http://www.youtube.com/watch?v=IgMf41vT0d8

EGYEDÜL AZ ÚTON Koltay Gergely A soha nem volt, a soha nem fontos, igaz lesz majd egyszer, mert ez a Te dolgod. Te mész az úton, s nem tekintesz Égre, csak előre, csak előre, a fényt mégis eléred. Megszólalnak benned ősi dallamok, kik hallgatják nem értik, mégis vállalod. Te mész az úton, nem állíthat senki. Tudod ezért az Úrnak, a végén kell felelni. Megszűnnek határok, mert határtalan az élet. Mit viszel zsákodban, az a tiéd: az az élet. Te mész az úton, idegenek kísérnek, a gondolat, mi született tiltott helyre téved. A csókok, az illúziók, a csúfak, a szépek, mind veled vannak, aláznak, dicsérnek. Te mész az úton egyedül, mint kísértet, csendes imáidban soha nem ezt kérted. Van, ki keresztet ácsol, s kit feszítenek majd, Lesz, ki találja bűnöd, lesz kit szavad tart. Te mész az úton, hosszú hidakon át, messzi helyeken ültetsz virágokat és fát. Senki nem adja vissza a gyerekkor illatát, a tiszta szemeket, a boldogság naiv gondolatát. Te mész az úton, országokon át, hazatérsz mégis, bár hív az új világ. Kopott buszokban nevetve bohócnak öltöztél, hogy elhiggyék, mit érzel, de előtted a sötét. Te mész az úton, mert hív a messzeség, a soha nem volt, a nem igaz, az érthetetlen lét. Mondd ezért mindenért, ki csókol majd, ha odaérsz? Fogaid között a szót, ki érti - semmiért? Te mész az úton, mint táltosok fia. Önmagába zárul az ösvény, s megérkezel haza.

Nekem nem voltak álmaim, S ami nem volt, nem is lett soha. Ha tanultam is, alig többet, mint Megtudtam, az élet mostoha. És nem volt kit szeretnem. Az éjjel elnyelte mind szavam, S bár laktam, éltem, és hittem én mindent, lelkem csak maradt hontalan. Haza már nem is térhetek. Eltűnt az otthon, a nyár, a hit, Magamban álmodom, titkon, rejtegetve, A nap-illatú hegyek álmait. Ugye érzed még, hogy vagyok? Csak pihenj kedves, mint most a tél, S ha szeretsz, akkor fel ne ébredj soha, Mert elmúlok, mint a füst, ha fúj a szél

[b]Úgy alszol el… Érzések göröngyös szántásán bukdácsol az ember, tengerek iszapjában keres forrón feltörő forrásokat, moszatok közt matat, hínárhálót dobva magányára - kavicsokat csodál, majd, mint tüskésrája komótosan homály-kétségek felé lebeg - vitatkozva önmagával, perelve évezredekkel, amelyek kialakították hálátlan, vámszedő ösztöneit. Így aztán tündökölni és elbújni, gyűlölni és imádni, táncolni és búsongni kénytelen, amikor sejtfalakat robbant a hormonháború, vagy ha léleklápján ellobbannak szeretete végső ingófényei. Tévelygő ember! – akárhol kóborogsz az erdők tompa csendjében, hegyek Nemere hűvösében, vagy vadvizek dühödt zengő-zuhogóin; végül sivár, kavicsos partot érsz. Meglátod ott pucér önmagad, amint vicsorogva szorítod az eltűnő kvarcszemcse időt, a csillámló hideg semmiséget. Szemedben még utoljára lázad a tehetetlen irigy rettenet, szétnézel rémülten, lopsz egy megriadt sóhajnyi levegőt léted üszkére, lobban néhányat benned az illanó értelem, aztán úgy alszol el, ahogyan csecsemőként - váratlanul, gügyögő szavak között, félrebillent fejjel - anyád mellén.[/b]

[b]térfélcsere gondoltam, ha egyszer én átlépek a múlt térfelén, elhagyom önálló korom - bezárom legénylakom - akkor ez már végleges, nem csak holmi képletek, függvények játszanak velem, nem lép vissza életem, nem csúfol meg az értelem. ám döntött kiskupaktanács, prókátorok - pár kotkodács, topa tyúkok szelleme - gyenge jellemmel tele. zord nap köszönt - vaskalapos, vele talmi, ám alapos babérból font sérelem, mint hivatalos kérelem. homályba dőlő pillanat - lassan rám nyúlt alkonyat - lidércfényeken lépek át, szívom mocsárgáz szagát. nézem, hogy szó mennyit ér - egy száj, mit pergő hang kísér, egy talár, ami bő nagyon - eltűnik benne jog s vagyon, s forró is lehet talán - fülledt nyári délután. átlépek a múlt térfelén, fésülget a tompa fény - újra jó helyen vagyok, fülembe súgnak dallamok, pengetnek ringó perceket - jövőt tapintó csend remeg…[/b] tokio170

Ne játssz a tűzzel! Ne szeress, de ne is gyűlölj, Nem kell félni a tűztől, Nem éget meg, ha nem nyúlsz bele, Ha fázol, átmelegít melege, De ha belenyúlsz, csúnyán megéget, Nem érdekli a személyed. Én is ilyen tűzzel lángolok, Ha nem nyúlsz belém nem bántok. Leülhetsz mellém, hogy felmelegedj, Mikor a jeges szél lehűti tested, Vagy ha akarsz, el is olthatsz, S ezzel egy életet is kionthatsz. Ne szeress, ne gyűlölj, ne ismerj, Ülj mellém, de ne játssz a tűzzel! Thomas D. Angelo

wazze,de régen linkeltem már,bocs a hibáért (ha lehet törölni)

[url]youtube=swp51v0CBrA&feature=related[url/]

Csak egy pillanat, és minden megváltozik. Az első pillanat, mikor meglátalak téged. A legédesebb volt, amit eddig megéltem. Az első pillanat, mikor láttam szemedben a fényeket. Az volt az a perc, mikor tudtam hogy szeretlek. Az első pillanat, mikor fogtad a kezemet. Melegséggel öntötte el a szívemet. Az első pillanat, mikor csókot adtál. Az életemnek újra, értelmet adtál. Az első pillanat, mikor öleltél engem. Testemet, lelkemet megremegtetted. Az első pillanat, mikor kimondtad:"szeretlek". Úgy éreztem hogy, a szívem kiugrik hirtelen. Mert a vágy, amiről eddig csak álmodni mertem. Megváltoztatta az életem, hiszen veled leszek örökké szerelmem.

Petőfi Sándor: MEDDIG ALSZOL MÉG, HAZÁM? Meddig alszol még, hazám? A kakas rég felkelt, Kukorékolása rég Hirdeté a reggelt. Meddig alszol még, hazám? A nap is föllépett, Beözönlő sugara Nem boszantja képed? Meddig alszol még, hazám? A veréb is fenn van, Telhetetlen bendejét Tömi asztagodban. Meddig alszol még, hazám? A macska is fenn jár, S tejesköcsögöd körűl Kotnyeleskedik már. Meddig alszol még, hazám? Kaszálód füvére Csaptak a bitang lovak, S legelnek széltére. Meddig alszol még, hazám? Íme vincelléred Műveli, nem szőlődet, Hanem a pincédet. Meddig alszol még, hazám? Szántanak szomszédid, S a magokéhoz oda- Szántják földed szélit. Meddig alszol még, hazám, Még rád nem gyul a ház, Mindig, míg a félrevert Harang föl nem lármáz? Meddig alszol még, hazám, Szép Magyarországom? Föl sem ébredsz már talán, Csak a másvilágon!

Lassú tánc Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, amint az esõcseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét, Nézted a tovatûnõ éjben a felkelõ nap fényét? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idõ rövid A zene elillan ... Átrepülsz szinte minden napodon? S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod választ? Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel, Tennivalók százai cikáznak fejedben? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idõ rövid A zene elillan ... Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"? És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat? Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihûlni a barátságot, Mert nem volt idõd felhívni, hogy annyit mondj: Szia! Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idõ rövid. A zene elillan. Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, Észre sem veszed az út örömét. Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz, Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... Melyet eldobsz. Az Élet nem versenyfutás Lassíts, ne szaladj oly gyorsan. Halld meg a zenét Mielõtt a dal elillan.

Radnóti Miklós: Rejtettelek Rejtettelek sokáig, mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága, s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben. S tudom már mit jelent ha kezed hajadra lebben, bokád kis billenését is őrzöm már szívemben, s bordáid szép ívét is oly hűvösen csodálom, mint aki megpihent már ily lélegző csodákon. És mégis álmaimban gyakorta száz karom van s mint álombéli isten szorítlak száz karomban.

Adj hálát Ne hullajts több könnyet. Tégy különbséget a kellemetlenség és az igazi nagy baj között - s adj hálát... és ne téveszd össze a bántó bosszúságot a mázsás-súlyos gonddal, viseld el - s adj hálát... és ne hasonlítgasd a rosszízű keserűséget az emésztő fájdalomhoz, nyelj nagyot - s adj hálát... Adj hálát, nyújtsd kezedet, nézd, várnak rád... célok, fény, emberek, s ne hullajts több könnyet.

Heltai Jenő : Ballada a három patkányról "Ott, ahol a Ferencváros Hinti báját szerteszét, Egy pazar, nagy pince mélyén Három patkány éldegélt. Három patkány, három testvér Pajkos, fürge és bohó, S mint az ifjúsághoz illik Folyton éhes és mohó. Volt a kedves pince mellett Egy csemege bolt, Ahol csupa elsőrangu, Finom holmi volt. Egyszer, éjjel a legelső Fürge patkány útrakelt, Hogy a boltból átcsempésszen Egy kis finom eledelt. Lábujjhegyen járt a polcon, elkerülve minden zajt, megevett egy adag sajtot Rá volt írva "Gróji sajt" Föl is fordult nyomban tőle, s lett belőle holt- Mert a finom gróji sajt, az Hamisítva volt! A második ifjú patkány Bánatosan útra kelt, Hogy a boltból átcsempésszen Ő is egy kis eledelt. Lábujjhegyen járt a polcon, Mert a bölcs mindig vigyáz, Nekiesett egy gyümölcsnek, Rá volt írva"Ananász" Föl is fordult nyomba tőle, S lett belőle holt- Mert a finom ananász is Hamisítva volt. A harmadik ifjú patkányt Lesujtotta a dolog. Sírni kezdett: "Nem élem túl, Én is inkább meghalok. Társak nélkül egymagamban, Így az élet mit sem ér..." S hősiesen patkánymérget Vett a boltba háromér. Ez a patkány ma is él még, Hogyha meg nem holt, Mert a patkányméreg is csak Hamisítva volt!"

Gyurcsány Toldija* ( Született s fejlődik a nép ajkán, mint a Kalevala ) Ég a gazdaságunk, mint kopár szik sarja, Bár ezt Gyurcsány Ferenc soha be nem vallja Legénytoll sem igen pelyhedzik már állán, Iszonyú sok hazugság árad ki pofáján. Ő viszi a szót is most már a kormányon, Elkúrtuk elvtársak, de ezt sosem bánom. CNN csatornán megremeg a teste, Hazudtunk mi reggel, éjjel, nomeg este. Felült Mackós Röfi orvosok nyakára, Nincs ki mentőt küldjön beteghez tanyára Ámde páncél szekrény kórház-ágyak mellett Varázsol a pokol közepére mennyet. És az SZDSZ - a Kóka-lelkű fránya Ki Gyurcsány Ferencnél fenn a tányért váltja Pápább a pápánál. Noha szegény Pápa Szégyenére Gyurcsánynak szűkebb hazája. Gémeskút a pusztán, rajta furcsa kútág: Úgy néz most ki, mint a bitófán egy Zuchlág, Elvtársak apraja elviszi a balhét, Ám a jó elvtársak megtartják a szajrét. Az üvegzseben is golyót kap a geller, Eltűnt süllyesztőbe üvegzsebű Keller. Elhervadt szegénykém, mint ősszel a jáccint, Leváltotta őt a bátor Törökbálint. Bazsajg Magyar Bálint, tudja, mert akarja, Kókadt Kóka-szájak nevetgélnek rajta, Ki tudja mit tesz az EU-kölcsönökkel, Csak annyi biztos, hogy nem közli Önökkel... Aki helyébe ült, jobb minisztert mímel, Pedig alig különb. Úgy hívják, hogy Hiller. Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel, Lendvai Ildikó folyvást Fideszt kémlel. "Jó hangosan mondom, hogy Orbán is hallja" Mondja Ő, de le is tagadja másnapra. Hajdinában volt Ő cenzornő is, végig, Ma frakciót vezet. A neve csak Rémlik.. Juhász Ferenc, a honvéd karikatúra, Remek vicceket mond, jó Hofit majmolva. Elvtársak figyeljünk, kezünkben az irka , Én vagyok a Juhász, ti meg a sok birka. Írjátok hát össze, kit és hogyan láttok, Így tán megmentjük a bukástól a Pártot. A Köztársaság téren remegnek a combok , Feri-Fletó segíts: kimegyek. Mit mondok ? Ne aggódjon senki, ott majd én beszélek, Az orvos is mondta, senkitől sem félek. Felírva a kórkép egy fél cédulára , Ebben hasonlítok talán Horn Gyulára. Egykor jobban állt tán rajta a pufajka, De rosszul hazudott és kiborult a csajka. Én már csak rutinból szöktetem a szókat , Fogam kerítésén árad ki a szózat. Gáz árát emeljük, kifosztjuk a népet, Ehhez meg a paraszt, vágjon csak jó képet. Talán tüntetgetnek, de én azt alig bánom , Én maradok úgy is a reformkormányon. Pozícióm erős. Rágódok a gumin, Úgyis megvéd engem a Nagy Testvér, Putyin. Itthon is van nekem két hatalmas mankó: Pápagyilkos Dobrev, meg a Család: Apró. Ne fájjon a fejünk, hisz' választást nyertünk, MTV ostromát böszmén, de levertük. Böszme frakcióban böszme fejek ülnek, A gyurcsányi szóra szemek kerekülnek. Amíg ők egymással el vannak foglalva, Kepleráj az ország, és ketyeg az óra. Jó reggelt magyarok, ébredjetek végre, A Gyurcsány csomaggal kivittek a jégre. Ferencünk nem mond le az elnöki posztról, Sem a számilliós évenkinti koncról. Hogy mi lesz belőle? Nem tudja még senki , Hej! Mily jó lenne hozzá beszélőre menni. Mintha pásztortűz égne ősz-éjszakákon, De nem pásztortűz az. Rendőrkocsit látom. Parázslik a vidék, lángol a főváros , Most mondjátok gyorsan : ki miben is sáros ...

örök körforgás minden elmúlik egyszer,örökké nem tart semmi az élet örök körforgásában mindenkinek részt kell venni. a vígasságot felváltja a fájdalom,a fájdalmat a vígasság a világosságot a sötétség,a sötétet a világosság a megbékélést a harag,a haragot a megbékélés a szenvedést a béke,a békét a szenvedés az elmúlást követi a megújjúlás,a megújjúlást az elmúlás a megtorlást a jutalom,a jutalmat a megtorlás a megvetést a megbecsülés, a megbecsülést a megvetés a születést a halál,a halált a születés egyszer elmúlik minden,semmi nem tart örökké,csak a körforgás örök

Egy mese felnőtteknek. (ha egybeesést tapasztal az olvasó a való élettel,az nem a véletlen műve;) A szegregált tücsök és a zöldellenes hangya meséje A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette-szépítgette házát, és élelmet halmozott fel, készülvén a kemény télre. A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmulatta a nyarat. Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya. A CNN felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A hírt átvette sok más TV- állomás is. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni? A NZSZ (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsökáldozata van ennek a kirekesztő mozgalomnak. Breki, a béka a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöld barátok" című slágert énekelték. A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "...hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei." Egy politológus a Mélyvíz adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő közteherviselés" szellemében. Végül, az Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel nevű szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották, házát az állam elkobozta. A történet végére a tücsök feléli a hangya utolsó téli tartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban. Másnap reggel a tücsök fogta a cókmókját (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát), és elindul egy újabb hangyát keresni.