Na, drágáim! Kaptok egy rendhagyó feladványt; kép nincs, csak egy történet, különös tekintettel az oly előszeretettel emlegetett országimázsra. Természetesen a helyszín a Keleti pályaudvar, éjfél előtt járunk, úgy fél órával. A hamburgi –szokott formáját hozva- mintegy ötven perc késéssel begördül a 6. vágányra. Leszáll 4 szépkorú hölgy, csomagokkal gazdagon megspékelve, from United States. Senkivel nem hajlandóak szóba állni, kivonszolják a csomagokat a Thököly-oldalra, majd várakozó álláspontra helyezkednek. Gondolom le vannak oltva, hogy nehogy szóba álljanak itt valakivel, mert ezek a taxisok embert esznek és a kedvenc fogásuk a hetvenes éveiben járó, amerikai nyugdíjas néni. Telnek-múlnak a percek. A falkatársak természetesen nyomulnak, és az idő múlásával az egyik néni megenyhül. Elmondja, hogy az egyik belvárosi hotelba mennek, de nem kérnek belőlünk, mert a hotel küld értük autót. Megint eltelik néhány perc, majd a néni megkérdezi az egyik falkatársat, hogy hol van a 7.-8. vágány, mert Őket ott várja a sofőr egy táblával. Hogy miért ott, mikor a vonat a 6.-ra jött, azt nem pontosan értjük, de nekünk végül is mindegy, úgyhogy a falkatárs bekíséri a kérdező nénit a vágányok elejéhez. Ismét hosszú percek telnek el, majd visszatérnek a kályhához, mert a vágányok elejénél nem találnak egy teremtett lelket sem. Közben csöng a néni telefonja és én csak azt hallom, amit Ő mond a vonal túlsó végén lévőnek, nem túl vidáman. Ez nagyjából arról szól, hogy most volt ott, nem volt ott senki, nem, már kijöttek a pályaudvarról, ott állnak, ahol a taxik. Ekkor a falkatárs bekiabál a háttérből, hogy Thököly-oldal, meg a néninek is mondja, hogy Thököly street, aki végül maga is megismétli a telefonba a címet. Pár perc múlva érkezik egy figura, - most figyelj! - gyalog. Egyik kezében lóbálja a táblát, másikban mobil, a fülére tapasztva. Ahogy elhalad mellettem, akaratlanul is hallom, amit mond. Jó, már látom őket! Ez volt vagy fél óra. Föl lehet ezt számolni? Létrejön a nagy találkozás, majd sofőrünk egy határozott kézmozdulattal jelzi, hogy a nénik feltűnés nélkül kövessék, és megindul a másik oldal irányába. Ekkor már röhögök, és félhangos megjegyzést teszek a szolgáltatás színvonalára, a falkatárs pedig egyenesen utasítja, hogy jöjjön át erre az oldalra a kocsijával. Sofőrünk szófogadó és elballag az autójáért. Ismét hosszú percek telnek el –a nénik már legalább 20 perce leszálltak a vonatról- mikor is megérkezik sofőrünk egy frekventált Chevrolet Lacetti kombival, amiről már első pillantásra is látszik, hogy a csomagtartója nem lesz képes befogadni a pakkot. Sofőrünk nem esik kétségbe és kapásból a hátsó ülésnél kezdi a berakodást. Hosszas küzdelem után minden és mindenki begyömöszölésre kerül az autóba. A jobb egyen ülő néni egy kisebb bőröndöt kap az ölébe, a hátul összepréselődő barátnői pedig egy-egy kézitáskát ölelnek magukhoz. Kérdés: melyik budapesti taxicég kiemelkedően magas színvonalú szolgáltatásában részesültek a nénik?

De most frankón nekiállsz megmagyarázni az embernek, hogyha mindezt a szarságot Ti kértétek volna, akkor nem szerveznétek miatta demonstrációt? Nem tudom, Zsolti, ennyi erővel magyarázd el neki azt is, hogy a szar fogyasztásra alkalmatlan, ha nyalogatja a forró kályhát, akkor megég a nyelve, és ne ugorjon le a tizedikről, mert az ember nem tud repülni. Csak ez nem fölösleges? Mindenki úgyse fog eljönni. Meg a "kolléga" ráér majd 5 év múlva aggódni, hogy miből vesz másik autót.

Az a legjobb, mikor a sok okos taxis kiokosítja egymást a tutiban.

Én nagyon szívesen megmondom, hogy neked hova lenne érdemes elmenned...

Egy hírdetés, 15 fikázás, aztán a fikázás fikázásából is kettő. Tükröm, tükröm...

Végül is lehet szervezni egy roncsderbyt, de ezt nyilván engedélyeztetni kell. Pár száz (?) válogatott, 2003 előtt gyártott taxi nyugodtan tehetne egy kört a városban, útba ejtve a Városházát is. A lényeg, hogy szép, tiszta, nagy autók legyenek.

A 336-ot is 13 éve állapították meg. Akkor miért nem az? Azt aláírnám nem prominensként is.

Én nem vagyok prominens, nekem nem kell aláírnom.

Nem. Lengyel. Vagy román? Nem is tudom, hol gyártják a lacsicsacsit. Mögéd egy két éves gyermeknél termetesebb utas nem fog beférni. :-)))

Ráadásul a 240... Hát, azt én nem kérem, köszönöm!