Sosem tagadtam, hogy az EGO az nálam egy bevallott része életemnek:-) Lehet genyó vagyok, de az legalább őszintén jön belőlem:-)

Elképzeltem:-DDDDDDDDDDDD Nyílik egy ilyen topik: Az én apukám az okosabb Azt szegény gyerekek még éjfélkor is kénytelenek lesznek irogatni, mert ott állunk a hátuk mögött és diktálunk ezerrel:-))) Tomajerről simán el is tudom képzelni:-)

Nézd, bízom abban, hogy gyermeked örökölt némi elmét a kedves anyukájától is, így nem kell majd az én fiamnak annyi értelmetlen csatában győzködnie őt, mint nekem téged, hanem egyből megérti azt, amit mondanak neki:-) Azt meg megértem, ha velem szemben lehülyézett téged, mert gondolom rossz lehetett neki olvasni, hogy mennyi sületlenséget irogatsz nekem:-)

Amíg nekem írja, addig tökéletes a rendszer:-))))…ha meg másnak nem, akkor meg kifejezetten szuper:-)

Én az egyik szülinapomra anno guminőt kaptam a „haveroktól”. Hihetetlen hülyén néztem ki, amint sétáltam vele haza a lakótelepen:-))))

Látod, a többiek csak kukkucskálnak, vagy alszanak:-) Más: Végre visszatért a régi rend. Buda- Centrum -Észak - Dél a helyén:-)

Beismerem, így volt, pucolósra vettem a figurát:-) Vannak olyan jelek, amikor látja az ember, hogy itt tehetetlen. Na ezt véltem felfedezni ekkor mind a hármukon, így a lehető legjobb megoldást választottam:-) Nekik is meg kell vívniuk a maguk kis csatáit. Így fejlődik a személyiségük, a vitára és a kompromisszumra való hajlamuk. Sajnos, nem állhatok mindig mellettük, így nekik is meg kell ezt tanulni. Ne feledd, tomajernek is van fia, és sosem tudhatni, hogy az élet mikor hozza úgy, hogy a gyermekeink egy fórumon összetalálkoznak és szintén megvívják a maguk csatáit, mint ahogy azt tettük mi is….arra meg jobb felkészülni:-)

Igaz, nem kell legalább messze dobni a szereléket:-) (hogy én milyen szakszavakat tudok:D)

Reggelt? Hol van már az?:-) Rögtön kezdődik a nap…és én már fáradt vagyok:-) Viszont van egy jó hírem! A Velencei-tó hőmérséklete 25 fok!!!

Főleg nyugalmat….3 gyerek, nem semmi:-)..és egy éjszakásnak ez külön megpróbáltatás. Nem felejtem el, egyszer az egyik nap délutánján gyermekeim nem voltak jó passzban. Őrjöngés ezerrel, hiszti meg minden. Kicsit nyűgösek voltak a drágák…feleségem szintén. Ekkor hirtelen úgy éreztem, hogy nekem nagyon sürgősen dolgozhatnékom támadt. Mondtam is a feleségemnek, hogy sietnem kell ki, a forgalomba, az utasok kereszttűzébe. Gyorsan elkészültem és még a liftben is hallottam a 2 gyerek újabb ostromát, amit az anyjuk ellen indítottak valamilyen céljuk elérésének érdekében. Beszálltam az autóba, bekapcsoltam a klímát, a rádióban kerestem egy kellemes, andalító zenét. Suhantam szép komótosan az úton és arra gondoltam, hogy azért nem is olyan rossz taxisnak lenni. A Béke téren megintett egy férfi, na mondom, még szerencsém is van. - Szabad az autó? - Természetesen! - Akkor egy kis türelmet kérek, rögtön jön a családom is. …és jöttek…4 gyerek, akik épp 8 felé szaladtak, és a kedves anyuka, aki úgy nézett ki, mint Ofélia az őrölési jelenetben. Beszálltak és olyan zsivaj támadt, hogy az leírhatatlan. Az anyuka 100 méterenként kiosztott egy-egy maflást a csemetéinek miközben operaénekeseket meghazudtoló hangerővel sivította, hogy nyughassanak, mert zavarják a sofőr bácsit. Óvatosan az apára sandítottam, aki elől mellettem ült. Látszott rajta, hogy nincs jelen. Szerintem ő egy barlang legmélyebb bugyrában volt épp, ahol sötétség és csend van…csend, néma csend:-)