Tessék, nézd végig! Ezekből kéne értelmes, gondolkodó tömeget kovácsolni. Soha.

Érzékelem a burkolt szemrehányást, és nem is állíthatom, hogy hibátlanul végeztük a dolgunkat. De, amíg a taxisok többsége képtelen felülemelkedni a pillanatnyi érdekein, és a közösségi szempontokat előtérbe helyezni, addig -már bocsánat- "ezeknek" nem érdekképviselet kell, hanem pszichológus. Az önző nem lát az orránál tovább, a közömbös mozdíthatatlan, és egy jelentős réteg -ahogy Gyuri is írta- ül kishitűen a félelmeiben. Reménytelenek. Létezik egy társadalomtudományi kísérlet, amelyben összegyűjtöttek jómódú gyerekeket, és nagyon rossz sorsúakat. Kezükbe nyomtak különböző pénzérméket azzal, hogy becsüljék meg azok átmérőjét. A végeredmény azt mutatta, hogy amíg jómódúak viszonylag valós számokat "hoztak", addig a másik csoport kivétel nélkül nagyobbnak látta az érméket a tényleges méretüknél. Azt a következtetést vonták le belőle, amiből hiányt szenved egy társadalmi csoport, ami nem része a mindennapjainak, azt hajlamos felnagyítva érzékelni. Ilyenek a taxisok is. Nulla az önbizalmuk, ha harcolni kéne egy közös eredményért. El sem hiszik, hogy tehetnének magukért. Valamiféle leküzdhetetlen távolságot vizionálnak önmaguk, és céljaik közé. Pedig könnyű lenne. Olyan, mint a gyereknevelés. A lehető legjobb módszer, hogy beszélgetni kell...ahhoz viszont ott kell lenni. A taxisnak is csak "ott" kéne lenni, ahol a jelene, és a jövője a tét. De nincs ott! Csak annyi történik, hogy az események előrehaladtával kialakul valamiféle taxisközösségi hisztéria. Megrázkódtatásként élik meg a taxisrendeletet, de amíg befolyásuk lehetett volna rá, addig csendben voltak. Dühödt bűnbakkeresés, és elégtétel vadászat kezdődött. Még szerencse, hogy van, aki csak a bíróságra megy, és nem bennünket akar felkoncolni... De, -szerintem- a valóság teljes félreismerése, ha valakik azt hiszik, hogy egy, az ellenérvekre érzéketlen, valódi vitákra képtelen, de annál harciasabb csoport fog átmenetileg győzedelmeskedni, mert ők sem mennek semmire, ha nem nyerik meg maguknak a taxisok döntő többségét. És ez a legnagyobb kihívás, mert a taxisok fejében van a legnagyobb baj.

Nem tudom van-e még egy olyan társadalmi réteg, mint a taxisoké, amely ennyire széttagolt, és ebből adódóan érdekérvényesítésre képtelen. A növekvő kiszolgáltatottság, és egzisztenciális félelem még mindig nem akkora, hogy egységes fellépésre késztesse a tömeget. Valahogy mindenki megtalálja a számítását, és ebben a helyzetben nem a legszerencsésebb megoldás, ha folyamatosan megkérdőjelezzük a döntéshozó jogalkotási privilégiumát. Egyszerűen képtelenség erővel úgy eredményt elérni, ha mindenki előjogokkal akarja védeni a maga kis "szaros" világát. Minden kezdeményezésnek lehetnek negatív következményei. Ha, felhívod rá a figyelmet az még -szerintem- nem paráztatás. Abban én sem hiszek, hogy csöndben kéne maradni.

Kötve hiszem, hogy egyenlőségjelet lehet tenni a kompromisszumkeresés, és a nyüszítés közé.

Reménykedhetsz, hogy a főpolgármestersége hamarabb véget ér, mint a dühe. De, én nem is abban a látom a legnagyobb veszélyt, ha személyes presztízsveszteség éri, hanem, hogy megkérdőjeleződik az esetleges bírósági döntéssel, a főváros rendeletalkotási joga.

Mert okos vagy, és nélkülözhetetlenek a gondolataid.

És még hármat. Az első aradi vértanút még augusztusban, ő volt Ormai ezredes. Kazinczy tábornokot, és Bem egyik hadsegédjét.

Mit nem lehet ezen érteni? Senki nem akar lecserélni, de a kezetek már rajta van a pánikgombon. Már csak az hiányzik, hogy a nyomorúság legfürgébb vámszedője szagot fogjon, és elkezdjen a félelmeitekre rájátszani. Rögtön kilép a sorból az első taxis, aki hűséges farokcsóválásba kezd, csak hogy a másik taxis hamarabb váljon áldozattá.

Ezzel a hozzáállással csináltok magatokból kiszolgáltatott talpnyalót.

Nem hát! Ölben viszem. :-)