A motortól függ. Többnyire tudják az Euro4-et.

Ezt én értem, de nem vagyok tagja a TGFSZ-nek.

Két-három éven belül kiderül, hogy kettőnk közül ki látja jól. Addig vitatkozzunk valami máson! :-D

Most nagyon csalódott leszel, Joe, de nincs Mercim. Soha nem is volt. Valószínűleg nem is lesz, mert nem szeretem, sőt, kifejezetten utálom a Mercit. Szép autó (már amelyik), jó autó, de számomra picit teherautós az érzés, mikor a kormányánál ülök. Tehát nincs Mercim, van viszont esztétikai érzékem, meg komfortérzetem. Na most, Joe, tetszik neked, vagy sem, nekünk, taxisoknak az autó a munkahelyünk. A közérzetünket, a hangulatunkat alapvetően meghatározza az, hogy a munkánkat milyen körülmények között végezzük. Sőt, Joe! Még az egészségünkre is kihat, akár hiszed, akár nem. Volt nekem Daciám, Joe, és nagyon szerettem. Jó autó volt, gyors autó volt, kényelmes autó volt, és keveset fogyasztott. De ennek csaknem negyed évszázada, Joe. Akkor, ott rendben volt az az autó, Joe, a legmagasabb színvonalat nyújtotta, amit átlagember elérhetett. Aztán jöttek a Ladák, Joe, mert az első Daciámat porrá törtem, a második meg annyira szar autó volt, hogy elegem lett a típusból. A Lada nagyon jó példa arra, hogyan teheti tönkre egy autó az ember egészségét. Nekem a derekam és a bal vállam bánta a zsigulizást, Joe. Akkor, ott nem éreztem semmit, sőt, még tetszett is az ajtótömítés felől érkező, folyamatos hűsítő fuvallat. Az ülésről tudtam, hogy szar, tudtam, hogy kényelemetlen, mert azt éreztem, kezdettől fogva. De a derékfájósság csak évek múlva jött ki. Aztán jött egy kompakt-kategóriás, olajkályha, Joe, amely életem szerelme, egy hálás, hűséges, odaadó társ. Imádom, mindenemet Neki köszönhetem, és az nem kevés, Joe, hidd el! Ha főzni is tudna, elvettem volna feleségül. De taxinak való soha, egyetlen percig sem volt. Ha mellém ült be az utas, akkor összeért vele a könyököm, ha terpeszkedősre vette az utazást, akkor minden alkalommal térden b@sztam, mikor harmadikba váltottam. Ha mögöttem ült valaki, akkor a térde permanensen a vesémben volt és ez különösen kényelmetlen olyankor, mikor második órája autókázol mondjuk Bécs felé, és az utas már fészkelődik egy ici-picit... Az Istennek sem akartak fogyni Vele a kilométerek, és 100 fölött olyan zaj volt benne, mint egy második világháborús vadászrepülőben. Az iszonyatos zajterheléstől rendszeresen aludtam el autópályán és már 200 kilométer megtétele után is úgy szálltam ki belőle, mint aki épp akkor kerülte meg a Földet. Senki nem tisztelte; letoltak az útról, beszorítottak, bevágtak elém, nem adtak elsőbbséget, és sorolhatnám. Ez az autó 19(!) éven keresztül volt taxi, 22 évesen még utasokat szállított, volt benne 650 ezer kilométer. Összesen háromszor állt meg alattam, ebből egyszer valami taknyot kannáztam bele és azért, kétszer meg azért, mert elmulasztottam kicseréltetni valamit. Jó autó, Joe? A legjobb! Alkalmas taxinak? Nem, nem az, és soha nem volt az. Akkor főtt le szegénynek a kávé, mikor az utasok is rendre kezdték kikerülni. Én tudom, Joe, hogy a plusznál, a sok csöves gecinek, akiket hurcolásztok, végül is tökmindegy, hogy miben ül. Nekik az a lényeg, hogy 7-800 forintnál ne kelljen többet fizetni. Csak én nem azokat fuvarozom. Nem egyszer vesznek ki a sorból, Joe, mert tudják, hogy le lesznek kaszálva, de úgy vannak vele, hogy akkor már legalább érezzék jól magukat és legyenek biztonságban. És hidd el, Joe, hogy van az a pénz, amiért bevállalod, hogy utóléred az eurocityt, ami negyed órája elment, csak ehhez autó is kell! Az is biztos, hogy egy Daciával is el lehet menni Prágába, csak egyáltalán nem biztos, hogy ezt az amerikai utasjelöltek is így gondolják. És amikor egy ilyen hal elúszik, amiből egész hónapra jóllaknál, és a mögötted álló, 618 éves romba ül be inkább, az roppant kellemetlen tud lenni, Joe. A plusznál ilyen problémáitok nyilván nincsenek, ezért nem is várom el, hogy megértsd, miért járok én inkább egy 14 éves romhalmazzal, és nem egy vadonatúj Daciával. Valamit egyébként csúnyán benéztél. Én nem nézem le azt, aki ilyen autót vesz. Az autót magát nézem le, semmire sem tartom. Egy drágább autómodellnek finomabb a kidolgozottsága és minőségibb anyagokból készül. Ezzel együtt, Joe, számomra is lehet, hogy ez a jövő. Picit retro-feelingje van a dolognak, de a visszafejlődésben is benne van a "fejlődés" szó. Nincs 13 millióm, hogy vegyek a jelenlegiből egy újat, nincs 5 millióm, hogy vegyek belőle egy 5-6 évest. Ha lenne, se vennék. Számolni tudsz, Joe? Segítek, jó? Csak az, hogy kitermeld egy ilyen autó árát, havi hetven - száz rongy, Joe. Nem tankoltál, nem ettél, nem ittál, nem fizettél tagdíjat, járulékot, nem mentél el szopatni, gépezni, shoppingolni a Tescoba. Ez csak az autó. Új autó beszerzési ára, átíratva, betaxizva: 13.000.000 Tíz év múlva talán el tudod adni ennyiért: 1.000.000 Különbözet: 12.000.000 12.000.000 : 10 = 1.200.000 1.200.000 : 12 = 100.000 5 éves modell beszerzési ára: 5.000.000 Öt évig használhatod, utána eladod megint csak ennyiért: 1.000.000 Különbözet: 4.000.000 4.000.000 : 5 = 800.000 800.000 : 12 = 67.000 Úgyhogy megnyugodhatsz, Joe. Eztán nem kell kisebbségi komplexusod legyen, ha megállok melletted a pirosnál. Egyforma szutyokban fogunk ülni. De attól az még nem lesz egy jó autó, legyen bár új, és fogyasszon bár 2,4 litert százon. De főképp nem lesz ideális taxi. Attól az még egy román lőcsös szekér lesz.

Ez meg egy leharcolt, tizenéves csoda......... Kinek a pap, kinek a papné. Kinek meg a pap lánya.

Ha Ő csinálta az autót, akár magára is veheti. Ez egy 0 km-es bemutató autó.

Hát, most aztán így is - úgy is lőttek az egzisztenciájuknak.

Nem hiszem, hogy N.Elek Daciákat venne, úgyhogy nem ilyenek fognak állni mindenhol. Ha csak hárommilliót kap munkahelyenként, és kétezer munkahelyet "teremt", akkor 6 milliárd forintja lesz autóvásárlásra. Kétezer emberre elég 1000 autó, úgyhogy 6 milliója lesz egy kocsira. Tudod Te mit lehet venni 6 millióért, ha ezret rendelsz belőle, közvetlenül a gyártótól?

Szépen beszéljél! Azt úgy mondjuk, hogy "Népegészségügyi termékadó"! :-D

:-D