Na, én most indulok...igaz kicsit késve, de épp még hazafelé életetmentettem (mert mi mást tesz a taxis üres óráiban..?..:-D)...és most értem haza pár perce, de már rohanok is tovább... Sajnos szétszakadni nem tudok, így az Üllőin most történt súlyos Budapest taxis balesetről nem tudok beszámolni, sem képeket készíteni...ez van...

„Fehér embernek” manapság az jut, hogy felejtsen….jobb ha felejt, mert ha nem felejtene, akkor arra is emlékezne, hogy azok a kollégák, akik manapság egyazon cégnél vannak mint mondjuk én, mit csináltak anno kint a kockásokkal, amikor még ők voltak a repteresek…nem?:-)) Jobb, ha felejtünk.

Nagyon szívesen beszélgetek én személyesen is, hiszen naponta teszem ezt, és részben ez is a munkám. Viszont ehhez pár feltételnek meg kell valósulnia. 1, A beszélgető (esetleg vitapartner) végig hallgat, nem vág bele a szavamba. 2, A megfelelő hangsúllyal történik mindez és a beszélgetés decibelben nem éri el az induló sugárhajtású repülő hangját. …így egyenlőre én maradnék veled kapcsolatban az írásos formánál:-)

Ez is igaz, meg vannak szüleim, akik úgy tanítottak (apu egy maflás kíséretében), hogy [b]nem azért kell köszönni, mert nekünk köszöntek, hanem azért, mert ez így illik:-)

Egy 4 gyermekes családot nem fogok azzal szívatni, hogy egy drágább kategóriás autót kérek nekik. Amennyiben ezt egy rendőr szóvá teszi, akkor az is elmehet a fenébe. Egy esetleges balesetnél meg majd lesz időm gondolkodni, hogy máskor – máson jótékonykodom-e:-)

Az elégedett ember (ha nem ejtették a fejére), akkor nem kritizál, hanem elégedett. Éli a kis életét és örül a mának. Amint ebben az életformájában változás áll be, kritizál. Legyen igazad, fogyjanak el a kritikus vélemények, mert az csak jót fog jelenteni nekünk. Nagyon sajnálom, hogy te manapság nem az elmét, hanem a testiséget helyezed előbbre. Pedig nagyon sok olyan dolgot tudnék felsorolni neked, amiben nem kell, hogy ott üljenek előtted és megvitassák veled a lényegiség értelmét, hanem azt te magad is elfogadod, betartod, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. Te vagy a jelenkor régi lovagja (bár nem igazán a lovagiasságra értem ezt). A kor halad, a test, mint funkcionális eszköz, lassan a múlté. Lassan? Szinte máris az. Ez az álljon elém, és mondja a szemembe lassan olyan komikus, mintha csak azt a faxot, vagy e-mailt tudnád elfogadni, amit a postás neked a kis húzós kocsijával személyesen kézbesít neked. Igen Pali, én a „bujkálókat” védem, az ő oldalukon állok. Viszont nem mindig azonos a véleményem az övékkel, de tiszteletben tartom a vélemény nyilvánításához való jogokat, és nem személyiségüket, nem mentális beszámíthatóságukat kérdőjelezem meg egy-egy olyan megnyilvánulásuk után, amivel nem tudok azonosulni, hanem megpróbálom az én véleményemmel megismertetni őket (figyelsz??? Nem rájuk erőltetni!!!). Ez nem mindig sikerül, de akkor sem a düh s a harag dolgozik bennem, hanem megértem, hogy vagy valóban én látom másként a dolgokat, vagy nekik kell még egy kis idő, hogy megértsék azt, amiről beszélek. Igen Pali, én a senkik mellett vagyok, én a gyengébbek oldalán érzem magam, hiszen magam is egy senki vagyok.

Akkor kezdem én, talán irányt mutatok:-) Számomra a Becsület, Becsületesség a következőképen van definiálva az én szótáramban. 2 fajtáját kell megkülönböztetni, a múltbeli jelentését (pár száz év) és a jelen kori helyzetben használatosan. A múltban használva számomra valami már-már misztikus dolgot jelent, hiszen amennyiben valakinek a becsületére törtek, az egyik legsúlyosabb bűnt követték el vele szemben. Nem véletlen, hogy a becsület megvédéséért akár párbajozni is hajlandóak voltak, ahol nem volt ritka a halálos kimenetelű összecsapás. Maga a becsület volt minden, hiszen sok embernek egyebe sem volt. Ennyit gyorsba talán a múltról, bár lehetne ezt még szaporítani, de minek, hiszen így is érthető, hogy mire gondolok. Mit jelent ma a becsületesség, a becsület. Ezekkel a tulajdonságokkal maximum a gyermekek rendelkeznek manapság. Becstelennek, hazugnak lenni, manapság egy túlélési forma. Számomra az, aki ezt a két szót a maga védelmében használja (és elnézést kérek tőled) semmi mást sem tesz, mint leplezni próbálja valódi énjét. Ez kb. olyan, mint amikor a papagáj azt mondja: Pityuka szép! Pedig Pityuka egy rém rusnya büdös papagáj, semmi több, de ő annyit mondogatja, hogy ő maga is, és lassan a környezete is elhiszi, hogy Pityuka valóban szép:-) Manapság nincs becsületes ember, mindenki halászik a zavarosban, próbál a trutyiban fenn maradni, és lehetőleg úgy, hogy minél több legyen a felszín felett, mintsem alatta, mert az egy idő után lehúzza a mélybe. Én nem vagyok becsületes, én egy jelenkorban élő ember vagyok, aki megpróbál a LEHETŐSÉGEIHEZ KÉPEST a közvetlen környezetével a legkorrektebb lenni. Ez néha sikerül, néha nem. Viszont ha azt kérdezed tőlem, hogy őszinte vagyok-e, akkor erre azt felelem, hogy nagyobb részben vagyok őszinte, mint becsületes:-) Amikor te azt a szót használod (főleg magaddal szemben), hogy BECSÜLET, BECSÜLETESSÉG, akkor bennem olyan érzések kavarognak, mint amikor valaki azt mondja a klímás lakásában, a 72 cm-es TV-je előtt állva, hogy ő hagyományőrző. Valahogy nem tudom a jelen korral összeegyeztetni ezt a két szót, és ez nem feltétlen a te hibád. A hiba csak annyi, hogy használod ezt a két szót (becsület, becsületesség), miközben ahhoz, hogy becsületes legyél az egyik emberrel szemben, a másikkal becstelennek KELL lenned….így meg elég furcsa ezt a szót használni.

Én azt mondom, hogy az igaz ember a kritika hallatán nem vádaskodni kezd... Én csak a véleményemnek adtam hangot, nem minősítettem senkit...azt általában megteszik helyettem maguk az emberek:-)

IIIiiiiiiiiiigen? Szóval így állunk a Petivel….látom már elfelejtette, hogy én harcoltam ki neki a heti 10 ezer forintos zsebpénzt… :-)

Természetesen a horgászáshoz is nagyon értek. Ez evidens. Amint valaki ad egy felszerelést, előkészíti nekem, felcsalizza meg ilyenek, akkor én valami hetedikérzékkel tudom megtalálni azt a helyet, ahol a halak vannak. Sok esélye nincs a halnak innentől kezdve. Megpedzi kicsit a csalit és én berántok neki. Volt olyan, hogy csak a szája jött ki, de az egyben:-) De olyan is volt, hogy a hátába állt bele a horog és úgy nézett ki, mint egy kulcstartó:-) Tavaly is nagyon sok stratégiai tanáccsal láttam el a jelenlévőket. Volt egy srác, akinek szerintem az volt az elképzelése, ha halálra eteti a halakat, akkor majd azok a jóllakottságtól kijönnek a partra pihenni egy kicsit. Megmondom őszintén másra nem tudok gondolni, mint erre, hogy ez volt a terve, mert olyan mennyiségű tápot használt fel a beetetéshez, hogy az már vicces volt. Trubadur már az ötödik szendvicsét ette, amikor a srác még mindig a kaját csúzlizta befelé. A halak meg a lövedékektől nem győztek menekülni….arrébb 2 állással volt egy hölgy, aki folyamatosan kapkodta ki a halakat. Óránként visszamentem a csúzlis sráchoz és kicsit idegeltem:-) Dél környékén elfogyott a muníciója és ekkor ajánlottam neki, hogy arrébb láttam nagyobb kavicsokat, most azzal dobálja a tavat, nehogy a halak visszamerészkedjenek:-)…nem díjazta az ötletem:-) Kérdésedre válaszolva: Nem leszek én még rendező sem, hanem csak ott kólbászolok és drukkolok a szakácsnak a Gulyás elkészítéséhez:-)