Te írod és dokumentálod, hogy állnak az autók ....
A taxisok dolgoznának.

Eztet én nemtudhatom ...  mert nem jelentkeztem.  De mint olvassuk vannak itt infók, tehát van aki jelentkezett.
Jelentkezz és hazudd azt hogy megvan minden papírod a taxizáshoz...  ha szerencséd van nem kérik a papírokat előre:-)

Szerintem ezt senki nem tudja még:-)
Más vonatkozik a taxisokra, és más a pályakezdőkre.

Szerintem Székely-Peredi úrék még gőzerővel dolgoznak a tanfolyam (vizsga) követelményrendszerén! :-)

Cikkünk, a rendeletről, a rendelet teljes szövegével:

"A kifejezés elfogadható munkaidő beosztást és ezzel arányos, rentábilis, biztos jövedelmet jelent."

Nna akkor én azért nem ismertem! :-P

Már itt az előzőekben említettem.  Az új országos taxisrendelet bevezetésével a taxissá válás feltételei megnehezedtek...  gyaníthatóan ki sincsenek alakulva.  Tehát kénytelenek taxisok közül toborozni.
A taxisok pedig amikor meghallják a feltételeiket ...  amiket még velem se közöltek, mondván "üzleti titok" ...  gyaníthatóan vinnyogva, vihogva távoznak.

Ezt a kérdést, meghagyom az éjszakásoknak :-P

Perszehogy számolják....

Ha valaki nem csatlakozik ...  (mezítlábas a mi nyelvünkön)  annál valamivel több "arany" marad ...  de jóval keményebben kell bányásznia.  Nehezebb feltételekkel, már szinte kimerült, meddő bányákból.
Vagy odaverexi magát valamelyik még jól tejelő aranybányához..  és szép lassan azt is kizsigerelik.
Én nem merülnék el a mezítlábas élet rejtelmeiben. (szinte mindig céges voltam)
Van neki romantikája, mint a magányos hős a westernfilmekben.  A magam ura vagyok, nekem aztán nem szólhat be senki.
Van aki alkalmas rá, van aki nem.

Aranybánya egész Budapest!

Csak az arany, sosem marad a bányásznál :-(

A két gyerekhez képest elenyésző:-)

Khmmm..  a második mondatodban megmagyaráztad az elsőt:-D

De azééé...  én is felneveltem két gyereket.  Sz'al, a harminc év alatt volt olyan tíz, amikor nekem is 12 óra / 30 nap volt a munka.   Droid is voltam nem keveset ....

Tény: Ma nem dolgozom magam halálra.  De!  Először is megtanultam nem bevételnövelésben, hanem költségcsökkentésben gondolkozni. Felnőttek a gyerekeim és a saját lábukon állnak.  Ki van fizetve az autóm is lakásom is.
És nemutolsósorban olyan asszonnyal élek, akinek fontosabb hogy vele legyek, mint hogy mennyi pénzt hozok haza.
Megtanultunk szerényen annyiból élni amennyi éppen van.   És mi így vagyunk boldogok.
De ha egy taxistának elmesélném én mennyit adok haza, akkor asszem körberöhögne :-(