És ebben mi a tanulságos? Fake.

Na, miért, mi van a reptérrel? :-D

De nem, nem, nem, és nem! Megesküdjek? :-) Nem szállok ringbe a vérző ember láttán, mert azzal már senkin sem segítek, maximum tetézem a bajt. Megpróbálom felrúgni a szutykot, esetleg követem és telefonon közlöm a pozícióját a rendőrökkel. Nem vagyok Bruce Lee, Bruce Willis (bár rá állítólag hasonlítok), meg semmilyen egyéb Bruce sem vagyok. És ez pont azért van, mert kurva higgadt vagyok. És ez pont azok miatt, vagy azokért van, akik szeretnek és hazavárnak.

Jó, majd szólok, bár azt hiába tologatjuk, mert automata váltós. :-D Tologasd nyugodtan a pluszost, én nem fogom. Nem teszek neki keresztbe, nem kívánom a pusztulását, nem szurkolok, hogy sehova ne vegyék föl, mert nem tudom, miért van ott, ahol. De rám ne számítson! És lehet, hogy egy City Liner-est betolok, de jött már hozzám nyugatis hiéna, hogy, "figyelj, mondd már meg az utasnak, hogy nyolcezer az korrekt!", oszt annak meg megmondtam, hogy nem tudok külföldiül. Nincsenek általános szabályok. Konkrét esetek, és konkrét személyek vannak, meg ezekhez passzoló eljárások. Pénzbehajtást meg senkinek sem vállalok.

Önnek kétség kívül igaza van, így a "szakma" megnevezéstől eltekintek. Az Ön által feltett kérdés helyesen: Miért, (vessző) van szükség fuvarközvetítőkre? Nincs. Fuvarszervezőkre van szükség. Bizonyos megrendelők nem szívesen, vagy egyáltalán nem szerződnek egyéni vállalkozókkal. Megbízható, kiszámítható szolgáltatásra van igényük, és erre csak akkor látnak garanciát, ha az egyéni vállalkozók mögött céges háttér áll. Azonban fuvarszervezésnek nevezni az egymás alá ígérgetést, a fuvarvásárlást, és bizonyos helyek kisajátítását, nem más, mint a nyelv megerőszakolása.

Na jó, de olyan, hogy "nemzethúg", vagy "nemzetnővér" nincsen. :-D

Kedves Nuova! Osztottam már életemben néhányszor igazságot. Volt, hogy úgy leütöttek, mint a szart és azt sem tudtam, fiú vagyok-e, avagy kislány. Volt, hogy kétszer rángattak be a rendőrségre, és háromszor a bíróságra, és a végén még örülhettem, hogy a figura nem "köszöntette meg" valakivel nekem azt az ítéletet, amit alapvetően azért kaphatott meg, mert én harc- és menekülésképtelenné tettem. Aztán olyan is volt, hogy háromszor rángattak be a rendőrségre és kétszer a bíróságra, majd két évig levegőt sem mertem venni hangosan, nehogy le kelljen ülnöm azt az ítéletet, amit kaptam. És igen, ötvenszer, százszor gondolom meg, hogy mibe, miért és kiért mászok bele! Egy taxis négyezer forintos faszsága engem semmire sem motivál. És ez egészen biztos.

Na, akkor vegyük át ezt a dolgot! Bontsuk szét az ügyet a ki nem fizetett bácsira és a megszurkált kollégájára! Kezdjük a bácsival! Tisztában vagyok a kötelességeimmel, de az, amit említettél nem tartozik közéjük. Nem tartozom felelõsséggel egy másik, - vélhetõen - felnõtt taxisért. Felelõsséggel Õ tartozik saját magáért. Természetesen dönthetek úgy, hogy a segítségére sietek, de ez nem kötelességem. Különösen igaz ez egy olyan taxis esetében, akiben nincs és nem volt felelõsségérzet velem, vagy más taxisokkal szemben. Sõt, még saját magával szemben sem. Aki a 140-es tarifát felragasztotta a kocsijára, az vastagon leszart Téged, engem, és minden más taxist is, családostul. Akár kényszerhelyzetben, hogy a saját bõrét mentse, akár önként, hogy két fuvarral többet csinálhasson, de mindenki mással kibaszva cselekedett. Milyen kötelességem van nekem vele szemben, adott esetben a saját, és/vagy a családom rovására? Megmondom: semmilyen. Szurassam le magam, harcoljak az Õ pénzéért? A sajátomért sem teszem. Azt ugyanis nem árt, ha tudjátok, ha fizikai kényszert, vagy pszichikai nyomásgyakorlást alkalmaztok a számla behajtása érdekében, azt a magyar büntetõjog önbíráskodásnak nevezi, és szigorúan bünteti. Btk. 273. § Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűncselekmény elkövetési magatartása a kényszerítés, amely olyan tevékenység, mely a passzív alany akaratát hajlítja: valamit tesz, nem tesz, eltűr. A kényszerítésnek erőszakkal vagy fenyegetéssel kell megtörténnie, az erőszaknak személy ellen kell irányulnia. Az önbíráskodás eredmény-bűncselekmény: pszichés eredményt tartalmaz, miszerint a passzív alany valamit tegyen, ne tegyen, eltűrjön. A bűncselekmény célzatot tartalmaz (jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvény szerezzen), ezért a cselekmény csak egyenes szándékkal valósulhat meg. Három törvényes út van. 1. Szép szóval megérteted vele, hogy ruppótlan senki vagy, aki azért van az utcán, hogy enni tudjon adni a gyerekeinek. Egyébként az autó sem a tiéd és a fõnököd be fogja rajtad vasalni a pénzt, ami az órában van. Ilyen és ehhez hasonló érveléssel pénzt, vagy zálogtárgyat sírsz ki tõle. 2. Rendõrt hívsz, de ezt a szutyok nyilván nem fogja megvárni, legalább is önszántából biztos nem. 3. Benyeled, hogy mellényúltál, mert az elsõ módszer szart sem ér, a másodikból nem lesz pénzed, csak az idõdet baszod el, más törvényes lehetõséged meg nincs. Ezért aztán megalázva elkullogsz és majd legközelebb körültekintõbb leszel, hogy kit engedsz be a kocsidba. Tanulópénz, tudod. Mert alapvetõen saját magadért tartozol felelõsséggel. Ezekhez milyen segítséget kellene nyújtanom? Adjam meg a rendőrség számát? Annak, amit leírtál, hogy nekem, mint taxisnak, kötelességem segíteni a másik taxison, kurva rossz üzenete van. Ezzel azt üzened, hogy egy taxis bevállalhat minden szart, beengedhet minden szemetet a kocsijába, hiszen, ha tré van, majd a kollégák kihúzzák a csávából. Mert kötelességük. Hát nem, nem az. Na most, ne legyünk álszentek, természetesen van egy olyan opció, hogy kizárólag nevelési célzattal, egy életre szóló élménnyel gazdagítjuk a nemfizető utast. Van ilyen. Riasztjuk a kollégákat, aztán négyen-öten-tizennyolcan addig rugdossuk a köcsögöt, amíg mozog. Meg egyébként is kemények vagyunk. Ez a pénz szempontjából haszontalan magatartás arra mindenképpen jó, hogy az illető a következő alkalommal ezerkétszáztizenháromszor meggondolja, hogy beüljön-e pénz nélkül taxiba, avagy sem. De nem árt erről is ejteni néhány szót. 1.A garázdaság, valamint a könnyű- illetve súlyos testi sértés szintén büntetendő cselekmény. Ezért a leckéztetés helyszínéül nem praktikus olyat választani, ahol nagy a forgalom, sokan láthatják a produkciót, és öt percenként elhalad egy rendőrautó. Mint például a Keleti pályaudvar… 2.Alaptörvény, hogy minden akció reakciót vált ki. Ebből további dolgok következnek. Te, aki adott esetben belekezdesz az akcióba, nem tudhatod, hogy mi lesz a reakció, milyen lesz az intenzitása és azt sem tudhatod, hogy az mikor fog bekövetkezni. Azaz: mindenképpen kockázatokat vállalsz föl. Fontos, hogy a kockázatok arányban legyenek az akciótól remélhető eredmény hasznosságával. Amiből hasznom nincs, károm se legyen. Milyen haszonnal kecsegtethet egy ilyen leckéztetés? Fentebb leírtam: annyi eredménye lehet, hogy a leckéztetés alanyát eltántoríthatja a cselekmény későbbi megismétlésétől. És akkor most nézzük a kockázatokat, de szögezzük le, hogy általánosságban beszélünk és nem a konkrét ügyről van szó! Mondjuk megrángatom, mire belémbasz egy kést. Föl tudok rá készülni? Számít erre egy normális, jóérzésű ember? Ki gondol arra, hogy ez lehetséges? Benne van a pakliban? Arányban van ez a várható haszonnal? Nem várok válaszokat, mindenki döntse el maga! Tegyük föl, pépesre verem, verjük a fejét! Megkapja a leckét, nyüszög, vérzik, elalél, nem feltétlenül a gyönyörtől. Tudom, hogy ki az illető? Tudom, hogy milyen háttere van? Tudom azt, hogy felépülése után, harmincadmagával nem vesz-e elégtételt? Nem tudom. Arányban van ez a kockázat a remélhető haszonnal? Ha a Keletiben zajlik az oktatás, Te el fogsz menni onnan, maximum akkor jössz újra, ha utast hozol, vagy odarendeltek. Én ott maradok, és ott leszek ma este is, meg holnap este is, meg azután is. Mindenki ismer és mindenki tudja, hogy ki vagyok. Értelmes kockázatot vállalok? Miért vállalok kockázatot egyáltalán? Miért vállaljak? Mert Te hibáztál és beengedtél olyanokat az autódba, akiket nem kellett volna? Mert voltál olyan hülye, hogy nem kérted el előre a pénzt? Veréb voltál és én vegyek ezért elégtételt? Én vállaljak kockázatot a Te verébséged miatt? Ez nekem kötelességem? Meg vagy Te szédülve? Most nézzük a megszúrt taxist! Sajnálom, de itt most nem fogok tudni általánosságban nyilatkozni. Az ember, saját szakállára belekezdett valamibe, amiről most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem kellett volna, vagy így nem kellett volna. Nem számolt az esetleges reakciókkal, vagy rosszul számolt azokkal. Nem jelezte senkinek, hogy mire készül, nem kért segítséget. Ami történt mindenkit pont olyan váratlanul ért, mint Őt magát. Másodpercekről beszélünk, és olyan eseményről beszélünk, amelyre senki nem tudott felkészülni. Segíteni akkor tudott volna bárki, ha meg tudja akadályozni a reakció bekövetkeztét, miközben a jelenlévők magáról az akcióról is csak akkor szereztek tudomást, mikor az megindult. Még egyszer leírom: akció és reakció közt másodpercek teltek el. Tessék mondani, innentől mi az elvárás és milyen alapon? Mi a kötelességem egy ilyen helyzetben? Saját testi épségem kockáztatásával fogjam el a késelőt? Segítek ezzel a megszúrt taxison? Beforr tőle a sebe? Ezt is leírom újból: valaki megpróbálta fölrúgni a retket. Nem sikerült. Valaki megpróbált utána eredni. Nem sikerült utolérnie. Mi a faszt kértek számon és milyen alapon kéritek számon? A bácsi, akinek a faszsága miatt az eseménysor elindult, Ő mit csinált? Őt miért nem kéritek számon? Még mentőt is egy helyi, gyáva, szar hiéna hívott. Még valamit kérdeznék, Csumi. Ha nekem, mint taxisnak kötelességem segíteni a másik taxison, mi a teendőm akkor, ha azt látom, hogy két taxis veri egymást? Meg nem erősített információk szerint 4000, azaz négyezer forint volt a tét. Én meg egy gyáva szar vagyok, basszátok meg!

He? Miről tetszik írni a nemzettestvér elvtársnak? Én ezt írtam: "Az, hogy ezer éves kora ellenére, szombat este az utcán egerészik – rendben van." Ott van, csak el kell olvasni: "rendben van". Nem is írhatok mást, mert aki ismer, az tudja, hogy édesapám 75 évesen a mai napig taxizik. A különbség mindössze annyi, hogy nem enged be mindenféle szutykot az autójába. "De sajnos néhány olyan- ember? - aki nyilván azt sem tudja mit jelent a munka, megpróbálja ezt kihasználni és bemocskolni annak értékét!" Itt meg kiről tetszik írni a nemzettestvér elvtársnak? Arról, aki 140 forintos tarifát ajánl ki? Teljesen egyetértünk. Ennél jobban a taxist nehezen lehetne kihasználni és ennél jobban a taxis munkájának értékét nehezen lehetne bemocskolni. Na, kitartás! - vagy mit kell ilyenkor mondani.

Idővel országos hálózattá fejleszthetnénk. :-D