Hozzászólások száma: 285
Ugrás a hírhez Oldalszám: 15
Témakörök > Hírek fórumai > Verseljünk A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
tomajer 2016.10.27. 15:07:09 / # 346235
Minden az ányegin múlik ... :-)
alelölülő 2016.10.27. 12:14:45 / # 346232
Két éve volt egy jól működő blogmotorod, ezt meg két éve nem tudják gatyába rázni. Sose volt jó.
tomajer 2016.10.27. 08:46:41 / # 346231
Van egy próbatopicunk, ahol lehet próbálgatni az extra dolgokat anélkül, hogy ciki lenne :-)
Ez a sárga szín nekem is fura.  Majd rákérdezek, miért tesz úgy mintha sárga lenne, miközben nem az.
A lényeg, ha nem nyúlsz hozzá, akkor jó.  Ha hozzányúlsz, vállald a következményeket :-)
Én két éve nem próbáltam semmi extrát, tehát így fejből nem tudok segíteni mit miért csinál.  De akkor jó volt.
focilabda 2016.10.27. 07:39:29 / # 346230
Azt hiszem rájöttem, hogy az zavart meg, hogy a feketére állítot betüszín sárga háttérben van. azt akartam volna kikapcsolni aztán ki tudja már mik történtek.
tomajer 2016.10.27. 06:23:12 / # 346229
Mit nyomkodtál előtte?
focilabda 2016.10.26. 18:45:06 / # 346228
Na ugye...   Most figyeltem, hogy mi történik!!!   A szöveg bevitel ideje alatt SÁRGA színt jelez a betű de mégse sárga!  
Most is sárga a gomb. Készítem a képernyő mentést!  
focilabda 2016.10.26. 18:41:19 / # 346227
Nem annyira fontos, hogy károgjak érte de nem tudom miért nincs alapálláson a betűszín. Ha már nekem kellene megfejtenem, hogy mikor mit reagál a szoftver, mert ugye nekem kell akkor legalább lehetne annyiszor módosítani ahányszor akarom. De nem, nem lehet. persze tudom ennek is a magyarázatát.  Ha a betűszín kiválasztásánál ott van hogy alaphelyzetbe állítás akkor a háttérszín választónál miért nincs ott az alaphelyzet visszaállító gomb?  Tudom, hogy drága játék a weblap fenntartás, de ez így szar.  Persze most se tudom, hogy amit írok azt lehet olvasni vagy sem  
focilabda 2016.10.26. 18:32:50 / Módosítva / # 346226

Tankcsapda


Adjon az ég

Amikor
Összehozta az Isten a világot,
A férfiból egy darabot kivágott,
Hogy megcsinálja neki belőle a nőt
Azóta áldják a fiúk a Teremtőt,
Aki az életnek értelmet adott. A
Történetet már mindenki hallotta.
Van aki él és akad aki halott. A
Világ a lelkét az Ördögnek eladta.
Vasárnap reggel a templomba’ tömeg.
Van aki fiatal és van egy csomó öreg.
Van aki hiszi és van aki vallja,
Hogy a születés az eleje, a halál meg az alja
Az életnek. Szerintem tévednek,
Ehhez semmi köze nincs az éveknek.
Remélem érted, amiről éneklek.
A dolgok bármikor utolérhetnek.

Bánattal vagy örömmel,
De én harcolok foggal-körömmel
Az élettel, a halállal,
Hogy a jóból egy jó nagy kanállal 
Adjon az Ég,
Mindent, amit szeretnék.
Adjon az Ég...

Vasárnap reggel a templomba’ tömeg,
Van aki fiatal és van egy csomó öreg.
Van aki hiszi és van aki vallja,
Hogy van Aki a hangját hallja,
És mindent lát a szívén át,
És ha baj van, benyom egy szirénát.
Ha kinyújtod, Ő majd fogja a kezed,
És mindenen keresztül vezet.
Bánattal vagy örömmel
De én harcolok foggal-körömmel
Az élettel a halállal,
Hogy a jóból egy jó nagy kanállal 
Adjon az Ég, mindent 
Amit szeretnék.
Adjon az Ég...

Van aki ésszel, van aki pénzzel,
Van aki egyszerű, puszta kézzel.
Van aki tudja, van aki érti.
Van aki az életét se félti.
Van aki mindig, van aki egyszer.
Van aki gyűlöl, van akinek tetszel.
Van aki ellened, van aki érted.
Úgy kapod, ahogy kérted.
Az életedet úgy kapod, ahogy...

Adjon az ég 
Mindent amit szeretnék
Adjon az ég,
Adjon az ég,
Adjon adjon az ég
Mindent amit szeretnék
Adjon az ég
Adjon az ég

tomajer 2016.10.13. 19:50:29 / # 346172

Schuller Emil

Éjjel élek

Éjjel élek! Estére kinyílik szemem!
Hozzászoktam már, hogy ilyen lett életem!
Változni szeretnék, - de mindez hiába,
Muszáj megoldanom! Nem számítok másra!
Problémákat, tudom, nem hagyhatok hátra!

focilabda 2015.06.10. 21:35:13 / # 339672


tomajer 2015.06.02. 16:53:17 / # 339548
Halász Ferenc

Ilyenek vagyunk

Ember, ki ha kilépsz az éjszakába,
Netalán nappal vegyülsz a forgatagban,
Akkor is velünk kezded a napodat,
Ha autó helyett a sárgát választottad.

És az egyetlen kire rábízod magad
mikor nem tudod, hogy hol is vagy,
Mi vagyunk ott veled, akire rábízod magad.
Mert a taxis is a családban marad.

Elmondod neki bánatod, megosztod örömöd,
Születések és a halálok, meg a csalfa lányok......
Mi vagyunk kik mindent meghallgatunk,
Nálunk marad titkod pedig ezt sem akartuk.

Csak legyetek emberek, velünk is érezzetek.
Mi sem kívánunk nektek egyebet.
S ha furakszunk is az úton legyen előtted,
Lehet a nagyit viszi kórházba éppen?

Taxisok vagy csak autósok,
A forgalomban én is szenvedek.
Ezek vagyunk mi emberek,
Ezek vagyunk, mi is emberek!!!!!

Halász Ferenc

tomajer 2014.09.02. 13:55:45 / # 335343

Sokadik megtisztelő felkérést, (kihívást) kapom a fészen vers ügyben.
Biztos nem leszek népszerű, de nem szeretem a verseket. Már anno magyarórán is hidegrázásom volt amikor az Ódát elemezni kellett. A magyartanár, meg körbekergetett a termen, amikor a saját véleményemet mondtam el ...
Szóval. Szerintem a 20. század legnagyobb magyar költője Bródy János.
És mivel az ő költeményei dalban a legjobbak, én ezzel a videóval tennék eleget a felkérésnek:


ui: és nem hívnék ki senkit ha szabad olyant:-)

bétabige 2012.12.25. 14:03:23 / # 121087
avatar
Nyugodtan harcoljátok le a fél világot előtte. :))) Utána is lehet csatlakozni. A béke mindenkit megvár szerencsére. :)
wanderer 2012.12.25. 13:46:54 / # 121086
avatar
Tillárom haj! :))))
Bao 2012.12.25. 10:55:35 / # 121085
avatar
Jattolnak az emberek, Karácsony van, @assza meg! :)

bétabige 2012.12.25. 10:38:21 / # 121083
avatar
Már nyílt egy ilyen létterem idelent is, sorra terítik az asztalokat... a végén meg majd összetoljuk mindet. :)))

wanderer 2012.12.24. 18:48:49 / # 121084
avatar
Pilinszky János: Imádságért Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog. Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart… Mint a vándornak megérkeznie a tengerpartra, szívem és értelmem elhallgat már a távoli közelségedtől is, meghallva a végtelen intelligencia hullámverését… Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged. Fáradt vagyok, Istenem, kifárasztottak „kéréseim”, és megtéptek a világ „kérései”. Apostolod mondta, hogy a szeretet irgalmas, türelmes, nem kér, és nem panaszkodik. Add, hogy sose kívánjak „színen lenni”. A világnak amúgy is kötelező olvasmánya a „zűrzavar kézikönyve”. Ha lehet, ragaszd össze lapjait, megértek a csirizre. Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész mindenség hallgat, s hallgatnak azok is, akik – egy szinttel még mélyebben – torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza bárki is, az egész világ térden áll a „teremtés egyességében”. Valójában minden imádság, a kérő is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de… „mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint”. És: „…kezedbe ajánlom lelkemet”. A kérő ima természete nem azonos a földi kéréssel, mely legtöbbször – kivéve az éhség és szomjúság szavait – valamiféle mástól szennyes. A kérő imádság, amennyiben csakugyan eljut az imádságig, szinte automatikusan veti ki magából kérései homokzsákjait, hogy végül eljuthasson abba az egyetlen magasba, ahol – mindazonáltal ne a mi kérésünk és akaratunk teljesedjék, hanem az övé. Igen, nem hiszek többé tulajdon kéréseimben. Istenben, az egyetemes békében nincs többé mit kérnünk, az egyetemes szeretetben nincs többé kire vagy mire féltékenykednünk, az egyetemes igazságba érkezve elképzelhetetlen bármiféle ítélkezés bárkivel vagy bármivel szemben. Ezért imádkozni az imádságért: bűnösök és szentek közös kiáltása itt a földön, és a kérés nélküli ima jók és gonoszak számára talán nem egyéb, mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktől fogva terítve áll az atyai ház udvarán. Ennél az asztalnál – Jézus isteni ígérete szerint – nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar után. Forrás: Új Ember, 1979. október 7.

wanderer 2012.02.27. 14:26:43 / # 121082
avatar

wanderer 2012.02.25. 15:56:12 / # 121081
avatar
Maghar Himnusz Országok országa, Törvénytudás népe Napkelet, s Nyugat közt A Világnak fénye. Nagy a Te nemzeted, Nagy a Te végzeted, Oly messze magasztos, Hogy föl sem érheted. Mint a magas mennybolt, Szíved mérhetetlen, Életed gyökere Szent és sérthetetlen. Hegyek, árnyas rónák, Hős Föld büszke népe, Ez a Te végzeted Ősi öröksége. Erős, gazdag vár vagy De az örök Törvényt Amit Isten rád rótt, Vállalnod kell önként Hogy beteljesüljön Győzedelmes végzeted: ÚR OLTÁRA TE VAGY, EMELD FÖL A FEJED! Dr. Borbula Ida - Rovásírás alapján: Sumér Himnusz

törölt felh. 2012.02.19. 16:44:12 / # 121080
avatar
HAZÁM 1 Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellõzködõ, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amibõl eszméltem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. 2 Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemõhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bûn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendõ, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már! S a hozzáértõ dolgozó nép gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk. Az erõszak bûvöletében mint bánja sor törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! 3 A földesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát. S a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Cicáznak a szép csendõrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ, hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve magával kötve mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ. 4 Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatûnt, emlékezõen és okádva, mint aki borba fojt be bûnt. Volt, aki úgy vélte, kolomp szól s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család. Multunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. 5 A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyûlni a bajt s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart. Szövõlány cukros ételekrõl álmodik, nem tud kartelekrõl. S ha szombaton kezébe nyomják a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. 6 Retteg a szegénytõl a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenyerén s a summás sárgul, mint az asztag, de követelni nem serény. Ezer esztendõ távolából, hátán kis batyuval, kilábol a népségbõl a nép fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sírt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia. 7 S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hûséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve láncon - nekem ezt nem szabad! Költõ vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat! Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót - nekem add meg boldogabb énekem! 1937. május

Oldalszám: 15