Szagos fuvar

2006.09.10.

Mesél a pesti taxi
A visszapillantó tükörből látom, hogy a lány feje ütemesen föl-alá ugrál. Hatalmasat fékezek! „Mit csinál?!" - kiabál fel a férfi.

- Gyönyörű nyári éjszaka, csillagos ég, egyre csak oldódik az előző nap hőséghulláma. Egy fiatal párocska száll be kocsimba, a Déli pályaudvaron lévő állomáson. Köszönés helyett a lány mintegy mellékesen odaveti: „Fogas vendéglő!"
Aztán vadul csókolózni kezdenek. Ez sem tart sokáig, mert a Böszörményi úton haladva furcsa szagot érzek a kocsimba, melyről arra következtetek, hogy ez már több, mint szexuális előjáték. A visszapillantó tükörből látom, hogy a lány feje ütemesen föl-alá ugrál.
Hatalmasat fékezek! „Mit csinál?!" - kiabál fel a férfi. „Hát a kocsimból kuplerájt semmi szín alatt!" - volt a tömör válaszom. Közben arra gondoltam, hogy még csak az kellene, hogy egy ellenőr meglássa, hogy mi történik itt. Jól is néznék ki.
- Az Istenhegyi úton haladunk tovább a cél felé. Az út nyugalmas, jól világított, az útviszonyok kitűnőek. Utasaim egymást birizgálják. Felérünk a Fogas vendéglőhöz. A férfi kifizet „plankra". (Nem ad borravalót.) Viszont a kiszállás után egy forintot odadob a gépháztetőre.
Életemben először érzem, hogy mily megalázó is a borravaló. A lány kicsit lemarad. Kezébe nyomom az egy forintost és mondom: „Vegyél a stricidnek kotont belőle." - Aztán begombolok és irány a Moszkva tér.

Folytatjuk...

 

 

 




E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás,  a munkanélküliek tömege....?