További gázpisztolyok és a biztonságérzet

2007.11.03.

TAXISKÖNYV XXXVIII.   HÁRMASBRÉK

NEM KELL MINDJÁRT CSIKÁGÓT RENDEZNI

További gázpisztolyok és a biztonságérzet

 

- Mennyiért árulták ezt az igazi forgótárast?

- Egyáltalában nem nagy pénzért, valami 200-300 schillingért. Persze direkt olyan fegyvert hoztam, ha ezt fegyvernek lehet nevezni, hogy golyós fegyvernek véletlenül se lehessen használni. Ez eredetileg is gázlövedékre készült, ugyanazok a 6 milliméteres rövid patronok illenek bele, mint amit a startpisztolyban látsz. A hatása olyan lehet, mint a rendőrségi spraynek, csak annyi a különbség a könnygázpalackhoz képest, hogy a durranás miatt megijed, megrökönyödik a páciens. Úgy tudom, hogy igazából nem káros, fél óra múlva semmi baja a kliensednek. Legalábbis ezektől a háromszögű jelzéssel ellátott patronoktól, mert ez a könnygáz. A másik fajta az ideggáz, amitől egy időre megbénul, akire rásütötték. Ezt nem is merem betenni a tárba. Egy ismerős hozta, és úgy tudom, hogy nekünk az osztrák kereskedők el se adják. Pedig még az sem jár olyan hatással, mint amikor egy golyós fegyverrel rálövök valakire.
Az volt az érdekes, hogy amikor a harmadikat, egy alultárolóst vettem, a bécsi boltos rá akart beszélni egy golyós pisztolyra. Kézzel-lábbal magyarázta az eladó, hogy jobban járnék, mert abból ki lehet lőni a golyót meg a gázt is. Pedig azzal indultam neki, hogy ha esetleg ezt a forgótárast használnom kell, akkor hiába kicsi a lövedék űrtartalma, mégis felelősségre vonhatnak a használatáért. Hát akkor már egye meg a fene, legalább olyanért vegyenek elő, ami biztosan megvéd.

- Ezért kellett az ismétlőpisztoly?

- Körülbelül. Bár lehet, hogy ez a sok pisztoly csak egy mánia, mert eddig egyikre sem volt szükségem.
Hál' istennek. Nem is szeretném.
De ahogy érdeklődtem nyomozóktól, csak óvatosan, nehogy gyanút fogjanak, azt mondták, hogy. elvileg felelősségre is vonhatnak, ha megtalálják nálam. Bár a csőben van egy szűkítő, ezért emberélet kioltására alkalmasnak nem minősíthetik. Legfeljebb elkobozzák. Erre már merészebb lettem, és megkérdeztem, mi van akkor, ha netalán használom is? Azt mondták, ha ezzel megvédem magam, és indokolt volt, szó szerint így válaszolt: megdicsérnek, hogy egyáltalán képes voltam az önvédelemre. Főleg ez bátorított a vásárláskor.

- Azt látom, hogy ez a lőszer, ami ebben van, sokkal nagyobb, mint a forgópisztolyé.

- Természetesen. Azért választottam ezt az alulról tárast, mert az átmérője eleve 8 milliméter, és a patron sokkal hosszabb benne. Ez olyan öt-hatszorosa lehet űrtartalomban, nagyobbat is szól, és azt hiszem, erősebb a gáz is benne. Úgy döntöttem, ha már használok valamit, akkor eleve olyan legyen a kezemben, ami már akkor megijesztheti, amikor előveszem. Mert az igazi pisztoly formáját adja. És ha előhúzom, akkor ott verje ki a nyavalya, tényleg védjem meg magamat.

- Jól látom, hogy a szerkezete olyan, ami lövés után hátracsúszik, kidobja az üres patront, és amikor előreugrik, lezárja a csövet, és helyére tolja az új lőszert?

- Ennek mindene ugyanaz, mint az ismétlőpisztolyoknak /mert középgyújtásos, és teljesen azonos elven működik, mint a golyósok, csak a szűkítő akadályozza meg, hogy még a szilánkok se mehessenek az ellenfeled szemébe. És ha tennél is bele éles lőszert, akkor sem tudnád kilőni/ mert nincs huzagolva. Ha netalán ki is vinné belőle, akkor is csak olyan öt méterre kiköpné. És úgy ismétel, hogy lövés után automatikusan csőre tölt, aztán újra el kell húzni, hogy ismét lőhess. Vigyázz, el ne engedd! Csak lassan hagyd előrecsúszni, mert ha ugrik, egy pillanat alatt elsülhet, és nem maradunk meg a szobában.
Most már jobb, ha kireteszeled és lefelé kiveszed a tárat. Amit a csőbe tolt, azt utána hátrahúzva kiveheted. Ugyanígy dobja ki a használt patront is.

- Ennek mi volt az ára?

- Elég drága, több mint 1000 schillinget fizettem érte a lőszerrel, rakétákkal együtt.
Hát ennek nem sok értelme van, mert utólag azt hallottam, ezzel embert is lehet ölni.
Ha tudom, akkor a franc kockáztat, mert rakéta nélkül legfeljebb elveszik, ha megtalálják, és egy szabálysértéssel megúszom. Ezek a vastag rakéták itt a cső elején tehetők rá, és amikor lősz, az gyújtja be. Többszínűt hoztam, a festék mutatja, hogy ez sárgán világít. De csak riasztótölténnyel lehet kilőni, a gáz nem indítja be. Valami plasztikféleség izzik benne, és ahogy hallom, állítólag előfordult már, hogy átégetett valakit.

- Milyen karbantartást igényelnek ezek?

- A világon semmit. Nem úgy, mint a honvédségnél, ahol olajozgatni kell, szétszedegetni. Úgyhogy minden civil képes tartani és használni. Egy kicsit ijesztő is volt, hogy így kínálgatták a golyóst.
Mert akinek rabláshoz kell, az nem fog úgy variálni, mint én, és elhozza, mert annak még jobban megörül, mint a gázpisztolynak.
Na látod, ezért is gondoltam, hogy meg kell vennem, mert a rossz csavargó is hozzáférhet, legfeljebb jó esetben csak gázpatront vesz hozzá. Hát akkor nekem is kell, miért legyek kiszolgáltatva. Eredetileg azt mondtam, hogy engedélyezzék nekünk, hozzák be, legyen sorszáma, és tartsák nyilván. Oktassák ki a taxisokat a használatára, magyarázzák meg, milyen esetben lehet használni. Hogyan lehet elkerülni a szükségesnél nagyobb zűrt, ha már használni kell. De nekünk nem adták meg ennek a szarnak a használatát.


- Arról mit tudsz, hogy szükség esetén hogyan kell ezeket használni?

- Figyelj ide! Ha nem csinálok vele semmit, csak ott van az autóban, már az is egy biztonságérzetet ad, és úgy viselkedek, hogy nem mernek velem semmit kezdeni. Mert hiába ül be hozzám egy csavargó, hiába fog rám egy kést, én tudom, hogy a kellő pillanatban képes leszek elrendezni.
Ettől úgy merek beszélni vele, hogy rendben van, odaviszlek ahova akarod, vagy ott szállók ki, ahol te átveszed a kocsit. A nyugalmam miatt már esetleg addigra zavarba jön.
Csak attól, hogy nem pánikolok neki egy késtől.
Közben csak az alkalomra várok, hogy mikor néz egy pillanatig oldalra, vagy bambul el egy kicsit. Akkor már csak egy mozdulat kell, mert csináltam az ülésnél egy helyet, ahol ez nem látszik, de oda van készítve. Ha felszólít, hogy szálljak ki az autóból, akkor kilépés közben úgy tudom beakasztani a kezemet, hogy szinte észre sem veszi. Egy ideig a kistáskámban hordtam az igazolványokkal együtt, mert arra számoltam, hogy ha a pénzem kell, akkor kivehessem, vagy felajánlom, hogy komám, itt van pár ezer forint, csak hagyjál békén. De most inkább a gyorsabb hozzáférés mellett döntöttem.
Még akkor is villámgyorsan lehet elővarázsolni, ha nem a jobb oldali ülésen, hanem hátul ül valaki. Ha pedig megállíthatom az autót, akkor már elég, ha belövök az utastérbe, és rávágom az ajtót. Főleg zárt térben úgy elárasztja gázzal, hogy nem lát a következő pillanattól kezdve.

- Tehát nem kell rálőni?

- Egyáltalán. Nem kell mindjárt csikágót rendezni, fegyveresdit játszani, hogy ráfogjam, meg fel a kezekkel. Egyáltalán nem is szabad ilyesmibe kezdeni. Ha elővettem, bele kell lőni az autóba. Kész. Ezt mondtam a srácoknak is, amikor szóba jött, hogy mit csináljunk egy támadás esetén.
Még a legvagányabb szövegűek is belátták, hogy ez a legjobb megoldás.

- Gyakran téma ez a berkeitekben?

- Csak jó ismerősöknél. Mert akit nem láttam, csak párszor, vagy kizárólag a rádióhangját ismerem, azokkal ez tabu téma. Maximum a jó haverok merik megpedzeni, esetleg megmutatni egymásnak, hogy ilyen van, nem cserélünk-e.
De már eladni egymásnak sem merjük, nehogy híre menjen, kinek van forrása, ki hoz be többet is az országba.

- Elég biztosíték ez arra, hogy nem kerül szakmán kívülre is fegyver a kezetekből?

- Azt kívánom, hogy bár ilyen szigorúság lenne a rendőrségnél, mint amilyenek a taxisok ezen a téren. Mert rendőrségi spray, gumibot meg könnygázt is tartalmazó gumibot minden van itt szanaszéjjel. A legkülönbözőbb embereknél, nem csak kollégáknál láttam rendőrségtől származó cuccokat. De olyat még nem hallottam, hogy gázfegyvert vagy kintről hozott valamit egy taxis ne kollégának adott volna el. Nem fogjuk odaadni idegennek, mert tudjuk, hogy holnapután az én vagy egy kolléga hátának fogják odatartani.
Sőt, kollégán kívül beszélni sem beszélünk róla, nehogy holnap azért a fegyverért támadjanak meg.
Csak attól tartok, hogy amikor igazán használni kellene, akkor elszarom azt a pillanatot, amikor használhatnám. Vagy azért, mert nem merem vállalni a felelősséget, vagy mert elnézem az utolsó alkalmas időt. Ezenkívül ott van az a kockázat, hogy nem egy kinti részen kellene elővenni, hanem valahol tömegben, ahol nem is merném elsütni. Nehogy másnak is baja essen. Akkor viszont már elő sem veszem, mert ha nem használom, akkor elvehetik tőlem. Esetleg agyonvágnak, mert kímélni akarom a kívülállókat.

                     

< vissza