Ne írd le...nem szeretem, ha szembedicsérnek:-)

Figyeled Lilazoli, a Sanyin megint nincs sapka! :-)))

Szalonna is volt benne?

Erre szoktam azt mondani, hogy no comment...meg hogy mosatni ne felejts el majd mielőtt kijössz dolgozni, mert ezek az ellenőrök nem bírnak magukkal:-))

Passz, de szerintem ez nem az, mert a kollégát elhallgatva, ekkora utat nem bírt volna ki az utasával:-)

Nekem tegnap egy idős hölgyike jutott, aki kicsit megtépázta az idegrendszerem:-) Péntek délután a csúcs közepe…és nagyon nehezményezte, hogy vannak előttünk az utakon, miközben neki „pötyög” a taxióra. Amikor valaki bejött elénk, akkor szinte kiborult. - Na, ez is bejön elénk. Nem tudtam mit tenni, mert : 1, Vagy kidobta az ember az indexet és már húzta is rám, így jobb ha beengedem. 2, Nem kellett, hoyg közvetlen előttünk történjen az ilyen, ha 2-3 autóval előttünk, akkor is kész volt a mama tőle. Már szabályosan a víz vert, amikor megláttam, hogy valaki kiteszi az indexét, tudtam, hogy azonnal rákezd:-) Arról nem beszélve, hogy amikor felvettem ezt a címet utána rögtön dobtatok egy olyan megrendelést, ahol tudom, hogy a megrendelő 3 ezer alatt nem szokott utazni, plusz egy kellemes megjelenésű fiatalos lányról van szó, akivel jókat szoktam dumálni. 15 perccel ment el és én 4 percre voltam a címtől…már ez irányba tette a hangulatom:-)

Igen, ilyesmiben nekem is volt részem...na nem pont ebben, hanem kínos szitukban. A szembeszomszéd (folyosó, panel), mindig felnyomott a szüleimnél, hogy mikor érkeztem haza (suli), mikor mentem el stb... Nagyon haragudtam rá ezért. Tökéletesen felépítettem mindent, de vele mindig meggyűlt a bajom. Anyuék BKV-sok voltak és általában hajnalban távoztak otthonról. Na mondom, ha annyira éber vagy nappal, akkor legyél éber éjszaka is. Anyuék elmentek, én meg kiosontam a folyosóra, jól bedörömböltem az ajtaján és visszarohantam, majd elégedetten visszaaludtam. (12-13 éves lehettem ekkor). Szép rendszertelenül hódoltam ennek a szenvedélyemnek és elégedetten szemléltem, hogy a szomszéd szeme alatt karikák kezdenek kialakulni a nemalvástól:-) Egyik hajnalban előbb ébredtem mint anyuék. Na ideje riadóztatni a szomszédot ismét, mert nagyon elkényelmesedik itt végül nekem. Unatkoztam, így kinyitottam az ablakot és figyeltem hogy a kezdődő viharos éjszaka mi zajlik az utcán. Anyuék felébredtek, gyorsan elkészültek és elindultak dolgozni. Bátyám ekkor (középső, aki még velünk lakott ...4 évvel volt idősebb nálam)...volt kamaszkora vége felé és sokszor kimaradt éjszakára és csak reggel került elő. Tiszta a terep, mehetek dörömbölni. Kiosontam, majd 1 másodperc alatt vagy 5x dörömböltem a szomszéd ajtaján...és futás vissza a lakás biztonságot adó fedezékébe....vagyis csak futottam volna, mivel a nyitva maradt ablak és a folyosón áramló huzat szépen bevágta előttem az ajtót. Kulcs persze nem volt nálam:-( Pánikhangulatban roham a lépcsőházba, hiszen már hallottam a szomszéd kajabálását, és az elvetemült dörömbölőnek olyan verést ígért be, ha most elkapja, hogy abban nem szerettem volna részesülni. Nem baj, váltottam stratégiát. Éjszaka van, senki nem jár a lépcsőházba reggel meg jön haza a bratyó és beenged...addig alsógatyában is kibírom itt. Csapás-csapás hátán. Megérkezett a vihar. Villámlás, dörgés, ami ilyenkor lenni szokott. Persze a menykő valahova becsapott, így elment az áram. 1, Tök sötét lett 2, Nem működtek a liftek 3, egy 12 emeletes panelban sosem gondoltam volna, hogy ennyien mennek hajnalban dolgozni. 2 lift volt a házba (ami persze ekkor nem működött) és 2 oldalt lépcsőház. Életemben nem rohangáltam még ennyit alsógatyában egy lépcsőházban, mint azon a hajnalon, amikor meghallottam, hogy valaki jön lefelé. Ha jól emlékszem vagy 2...2 és 1/2 órát tartott ez a rémálom, amikor is meghallottam a bátyám kipufogó nélküli 350-es Jawajának a hangját. Zene volt füleimnek:-) Egy biztos, elég eleven gyermek voltam, mire ilyen érett felnőtt vált belőlem:-)

Szerintem ne akarjuk megtudni:-) Így megmaradhatunk abban a hitben, hogy mint apa tisztelet övez minket...bár tomajert így is ki kell hogy kicsit ábrándítsam ebből, de ez van:-)

Képes voltam – képes voltam…úgy voltam vele, hogy inkább gyorsan hazaviszem. Sokkal hülyébben néztem volna ki, ha megpróbálom leereszteni. Látom nincs ilyen irányú tapasztalataid. Az nem úgy megy, hogy kihúzod a dugót, azt kiáramlik belőle a levegő, hanem így nyomkodni, gyömöszölni kell, az meg elég hülyén nézett volna ki az utcán:-) Így is elég kellemetlen volt, amikor eresztettem le a szobámba, erre fater bejött, hogy mi ez a hang. Egymásra néztünk, majd én ennyit tudtam mondani. - Ő…a haveroktól kaptam. Hosszan rám nézett, majd ennyit mondott: - Persze – majd kiment a szobából. Én ezerrel folytattam a leeresztését a babának miközben a bússzún agyaltam. Egyszer csak kopognak a szobaajtón (ami mellékesen félig nyitva volt, és sosem kopogott eddig rajta senki). - Tessék – szólaltam meg. Anyu jött be, szép lassan, riadt szemekkel. Gondolom apu leadta neki a drótot. - Minden rendben fiam? - Igen – válaszoltam, a kezemben egy félig leeresztett gumi nővel. Elég mélyen nyomott hagyott bennem ez a történet, na de a haverokban is a válaszlépésem:-)))

…na még annyit ehhez. Inkább legyek egoista, mint álszent!...az sokkal nehezebb és több energiát emészt fel:-)