A létszámról

2006.01.17.

A megoldás (nem) a mi kezünkben van
A sokat emlegetett négyes rendezési elv [ellenőrzés], egyik eleméről a taxik számáról, pontosabban a taxisok létszámáról néhány gondolat.

 

 

A múlt század 80-as éveinek elejéig létszám problémáról nem beszélhettünk a magyar taxispiacon, pontosabban a taxisok nem beszélhettek, nagy kihasználtsággal végezhették munkájukat, a Főtaxi és a Volántaxi szabadjelzője alatt. Idősebb kollégáink elbeszéléseiből tudjuk, abban az időben fű, fa integetett. Ezzel ellentétben az utasok beszélhettek a taxik számáról. Nekik biztosan kevés volt, sokszor sorban álltak a drosztokon taxira várva. Boldog békeidők.

1982-ben engedélyezték hazánkban a „személyszállító kisiparos” szakma gyakorlását, megszületett az akkori idők sláger vállalkozása a magántaxizás. Magam is ebben az időben léptem a pályára, 22 éves koromban, leszerelés után. A budapesti taxik száma lassan gyarapodott, majd elérkezett a rendszerváltás, véleményem szerint a magyar taxizás Mohácsa. A sorra bezáró, vagy privatizált üzemek, gyárak, kényszervállalkozók ezreit öntötték a pályára. Akik közülük megmaradtak taxisnak, mára megbecsült kollégáink, nem velük van a baj, ők csak éltek egy lehetőséggel, mint például én is.

A baj egészen máshol van, véleményem szerint a legnagyobb baj, a pályára kerülés feltételei változatlanul a lehető legminimálisabbak. 15 esztendő kevés volt, hogy komolyabb személyi feltételeket szabjon a szakma ahhoz, hogy kiket fogad soraiba. A mai napig folyamatos a beáramlás. Úgy gondolom, sokan ismerünk tőkeigényesebb vállalkozásba belebukott vállalkozókat, pékeket, cukrászokat, frissen szabadultakat, akik jobb híján itt kötnek ki, és viszik előlünk az utast. Nagyrészüknek a szakma írott és íratlan szabályairól fogalmuk sincs.
Kollégák beszélgetés közben, jó néhányszor megemlítik, csökkenteni kell a létszámot, erre a kérdésre bennem mindig ugyanaz a válaszkérdés fogalmazódik meg: A tiedet, vagy az enyémét vonjuk be? Ilyenkor általában a taxisok egy olyan csoportjának felemlegetése következik, amelybe természetesen a beszélgetőtárs nem tartozik bele. Említik az autótípust, a vállalkozói vagy alkalmazotti csoportot, az autó korát, a lakhely címét, a mezítlábasokat. Sokféle ötletet hallottam az elmúlt néhány évben a létszámkorlátozás szükségességéről, és megoldási lehetőségeiről, kezdve a taxiengedélyek számának maximalizálásától, a drosztférőhelyhez kötésig minden elképzelhető variációt. Döntő részük csak újabb pénzbe kerül, egy szikrányit nem ad vissza a szakma elvesztett becsületéből. Bármilyen újabb anyagi terhet ránk osztó szabályozás, a taxiengedélyek darabszámának korlátozása, vagy a taxiengedélyeknek értéket adó szabályozás egyetlen eredményre vezet középtávon: Ahogy a fuvarok 15 év alatt 8-10 kézbe vándoroltak, úgy a taxiengedélyek döntő hányada is néhány kézben koncentrálódna rövidesen. Ettől a ponttól nincsen messze a nálunk jóval kisebb jövedelmi igénnyel rendelkező, más országbeli taxisofőrök alkalmazása. Ha nem lépünk sürgősen, kiszorulunk saját szakmánkból.

Véleményem szerint a megoldás kulcsa a szakma jelen szereplőinek kezében van. Ez a kulcs a „Taxi-vezetői engedély” közismert nevén a „kis-sárga”. Ezt az igazolványt jelen pillanatban, minden 8 osztályt végzett, és a pályaalkalmassági vizsgálaton megfelelt személy, 30-40 ezer forint megfizetése, és egy bohózatba illő vizsga után megkapja. Majd jön, viszi az utasainkat, 2-3 hónap múlva véleménye van, rossz esetben egy év múlva drosztot foglal és nagyon sikeresnek érzi magát. Ha a taxivezetői engedélyhez jutást jelentősen tudnánk szigorítani, és ezzel a beáramlást fékezni, megtarthatnánk szeretett foglalkozásunkat magunknak. Meggyőződésem, hogy minden más út csak az amerikai, párizsi, és más ismert városok példájához vezet. Ennek az útnak a vége is ismert, a taxizás csak a bevándorlók vadászterületévé válik, és 10-15 „droidtartó” gazdagodásához vezet.

A szakmai kamarákban pénznek, paripának, fegyvernek, rendelkezésre kell állni ahhoz, hogy a taxi-gépkocsivezetőt az elismert szakmák közé emelje. Egy dolognak híján vannak a kamarai vezetők, az akaratnak. Nekik pontosan megfelel a jelen helyzet. Miért? Hiszen mindannyian tudjuk kik a választott vezetők, a fuvarok birtokosai. Alapvető érdekük a minél több taxi jelenléte a piacon, hiszen annál több potenciális címvásárló akad köztük. Sőt, mennyivel könnyebb dolguk lesz, ha a nagyobb droidtartók egyben viszik a „tagdíjat”, az indiai kollégával úgysem könnyen értenék meg egymást, nem kell a sofőrrel bíbelődni, majd kínlódik vele a gazda, aki egyben hozza 200-250 taxis fuvarszervezési-díját.
Ez már egy másik történet, térjünk vissza a kis-sárgához és a létszámhoz. A létszám csökkenéséhez, és a szakma becsületének visszaszerzéséhez, egyetlen járható út vezet, a személyi feltételek drasztikus emelése, és a folyamatos szakmai képzés, ez mindannyiunk alapvető érdeke. A tudás pénzzel nem megszerezhető dolog. A koncesszió, az autó, az adható-vehető engedély és minden más egyéb szabályozási terv pénzkérdés, pénz pedig a világban korlátlanul áll rendelkezésre, egy helyen biztos nincs több befektetnivaló, a magyar taxis zsebében. Ha az eddigieket végiggondoljuk, levonhatjuk azt a következtetést, ha kevés a szakmailag képzett és megfelelő papírokkal rendelkező taxisofőr, akkor hiába állít be bárki bármilyen taxiflottát, nem lesz aki vezesse. Taxiengedélyt is kiadhatnak a hatóságok, amennyit akarnak, nem sérül az alkotmányos jog, a taxik számát úgyis, az azok vezetésére engedéllyel rendelkezők száma szabja meg. Az pedig, hogy egy szakmát milyen végzettséggel lehet gyakorolni, az nem lehet alkotmányellenes.
A személyi feltételek emelése nem okoz drasztikus változást, nem egy csapásra old meg problémákat, de nem is rövid idő alatt jutottunk a jelenlegi helyzetig. A félreértések elkerülésére egy fontos dolog: A jelenleg kis-sárgával rendelkezőknek nem kellene semmilyen újabb tanfolyamra menni, semmilyen újabb vizsgát tenni. Ismerem a jelenlegi taxistársadalom hozzáállását minden tanfolyamhoz, oktatáshoz. Egy újabb tanfolyam előírása a tervet kivitelezhetetlenné teszi. Nem élünk örökké, minden pálya véges, előbb-utóbb átadjuk helyünket a fiatalabbaknak.

Tisztában vagyok vele nem könnyű feladat az autósiskolák üzemeltetőitől a taxisképzést elvonni, ismerve az oktatott anyag minőségét és mennyiségét, vélelmezhetően jó üzlet taxisokat képezni. A megoldás kézenfekvő, hagyjuk ott! Hagyjuk náluk a képzés egy részét. Oktassanak KRESZ-t, elsősegélynyújtást, műszaki ismereteket, mindent, minél többet, minél drágábban. Két tantárgyat hozzunk el, a helyismeretet, és a szakmai etikát. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. A szakmai képzést véleményem szerint a szakmai kamara kezébe kell adni, minél hamarabb. Minimum egy TANÉVES nappali képzéssel, mai áron 1-1,5 milliós tandíjjal (lehet magasabb is). Egy csapásra megoldódna a mindenféle szerencselovagok, bevándorlók problémája, abból lenne taxisofőr, aki az szeretne lenni, aki előtt van példa a családban, baráti körben, magyarul csak abból, aki komolyan gondolja ezt a hivatást. A kamarában komoly tananyagot lehetne összeállítani, magas követelményeket lehetne támasztani a taxisofőr jelöltekkel szemben (lásd a londoni példát). Tisztességben megőszült, erre alkalmas kollégák oktathatnák a szakmát a jelölteknek, talán egy kis nyugdíj-kiegészítésre is maradna a kasszában. Ez az iskola lehetne a fék a beáramláson, és a létszámszabályozás legfontosabb eleme, valamint remek bevételi forrás a szakmai kamarának. A kamara a piaci helyzet legjobb ismerőjeként, minden évben meghatározhatná a beiskolázható jelöltek számát.

Remélem mind többen érezzük úgy, hogy ebben a tervben van fantázia, és nem a pénzt, a tőkét, a befektetőt teszi úrrá a szakmán, hanem azt, aki az életét az autó bal első ülésén tölti el. Ez a terv mindnyájunk fejében meglévő tudásból, és tapasztalatból formál értéket. Nem rekeszt ki egyetlen ma érvényes taxivezetői igazolvánnyal rendelkező taxist sem a pályáról, legyen az vállalkozó vagy droid, mezitlábas vagy céges, mercedeszes vagy zsigulis, hosszú hajú vagy kopasz. Ez az elképzelés az egyenlőre partvonalon kívül lévők, állásukat ez után elvesztők, ez után hazánkba bevándorlók pályára jutását nehezíti meg. Ez pedig minden szakmai közösség alapvető joga, és érdeke.



A nem szakmabeli olvasók számára egy kis segítség:
Droid = A taxis szlengben, nem saját vállalkozásban, nem saját taxival munkát végző alkalmazott taxis.
Droidtartó = A taxis szlengben, több saját taxit, társas vagy egyéni vállalkozásban üzemeltető vállalkozó, aki a taxikat fix díjért, vagy a bevétel bizonyos százalékáért biztosítja.


Mellékletek:

Intézkedések:
(egyetlen rendelet módosításával elérhető, gyors intézkedés)
Azonnali beáramlást fékező intézkedésnek tartom:
• A jelenlegi szabályozásban meglévő újdonsült taxis jelölteknek előirt 8 általános iskolai végzettség, érettségi bizonyítványra módosítását, és egy idegen nyelv középfokú ismeretét igazoló bizonyítvány megszerzését. Már ez a rendeletmódosítás jelentős visszaesést okozna a beáramlók számában.

(2-3 éves távon megvalósítható intézkedések)
• A taxisofőrök szakmai képzésének a szakmai kamarához helyezése
• A „Taxivezetői engedély” kiadásának és nyilvántartásának a szakmai kamarához helyezése
• A „Taxivezetői engedély” VISSZAVONÁSÁNAK a szakmai kamarához helyezése. Amely intézkedés erősíti a négyes rendezési elv ELLENŐRZÉS fejezetét, mivel egy kamarai etikai eljárás, akár a taxivezetői engedély elvesztéséhez is vezethet.


A vázolt új rendszerben a „taxivezetői engedély” megszerzésének menete:

Előzetesen megszerzendő képzettségek, igazolások:
• Érvényes jogosítvány
• Sikeres Pályaalkalmassági vizsga
• Erkölcsi bizonyítvány
• Érettségi bizonyítvány
• Egy idegen nyelv középfokú ismerete


Ezek megléte esetén:

• Valamely autósiskolában, az előírt szaktanfolyam elvégzése és sikeres vizsga

A megfelelő dokumentumok birtokában:

• Jelentkezés a szakmai kamara 1 éves nappali képzéses Taxi-gépkocsivezető szaktanfolyamára
• Sikeres záróvizsga megszerzése szakmai kamara tanfolyamán
• Taxivezetői engedély átvétele