Mellékesen kilencvenben még én is mezitlábas voltam. De miután tudtam taxizni, eszem ágában nem volt megállni sehol:-) Volt, hogy du. öttől, az éjféli kötelezö "Ampi" (ifjaknak Ampellos a Fő utcában) látogatásig folyamatosan mentem. Ha nagyon szarul ment, néha a fél körúton végig kellett autózni mire elfogytak előlem az égő szabadjelzők.

Igen-igen! Azok olyanok voltak. Pláne az ilyen védtelen 130 Kg.-os ifjakkal bántak kutyául:-) Emléxem, én is ilyeneket reggeliztem akkoriban! Ahh bohókás ifjúság:-)

Taknyos! :-)

Azért csendesen megjegyezném, hogy húsz évvel ezelőtt, (amikor te még a csattogószárnyú lepkét tologattad) pont a reptéren, pont ők kezdték el kialakítani az áldatlan állapotokat! Szó se volt még arról, hogy fizetnének érte bárkinek, szó se volt még arról, hogy védik a kiverekedett helyüket. Ők akkor verekedték ki a maguk helyét, ami azóta halandó taxis számára elérhetetlen álommá vált! Tehát ami számodra evidencia, mert amikor te elkezdtél taxizni már kialakult helyzettel találtad szembe magad, számunkra valós sérelem, létező emlék. Javasolnám, hogy behatóan tanulmányozd erről szóló szubjektív eszmefuttatásomat:-)

Ámen! :-)))

A Bbetyár mega Csogu? Hááát, nemmondom:-)

Pedig izgalmas lenne beszélgetni azzal, aki tizenhat, tizenhét éve letörte a tükröt a Volgámról:-)

Jjaja!:-) Gondolom, kicsit lecsendesedik a hangulat, aztán átbeszéljük az elmúlt húsz év sérelmeit:-)

Egy kis segítség, a témában való eligazodáshoz: Így kezdődött: Taxi-bárók Ferihegyen Egy kis videó És a teljes reptéri történet:Repülőtéri krónika Jó olvasgatást!

Üdv az Airport Taxis kollegáknak. Ez a topic ugyan anno nem a ti dícséretetekre született, de ezt majd megvitatjátok a Csipi-vel:-) Érezzétek jól magatokat!