Nézzétek, erről a dologról, a megégésről és az azt követő kárpótlásról, nekem a következő a véleményem: Nagyon nem jó érzés megégni...szerintem viszont ez egy kiegyenlített dolog, mivel van amikor nem égek meg 1 hétig, aztán mint a napokban, egymás után 3x is beleestem ebbe... Nem kaptam meg a következő címet, de a többi kolléga sem, így csak akkor ér hátrányosan, amikor én égek meg...ami nem olyan drasztikusan nagy darabszámot jelent ...egy havi átlagot véve...viszont ha az ilyen megégésekért kompenzáció járna (a következő cím a megégetté), akkor már az is hátrányosan érintene, ha a kolléga ég meg...és mivel ebben a pillanatban itt sokkal nagyobb darabszámról beszélhetünk (hiszen több az érintett kolléga), így annak az esélye, hogy ezek az arányok elmozdulnak - elmozdulhatnak negatív mértékbe, sokkal nagyobb az esélye. Nem jó megégni, piszok egy dolog, főleg ha a kedves még le sem mondja...de szerintem ennek száma havi szinten arányos minden kollégánál...attól függ, hogy milyen szériában van:-)

Bocs az eddigi offért, főleg hogy most ilyen érdekes riport került ki. Nekem Józsi eme mondata kifejezetten tetszik: Így az előírt maximális tarifa gyakorlatilag hét éve változatlan (szemben például a bérletárakkal, azokat is a Közgyűlés állapítja meg – ajánlotta figyelmünkbe a viszonyítási alapot Sipeki).

Még szerencse,hogy nem óvodás korunk óta ismerjük egymást,mert ki tudja milyen hosszú novella kerekedett volna ki a kezeid közül? Úgy éreztem, az a pár hónap, amíg minden rendben volt, ennyit megérdemel. Tévedtem. [i]Apropó kezek. Vegyem talán megtiszteltetésnek,kegynek,hogy kezet nyújtasz ha találkozunk?Őrüljek,hogy nem köpsz bele? Pár idétlen poénnal enyhíteni a feszültséget a Mercy bárban? Ennyi telik tőled,őszinte beszélgetés helyett? Hogy köszönsz ha behajtok a szigetre? Én meg visszaköszönök. És? Mit akarsz ezzel bizonyítani?Valamit biztosan,ha ennyire fontosnak érezted megjegyezni![/i] Igen, jól értelmezed, hiszen te azt állítottad a 1123-as hozzászólásodban, hogy én még a kisujjam sem mozdítottam meg azért, hogy esélye legyen a dolgoknak arra nézve, hogy rendeződjön a kapcsolatunk. Nem bizonyítottam, hanem cáfoltam ezt a kijelentésed. Hiteles lettél volna,ha a pro mellé,odaírod a kontrát is! Nem olvastad azt, amit írtam neked? Vagy csak felületesen. Ott a pro is! Tessék, lehet elkerülte a figyelmedet: Mert ilyenkor rátelefonáltunk a másikra, aki lehetőségeihez képest jött és segített. Volt hogy te jöttél a XI. kerületből ki Újpestre... ...és szerinted én csúsztatok, én válaszolok neked a nem megfelelő stílusban. De te mell döngetve őszinte felháborodást produkálva - részben önigazolásból,részben a többiek szimpátiájában bízva - betámadsz és írsz egy engem lejárató levelet. Én egy teljesen normális hangvételű levelet próbáltam írni neked, amiben a kezdetekig visszamentem, hogy éreztessem veled, hogy igen, én komolyan csíptelek. Nem döngettem a mellem, nem felháborodott stílusban írtam...abban igazad van, hogy önigazolásból is írtam, hiszen próbáltam elfogadtatni veled az okot, ami miatt akkor neked nemet kellett mondanom...még azt sem magyaráztam meg, hogy miért láthattad azt a gépben, hogy 41 órája nem vettem fel címet...pedig a magyarázat kézenfekvő ...mivel be kellett látnom, hogy azt az összeget, amire szükségem lett volna, hétfőre a taxizásból nem tudom előteremteni, más megoldáshoz fordultam...és igen, 24 órában kellett az autó. Természetesen te nem hibáztál, te vétlen vagy abban, hogy ez így alakult...lelked rajta. Igazad van Dodi, nincs ennek értelme, mivel ha 1-2 hét elteltével a válogatott sértéseidért elnézést kértél volna, akkor spongya került volna rá...de hogy 6 hónapig semmi, majd minden hibád feledve, miközben én elismertem, hogy hibáztam, igaz, a körülményeket tettem felelőssé, te még mindig így reagálsz és neked a kapcsolatfelvétel ebben merül ki: [i]Könnyekig meghat ez a nagy összeborulás. Tán ha majd az igazi énjét is megismeritek 1 X... És a saját bőrötökön..... [/i]...így én ezt már nem az akkori szorult helyzetednek - idegállapotodnak tudom be, hanem jellemhibának, amivel nem lehet mit kezdeni felnőtt embernél. Ennek fényében én is úgy érzem jobb, ha megmaradunk a gyűlölet és a harag nélküli, szigorúan csak kollegiális kapcsolatnál. Szia!

Válaszra kényszerülök, aminek nem örülök. Sőt kifejezetten tartózkodtam ettől és reméltem az előbbi rövidke válaszommal, amiben kifejeztem a sajnálatom és elismertem, hogy ígéretem ellenére sem tudtam neked segíteni… Ezt elismertem, és reméltem válaszom elfogadva, nem kell ezt bővebben kifejtenem. Nem a nyilvánosság miatt tartózkodtam volna ettől, hiszen lényegében én a családi életemet a blog miatt is közismerten élem. Miattad nem akartam ezt, mivel tisztában vagyok vele, hogy sértve, megbántva, elárulva érzed magad, ami ellen nem fogok tudni tenni, így semmi értelme az egésznek. Mivel még mindig annyira tombol benned a düh, az ártani akarás irányomba, hogy így 6 hónap elteltével is ilyen erős indulatokat vált ki belőled, ha mások normálisan állnak hozzám, úgy érzem kénytelen vagyok az én szemszögemből is eléd tárni a történteket. …és azért itt, mert itt lettem megszólítva. Jelzem, nem lesz rövid, hiszen közel egy év történéseit, főleg egy ilyen kényes témában, nem tudom pár mondatban kifejteni úgy, hogy az ne legyen tele hiányosságokkal. Engedelmeddel az elején kezdeném: HALLOTAXI Nickek jönnek, nickek mennek. Mindegyik nick más érzelmet vált ki az emberekből. Van akit megkedvelünk, van aki iránt ellenszenv ébred bennünk. Mivel én régóta nyomom a billentyűzetet ezt már megszoktam. Nem is szoktam igazán kíváncsi lenni arra, hogy kit is rejt egy-egy beazonosítatlan nick. Hiszen nem az ember a lényeg, hanem amit ír, képvisel. Egyszer csak megjelent a lap fórumán egy cbtaxi nickként regisztrált tag. Volt szinte mindenről véleménye. Volt neki kifejezetten jó és élvezhető humora. Kedveltem olvasni a hozzászólásait és legnagyobb meglepetésemre elkezdett érdekelni, hogy vajon ez a nick kit rejt magában. Mint talán erre Te is emlékszel Dodi, ekkor írtam neked egy emailt, amiben ezt leírtam neked. Azt válaszoltad, hogy talán majd egyszer felfeded magad, de úgy érzed ennek még nincs itt az ideje. Egy másodpercig sem erőszakoskodtam, tiszteletben tartottam az anonimitásod. Majd egyik este a nyugati droszton odajöttél hozzám és felfedted magad. Az más lapra tartozik, hogy előtte megejtettél velem pár személyes beszélgetést, úgy, mint csak egy sima kolléga (gondolom ekkor puhatolóztál, hogy élőben vajon milyen ember lehetek) és mivel cbtaxi mondatszerkezeteit, pár tipikus szóhasználatát véltem ebben a kollégában felfedezni, így amikor a „titkot” felfedted, vagyis pontosabban fel akartad előttem fedni, én megelőztelek és amikor a bemutatásra nyújtott kezed elfogadtam, én mondtam ki, hogy ki is vagy itt a lapon. Itt kezdődött a személyes ismeretségünk! MAGA A NAGYBETŰS ÉLET!!! Innentől kezdve sokat találkoztunk, beszéltünk telefonon, egyszóval tovább folytatódott a lapon már kialakult haverság, ami igen, jól fogalmaztál, egy idő után kezdett átcsapni barátságba. Lent Füreden Indinél megismerkedett egymással a családunk is, a gyerekek együtt játszottak, feleségeink is közösen nevettek rajtunk. Minden nagyon szép és idilli volt…és ahogy ez lenni szokott, ekkor ütött be a menykő. Egy Szolnokról fellátogató házaspár nekem jött, ezzel a kocsimat 1 hónapra pihenőre rakva. Gondolom azzal tisztában van mindenki, hogy ez mit jelent egy taxis életében, főleg, ha ő az egyedüli családfenntartó… Hazajöttem a baleset után, felraktam egy képet az autóról és közöltem, hogy most ezt nem részletezném, mert full ideg vagyok. Majd reggel leírtam, hogy mi is történt velem, és a munkaeszközömmel. Nagyon jó érzés volt, amikor rá 1 órával kb. már hívtál is és felajánlottad, hogy üljek össze veled, hiszen te úgyis most csak keveset tudsz dolgozni, mivel a másik munkahelyeden tevékenykedsz. Nagyon örültem neki, mivel hirtelen remény ébredt arra, hogy a baj, még sem akkora tragédia. Külön jó volt az benne, hogy ezzel lényegében neked is segítettem, mivel te az autód lízingelted és amikor 2-3 napig nem tudtál taxizni, jól jött neked az a napi 3000 forint, amit én adtam a lehetőségért. Próbáltam is megfelelni, tisztítattam az autód, jobban mint a sajátom szoktam, mindig igyekeztem több benzinnel visszaadni, mint amivel megkaptam. Gondolom ezekre emlékszel, és arra is,hogy már te szóltál rám, hogy nem kell ennyit mosatni, meg ennyit tankolni, mert kezd ez neked kellemetlen lenni. Gondolom emlékszel?!! Gondolom a haragod engedi, hogy ne csak a kellemetlen dolgok jussanak az eszedbe, hanem a pozitív dolgok is. Gondolok itt például arra, hogy amikor vidékre mentél ezen idő alatt a családoddal, akkor az első szóra adtam oda a KIA-t, mert az nagyobb, kényelmesebb, és van benne klíma, ellentétben a családi autóval, ami igaz kevesebbet fogyasztott, de a kánikulában nem ez az elsődleges szempont. Még úgy is odaadtam, hogy ez miatt kicsit vitáznom kellett JWT-vel, hiszen én meg tőle lízingeltem az autót és a szerződésünkben nem szerepelt, hogy más is használhatja az ő tulajdonát. De simán vállaltam ezt, hiszen úgy éreztem, a gesztusod viszonoznom kell. Miután elkészült az autóm, a kapcsolatot ugyanúgy tartottuk egymással és igen, itt már lehet barátságról beszélni. Hiszen lehullottak előlünk a falak, tisztába jöttem én is a te helyzeteddel, hiszen váltáskor nem egyszer leültünk egy üdítőre és kisírtuk egymásnak a nyomorunk. Ahogy az a taxisokhoz illik. …és igazad van, ekkor megígértem neked, hogy ha bármikor a segítségemre szorulsz, csak kérj, és én segítek…és igen, erre a szavamat adtam. Telt múlt az idő, közben szépen itt a lapon is egyre többen tudták, hogy kit is rejt valójában a cbtaxi nick. Együtt ökörködtünk, együtt dühöngtünk, és igaz, nem sűrűn, de azért találkoztunk is személyesen és órákat dumálgattunk. Főleg akkor, amikor vagy az egyikünknek nem indult a vasa, vagy a másikunknak. Mert ilyenkor rátelefonáltunk a másikra, aki lehetőségeihez képest jött és segített. Volt hogy te jöttél a XI. kerületből ki Újpestre és volt olyan, hogy én itt hagyva a vacsorám 9 perc múlva, a te legnagyobb csodálkozásodra, már dudáltam is, hogy gyere Dodi, itt vagyok. Gondolom ezekre az esetekre is emlékszel, amikor a düh beszél belőled…?!! Majd eljött a december 30.-a. Ekkor elszakadt a vezérműszíjam és amit lehetett, azt hazavágott a motorban. Szerintem ezt sem kell itt részleteznem, hogy mit jelentett ez… Utolsó senki, Csabi hívott és kérdezte, hogy segítség-e az nekem, hogy ha összeülünk. Örömmel életem a lehetőséggel. Finoman rákérdeztél, hogy miért nem hozzád fordultam, miért nem veled ültem össze, hiszen a Csabi rendszeresen dolgozik éjszaka és én a nappalban elég sután tudok csak dolgozni. Már nem tudom mit válaszoltam erre, de a valóság az volt, hogy azért nem fogadtam el másodszorra azt a lehetőséget, hogy veled üljek össze, mert nem tudtunk egymáshoz őszinték lenni. Mit is értek ezen? Hogy én nem vallottam be neked, ha nagyon kellett volna dolgoznom, te meg lelkiismeret furdalást éreztél, ha kijöttél dolgozni és én ez miatt nem tudtam pénzt keresni. Szóval inkább magunkat helyeztük háttérbe a másikkal szemben…igen, úgy tettünk, mint ahogy a barátok szoktak. S mivel ekkorra már tisztába kerültem a te anyagi helyzeteddel is, így nem tehettem meg veled, hogy púp legyek a hátadon. Csabi nagyon rendes volt, egy rossz szavam sem lehet rá. Én is próbáltam neki is megfelelni, alkalmazkodni hozzá és a legkisebb terhet jelenteni számára. Közben próbáltam az autó javíttatására összeszedni a közel 200 ezer forintot…nappalban, januárban…nem túl nagy sikerrel. Ekkor merült fel bennünk azaz ötlet, hogy mi lenne akkor, ha összeülnénk egy új autón. Pontosabban az én ötletem volt, és én tártam eléd a lehetőséget. Beszélgettünk róla és kértelek, akkor mondj csak rá igent, ha jól átgondoltad, mert az induló pénzt megszerzem, de ehhez a bátyámtól kell kérnem, ami nekem a világ legmegalázóbb dolga….mivel ad, de olyan lelki fröccsben van ilyenkor részem, hogy ha a koldulással lenne esélyem összeszedni ezt az összeget, akkor inkább azzal a lehetőséggel élnék. Meghánytuk vetettük a dolgot és végül te rábólintottál…a szavadat adtad!!! Ekkor Csabi rokonával, aki szintén kolléga, összefutottunk és megbeszéltük a részleteket. Én szemlesütve elmentem a bátyámhoz, majd 4 óra elteltével azzal az ígérettel távoztam tőle, hogy ha aktuális, akkor mehetek, ad pénzt az indulásra. Este jöttél hozzám és én nagy örömmel robogtam le, hogy megosszam veled a jó hírt: Hozhatjuk ki az autót, megvan a pénz. Szerencsére megelőztél és te kezdtél el először beszélni. Kételyeid támadtak, meg jobb ötletnek tartottad azt, hogy inkább abból a pénzből, amit majd én szerzek, a te autódat tegyük rendbe és arra üljek rá veled spanba. Nekem viszont ez az ötlet nem nyerte meg a tetszésem, hiszen ezzel az erővel az én autómat is megcsináltathatnám, és akkor nem kell alkalmazkodnom, meg a nappalban nyomnom, amikor te nem dolgozol a másik munkahelyeden. Ekkor kezdődött… Te ez miatt egy kicsit megorroltál rám, és sajnos ezt éreztetted is velem. Én természetesen nem vettem igénybe a kölcsönt, innen is látszik, hogy milyen szinten megaláztatás nekem a bátyámtól kérni. Inkább güriztem, meg a Misivel egyezkedtem. Vittem neki a pénzt, vagy ennyit, vagy annyit. A kocsi meg ott állt, nem készült, mivel ehhez az autóhoz beszerezni az alkatrészt nem kis mutatvány. Szerencsére Misi mindent megtett a siker érdekében és végül is elkészült az autó. Eltelt 37 nap…37 nap nappalban…januárban… Úgy tudtam elhozni az autót, hogy fennmaradt még 70 ezer forint adósságom a Misivel szemben. Mondtam neki, hogy nagyon grízben vagyok, de amint tudok jövök. Gondolom emlékszel, hogy ekkor még albérletben laktunk. 2 hónapja nem kapott pénzt a főbérlő, nem kapott pénzt a kocsiért JWT, csúsztam a tagdíjjal…szóval a totális K.O!!! Erre jött még az, hogy az autó műszaki vizsgájának az érvényessége is a végét járta. Ott álltam február közepén, miközben mindenki szorongatott, hogy fizessek. Totál tanácstalan voltam, hogy mi lesz…közben meg persze minden nap enni kellett a családnak és tankolni és tömködni a lukakat. Ilyenkor jön az, hogy egy éjszaka két defektet kapsz, de csak azért, hogy nehogy esélyed legyen bárminemű reményre, hogy valaha is rendbejössz… Szerencsére segítségemre sietett LilaZoli. Amikor megtudta, hogy lejár az autóm műszaki vizsgája, a saját pénzéből fizette ki a 61 ezer forintos vizsgát…droszt matricástul, mindenestül. Ismét kaptam egy kis levegőt, de közben JWT szorongatott, hiszen neki sem fán terem a pénz és ő is a saját zsebéből fizette az autó törlesztését, cascóját, kötelezőjét (mert persze ennek is ilyenkor kell aktuálissá válnia). A főbérlő hisztériás sokkot kapott, amikor 5 ezer forintokkal megjelentem nála, mint törlesztés. Február - március, nem megy úgy, és főleg ne felejtsük el, amikor nagyon kell a pénz, amikor görcsösen keresni akarsz, akkor az Istenért sem jön a pénz…melléesel, és minden elromlik, ami ilyenkor elromolhat. Persze az iskolában is ilyenkor kezdik el az úgynevezett „Erdei táborra” szedni a pénzt, előre, hogy tuti legyen, részletekben…na igen, de szerencsére nekem két gyerekem van…és így minden duplázódik. Főbérlő!! Amint az várható volt, az egyik 5 ezres mutatványomnál besokallt… Jött az ilyenkor szokásos ultimátum: AMENNYIBEN HÉTFŐIG NEM TESZEK LE NEKI XY ÖSSZEGET, AKKOR AZONNALI SZERZŐDÉSBONTÁS!!! Vagyis, utca…feleségestől, gyerekestől, cumóstól… Nagyon kimért és határozott volt, és nem felejtett el megalázni, így hozzátette, ha nem lenne tekintettel a gyerekekre, akkor ma dobna ki. Mit tesz ilyenkor egy taxis? Beköltözik az autóba és bízik a csodában és bevállalja még a hányós Kínait is. Cseng a telefonom, a vonal túlsó végén te voltál Dodi. Ekkor közölted, hogy mivel nem tudtad fizetni az autód, így a gazdája visszavette. Hasonlóan voltunk a kilátástalanság közepében. …és ekkor jött az, ami ilyenkor elkerülhetetlen: Idegileg mind a ketten padlón voltunk és elkezdtünk a túlélésre játszani. Én dolgoztam, te meg rohangáltál, hogy esélyed legyen. Mind a ketten tettük, amit tennünk kellett. Te elmentél a központba, hogy némi esélyed legyen…én meg küzdöttem… Majd felhívtál és megkérdezted: - Hol vagy? - Dolgozom, most végzek a XIV. kerületben. - Jóóó, akkor mind1! - Mi a baj? - Mind1, hagyjuk, elkellett volna vinni valahova, de akkor hagyjuk… - De nem sokára végzek és kirohanok érted… - Hagyjuk… - és rám tetted a telefont. Másnap ismét felhívtál: - Hol vagy? - Most léptem ki a lakásból…megyek dolgozni. - Milyen jó, hogy ilyenkor persze nem vagy a XIII. kerületben – mondtad dühösen és ismét letetted a telefont. Nem reagáltam le ezeket, mert betudtam annak, hogy kész vagy, épp elég bajod van, nemhogy még arra is figyelj, hogy milyen stílusban beszélsz… Dolgoztam… Dolgoztam és dolgoztam…küzdöttem, hiszen közeledett a hétfő. Cseng a telefonom, a vonal túlsó végén te voltál: - Szia! - Szevasz – fogadtad ekkor még a köszönésem – Nézd Ricsi, nem kertelek, Péntek – Szombat - Vasárnap éjszakára kell az autód, mert különben nem lesz mit ennünk. Senkinek sem kívánom azt az érzést, amit ekkor éreztem…. Nem lehetett a válaszom más, minthogy ne haragudj, de ez most nem fog menni. A minősítő megjegyzéseid elengedtem a fülem mellett, betudtam annak, hogy kétségbe vagy esve… …még akkor sem reagáltam, amikor másnap mástól azt hallottam vissza, hogy én milyen szemét vagyok, mert még nappalra sem adom oda az autóm neked…bezzeg amikor nekem kellett…. …nem reagáltam rá, mert nem… …és akkor eljött az utolsó, úgy mond az a bizonyos utolsó csepp a pohárban…és nem a részemről… Kijöttem dolgozni…felkaptam a XIII. kerület Dózsa György és Tűzér sarkát…Horváth néven…talán véletlen, hogy 6 hónap elteltével is így emlékszem, a legapróbb részletre is??? Vagy lehetséges, hogy kicsit rosszul esett, ami történt és ez miatt maradt meg bennem? Csak kérdezem… …szóval felvettem az utast és elindultam vele a VIII. kerület Koszorú utcába…a házszámra már nem emlékszem. Már a Baross utcába jártunk, amikor is megcsörrent a telefonom…amikor megláttam, hogy te hívsz, már a frász tört ki, hogy most vajon hol máshol kellene lennem, mint ahol vagyok…kiindulva az elmúlt napokból… - Bealudtam és nemsokára a központban kellene lennem! – közölted velem. - Basszus Dodi, most fogok végezni a VIII. kerületben, idő amíg kiérek – válaszoltam kétségbeesetten. …és itt jött aminek nem lett volna szabad bekövetkeznie: Nem idézem szó szerint, pedig emlékszem, minden egyes szóra…mert megkértek, hogy ne legyek obszcén… a mondandód lényege az volt, hogy többé te ne fogsz tőlem kérni semmit…majd kifejtetted a véleményed, hogy te milyen embernek is tartasz engem… Próbáltam védekezni, hogy nem kamuzok, úgyis bemész a központba és nézd meg, hogy nincs 15 perce, hogy felvettem címet…de talán meg sem hallottad amit mondtam, csak válogatott sértéseket vágtál hozzám. 2 perc múlva kitettem az utast, és ezerrel megindultam érted Káposztásra. Közben próbáltalak 3x hívni, de mind a 3x kinyomtál, nem voltál hajlandó velem beszélni. Ekkor megálltam, és írtam neked egy SMS-t. Amiben megkértelek, hogy amennyiben ilyen hangnemben beszélsz velem, akkor többé kérlek ne is hívjál…. …majd 10 perccel rá írtam még egy SMS-t, amiben már azt írtam neked, hogy sajnálom, hogy azt elfelejtetted amikor …és itt elkezdtem sorolni azokat az eseményeket, amikor segítségedre voltam… Erre te visszaírtál, hogy jaaa már cinikus is vagyok…és itt te soroltad fel azokat a dolgokat, amikor te segítettél rajtam…amit én sosem felejtettem el, így nem kellett rá emlékeztetni… Elismerem, ahogy magamhoz tértem a döbbenettől, én is dühös lettem, én is méregbegurultam…aminek az lett az eredménye, hogy nem válaszoltam neked arra az írásodra… Eltelt talán 2 nap, amikor kitisztult a fejem…és ismét betudtam a viselkedésed annak, hogy bajban, nagy bajban vagy. Teltek a napok, nem kerestük egymással a kapcsolatot…közben kollégáktól jöttek az információk, hogy én mekkora szemét voltam veled. …nem reagáltam le… A reklama csatornán is érzékeltetted velem, hogy hibáztam és megbántottalak…inkább nem reklamáltam…addig, ameddig csak lehetett, amikor te ültél a csövön…nem akartam konfliktust… Eltelt talán 2 hónap…talán… Ekkor futottunk össze a II. kerület Tölgyfa utcai kúton… Mivel te ezt írtad most, hogy : Az hogy 6 hónapja lapítasz és kerülöd a velem való érintkezés minden formáját,az sokat elárul. Meg még ezt is most írtad: A kisujjadat sem mozdítottad azért,hogy ne érezzem így! Ezek után lehetséges, hogy már elfelejtetted, hogy ott a kúton ki ment oda a másikhoz, ki nyújtotta a kezét kézfogásra, majd amikor azt a kezet (nem kisujjat) kissé hezitálva elfogadta a másik, akkor ki kezdett el érdeklődni, hogy mi is van vele…és ki lett 1-2 tőmondattal lerázva…te erre hogy emlékszel? Vagy amikor olyan 6 hete összefutottunk a Mercyben, ki nyújtotta ismét a kezét (nem a kisujját) és ki kezdett el a másikkal kommunikálni és ki próbálta meg pár idétlen poénnal enyhíteni a feszültséget…te erre hogy emlékszel??? Vagy a szigeten, amikor jössz be és én ellenőrködöm, akkor ki az, aki hangosan köszön a másiknak…te erre hogy emlékszel??? Vagy ki köszön a másiknak munkakezdésnél jó reggelt, jó munkával…??...te erre hogy emlékszel? Igazad van, szégyen, hogy a Misinek még mindig tartozom…több mint 6 hónapja…és feltehetőleg még fogok is még vagy 1 hónapig…de érdekes, hogy ezt így a fejemre – megszégyenítésként - rám olvasod, miközben te ennél jelentősen kisebb összeggel tartozol annak a cégnek, aminek én is a résztulajdonosa vagyok…több mint 9 hónapja segítettünk rajtad…és csak mostanában lett szólva neked, hogy valami megoldást kellene rá találni…vagy az más??? Az nem számít? Neked erről mi a véleményed? Megfogadtam, hogy nyugodtan fogok neked válaszolni, hiszen semmi értelme annak, ha két hasonló helyzetben lévő ember csepüli egymást…de egy megjegyzést engedj meg nekem kérlek, és akkor én a végére is értem: Ezt írtad most: Úgy látszik,egy kihaló félben lévő faj vagyok… Nem Dodi, nem vagy az…sok ilyen ember van még….sajnos:-((( Ui: A legjobb tudásom szerint válaszoltam neked, nem állítom, hogy nem hibáztam, hiszen ezt előbb is elismertem...de úgy érzem, nem a valódi énemmel van gond, hanem csak annyi a bűnöm, hogy a családom és közted, amikor választanom kellett, a családomat választottam...mint ahogy cselekedne minden egészséges ember...szerintem...

Dodi, nagyon sajnálom, hogy akkor, amikor igazán bajban voltál, ígéretemtől eltérően nem tudtam neked segíteni. Tudod te is, hogy nem azért nem tartottam be a szavam, mert az igazi énem egy negatív dolog, hanem mert amikor együtt vagyunk derékig a mocsárban, akkor a segítség csak kívülről érkezhet, különben semmi más nem történik, mint mind a ketten elsüllyedünk.

Igen:-))

Sajnálom, ha így gondolod...remélem idővel megenyhülsz.

Ok, akkor rendeződtek a sorok...és köszönöm...:-) Na, léptem meló, helló...hiszen itt a vihar:-)

Gondolom ti is szoktatok vicces, vagy megdöbbentő videókat nézegetni. Esetleg zene, tánc, vagy a szokványostól eltérő, a hétköznapi embert megragadó dolgokat nézegetni, amit szívesen megosztanátok másokkal is. No rögtön itt is van egy. Sajnos azt hiszem, hogy indavideot csak linkekkel lehet berakni, de így sem rossz. Ha van kedvetek osszatok ti is meg ilyeneket. Lehetőleg ide inkább szórakoztató dolgok kerüljenek:-)Legyen ez egy olyan kicsi nyugalom sziget... Elkezdem én, aztán majd meglátjuk. Szoktam nézegetni ilyen Japán hülyeségeket, szerintem nagyon jóóóK._)) Itt tudod megnézni

2250 méter??? Na, hello, ez nem ér, azt mondta Gump, hogy mi majd együtt nyomjuk szeptembertől, mert egy szinten vagyunk...nem mondom, ha 225 métert írtál volna, akkor még csak-csak...egy kis edzéssel meg csalással, de a 2250 méter az nekem egyelőre még az álom kategóriánál is több...látom szomorú sorsom, egyedül fogok sétálgatni, csak azt nem tudom, hogy mi lesz akkor, ha valami szatír rám támad...:-( Bár szerintem úgy fogok zihálni, hogy még a madarak is rémülten elhallgatnak. Majd kiteszek egy táblát a nyakamba, hogy: NEM HALDOKLOM, CSAK SPORTOLOK! NE ÉRTESÍTSD A MENTŐKET!!!