A reptéri munkarendet magunk alakítottuk ki, magunknak, ahogy a legjobban szerettük volna. Persze kompromisszumok nélkül nem ment, olyan megoldás nem létezik, ami 100-150 embernek egyformán jó. Kimehettél bármikor, egy biztos bevételi forrást jelentett. Ez már a múlté! Akárki nyerte volna a pályázatot, a kedves angol vezetés akkora sápot húz, hogy a Zónáénál magasabb, az utasokkal még éppen kifizettethető tarifával sem sok marad a taxis zsebében.

Én akkor még büszke voltam arra, hogy TAXIS vagyok! És azon kevesek közé tartozom, akik most is szeretik csinálni. Pont ezért, soha nem lennék repteres. Az nem taxizás. Az valami más. Ezért nekem csak az lenne reptéri megoldás, ha ujra mindenki beállhatna. Akkor, ha kivisznek, és éppen nincsenek sokan, én is beállnék a sor végére. Tudom, hogy utópia, de olyan jó álmodozni:-)

'90 után a nagy piacgazdaságban totálisan felhígult a szakma. Előtte sem voltam büszke erre a foglalkozásomra (általában volt/van másik is) munkán kívül lehetőleg kerültem a kollégák többségének társaságát, de ami azóta történt... Valamit lépni kellett, hogy a korábbi életszínvonalat tartani tudjuk. Akinek volt esze, bátorsága, az valahol helyet keresett és talált magának. Kényszerhelyzet volt.

Így igaz. Aztán jött a csogu, és betette a kaput! Oszt csodálkozik, hogy elzargatták mindenhonnan:-)

Mindenkinek a saját szempontjai... És egyáltalán nem baj, hogy végre a tieteket is olvashatjuk. De azért szeretni ugye nem kell benneteket?:-) ui:Ne vedd személyeskedésnek, es hidd el, boldogan lennék én minden taxisok nagy barátja, de ha egy taxis valaha egy másik taxisnak önös érdekből ártott, azt én nem tartom megbocsájthatónak! De azért vagyunk itt, hogy vitatkozzunk. Itt szabad:-)

1989-ig esőben és hétvégén még a fák is integettek, ahogy mondani szoktuk. Egymás kezéből tépték ki a kilincset. Aztán vált egyre rosszabbá az egész!

Mellékesen kilencvenben még én is mezitlábas voltam. De miután tudtam taxizni, eszem ágában nem volt megállni sehol:-) Volt, hogy du. öttől, az éjféli kötelezö "Ampi" (ifjaknak Ampellos a Fő utcában) látogatásig folyamatosan mentem. Ha nagyon szarul ment, néha a fél körúton végig kellett autózni mire elfogytak előlem az égő szabadjelzők.

1990-ben kovácsolódott össze a reptéri cspat, bár akkor már két éve nagyrészt egymást ismerő visszajárók dolgoztak onnan. 1990 volt az az év, amikor robbanásszerűen emelkedni kezdett a taxisok száma és egyre kevesebb lett az egy főre jutó fuvarszám. A 7-7-2 majd 8-8-2 tarifa rémesen kevés volt, ám a magyar utazóközönség nem volt képes megérteni, hogy a taxis szeretne rentábilis válalkozást üzemeltetni, amire a jogszabályok megadták a lehetőséget. A reptérről a belvárosba el lehetett kérni a külföldiek számára olcsónak számító10 -12 dollárnak megfelelő viteldíjat. Saját füleimmel hallottam, amikor két városi taxis, akik a kintiek lefogyása miatt a treffre kerültek, miként mondták be ugyanazt az árat. De hogyan? Utas odalép hozzájuk, az egyik elkezd vakarózni és oldalbaböki a társát ezzel a mondattal: mondd neki Te, jobban megy Neked az angol! Mire a másik: najhunder. Ennyi telt tőlük, az utas beült és elhaladtak. A reptéri utasszám 2 éve, az EU csatlakozás és a fapados járatok beindulása óta emelkedett ugrásszerűen. Korábban (2000-2004 között) 300 körül volt a napi átlagos fuvarszám. Ha erre beállhat minden városi taxis, mennyi fuvar jut egy főre havonta? Kábé 1,3!!! Ezért érdemes pattogni? Vagy netán mndenki úgy képzelte, majd Ő lesz a szerencsés 150-200-ak egyike és majd kiszorítja a többieket?

120 kg-os most, akkoriban még csak 80:-)) Na de egyet felejtesz el!! Akkoriban ha valakivel (cégessel) gondom volt, akkor egyből 20 kollégája állt mellette, az meg úgy éhgyomorra sok volt:) Ma már persze meg sem kottyanna, mert ha le is ad 3asbreaket és bemondja, hogy egy mezítlábassal van gondja, akkor még a kollégák baszarintják le, hogy mit hadakozik:)

Igen-igen! Azok olyanok voltak. Pláne az ilyen védtelen 130 Kg.-os ifjakkal bántak kutyául:-) Emléxem, én is ilyeneket reggeliztem akkoriban! Ahh bohókás ifjúság:-)

Lehet, de arra tisztán emlékszem, hogy a cégesek folyamatosan mindenhonnan elkergettek.

Taknyos! :-)

'90-ben kezdtem, te?

Azért csendesen megjegyezném, hogy húsz évvel ezelőtt, (amikor te még a csattogószárnyú lepkét tologattad) pont a reptéren, pont ők kezdték el kialakítani az áldatlan állapotokat! Szó se volt még arról, hogy fizetnének érte bárkinek, szó se volt még arról, hogy védik a kiverekedett helyüket. Ők akkor verekedték ki a maguk helyét, ami azóta halandó taxis számára elérhetetlen álommá vált! Tehát ami számodra evidencia, mert amikor te elkezdtél taxizni már kialakult helyzettel találtad szembe magad, számunkra valós sérelem, létező emlék. Javasolnám, hogy behatóan tanulmányozd erről szóló szubjektív eszmefuttatásomat:-)

Ámen! :-)))

Már előre bánom, hogy megint megszólalok, de muszáj. Mi a gond azzal, hogy önmagukat adják? Már ne haragudjatok, de ez a normális. Kit érdekel, hogy ezt a civilek is olvassák? Miért, ők nem emberek? Baráti társaságban nem engedik el magukat? Ne felejtsétek el, hogy ők 3-5-10 éve tűzön-vízen keresztül mentek. Nem mindegy hogy az időmérő vagy egy nagydarab izomember kerget. Amíg az egyik letilt, addig csak dühöngsz, de amint a másik ér utol, attól fáj a fejed...és akkor még szerencsés is vagy. Lala védi a vélt, de számára valós igazát. Jó, nem sokat idézett József Attilától, de hát ez van. Minél szélesebb körben elterjed az internet, annál egyszerűbb, közvetlenebb véleményekkel is találkozhatunk. Ahogy ezt a többi srác lereagálta, az is normális. Csak tessék visszaemlékezni, hogy mi volt az első szavatok, amikor meg tudtátok, hogy megalakult a Barát taxi. Na most ők ezt le is írták, amíg mi ezt magunkba tartottuk. Ők nem akarnak kifelé megfelelni, ők ezt az egészet túl szeretnék élni. És ne haragudjatok, de ez a na majd a fejükre olvassuk, hogy bántottak minket a reptéren. Ez egyenesen nevetséges. Én is bántottalak volna, és ha nem értesz a szép szóból, akkor repül ott minden, ha azon a helyen éheskedsz ahonnan én akarok dolgozni, és amiért ÉN fizetek. Mielőtt valaki is felháborodna!!! Kicsit gondolkodj csak el azon, hogy te mit tennél, ha megtehetnéd, ha valaki mondjuk a körúton megelőz, miközben neked ég a csillár és a következő integetőst felveszi!!! Na mit tennél szíved szerint? Na látod, ott habzanál, hogy közterületen egy másik cég autója megelőzött és te hoppon maradtál. Akkor mit vársz, ha ezért ő még 70 ezret vagy mit tudom én mennyit fizet? Hogy van, aki ártatlanul kap? Istenem, beleesett a szórásba, köszönje a kollégáinak, akik ezt kivívták maguknak, és te szívtad meg. Hogy miért vagyok kifordulva önmagamból? Elmondom. Csuminak van abban igaza, hogy NE megint visszafelé nézzünk! Tegyük már félre a kis piti sérelmeinket. Próbáljunk már az életben egyszer felnőttként viselkedni, ha már a korunknál fogva azok is vagyunk! Így soha az életben nem fog összeállni ez a szakma és sosem leszünk egységesek, és amíg nem vagyunk egységesek, addig gyengék vagyunk és a saját szakmánkban, a saját munkánkkal csak csicskák maradunk. Lehet haragudni, lehet neheztelni, de nehogy már megint egy személyes 100 évvel ezelőtti sérelem miatt ne tudjunk kicsit előrelépni, mert akkor megette az egészet a fene. No, ez az én finoman megfogalmazott véleményem:-) Én üdvözlöm a repteres kollégákat és számomra igazán mindegy, hogy melyik oldalon állnak. Mindenki az elmúlt 20 év alatt kialakult áldatlan állapot áldozata...erre tessék gondolni!!!

azt hiszem erre mondják, hogy kimutatták a foguk fehérjét. ezeknek segiteni, melléjük állni? ugyan már aztán ha visszakerülnének.... megérdemlik amit kaptak igaza van a főnöküknek "birkák".

látod...minél több repteres"kollega" jön fel a "Reptéri" topicba, annál "érdekesebb" a stílus....elkeserítő....ugyanúgy eszükbe sem jut, hogy ezt civilek is olvassák, mint amikor "lecsevarták" a túristát, akkor sem számított az utána mit mondd úgy "ám blokk" a magyar taxisokról. Gondoltam ,hagyjuk a múltat, nézzünk előre, de most végigolvastam az utolsó 6-7 oldalnyi hozzászólásaikat, és már nem vagyok benne biztos, hogy velük akarok "előrenézni" (jó... ez a Lala fiú se piti....)anyázni, erősködni, jampiskodni....ez megy....gyászos...

Pedig izgalmas lenne beszélgetni azzal, aki tizenhat, tizenhét éve letörte a tükröt a Volgámról:-)

Inkább ne...ne mi is hátrafelé nézzünk, mint a politikusok, inkább próbáljunk előre tekinteni....érdekesebb szerintem a hogyan tovább, mint a hogy volt...