Villanyautóra fel!
Nnajó, de ki fizeti a révészt?

Pár éven belül teljesen eltűnhetnek a hagyományos hajtású taxik Budapestről és azokat zéró emissziós kocsik válhatják fel – tudta meg a Napi.hu Szeneczey Balázs városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettestől.

"Ne azt nézzék, hogy mit mondok, hanem azt, hogy mit teszek ...."
Orbán Viktor

https://www.facebook.com/szolnokihirek/videos/1206157609491516/

Időpont:
2017. február 8., reggel 7:30-tól.

A tüntetés célja: börtönbüntetést az állatkínzóknak.

Helye: Szegedi Törvényszékkel szemben, a parknál. Aznap reggel 8:15-kor kerül tárgyalásra a baltával fejbe vágott kutya ügye.

Helyzetjelentés a központi okmányirodából

Alex alulmaradt a halállal szemben ...  mi megint elvesztettünk egy családtagot :-(

Alig négy hónapja vettük magunkhoz gyógykutyának, Argosz elvesztése után. Másképp nem éltük volna túl. Nem bírtunk volna hazajönni az üres házba.
Tudtuk, hogy nagyon beteg (szívférges). Tudtuk, hogy a kezelése is életveszélyes.
A kezelés, és utána az első két hónapban folyamatos életveszélyben volt.
Tudtuk.  De más tudni és más átélni.
És az első két hónap éppen eltelt, amikor karácsony előtt esténként elkezdett nem enni, rosszkedvű lenni és szabályos légzés helyett inkább csak pihegni ....  széklete nem volt ....  gondoltuk, székrekedés ...  sok csontot kapott az ünnepi készülődés alatt.
A két ünnep között levittük az orvoshoz, akik némi vargabetű  (hashajtó) után megállapították, hogy "szívnagyobbodása" van.  Mivel ő nem az az édibédi, mindenkit szeretünk kutyuska volt, asztalra felfektetés, és komoly vizsgálat kábítás, altatás nélkül elképzelhetetlen volt.  Az orvosok nagyon rendesek voltak, mert a földön állva is hajlandóak és képesek voltak ultrahangozni.
A lényeg:  annyira lelassult a szívműködés, hogy az anyagcseréje is leállt .......
Kapott gyógyszereket, (irdatlan mennyiségű injekciót, hetekig, minden nap) és pár hét múlva "rendbe jött". 

Boldogok voltunk. 

Mondták, hogy a szívgyógyszert élete végéig szednie kell, mert ez nem gyógyul meg, csak lehet vele élni ....
Gondoltuk sebaj, a lényeg, hogy jól érzi magát.

Ekkor került képbe Coni. 

Nem örült neki, de pár hét alatt elfogadta.

Volt nagy boldogság, játék.
Alexre büszkék voltunk.  Ügyesen vigyázott magára, nem rohant túl sokat, nem akarta mindenáron elkapni a kisördögöt, aki sokkal gyorsabb volt nála.

Megint boldogok voltunk.  A két kutya határozottan jól érezte magát, Alex életkedve is látványosan megjött.  Kivirult, játszott mint egy kölyökkutya. Az étvágya megnőtt ... versenyt ettek Conival :-)

Szerdán estére megint fura lett.  Nem ette meg az egész vacsorát, puffadtnak tűnt a hasa, és kókadt volt, és nagyon nehezen lélegzett. 
(az előző ilyen állapotnál az volt a tendencia, hogy este rosszabb volt, reggel semmi baja, délutántól megint romlott)
Most reggelre se lett jobban :-(
Délután lerobogtunk vele az orvoshoz, aki nagyon elkeserített minket.  Sokkal rosszabb volt az állapota, mint decemberben. Sürgősen keressünk kardiológust.

Mivel, a három hónapos kontrolljára nyolcadikára már volt időpontunk, felhívtuk a kórházat, hogy mehetünk e előbb, mert baj van.  Nagyon rendesek voltak, még aznap (pénteken) du. kettőre mehettünk.
Hazarobogtam érte, kocsiba ültünk, mentünk anyáért, és irány a kórház.
Nagyon boldog voltam amikor odaértünk. Addig folyamatos lelkiismeret furdalásunk volt .. éjszaka, hogy alszunk, nappal, hogy egyedül hagyjuk (Coni nappal nem volt vele, mert nem mertük még őket magukra hagyni.  Egyszer egy percre csuktam rájuk az ajtót és megkapta a kicsit) Rettegtem, hogy mire felébredünk, hazaérünk, már nincs .... :-(

De odaértünk az orvoshoz. Boldogság.  Itt már nem lehet baj. Nagyon szarul volt, de bíztunk. 

Az orvos ránézésre (nnajó, meg egy kis hallgatózásra) azt mondta, hogy sajnos nagyobb az esély arra, hogy már nem visszük el, mit arra hogy felépüljön :-(
Fel tudtuk tenni zokszó nélkül az asztalra ...  simogattuk két oldalról, és bátorítottuk.  A szívultrahang azt mutatta, hogy sajnos, nem csak  a mellkasban van szabad folyadék, de a szívben is.
A kezelés, lecsapolás.
De ebben az állapotban altatni életveszélyes, ébren szúrni a stressz miatt szintén.
Dönteni kellett.
Abban állapodtunk meg ...  jó, nem mi, az orvosok ...  hogy egy egész pici nyugtatóval megpróbálják.  Én letettem a szent esküt, hogy nem fog bántani senkit, hisz ott vagyok a fejénél ...  és hát nincs is ereje teljében.
Itt következett az első hiba.  Az orvos, feljebb emelte az asztalt.  Ettől Alex úgy bepánikolt, hogy le kellett fognom, nehogy valakiben kárt okozzon.   Ekkor állt le először a légzése ...  de csak egy pár pillanatra ...  Próbáltam megnyugtatni.  Látszólag sikerült.  Az orvos beadta a nyugtatót, elfordult és elkezdett az eszközeivel motyózni ...
Ketten simiztük, duruzsoltunk a fülébe ...   egyszercsak megállt ...   minden ....  nem mozdult, nem lélegzett ...  ordítottam az orvosnak,   odafordult, megmerevedett, és azonnal üvöltött a másik orvosnak gurulóskocsiért ..  közben megpróbálta újraéleszteni ...  megmozdult ..  rándult egyet, még  feléledt a szeme ,,,  talán ... szívmasszázs tovább ..  megint rándul ...  örülünk, átdobták mint egy zsákot (éppen senki nem félt, hogy megharapja) a gurulós kocsira és berohantak vele a műtőbe.

Minket kidobtak.   Kimentünk elszívni egy cigit ..  párom zokog .. én bizakodok ...  Fél cigi után be ... leskelődünk, látunk e valamit ...  orvosok már kint, gurulóskocsistul újra az ultrahangnál ...  reménykedés ...   aztán észreveszik, hogy ott vagyunk.
Kijön, és sajnálkozva közli, hogy többet nem sikerült életet masszírozni bele ...  már a kezünk között meghalt :-(

Ha nem lenne Coni, már nem élnénk :--(