Nem annyira nagyon jó ez, de legalább nem gugliztál. :-) Leveszem róla a takarást.

Ne szomorkodj! Örülj a sikernek! :-D harmincöt

Na, ez mi ez, népek? Mond ez itt valakinek valamit?

Hát, egy ilyet behozott egyszer az egyik osztálytársam mérnök apja, tán matekórára, rádugták az iskola fekete-fehér Videoton tévéjére, aztán az apuka magyarázta, hogy milyen nagyszerű, meg, hogy mire jó. De én a mai napig nem tudom. :-D

Nem, csak taxis-gyerek. Hogy értelmezni tudjuk ezt az egészet mai viszonyok közt, azt képzeld el, hogy bemész a toszkóba tejért, kenyérért, sörért, csirkefarhátért, száraztésztáért, fokhagymás nápolyiért, ámde egyszer csak megpillantasz valamit az egyik soron. Begusztálod, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, egy könnyed mozdulattal beemeled a kocsiba. Pénztárosnő -prütty- beszkenneli, száznegyvenkilencezer-kilencszáz, előveszed a brifkót, hanyagul kipengeted, a fölösleges pénzt visszateszed, oszt haladjunk tovább, hogy mielőbb láthasd annak az arcát, akit meglepsz vele, mert csak. Hát, így ment ez. Történelem.

Nekem meg ilyen volt. A történet, ahogy kaptam, jól tükrözi az akkori taxis jövedelemviszonyokat. Szóval, szüleim hetente egyszer nagybevásárlást tartottak. Akkoriban nagyon nem volt mindegy, hogy hova mentél shoppingolni. A közelünkben két jól felszerelt, gazdag kínálatú áruház volt, a Déli-ABC, és a budai Skála élelmiszer-áruháza. Ezen a napon valamiért a Déli-ABC-re esett a választás. Az üzlet úgy nézett ki, hogy a földszinten volt az élelmiszer, az alagsorban pedig az iparcikk osztály. Apámat nem nagyon hozta lázba a kajavásárlás, ezért lement csámborogni az iparcikkekhez, ahol is meglátta ezt a szerkezetet. Hamar kiderült, hogy magyar termék, amit kizárólag exportra állítanak elő; metál fény, Shimano agyváltó(!) és Shimano fékek. A bringából úgy került a hazai üzletekbe néhány darab, hogy az Iraki-iráni háború miatt visszamondtak pár rendelést. Apám nézte-nézegette, "ennek biztos örülne a gyerek" - gondolta, és kért egyet. Nem volt Karácsony, nem volt születésnapom, nem volt semmi apropó, csak simán megtetszett Neki a bringa. Úgy viselkedett, mintha csak egy lendkerekes kisautót emelt volna le a polcról. Egyszerűen nem is nézte az árát, nem érdekelte. Na, akkor mondom az árát is: ez a bicikli - '80-ban járunk - 3600 forint ba került, ami akkoriban egy brutális összeg volt egy bringáért. De, hogy miért hívták pepperoninak a biciklit, azt nem tudom.