Én is:-) 87 márc. 10.-én vittem az első fuvaromat, másodos Főtaxisként.

Azt hiszem más időszakról beszélünk. Amire én nagy nagy nosztalgiával emlékszem, még a sárgarendszám előtti időszak! Amikor megjöttek a csoguék, hirtelen annyian, és annyifélék lettünk, hogy hamar alászált a nimbuszunk:-(

"Ez már a múlté! Akárki nyerte volna a pályázatot, a kedves angol vezetés akkora sápot húz, hogy a Zónáénál magasabb, az utasokkal még éppen kifizettethető tarifával sem sok marad a taxis zsebében.ˇ Igen, ami kialakult abszurdba illő!:-) Tudom, szemét dolog, hogy mosolygok rajta, de az én számomra egyik pályázó sem volt szimpatikus, tehát, higgadt távolságtartással tudom szemlélni az eseményeket. Hidd el, egy pillanatig sem drukkoltam senkinek, mert a nagy társaságokból alakult Konzorcium, győzelme esetén sem lenne semmivel jobb az átlag taxis helyzete, legfeljebb izgalmas lett volna megfigyelni a taxistársadalom mozgását! De ezt most is megtehetjük. Nagyon kíváncsi leszek arra, kik merre mozdulnak, hova érkeznek meg:-) Mindenesetre azok akik csak a legkisebb mozdulatot is tették anno a Fix tarifa ellen, most elégedetten szemlélhetik az eredményt. Oda jutottunk, hogy egy a szakmánkhoz tök hülye pasas vagányul bead egy olyan pályázatot, amiről minden utcán dolgozó taxis egy perc alatt megmondja, hogy lehetetlen! Aztán amikor nagy hozsannázások közepette megnyeri a tendert, akkor bambán, sértődötten néz körül, hogy a hülye taxisták, nem rohannak lobogó hajjal a zászlaja alá, és nem emelik őt pajzsukra, hogy milyen ügyes volt!:-) Kiváncsi lennék most Woodruff úr véleményére, arcára is! Hiszen ő is nagy nagy szaktudásról tett tanúbizonyságot, a teljes bírálóbizotságával együtt:-) Persze ő itt idegen, nem ismeri az ár/érték viszonyokat. Neki azt mondták, itt drága a taxi, le kell nyomni az árát. Lenyomta:-)))

Én akkor még büszke voltam arra, hogy TAXIS vagyok! És azon kevesek közé tartozom, akik most is szeretik csinálni. Pont ezért, soha nem lennék repteres. Az nem taxizás. Az valami más. Ezért nekem csak az lenne reptéri megoldás, ha ujra mindenki beállhatna. Akkor, ha kivisznek, és éppen nincsenek sokan, én is beállnék a sor végére. Tudom, hogy utópia, de olyan jó álmodozni:-)

Így igaz. Aztán jött a csogu, és betette a kaput! Oszt csodálkozik, hogy elzargatták mindenhonnan:-)

Mindenkinek a saját szempontjai... És egyáltalán nem baj, hogy végre a tieteket is olvashatjuk. De azért szeretni ugye nem kell benneteket?:-) ui:Ne vedd személyeskedésnek, es hidd el, boldogan lennék én minden taxisok nagy barátja, de ha egy taxis valaha egy másik taxisnak önös érdekből ártott, azt én nem tartom megbocsájthatónak! De azért vagyunk itt, hogy vitatkozzunk. Itt szabad:-)

Mellékesen kilencvenben még én is mezitlábas voltam. De miután tudtam taxizni, eszem ágában nem volt megállni sehol:-) Volt, hogy du. öttől, az éjféli kötelezö "Ampi" (ifjaknak Ampellos a Fő utcában) látogatásig folyamatosan mentem. Ha nagyon szarul ment, néha a fél körúton végig kellett autózni mire elfogytak előlem az égő szabadjelzők.

Igen-igen! Azok olyanok voltak. Pláne az ilyen védtelen 130 Kg.-os ifjakkal bántak kutyául:-) Emléxem, én is ilyeneket reggeliztem akkoriban! Ahh bohókás ifjúság:-)

Taknyos! :-)

Azért csendesen megjegyezném, hogy húsz évvel ezelőtt, (amikor te még a csattogószárnyú lepkét tologattad) pont a reptéren, pont ők kezdték el kialakítani az áldatlan állapotokat! Szó se volt még arról, hogy fizetnének érte bárkinek, szó se volt még arról, hogy védik a kiverekedett helyüket. Ők akkor verekedték ki a maguk helyét, ami azóta halandó taxis számára elérhetetlen álommá vált! Tehát ami számodra evidencia, mert amikor te elkezdtél taxizni már kialakult helyzettel találtad szembe magad, számunkra valós sérelem, létező emlék. Javasolnám, hogy behatóan tanulmányozd erről szóló szubjektív eszmefuttatásomat:-)