Mert valljuk be, hogy mi felnőttek is egy kicsit Infantilisek vagyunk, pontosan ezért, mély befolyással voltak reánk ezek a bájos kis mesék, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hozzánk közel állók is innen kapták nevüket. Így lett Amálka a leányom, Rumcájsz az egyik legjobb barátom, Picur pedig, nekem a legkedvesebb diszpécserem és Pom -Pom aki úgy mint a mesébe, hivatalból rátelepedett mindenki fejére, aminek persze senki nem örült, mert hogy közúti ellenőr volt a lelkem.

Az élet és a mese persze megy tovább, túl az üveghegyen is, heted-hét országon át, míg nem elérkeztünk oda, ahol a kerítés is kolbászból van, képletesen szólva taxisoknak a ló kolbászából! Mit ad Isten vagy a jó kis Globalizmus a mesefigurák újra megelevenednek. Van itt már minden. Van Süsü, aki egy fejű, de van Hét és rengeteg fejű sárkány, akad Csipke Rózsika aki a bizományiból öltözik, még több Paprika Jancsi , sajnos szinte már hiánycikk a jóval kevesebb Vitéz László, és itt van újra a nagy csapat, Ali Baba és a negyven rabló, kibővített társulattal. És van azóta már szépségversenyt is nyert Vas és Edény orrú Bába.a „Fási mulatóban”.

Fási úr az, aki vett magának egy TV-ben nem kevés műsor időt, beülteti a saját maga által finanszírozott szépség versenyein induló kislányokat, hogy tapsoljanak neki. Tombol a lelátó. Megteheti, hiszen egy főrendőr is vele énekel.

Bocsássanak meg, de engem egy rendőr a marokfegyverével üldözzön és ne a hangjával. Az egész nem is izgatna, de ezek a dalos ajkú kis pacsirták veszik a bátorságot és úgy vajúdnak a mikrofonba cimboráival együtt, olyan hangon, hogy a vakolat lemászik kínjában a falról. Hál istennek ennek okából vettem néhány elemet / még tartalékot is / a távirányítómba. Az előzőeket, min jelenség említettem.
Szóval együtt a díszes kompánia. Már csak az a fránya királylány nem akar jönni, aki megcsókolja a béka szintjére változtatott Taxist, hogy újra az legyen, ami régen volt, ha nem is pont olyan, de legalább ne brekegjen. Nekem mégis az tetszik igazán, hogy ezek a kedves mese figurák megint csak előkerültek a süllyesztőből és beépültek, na hova? Hát persze, hogy a Taxisok kurta farkú világába, mint teszem azt a KGB, vagy az FBI, Azok épültek egymás lelki belébe bele, Igaz ezek közel sem mesealakok, bár még a gonoszságáról ismert Farkas koma is tanulhatna tőlük egy kis szemétséget. Ezek az új mesealakok néha még aljasabbak, még szemérmetlenebbek, mint a klasszikusok.

Először, persze ők is csak az egyik lábukat dugták be az ajtón, mint tették azt a három kis malacban, némelyiken még rajta van a pártállamban szerzett hétmérföldes csizmácskára rászáradt tehén trágya, csak azután szerették volna a másikat is bedugni, amelyiken mit ad isten, már rámás csizma van, tudjátok olyan bokacsattogtató úri csizma, mint a Csizmás kandúron volt, ezzel is becsapva a kis gyámoltalanokat. És bejutottak! Onnan már csak egy ugrás volt nekik, népiesen szólva a kamara.

Ott aztán telerakják a pocijukat minden földi jóval, míg csak olyan kövérek nem lettek, mint a kis Gömböc. Igaz falánkságában az ki is pukkadt. Vigyázz! Ordas koma, nem tesz jót a te bundádnak sem a forró víz. Könnyen megkopaszodik tőle az ilyen oktalan állat. Mert ezek a kis malackák egyszer megunják az örökös vegzatúrát, hogy egy cseppet sem hizlalják, csak mindig levágják őket és azt is, hogy állandóan fel akarod falni szegényeket szőröstől, bőröstől. Meglásd egyszer, zsupsz, nyakon öntenek. Pedig ezek az ártatlanok, csak egy piciny falatkát szeretnének kapni abból a kolbász-kerítésből, ami a kacsa vagy borjúlábon forgó mézeskalács kunyhód körül van, még ha az, ami nekik jut, csak a két forintos Fradi kolbász is. Sokat kérnek? Ugye, hogy nem!

A napokban kezembe került egy kis „EST-i” mese lapocska, un. Sajtóanyag egy kis bájos, sajtó közleményecske. Ferdén gépelve, vagy fénymásolva a festék elmaszatolódva, szóval úgy, olyan színvonalon, ahogy ahhoz mi már csak hozzá vagyunk szokva. Hát nem aranyos? Arról szól, hogy „végre” egy új Taxis társaság alakul, és mint ebből a tájékoztatóból megtudjuk, abban a hallatlan szerencsében lesz része az igen tisztelt utazó közönségnek, hogy ez a társaság lesz a legjobb. Ha már nem a legjobb, a legszebb, a legbecsületesebb, legolcsóbb és azok a kollégák, akik itt fognak tevékenykedni, dúskálni fognak a földi javakban. Fix fizetés, nem is kevés, lesz garázs, ahol a kétszínű Citroenek álomra hajthatják fejüket, nincs többé utcán ácsingózás, leírják az órát, megtankolnak, szóval csupa olyan dolog, amit a Demokrácia eljövetelekor megtagadtak, mert hogy az elavult, csak a bürokrácia és a lopás elburjánzásához vezet. A költségekről nem is beszélve. Ez igen! Nincs többé kütyü, mütyü, nem viszik a komálóst óra nélkül, nem megyünk vissza a kályhához sem a drosztra, mert jön a Műholdas kapcsolat.

Hajdanában danában egy Svéd mérnök ember járt nálunk a Halda gyárból, és azt bizonygatta szegény, hogy az az óra amit kínált ellenszegül minden csábításnak és ezt egész Svédország becsületes taxis állománya tesztelte. Berakták egy szintén becsületes Volán taxiba és félóra múlva az óra megállt „félhaton „ és egyáltalán ott állt meg, ahol csak akarták, nem ment az össz km. de a forint se Szegény svédnek azóta is a Fjordok szele fújja a zacskóját, amibe szégyenszemre haza vitte a Haldáját. Nem is volna evvel semmi baj De én ismerem Ránki György Pomádé Király Új ruhája című mese operát, amelyben a rafinált Takácsok, akik a levegőt, a semmit szőtték, elhitetik a Királlyal, hogy csupa arany, ezüst kelmékből szőtt ruhája lesz a világon a legszebb, és a hiú Király és udvara ezt el is hitte, pedig uram atyám a Király anyaszült meztelen volt!

Erre gondoltam éppen, amikor némi kételyem támadt, ugyanis teljesen véletlenül informálódtam bizonyos dolgokról. Az autók valóban szépek, amennyiben a sárga szép. meg az ezüst naranccsal. Ízlés dolga. Nekem speciel az ET-i is gyönyörű volt avval a gyűrött fejével. De a sárga Citroen miatt mit ne mondjak a sárga irigység emészt. Utas is lesz benne ígérik, aki rá fog ugrani az órában levő egyetlen, de hallatlanul kedvező, százhatvan forintos tarifára, valamint a bár kissé idegenül hangzó on-line diszpécser központra, és a még kedvezőbb ESTconomi árajánlatokra, nem is beszélve a Wunderbaum nélküli, de kondicionált illatokra. Figyeled, szövik a rafinált takácsok a nagy semmit!

Felmerül bennem a kérdés és kik lesznek azok a szerencsések, akik ezeket az Esti Mese autókat vezetni fogják ?Akár abban utazni. Vállalkozók? Nem hiszem! Alkalmazottak? Igen, az lehet. De melyikek, csak nem azok, akiket már máshonnan eltanácsoltak, vagy azok, akik még sehol sem voltak? Ez lenne a minőség? Netán Aezopus meséje után szabadon, amikor a Róka kiénekli a sajtot a Holló csőréből? Esetleg más cégektől? Talán a hiszékeny úr lesz az, akit Hakapeszi Maki rendszeresen átvágott. Lássunk csak egy szemelvényt.

Ha igaz az az információ, amit kaptam egy megbízható személytől –éppen, a volt váltótárstól- hogy egy olyan kollégát láttak az egyik mese autóban, akit egy másik cégtől azért tanácsoltak el, hogy finoman fejezzem ki magamat, mert részeges. Ennél fogva, vagy ezen kívül büdös, szegénynek nincs lakása, ezért leginkább a munkaeszközében lakott és anélkül, hogy ismeretlenül megbántanám, pedig megbántom, az a hír járja, hogy több füle van, mint foga. Úgy hogy ha ez igaz, bizony a személyzeti munkával még bajok vannak. Vagy a tálalással.
Persze lehet, hogy a kolléga és életkörülményei egyik napról a másikra megváltoznak majd. Egy jó állás reményében akár a diák hitelt is igénybe venném, és akkor lesz lakás, Sergio Tacchini parfüm és talán még a foga is kinő. És még egy apróság, ami kikívánkozik belőlem. Egy tájékoztató, ami arról szól, hogy milyen szépek, mennyire profik és kívánatosak vagyunk, ne legyen már ilyen silány kiadású, Legyen az arannyal, ezüsttel átszőve, mert ha ne adj Isten ez egy jó ízlésű utas, vagy kolléga kezébe kerül, hát ugyancsak kételyei támadnak annak tartalmáról és a hely szelleméről. Még meglátják, hogy a király meztelen! Szerintem egy ilyen tájékoztató messziről sugallja azt, hogy aki ezt kiadja, akiről ez szól, színvonalát tekintve valóban más mint a többi!

Természetesen aláírás is van a levélnek álcázott mézes madzagon. Az urakat nem ismerem személyesen, de a sajtóban már találkoztam a nevükkel. Jól csengenek. Gondoljuk csak meg a Taxis kamara ilyen olyan tagozatának elnöke, valamint egy nemrégen alaposan szétzilált nagy múltú Taxis cég valamilyen magas szintű vezetője, most újra felbukkan mint Pambloss mester a Candidban és felkínálja nekünk a létező / taxis / világok legjobbikát. Megint ez a fránya Pom-Pom jut eszembe az Órarugó Gerincű Felpattanó-ról meg a Gombóc Arturról. Akinek mindegy volt, hogy milyen csoki / vagy taxi, már nem emlékszem /, hosszúkás, kerek, gömbölyű, netán kockás, pepita, csigás, esetleg sárgás, csak a lényeg a lényeg LENYELNI! Bármi áron. Mert a falánkság nem ismer határt, és nem válogat. Emiatt szegény Gomboc Artur is mindig elrontotta a pociját.

Még azt is szeretném közölni mindenkivel, hogy én is nagyon, de nagyon boldog lennék, bár az én boldogságom nem igazán izgat senkit, ahogy a nyugdíj szelvényemet nézegetem, ha valóban megjelenne a Taxis piacon valaki, aki olyasmit alakítana, mint amiről az a bizonyos tájékoztató szól. Sőt kívánom az uraknak, hogy nekik is sikerüljön ez a vágyuk, bár azt hiszem ahhoz nem csak pénz kell, de mint hallom abból van annyi, hogy sosem fogy el, azért néha nem árt ha van, egy picinyke a Taxizáshoz elengedhetetlenül szükséges szakértelem is. Hiszen mint tudjuk történtek már az elmúlt években próbálkozások, alakult itt már néhány szép és nagyreményű hangzatos nevű vállalkozás, hasonlóan hangzatos célokkal Hogy mi lett belőlük?

Eladták, szétzilálták, tagjaikat szétzavarták, alkalmazottaikat, tönkretették. Bár ez magánügy, mindenki úgy dobja ki az ablakon a nehezen szerzett pénzét, ahogy neki jól esik. De azért azt se feledjék el, hogy nem szabad büntetlenül embereket kisemmizni, becsapni, mint Döbrögi uram tette azt a Ludas Matyiban. Lám, lám, ezért még öt is megverték, méghozzá háromszor. Ilyen ez a mese világ.Ha nem tévedek egy taxistársaság kialakításához évek küzdelmes munkája szükséges, a pénz és a műhold még nem old meg mindent. Úgy gondolom először ismerkedni kell ezzel a világgal. Ismerni kell a taxis gondolat menetét, csavaros észjárását. Az utas ízlésvilágát, az se mellékes! Sajnos nem hiszem, hogy a jelenlegi állapotok alkalmasak egy új vállalkozás beindításához, de ha nem így lesz, megkövetem önöket!

Azután gondolok itt a pénztelenségre, /nem az önökére uraim az utasokéra, és a taxisokéra/ azebből és még másból is eredő fuvarínségre, a harácsoló magatartású vezetőkre, a lelkiismeretlen és korrupt politikusokra, akik nem tanultak a Taxis blokádból  mert nem kis szerencséjükre sajnos az, egy befejezetlen szimfónia volt! De ha a közönség sokáig ujrázik, az előadást még meg ismételhetik. De a hosszú évek óta tartó egyhelyben topogás a megoldatlan problémák tömege, ami természetesen sújt vállalkozót, /sújtani fogja önöket is/ alkalmazottat egyaránt, arra készteti az embert, hogy ha szerényen is de hangot adjon a véleményének. Talán azok se a bántást érezzék a sorokban akiket ez megérint, hanem vegyenek példát a világ jobbik felén kialakult gyakorlatról, miszerint az egyetlen elfogadható elv „élni és élni hagyni”.
Talán az is jó lenne, ha ennek a szakmának végre becsülete lenne, ha tudomásul vennék egyesek azt, hogy a Taxis nem csupán pénzét, súlyos adókkal, kamatokkal, adóságokkal terhelt vagyoni helyzetét viszi a vásárra, de egészségét, családi életét és sajnos néha a szabadságát is sőt ma már a puszta életét is! Remek dolog lenne tisztelt mesebeli jó pajtások kedves mese hőseink, végre tudomásul venni, hogy a Taxis is „csak” ember, aki végre el kell, hogy nyerje a jutalmát, ha azt becsülettel ki is érdemli! Mert ne felejtsük, a jók elnyerik a jutalmukat még a mesében is !

Végezetül szeretnék tőletek úgy elbúcsúzni, mint a TV-Maci teszi azt gyermekeinktől esténként, de megígérem köpni nem fogok :
Jóéjszakát Taxisok, álmodjatok szépet és ha jók lesztek és nem csapjátok be az utasokat, befizetitek a tagdíjat rendesen, nem viszitek el egymás fuvarját, nem késtek a címről, nem nyúljátok le a fuvarokat, befizetitek a járulékokat, ehhez használjátok az eszeteket is, és hisztek az igaz mesékben, akkor legközelebb megint mesélek nektek, legyen akár Est-e is

Mesemagyarázó Misi Mókus

Magyar hangja, Demeter Mihály

Megjegyzés: A többi mese.