Hadházról üzenem: Csodállak, Viktor... 2011. április 26. - 21:39 szebbjovo.hu Csodállak, te Viktor! Ahogy két pofonnal rendet tudsz teremteni, ahogy csak megtagadod bizonyos bűnözési formák létét, és azok máris huss!... megsemmisülnek, és ahogy távol tudod tartani magadat mindenféle gárdáktól, polgárőr egyesületektől, civil önszerveződésektől, egyszóval a magyar valóságtól. Csodállak, ahogy magyar miniszterelnökként évszázados magyar kistelepülések életét ítéled meg beláthatatlan távolságból. Csodállak, ahogy magadat Kossuth és Horthy örökébe helyezve próbálsz irányt szabni a magyar életnek, amiről fogalmad sincs. Csodállak, ámde nem szeretlek... Na idefigyelj, Viktorom! Mondok én neked valamit. Nagyon érdekelni fog tégedet. Csináljál rendet Magyarországon! De aszott gyorsan! Mert ha nem leszel képes rá, akkor már nem csak a jó Bayer Zsoltid fog belépni a nemzeti gárdába, hanem mindenki, akinek már nagyon elege van az élhetetlen hétköznapokból és az elviselhetetlen közállapotokból, és ez a "gárda" - amit akár népnek is nevezhetünk - úgy fog elsöpörni téged, hogy nyomod sem marad a történelemben, nemhogy Kossuth meg Horthy... Tudom én, hogy iszonyat sok dologra kell figyelned. Ráadásul egyszerre. Jajdehude nehéz lehet. Gazdaság, meg a zalkotmány, meg a külföldi ajvékolók, Heller Gágicával az élen, idehaza meg Áládár és bandája, és közbe' pláne még bajnok lesz-e a Videoton. Iszonyatos lehet. Történelmi feladat, már-már meghaladja a méreteidet. Ha annyi szemed lenne, mint a Vízipóknak, akkor se tudnál mindent ellenőrizni. Csakhogy van ám itt egy olyan szempont, ami elkerülte a figyelmedet. Mi, magyar állampolgárok itt élünk lenn, a magyar valóságban. Nem négyéves ciklusokban gondolkodunk, nem kitanult politológusok okos iránymutatása szerint élünk, nem köztünk soha nem járt jogvédők észosztása mentén rendezzük be az életünket. Mi csak itt vagyunk. Érted, Viktorkám? Élünk, ahogy lehet. Azaz, manapság inkább már túlélünk. Akármekkora palotád lehet ott fenn, akármilyen szupermodern autókkal járhatsz, vigyázhat rád nyolcvan testőr is, a végén belebuksz az egészbe, mert soha ebben a büdös rohadt életben meg nem merítkeztél még az igazi magyar valóságban, a hamisítatlan Életben, és ma már eljutottam oda, hogy igenis ezt kívánom, bukjál bele, ha tényleg ennyire hülye vagy, hogy soha, egy momentum erejéig nem vagy hajlandó leereszkedni közénk, és meghallgatni, mi a bánatunk. Akkor nem vagy Magyarország miniszterelnöke, és soha nem is voltál. Szebb Jenő szebbjovo.hu

Mutass már rá lécci, hol beszélt Lengyel a Gyurcsányról? Mindig ezek a fránya szövegértési problémák:-)

Agyhalott, kiengedtek??

lengyel elfelejtette már ennek a lénynek 5-6 éves kormányfői szerencsétlenkedését, amíg úgy tett, mintha kormányozna? Jóval korábban kellett volna megbuknia, mindannyiunknak jobb lenne. Szegény szerencsétlen maszopp meg képtelen egy normális embert találni, még mindig ezt a férget kell favorizálni? Hát ez szánalmas.

Majd hellertől és bauertől is fog idézni...

hagyd már.A komcsiknak a l.l. félék a mérce.Te ehhez még nem szoktál hozzá?

Rég jártam erre.Látom a komcsik már visszavárják az ugrásra kész kiszführerüket...

Lengyel László... Pff.... :))))) Ő egy ballib segget nyaló senki.

Csakhát orbánt nagyobb politikusnak gondoltam, nem ilyen pitiáner f@szkalapnak.

Azért erre inkább azt mondanám, hogy a legrosszabb vityka is jobb, mint a legjobb szemkilövöldöztető ocsmánycsótány.

[b][font sie=4]Lengyel László: Az orbáni karakter[/font] Orbán Viktornál nincs kiegyezés. Kétfrontos harc van, politikai és gazdasági frontokon. A harc tárgya a gazdasági növekedési pálya, az európai beilleszkedés, a vagyonok és jövedelmek elosztása és újraelosztása, az állam, az életforma, a nyilvánosság szerkezete. A konfliktusok ellenőrizhetetlen összeütközések láncolatává válnak. [/b] Szlovákiai magyar értelmiségiekkel és vállalkozókkal beszélgetve, érthetetlennek neveztem Orbán Viktor kormányzásában, hogy nem egyezett ki hatalomra jutásakor a gazdasági szereplőkkel. Azt vártam, hogy a politikában egész pályás letámadást alkalmaz, de arra nem számítottam, hogy azonnal kétfrontos harcba kezd, megütközik a vele barátságos tőkével, az Európai Unióval és a Valutaalappal. Ha csak a szimbolikus politikában rohamoz, alkotmányoz, kultúrharcol, médiaháborúz, és megállapodásra jut a gazdaságban, berendezkedhet két-három ciklusra. A türelmetlen kétfrontos harc következtében le kell mondania a rendszeralapításról. Csak azt nem értem, hogy min csodálkozol – rázta hátra fejét és fürtjeit Hunčik Péter, a kitűnő pszichiáter és író. – Nem tud kiegyezni. Emlékezz a skorpió és a béka meséjére. A skorpió természete szerint minden állatba belecsíp, megöli, s tudta ezt a béka is, amikor a skorpiót nem akarta átvinni a víz túlsó partjára. Addig-addig kérlelte a skorpió, mondván, dehogyis csípi meg, hogy a béka ráállt a dologra. Már a patak közepén voltak, amikor a skorpió nem bírta tovább, s megcsípte a békát. „Miért tetted?” – kiáltott fel a béka. „Így mind a ketten elpusztulunk!” „Igaz – válaszolta a skorpió –, de nem tehettem másként, ilyen a természetem!” Értsétek meg, Orbán Viktor se tehet másként, ilyen a természete. Hogyan vitatkozhatnék egy lélekorvossal az orbáni karakterről – válaszoltam. Csakhogy én láttam ezt a skorpió-természetű, tigris-karakterű politikust, amikor 1998 tavaszán a két választási forduló között elment Leányfalura, hogy megölelje Torgyán Józsefet, kezet csókoljon a feleségének, és azt mosolyogja: Jóska, legyen vége közöttünk az ellentéteknek, győzzük le közösen az ellenfelet! És a minden hájjal megkent ügyvéd-politikus visszaléptette a jelöltjeit Orbán javára, amivel a Fidesz megnyerte a választásokat. (Nem rossz válasz, mondta később egy volt miniszter, csakhogy te az ellenzéki – az udvarlási –– szakaszról beszélsz, amikor a skorpió még mézesmázas a békával, és nem a hatalom világáról, amikor nem bír magával.) Nem hagy nyugodni a kérdés, így rákérdezek a Fidesz-politikusoknál. Az egyik visszafogottan annyit mond: Majdnem olyan régen ismerem a Viktort, mint te, volt szerencsém a karakteréhez. De mégsem erről van szó, hanem a győzelemről és a vereségről. Arra jött rá, hogy őt a szükséghelyzet, a háborús összeütközés emeli, a béke, a megállapodottság leejti. Meg van győződve arról, hogy ’94-ben majdnem azért esett ki a parlamentből, mert a rendszer radikális ellenzékéből békés és együttműködő partnerré vált. Majd 2002-ben, ahelyett, hogy szükségállapotot, vészhelyzetet kommunikált volna, nyugalomba és biztonságba mocsarasodott, és vesztett. Ezen túl, 2014-ig, mindig szükségállapot lesz, ahol senki nem lehet rajta kívül biztonságban, ahol nem lesz egyetlen biztos intézmény, állás, tekintély. Olyan káosz lesz, amit egyedül ő igazgat. Bólogatok. Érthető logika, jól levezethető szerkezete az intézményes kormányzással szemben a személyes kormányzásnak. – De miért kellett összeugrania a nála sokkal nagyobb és erősebb gazdasági szereplőkkel? – Éppen rajtuk, és éppen ezért kellett példát mutatnia. Ha a legnagyobbakat, a leggazdagabbakat is lekutyázza, ha az óriásokat is leparittyázza, ki merne a kisebbek közül megmukkanni? Először az oldalba rúgás vinnyogóan hálás elviselése, utána négykézláb pitizés, könyörgő tekintetű, alázatosan jelentkezem – adj, kérlek, egy kicsiny kegyet! A rendszer hozzászoktat, hogy minden kizárólag konfliktus, erőalkalmazás révén érhető el. Az erős hatalommal szemben gerillamódszerekkel, a gyengülő hatalom ellenében állóháborúval, a frontok váltásával, bekerítéssel. Az öreg Eric Hobsbawn írja a Barbarizmus: kezelési útmutató című tanulmányában: „Az ilyen apokaliptikus találkozásoknak ugyanis csak egyfajta végkimenetele lehetséges: vagy teljes győzelem, vagy teljes vereség. A hidegháborúban ezt így mondták: ’Inkább a halál, mint a vörösök’, ami bármilyen szó szerinti értelmezésben abszurd kijelentés. Egy ilyen küzdelemben a cél szükségszerűen szentesített mindenfajta eszközt. Ha a sátán legyőzése csakis sátáni eszközökkel lehetséges, akkor ezekhez kell folyamodnunk.” A barbarizmusnak, a dzsihádnak ezt a látomását jól ismerjük az előző évek harci kiáltásából: „a legrosszabb Gyurcsány is jobb a legjobb Orbánnál is!” És most: „inkább a halál Orbánnal, mint az élet a vörösökkel!” Nincsen remény. Nemes Nagy Ágnes megjegyzése éltet: „Nem hiszek, de úgy élek, mintha hinnék. Nem értek semmit, de szüntelen felháborít a világ értelmetlensége. Híd vagyok, amely mindkét partját elvesztette. Nincs is értelme más, csak az ívelő mozdulata.”

Megádhátnátok mán a kellő tiszteletet a nágy vezírnek.Dick mán azé a segílyke áz jól gyün mi? Mindenki nyotássa mán ki eztet a kípet,oszt tegye a dikója fölé á fálrá.

Úgy tudom, hogy az ókori Rómában hatalomváltáskor hagytak pár napot az anarchiának. Ez olyan volt, hogy ezután az emberek örültek még a legkeményebb kezű császárnak is. Szóval kéne ide is pár nap, hogy örüljünk MÉG EZEKNEK is.

:-) Az legalább szabályzott és átlátható. :-)

:-) "Ne tegyéé főő indiszgrét kérdéstt"! :-)

A fidesz az egyszerű emberek gyűjtőpártja... :)

Már ott tartok, hogy soha többet senkit se. Ki kéne próbálni az anarchiát.

Mindenesetre annyit leszögezhetünk, hogy soha többet titeket! :)

Ne legyél már ennyire vörös, apó! Budai ügye nem hasonlítható a komcsikéhoz. :)

Téynleg az. Hogy valakinek erre van ideje:)