Valamelyik este láttam a haccázat a Fiastyúk tutiban...lehet tomajerre várakozott?:-)

Na igen, mi vagyunk a lapnak a sava és a borsa...hiába a nagy halom grillezett hús, ha nincs rajta fűszer, ami megadja az igazi ízét:-)) Szóval mi tomajerrel ketten kurva jóóóóóóóók vagyunk:-))

Őőőő, most ezt nem értem...pont te kérdezed, aki agyon van szabályozva?:-)

Ehhh, ez a holnap is eljött, bár most nem vártam annyira:-)) Már a reggel sem a megszokott friss péksütemények jegyében zajlik, hanem épp a Biotta répalevem iszogatom...igen keserves arccal:-))

Tegnap azt írtam valamelyik oldalon, hogy a kedd hajnal = halál. Ezennel ezt visszavonom, lehet a kedd is jó:-)) Na meg ehhez kellett az is, hogy a csövön lévő címbeolvasó dicséretesen elém dobálja a címeket:-)) Az igazság az, hogy tegnap estig pörögtem, nehéz napom volt...majd éjfélkor aludtam el és a span 3-kor jött...ami nem is baj, mert így most nyugodtabban fekszem le egy 3-4 órahosszára:-) Utána meló megint, remélem hasonlóan eredményesen:-))

Na igen, nyomni azt tudunk:-))

Tanulság? Nem szabad nyitott szájjal huzatban vezetni:-)))

Nyugati, a Váci út felöli éjszakai megálló. Anno 10 éve körülbelül. Állok az illegális, szebben kifejezve, alternatív droszton és olvasgatok. Néha-néha felnézegetek, hogy jön-e esetleg egy potenciális áldozat. Nem jött, olvasok tovább. Egy-egy ilyen vadászpillantás után nem azonnal a könyvet molyoltam tovább, hanem körbepillantottam a sétáló, buszra várakozó emberek között. Ekkor láttam meg egy idős hajléktalant. Az tűnt fel azonnal benne, hogy noha lerítt róla, hogy földönfutó a szerencsétlen, de a lehetőségeihez képest próbált adni magára. Vissza a könyvbe, de valami megfogott az öregben és pár sor olvasása után ismét őt figyeltem. Mocskos, gyűrött papírokat rendezgetett és azokat olvasgatta. Néha egy-egy erőteljes köhögés fogta el, amitől szemmel láthatóan szenvedett. Már nem olvastam, hanem az öreget szemléltem. Olvasgatott, majd sodort magának egy cigarettát. Miközben fújta ki a füstöt, a tekintetével az égre meredt ott keresve talán sorsára a választ. Elszívta a cigit, és olvasgatott tovább, egyre jobban remegő kézzel tartva a valaha szebb napokat látott irományt. Jobban szemügyre vettem és akkor vettem észre, hogy könny gyűlik a szemébe, látása egyre homályosabb, majd amikor már felgyülemlett annyi, hogy utat törhessen magának, szép lassan megindult ráncos arcán lefelé. Előkerült egy zsebkendő, azzal orvosolta gyengeségének végtermékét. Akkoriban nagyon kérges volt az én lelkem, túl sok mély seb hege borította. Nem hatott meg mások tragédiája, nem szorította el szívem egy síró gyermek hangja, igazán nem érdekelt semmi, megvolt a magam fájdalma. De ez a pár legördülő könnycsepp túl őszinte, túl fájdalmas volt. Kiszálltam, rágyújtottam, közben a szemem sarkából figyeltem az öreget. Látszott, számára nem létezik a külvilág, nem érzékeli a hideg szél csípős leheletét, neki csak a papírjai léteznek. Adni akartam neki, szinte kínt éreztem, ha nem adhatok, ha nem tehetek vele valami jót. - Elfogadja? - nyújtottam felé félig teli cigis dobozom. Rámnézett, majd a cigire, és ismét rám, mint aki nem érti a kérdést. - Tessék, vegye el. - biztattam, bár mosolyt nekem sem sikerült erőltetnem az arcomra. Érte nyúlt, és én a kezét figyeltem. Állítólag a szem után a kéz árul el a legtöbbet az emberről. Piszkos kéz, barázdákat mélyen szántott kosz. Hosszú sebhelyes ujjak, de a körme "ápolt". Na igen, ehhez csak egy körömreszelő kell, semmi más - futott át rajtam a gondolat, bármennyire is extrém volt egy ilyen, ebben a pillanatban. - Köszönöm - volt a válasz a gesztusomra, de semmi több. Újra a papírjai fölé hajolt, tudomást sem véve tovább rólam. Visszaültem a kocsiba, kicsit jobb volt. Néztem az öreget. Olvasott, az egyik kezében a papír, a másikban a cigi. Végzett az aktuális oldallal, letette maga mellé, majd a cigire bámult. Úgy nézte, mint aki nem érti, hogy miként is került ez hozzá. Felnézett, és a szemével azt a fiatalembert kereste, aki előbb ott állt még és ő kapott tőle valamit. Másnap ismét beálltam a megszokott illegális helyemre és azonnal észrevettem az öreget. Egy kenyérsarkával küzdött. Fogak, mint olyan, talán már csak emlék számára, de látszott rajta, hogy nagy élvezettel majszolja a zsákmányát. Körülötte szemtelen galambok vetélkedtek a lehulló morzsákért, némelyik még az öreg cipőjére is ráállt. Nem zavarták egymást, békésen elfértek egymás mellett. Kiszálltam, rágyújtottam, közben emberemet figyeltem. Egy üveg került elő és látszott, hogy víz van benne. Ivott pár kortyot, majd elégedetten nézte a madarak viaskodását, amint a maradék kenyérsarkán osztozkodtak. Találkozott a tekintetünk, összenéztünk. Bólintott, üdvözlésképpen, én viszont. Jó egy hét telt el, ment a meló, nem jártam a Nyugatiban. Kedd, ilyenkor minden áll, a meló is. Nyugati, újság elő, olvasás. Látom jön az öreg, fáradt csoszogó léptei már messziről hallatszottak. Leült és pakolászta a kincseit, a mocskos, szakadt szatyrokat. Észrevett, bólintott, én viszonoztam. Kiszálltam és szinte somfordálva közelítettem meg. - Nem éhes? - érdekes, de nem volt erőm letegezni. - Már ettem ma. Jutott az ingyen konyhán. ...és itt megindult köztünk egy párbeszéd. Sokat beszélgettünk, sok mindent tudtunk meg egymásról. Közben persze néha egy-egy fél doboz cigi gazdát cserélt, meg neki is hoztam az Éhes bakterból meleg szendvicset, de valahogy pénzt sosem adtam neki. Nem tudtam megsérteni, nem akartam megsérteni. Jó egy év telt így el, hogy szinte rendszeressé vált, hogy kedd esténként megálltam a nyugatiban és beszélgettem az öreggel. Láttam rajta, hogy szinte várja ezeket a napokat, amikor jön az ő taxis barátja és kiönthetjük egymásnak a lelkünket. Két külön világ, ami azért nincs is olyan messze egymástól. Aztán egyik kedden nem volt ott, hiába vártam, hiába szálltam ki elszívni egymás után a cigiket, miközben a zsebemben ott lapult a neki szánt fél doboz cigi. Sokáig őrizgettem azt a dobozt, talán túl sokáig is, de sajnos nem volt már kinek odaadnom...Laci bácsi megpihent, már máshol eteti a madarakat.

Vigyázat!!! Érzelmeket felkavaró rejtett videó készült Trubadur bowling csapatának a felkészüléséről! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!!!:-))

...olyan nincs, hogy valaki csak a " torta habos részét kéri", a taxisoknak is kellene fekvőbeteget szállítaniuk - tette hozzá Kőrösi László. Szóval ebből nem lesz semmi, sem nekünk, sem a Kaposváriaknak.