Nekem pl. az, hogy előbb kellett volna ébrednie a kollégáknak.... amikor hisztiztünk, tüntettünk, tárgyaltunk akkor kellett volna mellénk állni. De jön a következő menet. Most kíváncsi leszek sikerül e valamiféle egységet kovácsolnunk ... vagy megint utólag lesz mindenki felháborodva???

A diktatúra mai módszerei: [b]Az alábbi cikket Edward Lucas írta, aki az Economist című brit hetilap egyik szerkesztője. Évekig volt a lap moszkvai tudósítója, több könyvet írt az orosz politikáról és a kelet-európai gázügyekről. Ez a cikke a csütörtöki Telegraphban jelent meg. Hagyjuk, hogy Putyin győzzön[/b] Kijev lángol, a nyugati politikusoknak pedig hamuval van tele szájuk. Látványosan megbuktak erőfeszítéseink, hogy Ukrajnát Európa, a demokrácia és a jogállamiság felé segítsük. Eközben Vlagyimir Putyin győzelmet ünnepel Szocsiban a sportban, és geopolitikai diadalt ünnepel legfontosabb szomszédjánál. Nagy a kísértés, hogy az ukrán helyzetet túlbonyolítsuk történelmi, etnikai és földrajzi részletekkel. Szokás azt mondani, hogy az ország keleti és nyugati fele megosztott az orosz és az ukrán anyanyelvűek, a szovjet nosztalgiában élők és a nyugatosok között. Az ukrán üzleti elit is megosztott, egy részük Viktor Janukovics szövetségese, másik részük kérlelhetetlen ellenfele. Az ellenzék pedig egy kész bolondkarnevál: képzeljük el Vona Gábort, Gonda Lászlót, a Fradi B-közepet és a feministákat egyetlen nagy esernyő alatt. (itt a brit példákat is honosítottam – szerk.) Ám a valóság ennél sokkal egyszerűbb. Az ukránok többsége Európához akar tartozni. Oroszország, az egykori birodalmi nagyúr pedig megtiltja nekik. Oroszország azt akarja, hogy az alakulóban lévő Eurázsiai Unióhoz tartozzanak – ez lenne az Európai Unió keleti riválisa, csakhogy ezt nem bürokraták, hanem kémek és besúgók irányítanák. Vlagyimir Putyin nélkül most béke lenne Ukrajnában. Oroszország kényszerítette Ukrajnát arra, hogy ne írjon alá gazdasági megállapodást az EU-val, azzal, hogy kereskedelmi háborút indított az ukrán termékek ellen. Oroszország ajánlott olcsó gázt és könnyen lehívható hitelt, amikor már tántorgott az általuk meggyengített ukrán gazdaság. Oroszország helyezett el több száz „tanácsadót” Ukrajna legfontosabb közintézményeiben és minisztériumaiban, köztük az SBU nevű titkosrendőrségben, hogy mindenütt biztosítsák az oroszbarát vonalat. E csendes orosz puccs nélkül az ukránoknak nem kellene barikádokat építeni az utcán, hogy tiltakozzanak a rossz kormányzás ellen. A Janukovicson lévő orosz nyomás nélkül a konfliktus nem húzódott volna el így, és nem durvult volna el ennyire. Nem újdonság, hogy a Kreml beavatkozik Ukrajnában. Folyamatosan megszegték az 1994-es budapesti egyezményt, amelyben Ukrajna vállalta, hogy leszereli a szovjetektől örökölt nukleáris fegyvereket, és cserébe Oroszország vállalta, hogy se gazdasági se egyéb nyomás alá nem helyezi szomszédját. Ehhez képest újra és újra felfüggesztették a gázszállításokat, és egy olyan piszkos energiakereskedő hálózatot építettek ki, amelynek pénze folyamatosan mérgezi az ukrán politikát. Oroszország haditengerészeti bázist tart fenn Szevasztopolban, amit kémek és különleges alakulatok védenek. Arrafelé, a Krím-félszigeten az orosz lakosság máig meg van sértve, amiért a terület Ukrajnához került még a szovjet időkben. Ők máig egymásnak feszülnek a krími tatárokkal, akiket szülőföldjükről 1944-ben Sztálin kitelepített. Az orosz beavatkozás Ukrajnában fokozódott az elmúlt hónapokban, míg a nyugati erőfeszítések ezalatt elbuktak. Az európai politikusok még mindig azt hiszik, hogy a tárgyalás az oroszokkal a megfelelő megoldás. Ez csalfa remény. A Kreml nem szereti, ha mindenki jól jár. Azt szereti, ha egyértelműen győz, és a nyugat veszít, és lehetőség szerint megalázó a vereség. Putyinnak ez személyes presztízskérdés. Míg az EU az egész geopolitikai logikát régimódinak és visszataszítónak érzi, a csata éppen most folyik az ajtaja előtt. És az EU áll vesztésre. Amerika is partvonalra került. Obama azóta tesz az európai szövetségeseire, hogy hivatalba lépett. A Fehér Ház Victoria Nulandot bízta meg az ukrán ügyek kezelésével, és ugyan ő igazán energikus, és szókimondó (ő mondta, hogy “bassza meg az EU”, abban a lehallgatott telefonbeszélgetésben, amit az orosz titkosszolgálat hozott nyilvánosságra), de neki nincs ereje a washingtoni politika érdemi befolyásolására. Moszkva közbeavatkozása nélkül azonban az EU és az USA a maguk szerény eszközeivel is képesek lettek volna eredményeket elérni. Azonban Oroszország engesztelhetetlen dühével szemben a nyugatiak fegyvertelenek. Az Edward Snowden által kicsempészett anyagok eleve meggyengítették az atlanti szövetséget: a németek felháborodása megbénította az értelmes tárgyalásokat biztonságpolitikai ügyekben. Most a válság összes lehetséges kimenetele rossz. Ha az ukrán hatóságok nem akarnak még durvább erőszakot, akkor hónapokig húzódik a feszültség és a bizonytalanság. Azonban még ebben az esetben is összeomolhat Ukrajna. Az ország nyugati felén a kormányhivatalok lángokban állnak. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó régióban nagy hagyománya van a szovjet-ellenességnek. Ha a Moszkva-barát vezetés Kijevben szétveri a tüntetéseket, abból polgárháború lehet. Ez nemcsak az emberek szenvedése és a rengeteg menekült miatt volna borzasztó. Hanem gazdasági összeomlást is hozna, ami könnyen átterjedhet a szomszédos országokra. Mi lesz, ha valaki megtámadja a nyugatra menő gázvezetéket? Még aggasztóbb lehet, ha a Krím robban fel. A régió már volt közel ahhoz, hogy kikiáltsa a függetlenségét, és ha ez most megtörténik, akkor az oroszok könnyen jogalapot találhatnak beavatkozásra. Ha a tüntetést sikerrel leverik, akkor az elmúlt 10 év eredményei is megsemmisülnek. Az elnyomó törvények újra hatályba lépnek, és nemcsak a tüntetéseket tiltják be, hanem a sajtószabadság, a civil mozgalmak és egyéb intézmények is elvesznek. Talán vízumkényszert vezetnek be a nyugatiakkal szemben. Minden külföldről támogatott szervezetet betiltanak. Ukrajna lesz a következő Fehéroroszország. Ha az ország a Kreml kezére kerül, Putyin nem lesz irgalmas. Nyilvánosan és zárt körben is szokott azon gúnyolódni, hogy Ukrajna önálló államnak képzeli magát. El fogja várni, hogy Ukrajna csatlakozzon egy Oroszország vezette katonai rendszerhez. A fehérorosz és az orosz hadsereg egyesítése máris sok fejfájást okoz a NATO-nak. Komoly kihívás lett Európa észak-keleti határainak védelme a hidegháború után megmaradt szerény eszközökkel. Ha Ukrajna és Oroszország hadserege egyesül, akkor a közép-európai országok úgy járnak, mint a baltiak jártak a 90-es években: folyamatossá válik fenyegetettségük. Európa hasonló léptékű biztonsági válságban utoljára a 90-es években volt, a jugoszláviai polgárháború idején. A Nyugat évekig képtelen volt kezelni azt a problémát. Azok az országok, amelyek leginkább akartak eddig segíteni Ukrajnán – Svédország és Lengyelország – máris frusztráltak és kimerültek. Európa többi része pedig sosem akart kevésbé konfrontálódni az oroszokkal, mint mostanság. Életveszélyes, hogy a Nyugat úgy akar megoldást az ukrán válságra, hogy közben az oroszokkal keres alkut. Ez elveszi a tüntetők hitét, és a szélsőségesek veszik át a kezdeményezést, ami erőszakhoz vezet. Nehéz elképzelni, hogy lehetne ennél veszélyesebb üzenetet küldeni a Kremlnek: csinálj káoszt a birodalmad egykori tartományaiban, és a Nyugat majd engedi, hogy diktáld a rend helyreállításának feltételeit. A Nyugatnak inkább erőt kellene mutatnia. Két irányba kell lépni. Egyrészt támogatni kell azokat az országokat, amelyek a Kreml következő áldozatai lehetnek. Grúzia és Moldávia máris aggódnak, hogy hasonló nyomás alá kerülnek, amiért a Nyugat felé közelednek. Segíteni kell őket, ahogy a három balti államot is, amelyek mára a Nyugathoz tartoznak. Másrészt Janukovics hatalmának Achilles-sarkát az oligarchák és az ő pénzük jelentik. Akármennyit is lopnak, a pénzt nem tudják otthon tartani. Kellenek nekik a bankjaink, ingatlanjaink, tőzsdéink és jogászaink, hogy eldugják és tisztára mossák vagyonukat. És ez Bécsben, New Yorkban és Londonban történik. Szégyen, hogy ebben közreműködünk. Érvényesíteni kell a pénzmosás és korrupció elleni törvényeinket. Be kell fagyasztanunk ezt a vagyont, meg kell tiltanunk gazdáiknak, hogy belépjenek országainkba. Az ukránok azért harcolnak és halnak meg, hogy európaiak lehessenek. Nem az EU-ban hisznek, hanem abban, hogy a szabadság, a törvényesség és a tisztesség jobb mint a vadkapitalizmus, és Putyin giccses újszovjet világa. Jobban hisznek az értékeinkben, mint mi magunk. Miért hagyjuk elbukni őket? edward lucas Ukrajna

Pillanatnyilag aláírásgyűjtés kezdődik (dött) aki hall róla, találkozik az aláíróívvel az ragadjon tollat. Holnapra itt is fenn lesz az aláírásgyűjtő ív... talán.

[b]A visszaszámlálás elkezdődött! Információim szerint, a hónap végén, de legkésőbb márciusban a kormány elé akarják terjeszteni a minisztériumi rendelettervezetet. A pontos mostani szöveg nincs meg, de itt a linkre kattintva meg lehet nézni az eddigi állapotait. A verebek szerint sokat nem változott, az érdekvédelmi egyeztetéseken kialkudott dolgokat kifelejtették belőle...stb. stb. Most már talán ideje lenne pánikolni!!![/b] Mostantól nyomatékosan kérem, hogy a fővárosi rendelet problémáit ne itt tárgyaljuk!!!

[b]Szolnok: Taxi Nem, nem az ismert francia filmről van szó, hanem azokról a bóbitás kocsikról, amelyeknek a tetején a TAXI felirat hirdeti, hogy aki abba beül, az némi baksis fejében eljuthat egyik pontról a másikra.[/b] A baksis kifejezést nem hiába használtam, hiszen ez a szakma sem mentes az ügyeskedőktől, akik némi alkudozás után egy kikiáltott árért már sercentik is az indítókulcsot és nyomják a gázt, persze ilyenkor, véletlenül a taxaméter nincs bekapcsolva, csak suhan az autó némán, számpörgetés nélkül az utcákon, míg el nem éri célját. Én is így gondoltam egyik reggel, amikor szeretett fővárosunkba kellett eljutni a hajnali órákban. Autó híján a MÁV-Start kegyeire akartam bízni magam, ahol ugye menetrend szerint járnak a vonatok. Mivel egyszeri alkalomról volt szó, új volt számomra a helyzet, nehezen ment az időm beosztása, ezért jelentős késéssel indultam el a vasútállomás felé. Egy idő után már világossá vált számomra, nem érem el a vonatot - kivéve ha elkezdek egy félmaratont és úgy talán füttyszóra felugrok a személykocsi ütközőjére egy rövid sprintes finis után. És ekkor felcsillant a remény – szó szerint, hiszen akkor gyulladt ki a lámpa egy piros taxi tetején, amely magányosan ácsorgott az egyik droszton. A baksis kifejezést nem hiába használtam, hiszen ez a szakma sem mentes az ügyeskedőktől, akik némi alkudozás után egy kikiáltott árért már sercentik is az indítókulcsot és nyomják a gázt, persze ilyenkor, véletlenül a taxaméter nincs bekapcsolva, csak suhan az autó némán, számpörgetés nélkül az utcákon, míg el nem éri célját. Én is így gondoltam egyik reggel, amikor szeretett fővárosunkba kellett eljutni a hajnali órákban. Autó híján a MÁV-Start kegyeire akartam bízni magam, ahol ugye menetrend szerint járnak a vonatok. Mivel egyszeri alkalomról volt szó, új volt számomra a helyzet, nehezen ment az időm beosztása, ezért jelentős késéssel indultam el a vasútállomás felé. Egy idő után már világossá vált számomra, nem érem el a vonatot - kivéve ha elkezdek egy félmaratont és úgy talán füttyszóra felugrok a személykocsi ütközőjére egy rövid sprintes finis után. És ekkor felcsillant a remény – szó szerint, hiszen akkor gyulladt ki a lámpa egy piros taxi tetején, amely magányosan ácsorgott az egyik droszton. A cikk a hirdetés után folytatódik Nem sokat gondolkodtam, kopogtatás az ablakon, majd feltépem az ajtót és jó régi lengyelpiaci kérdést idéztem fel a vezetőülés mögé dagadt, vígan cigarettázó figurának: Mennyi lesz? – majd odabiggyesztettem a vasútig. Egy, a dohányfüsttől már megércesedett hang reccsent vissza, amely csak annyit mondott ÖCCÁ. Öröm és boldogság járt át, mert ennyit vígan bevállalok csak azért, hogy a megbeszélt időpontban ott legyek Pesten. Már pattantam is az anyósok számára fenntartott lélekvesztő ülésbe, az öreg meg dörrentette a kocsit és meglódultunk. Azt mondanom sem kell, hogy a nemdohányzó matrica csak jelképes kellék volt a műszerfalra ragasztva, hiszen vágni lehetett a füstöt az utastérben. Az átható test és még kitudja milyen szag, amelyet jóféle vegyesgyümölcs illatú légfrissítővel próbált elnyomni a sofőr émelyítő volt, de mivel meg volt fázva a szentember – mert egy ideig így tekintettem rá, aki megsegített engem, bajban lévő honpolgárt – elmondta, nem engedi lentebb az ablakot, mint egy centi, mert nem akar jobban beleesni. A gyomorforgató szagélmény mellett a virális fertőzés veszélye is megjelent a repertoárban, de nem érdekelt, oda fogok érni, és most ez volt a legfontosabb. Még azzal sem törődtem, hogy néha velőtrázó hörgésbe csapott át a figura, majd köhögőrohamában rángatta a volánt jobbra-balra. Számoltam a másodperceket, szerencsére gyorsan haladtunk, bár néha elgondolkodtam, miért nem volt ott egy másik, egy normális taxi. Poén jött. A fickó egyszer csak úgy döntött, bekapcsolja az órát. Ez úgy történt, hogy már láttam a vasútállomást, amikor ennyit mondott: Ja! – és már be is indította a taxamétert. Jelzem, a szolnoki Gólya parktól a vasútig hirtelen 899-ig pörgött a számláló. Én csak pillogtam, hogy neki mi a biznisz abban, hogy 899-ért majd adózik, miközben én 500-at adok neki? De finoman szólva is tettem rá, nekem megérte azt az ötszázast, hogy elérem a vonatomat. Megállunk, némi hörgés, köhögés, orrszívás után letépi a papírt és nyújtja felém. Én jelzem, keresem a pénzt, majd egy kétezrest csapok az izzadságtól csillogó tenyerébe. Darth Vader-i hangok kíséretében turkál a pénztárcájába, majd ad egy mátyást a kezembe két darab százas kíséretében. Én pillogok és tartom a kezem, várva a maradékot, de nem akar jönni a beste. Kérdem is, hogy hol a többi, mire mondja, hogy örüljek, hogy ennyi. Riposztot veszek, de az anyját még nem szidom, csak megkérdezem tőle némiképp ingerült hangon, hogy emlékszik-e arra, hogy 500-at mondott? Azt mondta: ő ilyet soha, mi abban neki az üzlet?! Az órámra pillantok, rohannom kell, hat perc az indulásig és jegy még sehol. Kiszállok, az anyját nem szidom, a karosszériát sem díszítem horpadásokkal. Szolid mérgelődés, de már a vonaton. Fogalmam sincs, mit kellett volna tennem? Persze, a legegyszerűbb lett volna, ha van nálam kerek ötszáz, ezzel nem adok neki vérszemet és lehetőséget a visszaélésre. De a fene egye meg, hol van a betyárbecsület? Legalább megtanultam, fel kell kelni egy fél órával korábban, az ingyen van, és elhízott, fertőző trükkösök sem cseszegetnek.

Csövesek???? Asztaaaa... a processzorok világában? Még jó, hogy nem lendkerekesek.... :-P

A kérdés még mindig ugyanaz: Egyáltalán üdvös-é nékünk a kereszténység, avagy nem? [i]Bao válasz | 2014.02.20. 06:46:03 (31643) Nektek a reptiliánokat szolgáló cionista szabadkőműveseknek felettébb. :) Nekünk, itt gondolok az emberiségre, már nem annyira. [/i] Háát ha azt erre a kérdésre tekinted válasznak, akkor rendben:-) [font size=3]Akkor leszögezzük ... Baó szerint: [b]A kereszténység a reptiliánokat szolgáló cionista szabadkőműveseknek felettébb üdvös. Baóéknak, és itt lazán és szerényen gondol(ok) az emberiségre, már nem annyira.[/b][/font] :-)

Szeretem a filmet. Ott vették fel ahol felnőttem. Nna sz'al diktatúra és diktatúra között természetesen van különbség. Az ötvenes évek diktatúrája elismert bátran kinyilatkoztatott diktatúra volt. Nem titkolták, hanem büszkén harsogták: proletárdiktatúra. Én annak a puhított változatában születtem, és nőttem fel. Pontosan tudom milyen volt. Épp ezért nem vágyom vissza... nem viccelgetek azzal, hogy a Thürmer az igazi baloldali, és nem tapsolok, amikor államosítanak ezt azt... és a közszolgálati rádióban már szöges ellentéte hangzik el a valóságnak!!! Mert ez már a diktatúra előszele...:-( Remélem érted a képes beszédemet:-)

Te meg szőrszálhasogatsz mint mindig:-)

Ui: a bazilikát ne feszegessük, mera Baó még nem nyilatkozott:-)