Somlyó Zoltán: KARÁCSONYI VÁNDOR Karácsony éjjelén a vándor az országúti hóba megáll. S bekopog a legelső ajtón, amit az útszélen talál. Egy szót se szól. Csak némán átmegy az udvaron, mint a jó cseléd, S a sötét, meleg istállóba halkan, lábujjhegyen belép. Ottbenn a mécses pisla lángja a széltül egyet bólogat. A vándor megy s megsimogatja a szelíd, csöndes barmokat. Aztán a jászolba meríti hideg kezét - és hirtelen valami fény villódzik onnan a hideg téli éjjelen... Kívülről, mintha angyaloknak égi zenéje szállana. S jobbról, mintha egy fehérleplű bánatos Asszony állana... A vándor letérdel az almon, a gazda korty bort ád neki. És aztán csöndben, mint ahogy jött, békén utjára engedi...

Usus est optimus magister.Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus. ;)

Der Vogel ist selbstlos. És nagyon aranyos és kedves. Egyem meg a vacsoráját! :))

http://www.youtube.com/watch?v=j5Cvq416zuQ

Nem cáfolat: „Mesteri összjáték keletkezik, úgyhogy valóban nem kell csodálkoznunk rajta, ha velük szemben éppen azok az intézmények mondanak csődöt, amelyek oly szívesen vallják magukat az egyre inkább mondaszerűvé váló államtekintély hordozóinak. A mai magas és legmagasabb állami hivatalnoki karunkban találta meg a zsidó minden időben (kevés kivételtől eltekintve) romboló munkája legkészségesebb kiszolgálóit. Hajlongó alázatosság felfelé, és gőgösség lefelé jellemzi ezt az osztályt éppen úgy, mint égig kiáltó együgyűsége, amelyet gyakran csak elképesztő beképzeltsége múl felül. Ezek azonban olyan tulajdonságok, amelyekre a zsidóknak hatóságainknál szükségük van, tehát szeretik is őket.”

„A zsidók értettek mindig a legjobban ahhoz, hogyan lehet a hazugságot és rágalmat saját maguk javára kihasználni, hiszen egész létük egyetlen nagy hazugságon épült fel. Azt állítják, hogy a közösségük nem egyéb vallási szövetségnél, pedig valójában faji szövetség ez a szó legszorosabb értelmében. Ezt az igazságot az emberiség egyik legmagasabb szelleme szögezte le örök érvényű megállapításával akkor, amikor őket a "hazugság nagymesterei"-nek nevezte. Aki ezt nem akarja meglátni és megérteni, az sohasem támogathatja az igazság győzelmét e világon.”

Kedves Gyászoló Testvérem! Elhunyt szeretted, édesanyád miatti gyászodban, fogadd őszinte részvétemet. Nem lennénk igazi keresztények, ha nem osztoznánk a gyászolók fájdalmában. Jézus is ezt tette, amikor könnyezett barátja, Lázár sírja előtt. Ha Ő nem szégyellte könnyeit, nekünk sem kell szégyellnünk. A halottakért hullatott őszinte könnyekben a szeretet fényei ragyognak. "Ha el is mentem itt leszek veled, Leszek a lelkeden aranykeret. Mindig itt leszek titkon, észrevétlen, Ha el is mentem itt maradt a léptem Végig kopog az édes otthonon...." /Goethe/