Na de az idevonatkozó rétegpolitika ennél sokkal speciálisabb:)

Annak idején a szocializmusban volt egy bizonyos politikai fogalom, még pedig az, hogy rétegpolitika.

Valószínűleg túl hangos a szintetizátor, ezért nem hallja meg a segélykiáltásokat.

Szegény, biztos nem tudta... nem azt, hogy szivárog, hanem hogy belehalunk.(?)

Még ha van is véleményem bizonyos hajóutakról, (s nem azokra gondolok, amiket a tévében reklámoznak, hanem amiken saját tapasztalatot szerezve én is részt veszek) nem szokásom a feletteseim legénység előtti lejáratása. Nem azt mondtam, hogy nincs kormányos, hanem azt, hogy olyan, mintha nem lenne, mert úgy hánykolódik ez a ladik, mint egy utolsó lélekvesztő. Pedig Kapitän Georg azt mondta szeptember 24-én, hogy egy atommeghajtású jégtörő óceánjáróra szállunk át. Állítólag várható volt egy repülőgép anyahajó csatlakozása is, de a navigátorunk szem elől tévesztette az irányítótornyot. Ha van kormányosunk, akkor vagy nem ért hozzá, vagy szándékosan rossz irányba vezet.

Mi a problémád ezzel a megoldással? Egy sor rablógyilkos, egy sor-tűz.

Tetszik nekem ez a fúziós hajózási napló! Na, akkor nézzük meg egy matróz szemszögéből: Több, mint tíz éve szolgáltam a Fünf nevű hajón, egy kisebb megingástól eltekintve folyamatosan. ’99-ben egy akkor még idegen kikötőben kalandvágyból elhagytam a fedélzetet, s két hónapig Csepelen dekkoltam. A pénzem elfogyott, munkát sem találtam, de egy kisegítő Skoda-járattal visszajutottam a Fünfre. Nem mondhatom, hogy mindig jól éreztem magam a hajón, mert a matrózok között voltak durvák is, műveletlenek meg önzők, akiknek valahogy mindig több rum jutott. Viszont a hajórend nagyjából tetszett, ráadásul általában előnyére változott, ezért nem néztem másik hajó után. 2000-ben, amikor átléptük az egyenlítőt, a tengerbe dobtam a borotvát. Közben matrózok jöttek, matrózok mentek, a tisztek is időnként cserélődtek, de a kapitány maradt. Három évvel ezelőtt a kedvezőtlen széljárás miatt a jól megszokott helyett egy jól felszerelt, modern, de nem igazán kedvelt kikötőbe kerültünk, ahol ráadásul igen komoly vámot kellett fizetni, túl azon, hogy néhány hajótöröttet is a nyakunkba sóztak. Aztán egy évre rá problémák akadtak az első tiszttel, aki közeli rokona volt a kapitánynak, de gyakran elfeledi, hogy neki köszönheti az előléptetését. (Korábban magányos kalózként járta a tengert.) Akkoriban az első tisztnek már saját hajója is volt, a Vier, külön bejáratú moziteremmel, ahol az első tiszt (a Vieren kapitány) saját maga kezelte a vetítőgépet. A matrózoknak nem mindig tetszett a film, ezért szeptemberben fel is lázadtak, mint a Bounty, és átmenetileg meggyőzték a kapitányt. Ebben segített nekik a Fünf rádiósa is. Két évvel ezelőtt a gondok odáig fajultak, hogy a Hills legénységét is át kellett venni, viszont a hajó ekkora már elöregedett, és nem bírta a Plusz terhet, mert nem volt annyira Mini. A kapitány felkereste az összes csendes-óceáni szigetet, miközben a gazdálkodást nem megfelelő emberekre bízta. Ennek folyományaként szeptemberben már nem a Fünf segített a bajbajutottakon, hanem a Fünf matrózait kellett átmenteni egy még öregebb hajóra. Hát a mentőakció nem sikerült igazán: volt fuldoklás, vér, sikoly, káromkodás, szitkozódás, fenyegetőzés az Északi Hajózási Társasággal, cserbenhagyás, a süllyedő hajó felgyújtása, a túlélő csomagok visszatartása. A két hajó legénysége persze azonnal egymásnak esett, mint az óvodában a gyerekek. Mindez egy nappal azután, hogy a kapitány a Fünf matrózainak megígérte, hogy nem változtatunk útvonalat, nem veszünk vissza a 230km/h sebességből, és semmiképpen nem hajózunk 184-gyel. Megmarad a Fünf (a Fünffel tűzön-vízen át), nem kell a hajó oldalát átfesteni, sem a zászlót kicserélni. A Holdaló nevű hajón a kapitány is csak másodtiszt lett, persze sokunknak az fáj a legjobban, hogy a kiszolgáló személyzetből is csak néhányan élték túl a katasztrófát. Én soha nem tudtam, hogy mennyi rum jár a kormányosnak, meg nem is nagyon érdekelt, amíg nekem is jutott elegendő ahhoz, hogy elviseljem, hogy árbocra kell mászni, fedélzetet sikálni akkor is, ha fúj a szél, ha szakad az eső, és akkora a köd, hogy a szakállamat sem tudom babrálni. Most viszont úgy tűnik, mintha nem lenne kormányosunk, csak sodródunk az árral, amíg zátonyra nem futunk.

Szerintem a matricában lehetnek a vírusok, csak felragasztod a pajzsot, és máris elkaptad:)

Vége van ennek az évnek, jövőre jobbat remélek. Ha nehéz is, légy ma vidám, feledd a bút, inkább igyál: pezsgőt akkor, hogyha táncolsz, pálinkát a rókázáshoz, vermutot, és lesz élvezet, csak kólát, ha autót vezetsz! Részegeket kerüld bátran, ne sújtson Téged petárda, ne érjen se bú, se átok, Boldog Új Évet Kívánok!

Ez esetben köszönjük az érdeklődést meg a jókívánságokat.