Wass Albert: Magyar cirkusz Cirkuszról álmodtam az éjszaka. Emberek, az álom szörnyű volt! Még le sem ment a nap egészen s már följött véresen a hold! Indulót kürtölt frakkosan a Halál! Körben a világ valamennyi népe megtöltötte a páholysorokat s minden szem az arénát nézte. Ott gyilkolták egymást a magyarok, Torz jelmezekben részegen! Szemükben láz, kezükben kés s csorgott a vér a késeken…! Mindenki küzdött ott mindenki ellen és ezer bohóc röhögött! A világ jelszavakat ordított és fogadásokat kötött: – Én arra a vörösre fogadok! – Enyém a zöldinges legény! – Szorítsd, te Árpád-címeres! – A gatyás paraszt az enyém! S a magyarok csak ölték egymást. Tombolt a halál-zenekar. S Európa cirkusz-porondján fogyott, fogyott a magyar. Aztán a végin egy maradt csak. Ezer sebéből folyt a vére. Bámult fáradtan, eszelősen a véráztatta csatatérre. A nézők elszámolták a fogadásokat. Aki vesztes volt, fizetett. Nehányan már ásítottak is. Aztán mindenki hazament. Pár kapzsi suhanc még összeszedte az elesettek rongyait. Aztán már csak a hold bámulta borzadt szemével, vörösen az új magyar Kaint. Bajorerdő, 1947

Ellopott percek Az ablaknál álltam, úgy vártalak. Eltelt egy hét, nem láttalak. Én megértem azt is, hogy nincs több időd, s az élet máshova köt. Kértelek, hagyjuk, reménytelen; csak múlnak az évek, mi lesz velem. Próbáltam mondani, kinevettél, gyenge, ki dönteni fél.. Az utcán a sok szerelmes, nyíltan ölel, nekem társtalan, magányos így a világ - nélküled. Játszadozunk, ölelkezünk, fogadkozunk, ígérgetünk. Ellopott percek, önáltatás, csalóka, hamis bolondozás. Mindketten tudjuk, egyedül hagysz. Egy koncerten voltunk, odajöttél, az utolsó dalnál hozzám értél. Valamit mondtál, de nagy volt a zaj, eltűntünk együtt hamar. Egy hétköznap délelőtt felmentem hozzád, magam se tudtam, hogy lesz tovább. Azóta tart ez a furcsa szerelem, ami jó is, meg rossz is nekem. Magányos hétvégék, szörnyű ez így, kilátástalan minden, a világ - nélküled. Játszadozunk, ölelkezünk, fogadkozunk, ígérgetünk. Ellopott percek, önáltatás, csalóka, hamis bolondozás. Mindketten tudjuk, egyedül hagysz. Mindketten tudjuk, úgyis egyedül hagysz.

Eltékozolt századok Eltékozolt századok testén rút sebek, az intelmeket megfogadjuk, vagy várjunk, míg lehet. Elszabadult a szellem, fogja fejét a bölcs, ősi vágyunk valóra válik, vagy mindent romba dönt. Átkozott a tudás, ha nincsen rá szabály; homlokunkon nincs babér, így nem lesz áldomás. Óva intő égi harangok, zúgnak a falakon túl; nyughatatlan prófétáknak vérén nem tanulsz. Életünk s az idő, hisszük végtelen; drága Földünk lázban ég, és vár a mérlegen!

Kányádi Sándor Két nyárfa Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te. Só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajuszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a véred, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. Köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. 1958

[b] Felmelegedés Jégcsap pendül, hó csikordul, kéményből száll széndioxid, dermedt égből gumibot hull, nemcsak zsír ég, fogy a koksz is. Eltüzeljük a szemetet, ömlik szaga a világba (tűzre kerül majd mindenünk, mégsem csihad a gáz ára), fojtó füstje karcinogén, orrot nedvez, szemet gyötör – fagyottaknak sovány vigasz: egyre melegszik a légkör. Az üvegház fantomjára – autósra – még több teher, mért nem hajt vajon kerékpárt joggingban a sok miniszter?! Hátha akkor helyreállna, világvárosunkban a rend... Hadd szégyellje mélyen magát, aki vezet – most ez a trend. Adni is kell, kitől kérnek így említi a régi jog, s tisztességes emberekre ne süljön rá marhabillog. Ingyenélő nagyhangúak markában ne gyűljön a jó, – jámbor, birka nemzetünknek elkelne néhány hálaszó. Lehet meleg egyszer – persze, addig azonban még kivár semmi létünk – futóhomok, akár az ígéret – sivár. Fejünk remeg, léptünk lassul, hisz’ előttünk csak sivatag, s megszorítások hevében talán jövőnk is elmarad. [/b] MÉG TÖBB VERS + PRÓZA

Gyurkovics Tibor Ország Csak megalázó helyzetekben alakul ki a szív a jellem és így majd egyszer összefog a magyar és a magyarok talán majd összeesküszik ha a bajokban áll szügyig addig dalol - jól szól a nóta - dalol dalol az idióta Kossuthokért Széchenyikért és ki tudja hogy még kikért ellengősen és fellengősen dalolja hogy magyar erősen Egyszer egy ember kellene talán a bája jelleme hogy összeférjünk mint a baj magyar a magyarjaival Sebezhetetlen Nem Zsilinszky aki Áchimot leteríti és nem is a zsidó Radnóti katolikusként haldokolni Nem is Mátyás nem is Szent István erőszakosan alapítván nem is Petőfi-Petrovics kit Segesvár halálba visz Hanem egyként egy magyar nemzet összeállhatna mint a selymet szövik száz szálból együvé rabok tovább nem leszünkké Petőfiből Mátyás királyból Zsilinszky Áchim Andrisából Kossuth dühödt Széchenyijéből Radnóti sártépett verséből egy olyan ország születik határtalan határokig amely összeáll mint a jellem a megalázó helyzetekben.

A nő "Néha ördög, néha angyal, néha bevonnád arannyal. Néha szurok, meg toll kéne, hogy azt kenjed a képére. Néha hívod, néha bánod, hogy meglátta a napvilágot. Néha megtipor a lába. Néha büszkén nézel rája. Néha vonz, és néha taszít, ragyogása néha vakít. Néha vár, és néha várat. Néha birtokolhatsz százat, néha száz vesz birtokába, néha csak egy ejt fogságba. Néha ostoba az arca - néha ez csak álca rajta. Néha sír, és néha kacag, néha boldog dalra fakad, néha mérges, néha fáradt. Néha kincse a világnak. Néha átok, néha áldás. Néha egy néma kiáltás, néha sátán, néha isten, néha rájössz párja nincsen."

Szepesi József : A kezdő bízhat Tudod , mi kevesen vagyunk -ez jár fejemben folyton-, s nem elég hangos a szavunk ahhoz , hogy túlkiáltson a közömbösség küszöbén. Közönybe fulladt minden próbálkozásunk ,gúny , fölény szorgalmunk bére , s érdem -értsd jól meg- érte nem dukál. .....

Pardon elfelejtettem szerettetel köszönteni Mindenkit, és jelezném: SAJÁT VERS!!! B.: kujon 4

A gyönyör sötét játékai Téged énekellek vad szakadék Éji viharban. Kőrös körül aranylón lángolnak feketéllő szirteken átrohanó Halál ittasan lobogó A felizzó forgószélek.. a völgyben. A harang.. lángok, átkok és a gyönyör sötét játékai az eget ostromolja egy megkövült homlok. B.:kujon4 /taxi4/

[b]Harácsolók Lég ellen forgó a szélmalom, kutyáját csóváló a farok; öncélból ugat a hatalom, ám közösből merít a marok. Csakis saját hasznát szolgálva csűri-csavarja az érveket, fösvényen önt a morc molnárja apró zsákodba egy keveset. Földről is sepri a porosat - nevet rád a kegyes grácia -, feljegyzi mindig az okokat társa, a hű bürokrácia. Bársonyba rejtik el a valót, s kulisszák mögé bújnak, ahol koncukként mérik szét az adót. Nem nélkülöz, ki velük csahol. ... Nézd a sok naplopót! - mára mind jóllakott. Szuszogva nyúlnak el - arcukon vaskalap -, testük nyugodt, lelkük előregyóntatott, de álomba süppedő kezük még matat. [/b]

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, s ne keseredj el, ha nem találod helyed. A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, előfordul néha, hogy nehezebben halad. Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat. Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad, minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad. Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat. Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.