Lánctalpon a Kerepesi úton

2006.08.26.

Mesél a pesti taxi
- Az előzőekben leírt esetből is kiderül, hogy a taxisofőrség nem tartozik a legveszélytelenebb foglalkozások közé. Egy kis félsz mindnyájunkban volt, még a legerősebb pilótákban is. Többnyire mindnyájunknál volt gumibot, a rendőröktől szereztük.

- Szakadó hóesésben állok a Keleti pályaudvar drosztján. Két hatalmas termetű szovjet katonatiszt ül a kocsimban. Bizonyos, hogy nyomnak ketten vagy három mázsát. Jó piásak. A légzésüktől a gépkocsi ablakai is bepárásodnak. A mátyásföldi laktanyába kell vinnem őket.
- Közeledve úticélunkhoz megállók és közlöm velük, hogy tovább nem megyek. Ugyanis tudtam, hogy a Kerepesi útról lekanyarodva a mély hó miatt egészen biztos az elakadásom. Az egyik tiszt nem sokat cicizett. Elővette revolverét és annak csövét jó erősen a nyakamhoz nyomta. Gondoltam magamban, hogy semmit sem érek most a csomagtartómban lévő gumibotommal. Végül tehát bementem a laktanyába. Utasaim fizettek és bőséges borravalót is adtak. Igaz, hogy fájt a nyakam biccentő izma, de végül is megnyugodtam, hogy élve megúsztam a fuvart.
- Ám amikor kiszálltak, egyre csak mondogatták: „Ágyin minut, ágyin minut!" Gondoltam, oly ittasak, hogy itt várom meg a reggelt.
- Nem így történt. Néhány perc elteltével egy hatalmas terepjáró monstrum közeledett. Kerekei vagy két méter átmérőjűek voltak. Kiugrott belőle két szovjet kiskatonal és drótkötéllel rákötöttek. Aztán már nem szólhattam semmit. Egyszerűen behúztak a Keleti pályaudvarig. Nem kellett volna, hiszen a Kerepesi úton már lehetett közlekedni. Viszont a parancs az parancs...

Folytatjuk...

 

 

 




E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás,  a munkanélküliek tömege....?