Wass Albert-Karácsonyi vers Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese! Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek hogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mese már nem is egészen mese. Belőle az Isten szeme tekint a földre lefele. Vigyázzatok hát emberek, Titeket keres a szeme! Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni. Mert rút a világ, fekete. Vak gyűlölettől fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égből lefele porzik már Isten szekere! Minden csillag egy kereke, ezeregy angyal száll vele, az Isten maga száll vele és csillagtükröt nyújt felénk, mesetükröt, a keze. Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, tiszta szemmel, Istenszemmel milyen szép is minden ember! Minden ember szépségtenger s mint a tenger csillagszemmel telve vagytok szeretettel…! Tagadjátok…? Restellitek…? Elfordulnak fejeitek…? Megvakultak szemeitek…? Szépségteket, jóságtokat nem érzitek, nem hiszitek…? Csillaggyertyák fénye mellett Isten elé nem viszitek…? Akkor bizony rútak vagytok, szegények és vakok vagytok, ha szépek lenni nem akartok. De még így is, szegényen is, rútan, vakon, mégis, mégis Isten gyermekei vagytok! Rátok süti fényes szemét, elindítja fényszekerét, jó emberek játékszerét. Milyen kár, hogy áldó kezét nem érzitek, nem nézitek s nem hiszitek már a mesét. A rút világnak gondja van, minden embernek gondja van, a sok angyalnak mind gondja van s az Istennek is gondja van, mert mindenekre gondja van. S így múlik el a szép s a jó az ember mellől, nyomtalan.

A közelgő ünnepek alkalmából szeretettel kívánok Mindannyitoknak, és Szeretteiteknek áldott, szent karácsonyi ünnepeket!

Békés karácsonyt mindenkinek!!

Szép Karácsonyt mindenkinek! [b]Karácsonyi szonett Langy ősz után a tél is félkarú, fagyába – önzőn – már sosem szorít. Szeretni kéne! – ám a háború – tekintetekben – ünnepet borít. Apránként kihűl életünk heve, apad a mélyből lüktető forrás, lándzsánk hegyét elrágja a reve, végszóra hajt fejet néhány kortárs. Csak egyszer élhet minden volt vitéz, pedig ifjúként többről álmodik, rá sem gondol még, milyen sár-nehéz, mikor jövője sírba áldozik. Ma még itt vagyunk... létünk elvisel. Tegyük le terhünk! – mit lelkünk cipel.[/b]

Békés, boldog Karácsonyt, valamint eredményekben, és sikerekben gazdag, baleset-, hatóság-, és jegyzőkönyv-mentes Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek! Kevés munkával sok pénzt, normális, józan utasokat, széles utakat gumifákkal, és megértő családot. Üdv.: Egy vidéki kolléga.

Lacikám, Neked is Kellemes ünnepeketkívánok, táncos lábú feleségedet ismeretlenül is üdvözlöm.

Gondolám, hogy itt lehetne egymásnak szépet jót, és kellemeset kívánni a közelgő ünnep alkalmával. Ezért: [font size=4]Kellemes karácsonyt kívánok minden kollégának, és minden kedves olvasónak.