.......

.......

.......

Ezen, az 1988-as őszön, célkeresztemben már valóban körvonalazódott az újabb agylövés. Az első hívójelet egy véletlenül elolvasott újságcikk jelentette. Talán a Heti Világgazdaság rövid információja szólt a KIOSZ belső arányairól. A hozzávetőleg 125 ezer tagú kisiparos szövetség 25 százalékára becsülték a személy és teherfuvarozásból élők arányát. Ez több mint harmincezer embert jelent. A magyar viszonyok ismeretében az a gyanúm támadt, a hazai fuvarpiac nem tarthat el ilyen sok családot. Úgy jártam, mint a huszárló, amikor trombitaszót hall.

            A fuvarszervező irodák gyorsan változó, új és még újabb arculatáról korábban hallott, olvasott híradásokat ez az adat egészen más értelművé tette. Ismeretségi körömben kézről-kézre adtak, így néhány hét alatt eljutottam el az Újpest Teher diszpécser irodájáig. Tőlük a kisiparos szövetség hagyományos, területi szerveződésével szakító Szakmai Tagozatának vezetőjéhez már csak egy lépést kellett megtennem. Néhány találkozás során elmondta megalakulásuk történetét, és beszélt terveikről, működésükről. Lehetővé tette, hogy befizessek a februárban esedékes, szakmai találkozójukra. A Tatán töltött néhány napról sok tucat névjeggyel, két interjúra szóló ígérettel, és egy kétfenekű felismeréssel kerültem haza. Ez a munka két eltérő szakmáról szól, és sok vidéki futkosással jár.

A bukások egyik visszatérő motívuma volt, hogy nem választották szét a céges és a családi gazdálkodást. Emlékszem, egyikük lógó orral mesélte, befejezi az önálló létet.

            - Mi történt? Legutóbb még fülig ért a szád.

            - Adódott egy saját hibás balestem, de elfelejtettem megkötni a cascót az újonnan vásárolt autóra. És egy VW Passzáthoz minden iszonyú drága. Még az ausztriai bontókban is.

            - Nincs annyi tartalékod, ami elég lenne a vásárláshoz?

            - Ki gondol itt tartalékra, ha éppen dől a pénz? Ma eltapsolom, holnap újra dől alapon éltem. Ha az asszony rám szólt, vendégeket várunk, szeretne bevásárolni kikaptam néhány ezrest a tárcámból és odaadtam. Látta, mennyit keresek egy nap, nem mondhattam, drágám ezt félre kell tennem.

            Egyiküket különösen fontosnak tartottam. Két nyomós okom lett az interjú elkészítésére. A szokásos előzetes beszélgetésekből megtudtam, két egymással rivalizáló fuvarközvetítő társaságnál is megfordult, mielőtt megalakította saját szervezetét. Emiatt joggal várhattam, hogy sokat elmondhat a „hőskorszakként” emlegetett évek viszonyairól. Tanúja lehettem annak, amikor egy szakmai fórumon – száznál is több kollegája előtt – kusza érveléssel előadta, miért kellene bejuttatni a küszöbön álló választásokon egy taxis képviselőt is a Parlamentbe. Természetesen ő lenne az erre alkalmas ember. Joggal érdekelt, miből táplálkozik nagyra duzzadt önértékelése.

            Lett néhány a szokásosnál sokkal rövidebb interjúm is. Ezeket a „véletlen” játszotta a kezemre. Éppen egy dunántúli interjúról tartottam hazafelé, amikor a BAH csomópontnál sárga szabadjelzők erdejére figyeltem fel. Lehetett vagy száz-százötven taxi a kereszteződésben. Félreálltam és odasétáltam. Kiderült, egy „hármas brék” néven ismert vészjelzésre futottak össze. Kézről-kézre adtak, és eljutottam a segélykérő fiatalemberhez. Vele és barátjával készült beszélgetéseimből kikerekedett egy izgága, vaklármát gerjesztő taxis karaktere és a fals segélykéréshez vezető eset előzményei. Harmadikként ebbe a fejezetbe építettem egy fegyverbemutató beszélgetést. Ebben az illegálisan tartott gáz- és lőfegyvereken kívül partnerem kitanított a beszerzés módjára is.

            Pár nappal ezután kezdődött Gödöllőn a Szociológiai Társaság éves konferenciája és tisztújító közgyűlése. Aznap reggelre a benzináremelés ellen tiltakozó taxisok és fuvarosok lezárták a budapesti hidakat, majd gyorsan ezután a fontosabb csomópontokat. Este kimentem a Kossuth térre, ahol röviden beszélhettem egy interjúpartneremmel, aki éppen egy combi taxi csomagterében pihent. Megegyeztünk, hogy másnap, amikor visszajövök Gödöllőről, keresem.

            - Ha ugyan eljutsz Gödöllőre.

            - Ismerem a tolvajjárdákat, ne félts engem!

            - Ez csak jóindulatú figyelmeztetés.

            A tolvajjárdák mellett szükségem volt a vasúti átjárók oldalsorompóinak ismeretére is. Időben Gödöllőre értem, és a munkaszociológiai szekcióban rögtönzött értelmezést adtam arról, mit is féltenek a blokádot szervező taxisok. Munkaeszközüket már csak piaci áron tudják megvenni, extraprofitjukat az olcsó üzemanyagárnak köszönhetik. Ezt látják most elveszni. Este három budapesti kolleganőt akartam elhozni. Addigra már zárták a Budapestre vezető sztrádafeljárót is. Odasétáltam a keresztbe állított autókhoz. Mutattam egy fénymásolatot a Taxiskönyv borítójáról.

            - Nekem ezt a könyvborítót kell elvinnem Pestre, egy rólatok szóló könyvhöz.

            - Még ezzel sem engedhetlek itt fel, de Miskolc felé még ráhajthatsz a pályára. Menj el az első átjáróig, akaszd ki a láncot és fordulj meg. Ha már a sztrádán vagy nem állít meg senki.

            Valóban bejutottam Újpestig. Ott elfértem a nehézgép szállító teherautók mellett és a Béke úti aluljárón végigjöttem a városba. Nem értettem, miért hézagos a Tito utcai blokád. Még kevésbé, hogy a Béke úti aluljáróba miért nem állt be még egy személyautó sem. Amellett kocsi se be, se ki nem fér el. Gondoltam, ez végképp nem az én dolgom, de kapóra jött.         

            Csütörtök estétől vasárnap estig nagyjából a blokádban aktívan szereplők napi ritmusához igazítottam a tennivalóimat. Hol a rizikósnak ítélt csomópontoknál, hol a televízió előtt. Több interjúpartneremmel is találkoztam, közülük ketten a kormányoldallal folyó tárgyalások vezetői lettek. A Caraván Teher, és a Rádió Taxi két meghatározó képviselőjével megbeszéltem, hogy interjúinkat kiegészítjük, amikor befejeződik az akciójuk. Szombaton az Árpád híd pest feljárójában egy olyan interjút készítettem, amelyben partnerem nem saját autójával, hanem munkaadója Wartburgjával állt be az útelzárásba. Helyet egy lakókocsiban találtunk, amelyet támaszpontnak használtak. Beszélgetés közben palacsintáztunk a szomszéd ház lakóinak vödörnyi ajándékából.

Az év utolsó heteiben sorra jártam az ikerkönyv szereplőit, és elvittem hozzájuk egy-egy példányt a kötetekből. Volt, aki már vett belőle, de többségük csak hallott a megjelenésről. Egyikük így fordult a feleségéhez:

            - Kicsinyem, holnap elindulsz és veszel 20 példányt, ez lesz a karácsonyi szóró ajándékunk!

A közeli családtagok és néhány kollegám is örülni fog, ha megkapja.

            Január elsején délelőtt éppen az újévi koncertet vártuk, amikor megszólalt a telefonunk. Zsuzsi rám szólt, téged keres egy női hang.

            Egy ügyvéd mutatkozott be.

            - Maga az a Diósi Pál, aki a Fuvaroskönyvet írta?

            - Én írtam.

            - Azért kellett megkérdeznem, mert a telefonkönyvből nem lehet megállapítani, hátha többen vannak ezzel a névvel. Nekem pedig fontos volt, hogy a helyes címét ismerjem. A könyve kiadójánál nem akarták megmondani a lakáscímét.

            - Ezt nem is tehették volna.

            - Az ERO Teher megbízásából kell beadnom egy polgári peres keresetet maga ellen a könyve miatt. Ugye nem tart becstelennek, hogy ezt a megoldást választottam az azonosítására?

            - Azért van a telefonkönyvben a nevem és a címem, hogy megtaláljon, aki keres. Megtudhatom, miért kell keresetlevelet készítenie?

            - Majd a bíróság értesíti, ilyen esetekben nem szoktunk szóbeli közléseket adni.

            - Sajnálom, a viszont hallásra.

            - Viszont hallásra.

            Egy hónappal később a XX-XXI. Kerületi bíróság leveléből megtudtam, rágalmazás és a jó hírnév rontása miatt indított polgári pert az ERO. Ez egy fuvarszervező, címszolgáltató vállalkozás volt, amelynek vezetőjével interjúm szerepelt a kötetben. Búcsú a bandától című kiegészítésében elmondta, miért szakított azzal a céggel, amelyet ő alapított. Később újabb levelet kaptam. Kiderült, a perben másodrendű lettem, a keresetet kiegészítették, és első helyen beszélgetőtársam elmarasztalását kéri a felperes.

            Egy telefonbeszélgetést követően Csepelen, a bíróság folyosóján találkoztunk. Amikor a tárgyalóba behívtak a bírónőt és egy kollegáját találtuk a szobában. Elkérte iratainkat, megállapította, azonosak vagyunk az alperesként idézettekkel.

            - A felperes képviseletében nincs itt senki. Kivárom az előírt időt, és ha addig sem jön, határozatot hozok.

            Talán 10-15 perc múlva megszólalt:

            - A felperes vagy képviselője nem jelent meg. Ebben a helyzetben, az előírások szerint megszüntetem a pert, ha nem élnek ellene kifogással. Elfogadják a megszüntető határozatot?

            - Elfogadjuk.

            - Külön-külön teszem fel önöknek a kérdést, és egybehangzó nyilatkozatuk alapján szüntethetem meg a pert.

            - Első helyen szereplő alperes, elfogadja a per megszüntetését?

            - Elfogadom.

            - Második helyen szereplő alperes, elfogadja a per megszüntetését?

            - Elfogadom.

            - Az alperesek egybehangzó nyilatkozata alapján, a felperes távolmaradása miatt megszüntetem a felperes rágalmazásának és jó hírneve rontásának megállapítására indított polgári pert.

            Így csúsztam le életem első és máig egyetlen sajtóperéről.

.......

.......

            Ha a Syllabux Könyvkiadónál a várhatóan 3500 forintos áron előfizetné a kiadás előtt álló könyvet, írja meg e-mailban  a szerző diodata.dio@gmail.com címére nevét és elérhetőségét, ahol tájékoztatható a kiadó bankjáról és az átutaláshoz szükséges számlaszámról.