Kegyelem

Nem tagadom: mikor elolvastam a 71 menekült, köztük négy gyerek borzalmas halálára érkezett gyűlölködő vagy épp örvendező (!) kommenteket, nekem is az volt az első reakcióm, hogy lám, menthetetlen gonoszság uralta el a magyarokat, szörnyeteggé lett az ország.

Amikor a pengés kerítés alatt átbújó menekültekre, köztük gyerekekre üvöltve tűzparancsot követelő reakciókat láttam, először bennem is düh és lemondás kavargott, mondván, a magyar társadalom úgy döntött, lélektelen gazemberek masszájává rothad. Amikor a szememet és a szívemet nyilas házmesterek stílusában előadott, tíz éve még a Jobbikban is szégyellt, náci elmebetegekhez illő fröcsögés terítette be, amikor a kegyelmet nem ismerő, vérgőzös ordítás elviselhetetlen orkánná látszott erősödni, azt gondoltam: akik ordítanak, azok pont olyanok is, mint amit ordítanak, őszintén, átélten, készakarva, gonoszságuk minden parányi molekuláját átérezve.

Aztán arra gondoltam: vajon ők mikor kaptak kegyelmet bárkitől is?

Magyarországon ma a nagy többség számára nem jó élni. Egy kivételezett kisebbség helyzete javul, de a többség, most figyelj: pártállástól függetlenül egyre rosszabb helyzetben van. Ő sem kap kegyelmet. A kórházban nem azért nem kap rendes ellátást, ételt, időben csípőprotézist, mert nem eléggé kormánypárti; vagy fordítva: a gyereke akkor sem jut időben tankönyvhöz, ha apuka levesestányérnyi fideszes kitűzővel a mellén megy a tanévnyitóra. Kormánypárti és ellenzéki szavazók, valamint (és ez a legnagyobb tömeg) a pártoktól távolságot tartók közösen ülnek a kigyulladó vagy beázó metrón. Mind fizetjük a 27 százalékos, horribilis áfát, akárhova húztuk az ikszet (vagy rajzoltuk a hímtagot). Egy rossz lakáshitel, egy elrontott válás után ugyanolyan eséllyel lesz hajléktalan a jobb- és a baloldaliból. Packázó hivatal, tömeges kirúgások, megfizethetetlen tandíj – egyik esetén sem tartanak pajzsot a hétköznapi fideszes elé.

Az az alapélményünk, hogy nincs kegyelem. Gyűlik a düh, az elkeseredés, és mivel az ellenzék képtelen a rosszul, illetve a szándékos károkozás igényével kormányzó Orbán Viktor felelősségét tudatosítani, hát a Fidesz jelöli ki a bűnbakot, a gőzkieresztő szelepet. Mindig mást: előbb a hazai, majd a nemzetközi baloldaliak és liberálisok törtek az ország ellen; közelgő kihalásunk okai korábban hol a túl sok gyereket vállaló romák, hol a gyermektelen melegek voltak, és nemrég még a hajléktalanokat akarták bebörtönözni. Most a menekültek törnek az ország ellen, most a menekültek miatt hal ki Magyarország, és most őket akarják börtönbe zárni.

Ezzel kéne egy másik világot szembeállítani. Kegyelemmel, nagyvonalúsággal, háborútól mentes jövőképpel. Ahol a mai ellenzéki szavazó sem éri be a „mindegy, összeállunk, leváltjuk, FideSS”-mantrával (pláne, hogy így sosem váltják le a Fideszt), és a mai fideszesek is többet igényelnek, kérnek és kapnak, mint hogy legújabban épp kit kell gyűlölni. Saját magunkról mondunk le, ha nem vesszük tudomásul: a gyűlöletversenynek csak vesztesei vannak.

És mindezt még azelőtt kéne megérteni, mielőtt visszavonhatatlanul eldördül az első határvadász fegyvere a szögesdrótnál.

A nemzeti határvédelem ábrándja

Magyarország nem Közép-Európa Spártája, hanem egy öregedő és fogyatkozó, végletesen megosztott, elpuhult, önző társadalom. Hiába a melldöngetés, a kardcsörtetés, a félhülye szittya megmondók militáns uszítása meg a kormány demonstratív keménykedése, plakátokkal, szlogenekkel és handabandázással még a történelem egyetlen népvándorlását sem állították meg. Abszurd gondolat, hogy a bevándorlók kontinenst ostromló inváziójának Magyarország parancsoljon megálljt.

Tegyük fel, hogy a magyarok évtizedek óta nem tapasztalt egységbe tömörülnek, hogy emberi és gazdasági erőforrásaikat a menekültek áradatának megállítására fordítsák. A fotelhuszárok serege pénzügyi áldozatokkal és fizikai munkával besorol egy gigászi határvédelmi projekt mögé. Tegyük fel, hogy ennek eredményeként a magyar határon Romániától Szlovéniáig nyolc méter magas betonfal épül, mely aknazárral, hőkamerákkal és lövegtornyokkal várja a határsértőket. Tegyük fel, hogy a nemzetért érzett felelősség megtáltosítja a rendvédelmi szerveket, melyek egy hete ugyan még képtelenek voltak megvédeni a kelet-magyarországi falvakban élő idős emberek uborkáját, most azonban sok száz kilométer hosszan határvadászok tízezrei állnak készültségben. Tegyük fel – bármilyen irreális –, hogy mindez sikerül. Magyarország jobban teljesít – a lezárt határt egy korszerű és ütőképes fegyveres erő őrzi. Orbán Viktor fölényesen nyeri a következő választást.

Mi lenne, ha kapnának tűzparancsot?

Egy határzár azonban csak akkor ér valamit, ha a falra állított fegyveresek tűzparancsot kapnak olyan „támadókkal” szemben, akik gyermekeiket és asszonyaikat terelik maguk előtt. Csakhogy a pszichopaták, akik a történelem során sikeresen végezték az ehhez hasonló tömegvérengzéseket, köszönik, jól elvannak a pártjaikban, a cégeiknél meg a médiában. Nem szívesen fagyoskodnának heteken át egy fal tetején fillérekért. Inkább a céges tárgyalókban kokainoznak, vagy kényelmes, kormánypárti szerkesztőségekben a közelgő vérfürdőről ábrándoznak.

Tegyük fel azonban, hogy mégis képesek vagyunk összedobni egy ütőképes, halálosztagos haderőt. El tudjuk képzelni, hogy Orbán Viktor, a keleti nyitás apostola vállalja a másfél milliárdos muzulmán világ haragját, az ellene kiadott halálos fatvák sorozatát? Vállalja, hogy míg a Kelet a vérére szomjazik, a Nyugat Hágába citálja emberiség elleni bűnökért? Vagy attól a Vona Gábortól várjuk ezt, aki szerint az iszlám a remény utolsó sugara ebben a tradícióit vesztett, elfajzott világban? Vállalnák-e vajon ezek a politikai kalandorok a miénk helyett a saját bőrükre menő kockázatot? Soha nem tettek ilyet, és nem is fognak. De engedjük a fantáziánkat szabadon szárnyalni, és tegyük fel, hogy a fegyveres erők parancsnoka máris kiadta a tűzparancsot! A magyar állam lemészárol pár száz vagy pár ezer nőt, gyereket és férfit, a migránsok pedig megtanulják, hogy jobb a fal közelébe se menni. Ezután mi történik? Megnyertük a játékot, a gép pedig kiírja, hogy Mission Completed? Nos, nem. A fal által megállított menekültek Szerbiában feltorlódnak. Egyre többen és többen. A pillanat pedig menthetetlenül eljön, amikor Szerbia meg a nemzetközi segélyszervezetek már nem képesek ellátni őket. Akkor már nagyon sokan lesznek. Talán kétmillióan, talán ötmillióan. A frusztrált, éhes tömeg fellázad, és elveszi azt, amiről úgy hiszi, hogy jár neki. A helyi erőket lefegyverzik, az országot kifosztják, kalifátust alapítanak, és az Iszlám Állam veteránjai megkezdik a tömeges kiképzést. Fegyver bőven lesz a Közel-Keletről meg a szerb hadseregtől egyaránt. Magyarország teljes nemzetközi elszigeteltségben áll majd egy harcra kész, felfegyverzett, milliós hadsereggel szemben. Az ostrom elkezdődik. És legkésőbb akkor végünk.

Nem engedhetjük őket a határhoz

Nem tudom, megállítható lesz-e a népvándorlás, ha ennél nagyobb tömegek indulnak meg Afrikából és a Közel-Keletről. A következő években vagy évtizedekben azonban ez elkerülhetetlenül bekövetkezik. A világ itt gazdag, ott szegény. Itt békés, ott harcias. Itt az új iPhone memóriakapacitása a probléma, ott a polgárháború, a vallásháború, az ivóvíz hiánya, a multinacionális részvénytársaságok gyarmatosítása, a gyerekmunka és a rabszolgaság. Mi sem maradnánk ott.

Ha a határainkhoz engedjük őket, többé semmi esélyünk. A legfőbb teendő ütközőállamok sorát létrehozni – amilyen Törökország vagy Líbia –, ezekben pedig politikai, katonai, gazdasági és humanitárius segítséggel olyan körülményeket teremteni, amelyek egyrészt emberhez méltóak, másrészt képesek megfékezni az áradatot. Abból a pénzből, amibe egy menekült támogatása Németországban kerül, tíznek vagy száznak a biztonsága teremthető meg Egyiptom területén.

Az európai társasház kigyulladt, a riadt lakók pedig azt képzelik, hogy ha összetépik az alapító okiratot, a tűz majd nem terjed át az ő lakásukra. Spekulálnak, jogászkodnak, vitatkoznak. Senki nem áll a tömlő mögé, senki nem kezdi meg a mentést.

A szuicid arcoskodást a sötéten örvénylő tömeg vastapsa kíséri. „Ha összetéptük az alapító okiratot, ugye majd lesz nyugdíjemelés?”

Puzsér Róbert cikkeit itt olvashatja.

A taxisok bejelentést tettek a NAV-nál az Uber miatt

Az Országos Taxis Szövetség elnöke elismerte, hogy taxisok is segítették mind a BKK-t, mind a NAV-ot, hogy lebuktassák a jóval olcsóbb Uber-sofőröket. Az utazásmegosztó szolgáltatással foglalkozó cég ügyvezetője lapunknak nem kívánta kommentálni a történteket, viszont elmondta, hogy folyamatosan tárgyalnak a döntéshozókkal és hivatalokkal a törvényi szabályozásokról.

A taxirendelet augusztus elejei hatályba lépése után alig két héttel már 118 intézkedés történt, közölte a minap a Budapesti Közlekedési Központ (BKK). Ezzel kapcsolatban a múlt héten Metál Zoltán a Klubrádióban elmondta, hogy maguk a taxisok, családtagjaikkal, barátaikkal együtt segítették a jórészt Uber-sofőröket érintő ellenőrzéseket, mivel „ez az elemi érdekük”. Az Országos Taxis Szövetség elnöke úgy véli, mindegy, hogy az „engedély nélküli Uber-szolgáltató” a hivatalos NAV-ellenőrre, vagy a taxisokra haragszik meg.

A világszerte terjedő Uber egy okostelefonos alkalmazás, amiben egy gombnyomással hívhatunk magunknak Uber-taxit. A Magyarországon november óta működő Uber kiiktatja a taxitársaságokat: közvetlenül összekapcsolja az utasokat és a taxisokat. Bár az Uber jogi vitákban arra hivatkozik, hogy csak közvetítők, a szerződés mindig az utas és a taxis között jön létre, valójában alkalmaznak hivatásos sofőröket. (Index)

Az atv.hu megkereste Metál Zoltánt, aki lapunknak azt mondta, nem tűrik „a tisztességtelenséget és a csalást”. A szövetség elnöke beszámolt róla, hogy mind a BKK, mind a NAV felé tettek bejelentéseket. Az akcióban a „szabályozott piac törvényeket betartó szereplői” vettek részt.

A BKK intézkedéseivel kapcsolatban is megkérdeztük Metál Zoltánt, aki úgy tudja, hogy a 118 eset nagyobb részben Uber-sofőröket érintett, de voltak a büntetettek között hagyományos taxisok is. „Nem véletlen, hogy fennakadtak az ellenőrzéseken olyan taxisok, akik csibészkednek”- magyarázta a szövetség elnöke, aki szerint a hatóságok már jóval ezelőtt feltérképezték Budapestnek azon pontjait, melyeken trükközni szoktak a taxisok. Metál hozzátette: ellenőrzések a jövőben is folyamatosan lesznek, mert csak így lehet gátat vetni annak, hogy „elszaporodjanak a tisztességtelen fuvarszervezők”.

„Az utasok visszajelzései alapján lehet mondani, hogy az ő tapasztalataik is jók, ráadásul az elmúlt időszakban nem csökkent a taxizást választók száma, hanem stagnált, a turizmus bővülésének köszönhetően az elmúlt hónapokban pedig nőtt is a forgalom”- magyarázta.

Egyeztetnének

A történtekkel kapcsolatban megkerestük az Ubert is. Fekete Zoltán, az utazásmegosztó szolgáltatással foglalkozó cég magyarországi ügyvezetője az atv.hu-nak elmondta, tudomásuk van Metál Zoltán beismeréséről, „hogy magánvállalatok alkalmazottai részt vesznek egyes hivatali vizsgálatokban”, de az Uber „ezt az információt nem szeretné kommentálni”, mivel nem az ő kompetenciájuk.

„Az Uber változatlanul a párbeszéd híve a megfelelő megoldás megtalálása érdekében. Ennek szellemében kezdtük el a tárgyalásokat például a NAV-val, vagy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal még a tavasz folyamán”- nyilatkozta Fekete, majd hozzátette:

Egy olyan szabályozást, amely a biztonságot, az innováció támogatását és a fogyasztói érdekeket helyezi előtérbe”.

Az ügyvezető elmondta, együtt kívánnak működni „azokkal a politikai döntéshozókkal, akik a korábbi nyilatkozatokhoz tartják magukat” és minden érdekelt féllel nyitottak a párbeszédre bárhol és bármikor. „Szeretnénk, ha autós partnereink mindenben megfelelnének egy modern szabályozásnak, amely biztosítja a budapestiek számára a hozzáférést a biztonságos és kényelmes utazáshoz, ugyanakkor az állam számára is biztosítja az adóbevételeket. A részletekről jelenleg is folynak a tárgyalások a döntéshozókkal és több érintett hivatallal”- mondta.

Baó, az életben teljesen normális!

A billentyűzet hozza ki belőle a nácit:-)