akkor Váci 20 ???

Tak-Tigi.....

Vesszek meg,nem értem! Mi vaaaan???????????????????????????

pillanatban.-grrrr

Nahhhhh,... már vártam. A legváratlanabb oillabnatban kell bejelentkezni újra.-:grrrrr Nem lehetne, eztmegoldani? T. Sterkesztők???? Milyen érdekes?? Hát,nem benne van??!!-:))))

Még szerencse, hogy a többit csak gondoltam:-))) mivel Tomajer főszerkesztő úr,időközben beszerkeztette a blogodba a reagálásommal együtt. Hiába na, a Tamásban nem tudok csalódni:-D Jön egy sms, hogy ezt az írást miért nem a blogba tettem be?! Jól szabadkoztam egyet, azt annyi. Este összefutottunk és csak erőlteti a témát. Mondom neki, hogy jó, tegye be, de ne jelezze sehol, majd ha legközelebb írok valamit, akkor az is ott lesz. Erre hazajövök és totál a címlapon kint van az egész blog. Kár hogy ebben a pillanatban nem volt a közelemben, mert azonnal kiírhatnánk Bbetyárral egy pályázatot a megüresedett főszerkesztői állásra:-))) Wanek vicce meg találó:-DDDDD

Skót gyerek beleesik a folyóba. Egy fiatalember beugrik utána és nagy nehezen kimenti. Másnap a fiú apja felkeresi a megmentőt: - Maga mentette ki a fiamat a folyóból? - Én voltam, de szót se érdemel! - Mi az, hogy szót se érdemel? Hol van a gyerek sapkája???

Újra átolvastam ezt a storyt,mivel Tomajer főszerkesztő úr,időközben beszerkeztette a blogodba a reagálásommal együtt. És ekkor akadt meg a szemem valamin. "– B@zd meg, ti vagytok?" Ricsi! Ha a gyerekre panasz lesz az óvodában,mert káromkodik,Te fox bemenni helyettem a szülőire!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))

Jó melót.hello

Na megyek sokkolni a gyanútlan lakosságot:-) Jó éjt!

Mea maxima culpa Mától. Egyél meg!! :)))))))))))))))

MÁTÓL??????:-))))

Köszönöm. Ez lesz mától a kezdőlapom! :)))))))))))))))

Elegem lett a viharból. A civilek kóvályognak az úton, az emberek szaladgálnak, a faágak csak úgy törnek lefelé sorba. Totál ciki a helyzet. Na jó, nem kockáztatom, irány haza. Bekanyarodok a Róbertról a Lehelre, Újpest irányába. Rögtön ott egy buszmegálló, emberek integetnek reménykedve, de nem állok meg. Jobb lesz, ha az autót biztonságba helyezem, mert az ördög nem alszik. Elő a telefon és Wanek úrnak mondom, hogy ki ne dugja az orrát, mert őrültekháza van. Sokkal óvatosabb vagyok, mint szoktam, így már a sárgán sem mentem át a Gyöngyösi - Béke út kereszteződésében. Ekkor látom, hogy egy fiatal hölgy rohan át az úttesten a mellettem elhelyezkedő villamos megállóba. Riadtan kaptam a szabadjelző gombjához és lekapcsoltam. Közben nézem a kis csapatot. Anya húzza maga után a 2 gyereket. A nagyobbik hősiesen állta a természet kegyetlenségét, de a kisebbik szemmel láthatóan szenvedett. Az eső már vízszintesen esett, messzebb egy kukát repített a szél embermagasságban. Előttem jöttek át az úttesten. A franc megeszi, én nem birok ennyire önző lenni és nem bírom magára hagyni ezt az anyát a zokogó gyermekével. - Wanek, le kell tennem mert történés van – búcsúztam a kollégától, miközben integettem az ázott csapatnak. Gyorsan beugrottak hátra, én meg üveges szemekkel figyeltem, hogy kikerül-e a többi autós (közben zöldre váltott a lámpa) vagy szépen belém állnak?! - Hová szabad hölgyem? – tettem fel a kérdést és csak bízni mertem benne, hogy nem egy Kispesti címet mond be. - Hááát haza. Puff, totál kiakadtam. Nem elég a magam baja, de még viccelődünk is… Belenéztem villámló szemekkel a visszapillantóba és „kissé” emelthangon megszólaltam. - Jó, de az hol van? – miközben mondtam befókuszáltam magamnak a hölgy pillantását, majd önkéntelenül a következő szaladt ki a számon meglepetésemben. – B@zd meg, ti vagytok? Cbtaxi kedvese jót derült ezen, én meg tiszta ideglettem. Persze, hiszen már nem ismeretlenekről volt szó. - Hol voltatok? Mit kerestetek ott ilyenkor? Hát az urad nem tudta mi lesz ma, hiszen ezt fújta 3 napja a média?! Na majd jól megrúgom… Valami ilyesmiket mondtam, aztán a vezetésre koncentrálva már csak magamban dühöngtem, hogy mi lehetett volna, ha nem járok arra, vagy esetleg sikerül olyanná válnom amilyenné a többi ember próbál nevelni…szerencsére úgy néz ki, ettől még messze vagyok. Természetesen nem tartozol semmivel cbtaxi, de kérlek mostantól figyeld ezt az oldalt mielőtt elengeded a családot valahova:-))) Klikk ide!!!

Na és most itt jön a LEGSZERÉNYEBB TAXIS dicsérete. A nemeslelkü Ricsi,szemérmesen hallgat a szamaritániusi cselekedetéről. A szakadó esőben,leoltott szabadjelzővel,(nehogy leintse 1 csuromvízes utas), lopakodik hazafelé. Meglát egy nőt 2 kisgyerekkel,akiket elkapott a zápor. A kisebbik zokog,megrettent az égzengéstől. A mi Ricsink már-már gázt ad a zöldnél,de az utolsó pillanatban valami földöntúli béke és szeretet szállja meg a lelkét és az elázott család mellé kormányozta a Tüzest. A többi már rutin..lenne,ha csak egy egyszerü,hétköznapi eset lett volna. De az elázott család, az én családom volt!!!!! Ilyenkor gondolkodom el a véletlen fogalmán.Mekkora esélye van egy 2 milliós városban,egy ilyennek??? Ezúton is köszi Ricsi! PS: Abba bele sem merek gondolni,hogy mennyi RB-be fog ez még nekem kerülni!:)))))))))))))))))))))))) PS-2: Nagyker áron, nagymennyiségü RB-t keresek,hála jeligére!

Nézd, lehet az is bennem volt, hogy reggel 8-ra gyerekorvos, majd Svábhegyi gyermek phulmonológia (még van). Majd Főtaxi, egy nap megváltás. Lelki szemeim előtt láttam előre, hogy lesz vagy dél mire hazaérek…tévedtem, 14 óra is elmúlt addigra. Szóval volt minden bajom…már előre:-)

Hát akkor aztat mondom neked, hogy bánhatod a hazamenetelt. A rióhoz, meg ha megint ilyen buli lesz én nem megyek. Bár lehet csak kifogtam a sz@rt, első fuvar soroksár vége, öklendezés (nálam meg ima) vegülis csak saját magát sikerült kicsit, azért a leány visszajött átnézte a kocsit, hogy rendbe van e plussz szép jatt. A második egy "vagány", aki végig azt ecsetelte, hogy ő mekkora úr a József Attilán. A 3. meg egy pár ahol a csaj rám mászott csak épp nem volt az esetem, a kölök meg csak ült mint egy kuka. De elötte nagyon jó volt. Ha valakit érdekel és s-type-hoz megy bikázni, akkor mint információ mondom, hogy a csomagtartóban van az akkumulátor, ne keresse fél órát a motortérben mint én.

Megmondom őszintén, tegnap nagyon korán bedobtam a törülközőt. Már a kezdés sem volt az igazi. Beülök a kocsiba és hallom, hogy világ vége van. Sehol sincs autó. Na mondom, végre egy jó hír. Sajnos elég rossz tapasztalatom van szilveszterről, amikor azt hittem, hogy az utasok lesznek többségben és nem a taxisok. Erre kitoltak velünk a kedvesek és elmentek külföldre szilveszterezni, meg vidékre…minket meg jól itt hagytak. Mondjuk nekem speciel szerencsém volt, mert beült egy nagyon kedves és Kecskemétre mentünk, kifejezetten számomra is rentábilisen:-))) Na, szóval tegnap. Alig indulok el és dobja a XIII. kerület Reitter Ferenc utcát. Az első feldobás 10 perccel történt, na meg a címet is ismerem (megy Kőbányára) ezért gyorsan rá is éheskedtem. Mondja is a diszi a kódom, én meg elégedetten nyomok neki egy kövéret, mikor is hallom, hogy 35-ös előke. No bonyek, előke, miközben tombol a meló. Mindegy, haladjunk. Közben azért kezdtek negatív gondolataim lenni, mivel azt figyeltem meg, ha a hölgy (mert hölgyről van szó) azonnaliként adja le a rendelést, akkor 3 perc múlva már az ajtóban szidja az egész céget, ha nincs ott a taxi. Viszont amikor előrendelésként jön a dolog, akkor előszeretettel játssza el azt, hogy nem érkezik le időben, telefonja kikapcsolva. Mit tehet a taxis? Elhalad dolgára. Viszont nini, nem telik el újabb 10 perc és rendel a hölgy újra. Kezdett már régebben is élni bennem a gyanú, hogy ez az miatt történik, mert elszuttyogja otthon az időt és nincs kedve fizetni a várakozást. Na mind1, majd meglátjuk. Megérkeztem a címre, majd letáboroztam. Hallgattam az URH-t, nézegettem a készülődő vihart, az embereket, meg kicsit dühöngtem magamba, mert mellettem csak úgy repkedtek a címek azonnaliban. Nem baj, majd ha ezt lezavarom, akkor rafináltabb leszek, hiszen a diszinek ki kell adni a címet, nekem meg eltartanom magunkat és ez a 2 érdek nem mindig találkozik 100%-osan. Szóval telik szépen az idő, az utasomnak meg semmi nyoma. 35-kor szépen bekapcsoltam a taxiórát és várakoztam. Nem idegeltem magam, mivel tudtam, hogy a hölgynek 6-ra, de legkésőbb 6.15-re be kell érnie a munkahelyére. 47-kor azért adtam a dolognak egy esélyt és reklamáltam. Természetesen a telefonja kikapcsolva. Na most rossz lóra tetszett tenni, gondoltam magamban, természetesen nem ennyire szalonképes szavakkal:-)) Pont mellettem volt egy kisközért. Bementem és felszerelkeztem túlélésre. 1 cigi, 1 Red Bull, 2 kis csoki…és a szemlélő (esetleg függöny mögül leselkedő) embereknek eléggé egyértelművé tettem, hogy ha kell, t9bb órát is hajlandó vagyok ott tartózkodni. 57-kor felbukkant az utasom. Nem kicsit sietett. - Köszönöm hogy megvárt. - Ez csak természetes. - Tudd majd 20 ezresből visszaadni? - Sajnos nem. - Akkor gyorsan felváltom itt a pénzt. - Csak nyugodtan, ráérek kedves. Azzal elviharzott. Én meg gyorsan a reklama csatornán jeleztem, hogy ebben a pillanatban lettem rendben…tettem ezt azért, hogy legyen nyoma…sosem lehet tudni. Ennek az utasnak még egy jellegzetes szokása van: MINDIG ROHAN. Persze beült az autóba és lökte a címet, majd azonnal hozzátette, hogy ha lehet, sietni kellene. - Az sajnos ma nem fog menni. - Hogy-hogy – döbbent meg a reakciómon. - Augusztus 20.-a van, minden lezárva, az egyetlen menekülő útvonal az, amin mi is haladni fogunk. Elég rosszul fogadta a hírt, meg az én nyugodtságom, na meg a taxióra látványa sem hatott rá nyugtatóan:-))) Szépen végig araszolgattunk a Hungárián (az üres Mexikói úttal párhuzamosan), majd amikor megérkeztünk a címre, akkor kedvesen további kellemes napot kívántam. Becsületére szóljon, nem nyekergett, nem adta meg ezt az örömet nekem. Na persze, mert nem tudta, hogy én totál tudom, hogy mi is történt most egészében:-) Utána meg hazarobogtam, mert a nagy viharban nem voltam kíváncsi arra, hogy majd valami vidéki autóstársam, aki a tűzijátékra felruccant, jól összetörjön az esőben. Nem nagy kedvem volt újra megindulni, azt amikor már a nyolcadik „csakidemegyünk” fuvart repítettem el, bedobtam a törülközőt és hazajöttem.