éhes tömeg fellázad, és elveszi azt, amiről úgy hiszi, hogy jár neki. A helyi erőket lefegyverzik, az országot kifosztják, kalifátust alapítanak, és az Iszlám Állam veteránjai megkezdik a tömeges kiképzést. Fegyver bőven lesz a Közel-Keletről meg a szerb hadseregtől egyaránt. Magyarország teljes nemzetközi elszigeteltségben áll majd egy harcra kész, felfegyverzett, milliós hadsereggel szemben. Az ostrom elkezdődik. És legkésőbb akkor végünk.

Nem engedhetjük őket a határhoz

Nem tudom, megállítható lesz-e a népvándorlás, ha ennél nagyobb tömegek indulnak meg Afrikából és a Közel-Keletről. A következő években vagy évtizedekben azonban ez elkerülhetetlenül bekövetkezik. A világ itt gazdag, ott szegény. Itt békés, ott harcias. Itt az új iPhone memóriakapacitása a probléma, ott a polgárháború, a vallásháború, az ivóvíz hiánya, a multinacionális részvénytársaságok gyarmatosítása, a gyerekmunka és a rabszolgaság. Mi sem maradnánk ott.

Ha a határainkhoz engedjük őket, többé semmi esélyünk. A legfőbb teendő ütközőállamok sorát létrehozni – amilyen Törökország vagy Líbia –, ezekben pedig politikai, katonai, gazdasági és humanitárius segítséggel olyan körülményeket teremteni, amelyek egyrészt emberhez méltóak, másrészt képesek megfékezni az áradatot. Abból a pénzből, amibe egy menekült támogatása Németországban kerül, tíznek vagy száznak a biztonsága teremthető meg Egyiptom területén.

Az európai társasház kigyulladt, a riadt lakók pedig azt képzelik, hogy ha összetépik az alapító okiratot, a tűz majd nem terjed át az ő lakásukra. Spekulálnak, jogászkodnak, vitatkoznak. Senki nem áll a tömlő mögé, senki nem kezdi meg a mentést.

A szuicid arcoskodást a sötéten örvénylő tömeg vastapsa kíséri. „Ha összetéptük az alapító okiratot, ugye majd lesz nyugdíjemelés?”

Puzsér Róbert cikkeit itt olvashatja.