Jajj te Pali! Már megint megsértődtél, egy ártatlan játékon:-( Pedig ők még csak nem is arctalanok! A Bufi, és a Ricsi játszott a gondolattal, hogy felállitson egy "álom" Rádió Taxit. Szerintem érdekes kísérlet. Inkább úgy kellett volna reagálnod, hogy melléteszed te is az általad legjobbnak tartott összeállítást az elmúlt húsz évből. Nembaj, ha álom, ha már nem realis, hiszen a Bufié sem az. (imádom a Jenő bácsit, de már tíz évvel ezelőtt is nyugdíjkorban volt.) Sőt. Miután leírtad a te verziódat, megkérhetted volna a tisztelt kompániát, hogy mondjuk kapnak egy hetet, írja ide mindenki a saját "álom" Rádió Taxiját! Mindannyian tudjuk, hogy te döntesz, de azért még neked sem árt meg, ha tisztában vagy azzal, hogy a kollégák miként vélekednek a munkatársaidról, és nekik se lesz semmi bajuk abból, hogy kiderül bizonyos posztokon ki volt a legnépszerűbb!

És ha mi szeretünk röhögni?:-) Tényleg nem ártana egy objektív leírás arról mi hangzik el egy ilyenen.

Erősen kampányolnék, a Pató Pál Híd név mellett:-) Kicsit husszú, de nagyon találó.

Mindenesetre, nálunk nemsokára lakásfelújjítás lesz! :-)

Nehéz az én életem:-( :-)

Sőt! Lenne mire hivatkozva lejjebbvinni az árakat. Megmondta a Wooruff úr, hogy ha ez a nagyon magas benzinár lecsökken, akkor természetesen olyan arányban csökkenni ognak a reptéri diszkont taxi árai islll Tehát kéretik minket békénhagyni, van minekünk bajunk elég! Magyarul tessenek a saját farkukkal verni a csalánt:-)

Ez nem lenne nehéz, hiszen te se vennéd észre:-)

Gyenge próbálkozás nimbuszom, és szakmai presztizsem sárbatiprására! De persze itt mindenki tudja, kinek adjon kettonk közül hiteltl :-)

A történet a valóságban természetesen kicsit máskép festett:-) Tegnap Ricsi barátom bátortalanul megkérdezte, hogy elugranék-e vele alkatrészért a Tüzeshez. Felelőtlenül rávágtam, hogy persze hova kell menni? Aszonggya, ide az Ecserire. Nna mondom magamban, tudtam, hogy öreg batár a Tüzes, de azt nem gondoltam, hogy már csak az ócskapiacon lehet hozzá alkatrészt kapni. De nem akartam megbántani a barátomat, (mármint a Tüzest, hiszen időnként rábízom az életemet)ezért, ezt inkább magamban tartottam. Este megkérdezte mikor megyek érte. Mondtam, nyolc körül. Reggel nyolckor rácsörrentem az MSN-en, mondta a Kata, hogy "szijja, még alszik!" Puff a kirakat. Csendesen mondtam, hogy ébressze fel, mert széjjelrugom a seggét!:-) Kidobtuk a spant, és elindultunk. Amikor tudatosodott bennem, hogy országjáró kőrútra megyünk, akkor úgy döntöttem, legalább letesztelem az IGO-t, mert eddig sokat nem használtam. Én mint rendes taxis, a beállításokban a legrövidebb útra állítottam, gondolván, ha már igénybeveszem majd egyszer a segítségét, akkor ne vigyen engem városnéző kőrútra. A legrövidebbet Áránká úgy értelmezi, hogy semmi sem akadály! Holmi kerítések, lépcsők, dűlőutak, nem számítanak. ha oda a térképrajzoló, véletlenül húzott egy hajszálvékony csíkot, ő akkor arra tervez. Nagyon jókat röhögtünk, amikor én vakon bízva a kedvesben, nagy lendülettel mentem be egy gyárkapun, mondván az a legrövidebb, a csogu, meg ne beszéljen nekem itt összevissza:-) Miután a cím annyira a világvégén volt, hogy Áránká szerint "ismeretlen házszám" a végén kénytelenek voltunk hagyományos taxis módszerrel házszámokat keresgélni. Ez úgy történik, hogy a szemünkkel, megpróbáljuk a házakon felfedezni a táblát, amire a számot írták. Nem tudom játszottátok-e már ezt a játékot vidéken. Javaslom kipróbálni, nagyon szórakoztató. Mindegy, a végén, húsz éves szakmai tapasztalatomnak köszönhetően természetesen odaértünk. Ricsi bement, én meg hátradőltem, a csendesen zümmögő kellemesen lehült autóban kipihenni a fáradalmakat. Alig húsz perc után kijött, és még hallom ahogy beszélget a boltossal, hogy sebaj, a többiért, majd két nap múlva visszajön. (nem jegyeztem meg, hogy remélem nem velem) Mindenesetre, ezt a mai nap nem hozta szóba:-) Elindultunk visszafelé, ami persze csak az ország egy másik távoli pontját jelentette. Azt mondta az én barátom, hogy miután nem akar sok ideig kivenni a melóból, most inkább tekintsük el Áránká segítségétől, és ő fogja mondani merre menjünk, hiszen véletlenül itt is lakott pár évig. (Az egy másik történet, hogy amennyit én már hallottam, hogy hol lakott eddig életében, egy kétszázéves öregasszonynak is becsületére válna.) Szóval Ricsi irányításával, elindultunk Dunakeszi felé. Olyan helyeken jártunk, ahol még a madár se jár. Mindenesetre megtanultam, hogy a "Madártelepen" kívül is vannak madár nevű utcák:-) Volt ott dűlőút, patakpart, de a legszebb az volt, amikor befordultunk egy utcába, és egy melós pont előttünk tette le keresztbe a lécet, márminthogy lezárja az utcát. Gondoltam ezt nem kéne komolyan venni, ezért egy elegáns mozdulattal kikerültem, és haladtam tovább törtlenül, a Ricsii úton. Sokáig nem ment, mert egyre mélyebbre ástak előttünk a régészek. Sajnos, szegény autó alja időnként tényleg leért, de vegyétek figyelembe, hogy a jobb oldala nem kicsit volt túlterhelve. Nem arra tervezték, hogy az egyik oldalon dupla terheléssel kelljen ásatások között szlalomoznia. Némi ittjobbra, ittbalra, itt fordulj föl utasítás után, újra aszfaltozott út volt alattunk! Ekkor már láttam csogu barátomon, hogy pillanatnyilag gőze nincs merre járunk, de ezt szeretné, nem a tudomásomra hozni, amikor megcsörrent a telefonom, és otthonról kerestek. A fiam már megjárta a fogorvost, beszámolt az éretségijéről, elmesélte, hogy a felvételije hogy sikerült, és meghívott az esküvőjére. Nagy nehezen megnyugtattam a családomat hogy ebédeljenek nyugodtan, én majd harapok valami hideget, mert még nem tudom mikor találok haza. Végeredményben innen már szinte zökkenőmentesen haladtunk, hiszen visszaértünk a fővárosba, ahol már én is tudtam merre járunk, és nem szorultam a Ricsi segítségére. Igaz még néha beleszólt, és elküldött mindenféle autóutakra, és autópályákra, amik ugyan semmivel sem gyorsabbak mint a normál városi utak, de sokkal hoszabbak, de sebaj, legalább megnéztem ezeket a számomra újdonságnak tűnő útszakaszokat. Tehát, kisebb agyobb kerülőkkel, még sötétedés előtt eljutottunk a Tüzeshez, és én végre elindulhattam haza ebédelni! Nagyon szívesen Csogu!:-) máskoriss

Jóreggelt. Mire gondolsz? Le kéne engednünk a reptéri transzferek árát, hogy ne legyen fuvarvesztés? Teljesen biztos, hogy EGYSZER minden utas ki fogja próbálni a "diszkont taxit" Ez ellen nem érdemes harcolni. Miután tudjuk, hogy kétszáz autóval reménytelen a kimenő utasigényeket ellátni, nagy idegeskedésre nincs ok. Én még rá is játszanék erre, és 15.-étől eltörölném a tranyókat, és fuvaroznám a lakosságot taxiórával. Elvégre mi taxisok vagyunk, a taxifuvar árát meg a taxaméter határozza meg! Erre most nincs fogadókészség a cégek részéről sajnos:-( Igy viszont a legokosabb amit tehetnek, hogy nem csinálnak semmit.