Alapvetően, ugye igazad van. De! Ezért van lehetőség, dohányzó, ill. nemdohányzó autót rendelni. Az extrém esetek okozzák mindig a galibát. Sajnos van kollegánk, aki nagyon erős dohányos, és folyamatosan a szájában a bagó, fuvarozás közben is. Ez természetesen tragikus:-( Hiszen nem azért fizet az utas, hogy egész úton más füstjét szívhassa. Normál esetben, normális megrendolő, azért kér nem dohányzó autót, hogy ne fuson bele, a megállás nélkül bagózó típusú kollegáinkba. Viszont van olyan utas, aki azt is megérzi, és szóvá is teszi, ha a múlt héten véletlenül egy azaz egy darab cigarettát elszívott valaki az autóban. Ez is tragikus:-( Hiszen nem vette meg az egész autót, oda vissza egész élettartamára! A kollegákat ugyebár van joga a fuvarszervezőnek, szankcionálni (nevelni) a tisztelt utast, sajnos nincs! Ki kell ismernünk őket, és alkalmazkodnunk a rigolyáikhoz. Ezért veszélyes, idegen pályán vadul belenyomkodni ismeretlen címekbe időajánlattal:-) Hiszen biztos megvan az oka annak, hogy a helybéliek nem kapkodnak érte. Ez a mostani eset is egy ilyen volt. Ez van.

Érteni ugyan nem értem eszmefuttatásod, de biztos igazad van :-)

Köszönöm! Ki fogom bírni! Végre kialudtam magam, lelkiismeretfurdalás nélkül:-)

Túl vagyunk rajta!:-) Kicsit tényleg stresszeltem, tehát biztos ami biztos, már fél tizenkettőkor ott voltam a közpotban:-) Nem vagyok egy nagy központba járó, így hát gondoltam összekötöm a kellemetlent a hasznossal, és kicsit csacsogok odabent mindenkivel, hátha hamarabb megtudom mit követtem el. Nem volt kellemes érzés potenciális bűnözönek érezni magam. Minden egyes címnél arra gondoltam, hogy lehet, hogy ez az utolsó fuvarom hosszú ideig:-( Alapvetően, ez így is van, de ne fussunk a dolgok elébe. Amikor beléptem, pont belefutottam a Hápiba, akinek csak egy kézfogásnyi ideje volt rám, mert rohant ebédelni. Türelmetlen kérdésemre kedvesen válaszolta, hogy bírjam ki már azt a röpke másfél órát, ha eddig kibírtam, és elporzott. Bementem a Cobrához, aki széles mosollyal fogadott, és közölte velem, hogy nagyon hülye vagyok, és készüljek föl a legroszabbra! Puhatolózásomra, közölte, hogy nem mondhatja meg, hogy mivel vádolnak, mert megígérte! Ekkor már éreztem, hogy ezek engem direkte kínoznak! Van is a Cobrában valami szadisztikus, amit eddig nem vettem észre:-) Elbeszélgettünk kellemesen mindenféléről, aztán közölte, hogy őt is várja az ebédje. Szerencsére közben befutott néhány kollega, aki ugyanabban a cipőben járt mint én, tehát marhára tudtuk sajnálni magunkat:-) Persze, mindenkinek volt sejtése, csak én voltam teljesen tanácstalan:-( Végre befutott a 167-es Lacika, és némi rohangászás, papírkiosztás után, rámpillantott, és megkért, hogy fáradjunk le az autómhoz. Nem tudtam, ez most jó jel, vagy sem, de lebandukoltam vele. Finnyásan körbejárta, bedugta a fejét, nézett jobbra, nézett balra, nézett le, és nézett föl. Eléggé fintorgott, amikor előkerült:-( Megállapítottuk közösen, hogy ez alapvetően, egy koszos, büdös romhalmaz! Végeredményben egyet tudtam vele érteni. Nem mintha igényt tartott volna az egyetértésemre:-) Visszabanduloltunk, a központba, ahova szépen lassan visszaérkezett mindenki a táplálkozásból. Csak én voltam éhhgyomorra, gyomorideggel:-( Bevonultak, a főhadiszállásukra, és elkezdődött a kihallgatások sora. Én visszatelepedtem a Cobra irodájába, mert onnan jól szemmel lehet tartani a vérbíróság helyiségét. Csandesen beszélgettünk. Tudomásul vettem, hogy én itt már csak bent az oroszlánbarlangban fogom megtudni, mi is a bűnöm. Persze azt már sejtettem, hogy nem én vagyok bűnöző, hanem az autó állapotát kifogásolta valaki. Megértem! (Van a szekérben három kiló, és öt éve taxi 24 órában) Nno és valljuk be, se én, se a spanom, nem a pedantériáról vagyunk híresek:-) Az etikai bizotság, mint megtudtam, nem szólítja be a klienseket, hanem csak bemegy a következő áldozat, aki úgy érzi, hogy ő következik. Miután én elég távol ültem az ajtótól, (sőt a kintiek, lehet, azt sem tudták, hogy én is oda várok) szépen utoljára maradtam. Amikor nem volt senki, csak szóltak, hogy menjek már be. Három kedves, mosolygós arc fogadott. A Hápi megkérdezte, hogy hol a papír amit írtam? Felvilágosítottam, hogy nem tudtam ezidáig írói vénámmal jeleskedni, mert nem tudom miért is vagyok itt? Ezen elcsodálkozott, aztán előhúzott ő egy papírt, és felolvasta a feljelentést: Nem tudom szó szerint idézni, mert lányos zavaromban, elfelejtettem bekapcsolni a diktafont:-( A lényeg az volt, hogy reggel fél nyolckor (tehát rögtön spanolás után) felvvettem egy zuglói címet. (A spanom lakásától, uszkve három percnyire.) Mivel ez velem ritkán fordul elő, emlékeztem rá, hogy úgy vettem fel, hogy még a spannal haladtunk otthona felé. Persze mindketten lelkesen beszéltünk, tehát a feldobást, csak fél füllel hallottam. Mindenesetre, mivel előke volt, bátran belecsaptam idővel. A kedves utas a fuvar után, egy órával, betelefonált a köpontba, és felháborodottan közölte, hogy ő határozottan nemdohányzó autót kér, és a héten már a negyedik füstös, büdös autó jön érte!:-( Kiemelte, hogy ebben a mai autóban, még a tetőkárpit is fekete, a dohányfüsttől. (határeset:-() Miután, a másik három fuvart nem konkretizálta, csak engem tudtak elővenni az ügy kapcsán. Én bevallottam, hogy tényleg aljas módon nem dohányzóként van az autó bejegyezve, miközben mindketten dohányzunk:-( Szörnyű bűn, én tudom, de miután az utasok döntő többsége nemdohányzó autót kér, én amikor úgy két három évvel ezelőtt leszoktam, átirattam nemdohányzóra magunkat. A span nem nagyon örült, de bevállalta a több fuvar reményében. Sajnos, több mint egy év nemdohányzás után, én voltam olyan barom, hogy visszaszoktam a bagóra:-( Ezt persze csendesen magunk közt tartottuk, és éltük világunkat, a tisztességes nemdohányzók táborában. Eddig! Miután megkérdezték, hogy olvastam-e az etikai szabályzatot....? Amire én lelkesen rávágtam, hogy: Persze! Én írtam!:-) ( ezt persze én úgy értettem, hogy ide a hallotaxira én tettem fel, javítgattam át, és beszéltük végig szinte pontról pontra a Hápival) Ez nagy derültséget okozott, a bizotság jelenlévő tagjainak körében, és vidáman közölték velem, hogy akkor ezek szerint pontosan tudom hogy ezért a vétségért egy hét jár?!? Mondtam, hogy nem tudom, de ha ők mondják, én elhiszem. Megmutatták!:-) Egy hét! Nekem. És itt áttértünk az autó sorsára. Lacika véleménye szerint, egyszerűen le kell selejtezni, nem alkalmas taxizásra. A Hápi szerint, egy teljes kárpit tisztítás, és egy fényezés alapvetően segítene rajta. Ebben meg is állapodtunk. Mármint, hogy én kitolom az autót a Lettiszervízbe, és megkérem őket, hogy csináljanak autót a romból, aztán egy hét múlva, ha gondolom jelentkezzek vele szemlére. Ezt végre is hajtottam. Hogy a Lettiben hogy döntenek, nehéz sorsú munkaeszközöm további sorsáról, még nem tudom, a héten eldöntik mi legyen vele. A spanom, szegény még nem tudja, hogy ma este nincs mivel dolgoznia. Kellett neki telefüstölnie az autót:-))) Jja. és kell neki kikapcsolni a telefont! Írtam neki sms-t. Fog örülni, he felébred! Fekhet vissza aludni:-)

Nem alkudozunk! Vanittlóvékéremszépendögivel:-)

De hátha kieresztik a gőzt!:-)

Nem egyéni probléma:-( Majd összehozzuk az asszonyokat, egy kis panasznapra:-)))

Azokat is megvesszük!:-)

Nagyon igazad van! De kinek van erre energiája?:-(

Szerintem fussál neki a Tudás fájának. Ha végeztél, és le tudsz belőle vizsgázni, akkor majd keresünk frisebb tananyagot:-)