BOD PÉTER ÁKOS:
Talán nem volt elég világos, amit elmondtunk, hi­szen a részletes számokat talán táblára kellene felírni, vagy össze kéne ülni, tán közelebb, hogy át tudjuk egymásnak nyújtani. A következő dologról van szó. A felemelt, 66%-kal megnövelt olajár, benzinár, először is - zárójelben jegyzem meg, én egyetértek azzal, amit Palotás kollégánk mondott, és nagyon örülök az ő higgadt álláspontjának, ez lényegében ugyanaz a közgazdasági racionalitás, melynek alapján mi voltunk. Nevezetesen nem a benzinár, olajár igazán a vita itt, hanem hogy ebből mennyig költségvetési bevétel, adóbevétel, jó helyen van-e az, szükség van-e arra. Én vele szemben azt gondolom, hogy az ener­getikai biztonság helyreállítása érdekében, a kiesések pótlása érdekében a költ­ségvetés igenis ne más területről vonjon el pénzt, hanem az energiaszektor több­letköltségét innen fedezze. Mert - csak példának mondom - 10 napja tart ebben az országban a szovjet villamosenergia-importnak a visszaesése, 1000 MW körülbelül, kiszámíthatatlan. Nekünk olajfűtésű erőműveket kellett beindítani, hogy a magyar ipar érdekeit ne sértsük. Ez olyan többletköltség, amit nem tudok most itt prezentálni, nyilvánvalóan ezt a számlát nekünk kell ebben az országban állni, és azt nem lehet elvárni, hogy más költségvetési tételekből, mondjuk az egészségügytől vegyük le. Nem is erről akartam beszélni, hanem az volt a kérdés, hogy mi a konkrét javaslat. Amint tegnap elmondtuk, a konkrét javaslat az, hogy egy bizonyos kereten belül - hogy számot mondjak, mondjuk a magán­személy számára havi 30 literig - az állam lemond, a költségvetés, mindannyian lemondunk az adóbevétel azon részéről, amelyik mondjuk literenként 12 Ft-tal olcsóbb tankolást tesz lehetővé. A személyszállítóknál, akik ebből élnek, nyilván ötször-hatszor ekkora összegről volna szó, ennyivel több volumenről. Ezután mindenki az érvényes piaci áron vesz, hazai is, külföldi is.
Külföldi eleve ki van zárva ebből a kedvezményes szociálpolitikai megoldásból, ami ugyan nem ele­gáns a nemzetközi gyakorlatban, de nem egészen ismeretlen olyan országok ese­tében, amelyek nehéz helyzetbe kerültek.
Ennek megfelelően a vita nem arról folyik, és azt gondolom, hogy az Érdekegyeztető Tanácsnak általában nem az a funkciója, hogy az árakról döntsön, hiszen az árat nem a munkaadók, a munka­vállalók diktálják, hanem a kormány diktálja, és arról lehet dönteni, hogy a költségvetési terhekben a különböző társadalmi rétegek, a különböző társadalmi csoportok miként tudnak osztozkodni. Az a kb. 10-12 Ft literenkénti adóbevétel természetesen hiányzik a költségvetésből, természetesen valahonnan, valamilyen módon hiányozni fog, nagyon sok helye volna, mert hiszen mondom még egy­szer, a lakosságot is támogatjuk energia vonatkozásában, mondjuk pl. a távhő­szolgáltatást. De az is világos, hogy a műszaki fejlesztésre is kellene, az energia­rendszer modernizálására, hiszen rengeteg fölhasználási szükségesség áll. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez az a tárgyalási pozíció, amelyik világossá teszi, hogy a kormány a lehető legjobb szakmai tudása szerint előkészített döntést, ami az árral kapcsolatos, fönntartja, fönn kell tartania - ez nem az itt ülő szakembe­reknek a személyétől, kormány férfiak személyétől függ.
Talán alaposabban kel­lett volna, közérthetőbben tájékoztatnunk a lakosságot, és ebben én nyilván személyesen is hibát követtem el, bár hozzáteszem, a nagyon nyílt beszédnek meglett volna az a hátránya, amit kiélezett helyzetben igazából nem lehetett elő­re becsülni, mert igenis van felvásárlási láz, hiszen hogyha 10,5 Schilling Auszt­riában a megfelelő árú üzemanyag, azt mindenki ki tudta kalkulálni, hogy előbb-utóbb megugrik az ár. Tehát ha az ember arról kezd beszélgetni, hogy három nap múlva mi következik be, mindenki ki tudja számolni, hogy nem árcsökkenés lesz az. Egyébként mindenhol gondot okozott ez, Csehszlovákiában is megdup­lázódott az ár, először jegyrendszerrel hidalták át, majd 100%-os árnövekedés következett be. Nálunk ez a 66%-os áremelés hatalmas teher. Mindenki nagyon jól tudja. Akkor is, ha tudjuk: infláció van, tehát az infláció előbb-utóbb sajnos, azt kell mondanom, utána kúszik mindenfajta áremelésnek. Én azt gondolom, hogy a kormány ezeket a feszültségeket megérti, bár személyesen is el kell mon­danom, én teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy a társadalom különböző' csoportjai gazdasági kárral járó reakciót válasszanak tárgyalásos helyzet, tárgya­lásos formák helyett, hiszen nehezen felmérhető, de igen komoly kár keletkezett, keletkezik és fog még keletkezni hosszú-hosszú időkre, akár a turizmusról, idegenforgalomról, akár az ipari termelésről, kereskedelemről beszélünk ebben a mai helyzetben.

RABÁR FERENC:
Szabad legyen még egyetlen dolgot hozzátennem, mielőtt átadnánk a szót. Úgy gondolom, hogy most azért egy fordulathoz érkez­tünk. Annyiban, hogy látszólag mind a hárman megegyezünk abban, hogy 12%-os - elnézést kérek -, 12 Ft-os fogyasztóiadó-csökkcntés az, amely körül a tár­gyalások folynak. Úgy gondolom, hogy ez már alkalmat adhatna arra, hogy egyesek közülünk összeüljenek, és megvizsgálják ennek a lehetséges variánsait.

PALOTÁS JÁNOS:
Kérem, hogy mind a három tárgyalófél tartsa be a já­tékszabályokat, tehát ne tartsa magánál miniszter úr a szót. Tartsuk be a szó­adást, illetve ez az elnök úr feladata. Nagyon veszélyesnek tartom ezt a tárgyaló­stílust, szakmai reakciót szerettem volna tenni.
A tárgyalás alatt, miközben állítólag valamilyen irányban elkezdtünk haladni, a 12 Ft körüli árrendezésben vagy árkorrekcióban, azalatt számtalanszor visszajön a kormány oldaláról olyan mondat és csúsztatás, amely nem ehhez a tárgyalóasztalhoz való. Nincs közvet­len összefüggés azzal - hogy ha a benzinárak esetleg szakmailag nem megala­pozottan, nem a magyar gazdaság fogadóképességéhez mérve kerültek beve­zetésre, és erről vitát folytatunk -, hogy bemutassuk, hogy még hány helyen van a költségvetésnek kiadási kötelezettsége. A költségvetésnek nagyon sok helyen van kiadási kötelezettsége, majd amikor a költségvetési törvényről tárgyalunk, ez nyilván a tanácskozás elé fog kerülni. Bevételi oldala is legalább ilyen széles körben van, mert általában onnan szokta a költségvetés...
Megnyilvánulásról lehet vitát nyitni, ha nem akarunk eredményt elérni, de ebben az esetben termé­szetesen az itt jelenlévőknek jobban és erőteljesebben ki kell térni arra, hogy az okok vagy következmények azok, amelyek tiltakozó akcióként az utcán vannak. Mi viszont eredményt szeretnénk elérni.
A szakmai reakcióm viszont az, hogy Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr az én hozzászólásom után - bár elképzelhető, hogy én nem voltam eléggé ért­hető — egy olyan reakciót tett, mintha én azt ismételtem volna meg, amiről ő tárgyalt a tegnapi est folyamán a személyszállítókkal, fuvarozókkal, tiltako­zásban résztvevőiekéi, amiben ő megállapodott. Sajnos tegnap ők is félreértették a miniszter urat, mert az ő véleményük az volt, hogy irreálisan lettek az új üzem­anyagárak beállítva. Abba bekerült költségvetési adópozíció-javító tétel, kb. 12 Ft/liter átlagos nagyságrendben. Ők azt hitték, és ennek megfelelően léptek -egyenesben néztem a televízióban a közleményeket, jelen voltak egyébként a képviselőink is -, azt hitték, hogy ez azt jelenti, hogy 12 Ft-tal csökkenni fog az üzemanyag ára.
Ezzel szemben a kormány későbbi nyilatkozatai, illetve a mos­tani reakciónak is a második mondatrésze kompenzációról beszél, meghatározott körben bizonyos 12 Ft-os kedvezménnyel való, olcsóbb üzemanyag-vásárlásról beszél, ez azonban nagyon szűk területe a felvetett problémának, mert nemcsak a személyszállításban elviselhetetlen például a 12 Ft-tal magasabb - és nem piaci - ár, hanem elviselhetetlen az iparban, a mezőgazdaságban, az élelmiszer­gazdaságban és mindenhol máshol, ahol nem viselnek el ezek a termelői árak egy a világpiaci, vagy a piaci ár feletti, kimondottan költségvetési adópozíció­javító elvonást, mert a magyar gazdaság versenyképességére a piaci árnál maga­sabb energiaár alkalmazása szintén nem tűnik megalapozottnak közgazdasá­gilag. Tehát ha azt vitatjuk, hogy fönn tudja-e tartani a magyar gazdaság, hogy támogatott formában van az energia ára, ha fönn tudná tartani, ezt javasolnám, hogy versenyképes legyen a magyar gazdaság, de ha nem, akkor ebből a kér­désből csak annyi következik, hogy a támogatás csökken, és nem az következik belőle, hogy többletadószerű elvonás következik be. Ezért a mi javaslatunkat megismétlem, hogy nem korlátok közötti, nem kupon-rendszerrel, nem csak az állampolgároknak, nem csak a személyszállítóknak az üzemanyagárakra vonat­kozó korrekcióját tartalmazza a munkaadói javaslat, hanem azt javasolja, hogy az adónövelő tényezőt vonjuk ki a kormány legutóbbi benzinár-meghatá­rozásából. Mi azt mondjuk, hogy ez normatívan jelent átlag 12 Ft-os csökkentést mindennemű korlátozás nélkül. Egyébként, ha annyit hivatkozunk a kompenzációra, szeretném elmondani, hogy jelentősen csökkennek a kormány kompenzációs költségei abban az esetben, ha nem irreálisan magas árakat határoz meg. Tehát nincs szükség ekkora kompenzáció alkalmazására.

SZŰCS GYÖRGY:
Én egy olyan társadalmi csoport képviseletében vagyok itt, amely állítólag megpróbál hasznot kovácsolni ennek a tárgyalásnak az eredményéből. És azok közé fogok tartozni, akik legalább 3 percet igénybe fognak venni, hogy igenis most a kamerák előtt és a kameráknak is tudjuk mondani, mert mi vagyunk az a társadalmi csoport, amely úgy került az ország nyilvánossága elé, hogy a gazdasági érdekeit összeegyeztethesse ennek a nemzetgazdaságnak a fejlődésével.

SZABÓ ISTVÁN:
Miért ragaszkodtunk a nyilvánossághoz? Annak a tár­gyalódelegációnak a tagja voltam, amelyik a tegnap esti megállapodást részben kidolgozta. Ez a megállapodás nem az, ami ebben az egyoldalas írásos nyilat­kozatban le volt fektetve, és nem is az, amit rá 20 percre a miniszter urak a TV2 adásában úgy kezdtek el magyarázni, hogy a néző végén azt hitte, hogy a taxi­sok kihasználták a maguk lehetőségét, és mindenki oda elmehet, ahova akar. Ezért szeretnénk a mai nyilvánosságot, hogyha hosszú idő óta nem tudtunk egy­mással kommunikálni, és nem értjük a kifejezési-rendszerünket, egész egysze­rűen nyomon követhető legyen, hogy mit akarunk.
El szeretném még mondani azt, hogy szakmai hibák vannak ebben az árképzésben azért, mert ez az összeg, amiből lehet juttatni, ebből a többletből adódna, s egy olyan tevékenységre fordítódna, mint például szociális juttatások - a tegnapi tárgyalások érvanyagában - és az útalapra, ami piacgazdasági ár­képzésben már elképzelhetetlen. Az lehet, hogy egy ár extraprofitot és hasznot hozzon, mert a kormányzati bevételek között szerepelni kell kiadásai fedezésére, de ma már, egy ilyen átmeneti állapotban egy régi megokolás szerinti leosztó társadalmi gazdálkodás okával vagy ürügyén nem lehet ma áremelést direkten az üzemanyagba becsempészni, és egyszerűen benntartani sem lehet. Ezért kell tárgyalni, hisz az exportliberalizálással megszűnnének ezek a gondjaink. Még abban az esetben is ragaszkodunk egy olyan kitételnek a beiktatásához, amely mindenkor meg fogja határozni a fogyasztói árban, a fogyasztói adóból adódó bevételnek azt a nagyságát, amely arra fogja ösztönözni a többletfelhasználókat, a hitünk szerint befűtés előtt álló magyar gazdaságnak a résztvevőit, hogy ne az korlátozza a tevékenységet, hogy drága az üzemanyag, ami minden árban meg­jelenik, hanem azt igenis úgy használja föl, olyan olcsón - akár a fogyasztói adó mérséklése által -, hogy minden terméke olcsó, a világpiacon és a belpiacon el­fogyasztható, megvásárolható legyen. Megvannak a forintra kivetített csökken­tés összegei, csupán az a kérdés, hogy melyik oldaláról közelítünk a dologhoz, s hogy egy lépésben vagy több lépésben szakaszolva jutunk el azokhoz a valós piaci viszonyokhoz, amelyeket mind a három oldal akar.

ORY CSABA:
(...) Először is az a kérdés, hogy hajlandó-e a kormány árakról tárgyalni, hajlandó-e ebben a kérdésben visszalépni. Azt gondolom, hogy a munkavállalói és a munkaadói oldal egyértelműen megfogalmazta a maga álláspontját.
RABÁR FERENC: Úgy gondolom, itt is elhangzott, hogy a végleges meg­oldás az árak liberalizálása. Megvizsgálhatjuk - ez is egy változat - az árlibera­lizálásnak az azonnali bevezetését. Tehát a lehető legrövidebb idő alatt, egy hét alatt, két hét alatt történő bevezetését. Az átmeneti időben, mindaddig, ameddig a liberalizálás nem következik be, tehát nem közvetlenül történik a külső árha­tásoknak a megjelenése a magyar árakban, valamilyen szinten az árakat rögzíte­nünk kell. Az árrögzítés egyben annyit jelent, hogy az áringadozásoknak vala­milyen formában puffért kell teremteni. Amikor tehát a költségvetésben a fogyasztási adóval erről gondoskodunk, akkor nemcsak arról van szó - hiszen arról is lehet szó -, hogy ez a fogyasztási adó magas, és kétségtelenül magasan volt megállapítva, de egy bizonyos szintet mindenféleképpen biztosítani kell, hi­szen valakinek vállalni kell az áringadozások következtében beálló különbsé­geknek a fedezetét. Hogyha a piaci árakat úgy fogadjuk el, hogy azok a fogyasz­tási adót ne tartalmazzák, akkor ilyen puffer nem keletkezhet. Tehát mindenképp a tárgyalásoknak egy része arra kell, hogy irányuljon, hogy ezt a bizonyos tar­talmat, amit reálisnak tartanak a jelenlévők, ezt biztosítsuk.

KÖRÖSI ISTVÁNNÉ:
Ha már ez az intézkedés, amit minimum elhamar­kodottnak kell ítélni, legalább a megelőzés stádiumában nem került tisztességgel az Érdekegyeztető Tanács elé, akkor azt gondolom, hogy most ne feszegessünk olyan kérdéseket, amit miniszter úr tett fel, nevezetesen, hogy az Érdekegyeztető Tanácsnak nem az a dolga, hogy az árakról vitatkozzon. Azt is mondta tisztelt miniszter úr, hogy az árakat a kormány diktálja. Én azt gondolom, hogy talán érdemesebb lenne a piaci diktálás kérdésére szorítkozni ebben. A saját költség­vetésükből élő dolgozók nevében - azt hiszem - nyugodtan kérhetem, hogy egy­séges benzinár megállapítására történjen kísérlet, normatív csökkentésben tu­dunk gondolkodni, mindenfajta ár a benzináremelés után fog kúszni, ennek az összefüggése valamennyiünk előtt ismert, éppen ezért tisztelettel azt ismételném meg, hogy hajlandó-e a kormány a benzinárban egyértelmű visszalépésre. (...)

PALOTÁS JÁNOS:
Ahhoz, hogy át lehessen arra állni, hogy az adó ne százalékban legyen benne, ahhoz parlamenti döntés kell. De ez csak egy számí­tási kérdés, az átmeneti időszakban, minden további nélkül meg lehet az új ter­melői árat úgy határozni, mintha csak a termelői árra történt volna növekedés, magyarul nem kell hozzá Parlament, itt meg tudunk állapodni. Szeretném felhívni - annak ellenére, hogy szerintem árról is vitatkozhatnánk itt - még egyszer a kormány figyelmét érthető tőmondatban, hogy a javaslat nem árat tartalmaz. A munkáltatói oldal javaslata azt mondja, hogy a kormány a jelenlegi intézkedésének adónövelő többletéről mondjon le, mert ez egy hibás döntés volt. Szeretném elmondani, hogy elhangzott és megjelent a kormány jelenlévő mi­niszterétől is olyan újságnyilatkozat, amely megerősíti azt a munkáltatói állítást, hogy adónövelést eredményezett, mert százalékosan nem változott benne az adótartalom. Még egyszer meg kell erősítenem, hiszen visszatért, hogy egy 30-40 százalékos áremelés esetén sem hiszem, hogy bárki felelősséggel prognosz­tizálna felvásárlási lázat. Ha fedezetet kíván egyébként teremteni még pluszban valahonnan a kormány készletezésre, ami szintén fölmerült, rendkívül sok ma az a jelentkező külföldi befektető üzemanyagforgalmazó, aki a nemzetközi gyakor­latnak megfelelően, a nemzetközi szokásoknak megfelelően, nem a kormánytól kapja ajándékba a készletezés tervét, hanem ő készletez.
De volt egy módosítás Rabár Ferenc miniszter úr szavaiban, ha jól értettem - remélem igen -, ő azt mondja, hogy elképzelhető egy olyan irányú elmozdulás, amit a munkáltatók mondtak, de akkor nincs mód arra, hogy mondjuk január 1-jéig várjunk az ár liberalizálására. Én azt hiszem, hogy a munkáltatói oldal nem zárkózna el -hiszen felkészült erre a napirendi pontra - attól, hogy abban a pillanatban átté­rjünk az ár liberalizálására, a termelői ár liberalizálására, amikor keresztül tudta vinni a kormány azt a parlamenti módosítást, amelyben most már nem száza­lékos fogyasztói adót határoznak meg, hanem konkrét összegűt, hiszen erre tervezi a költségvetési bevételét, ami egy éves fix szám, és a termelői árra vona­tkozik a liberalizácó, ami automatizmust tesz be, tehát a csökkenésnél, azokban az esetekben, amikor 26 dollárra lemegy, akkor arra a három napra is feltehetően esik az ár, bár a készletezőktől függ a dolog, az ő kompetenciájuk, hogy ezt hogy vezetik át. Amikor ennek a technikáját az ÉT elé behozta, itt megtár­gyaltuk, mi készek vagyunk erre a liberalizálásra való áttérésre, mert csak így működhet. Itt megtörtént ebben a megállapodás, ha a szükséges parlamenti tör­vénykezési döntések ennek eleget tettek, akkor ez minden további nélkül beve­zethető. Nem hiszem, hogy a következő két hónapra az általunk megadott módosítások után keletkező ár ne adná meg a kellő biztonságot, fedezetet a működőképesség fenntartásához, ha nem ijesztgetünk, hogy ez idő alatt benzin­hiány lesz, aminek nincs jogos alapja, csak abban az esetben, ha szándékosan csökkentenék az eddigi felhasználást lehetővé tevő behozatalt. Ha ilyen kijelentést nem teszünk, akkor egy 30-40%-kal növelt árnál elképzelhetetlen a felvásárlási láz.

ORBÁN ISTVÁN:
Mielőtt továbbadnám a szót, hadd emlékeztessek arra, hogy a munkaadóknak most már egy több oldalról megvilágított és körvona­lazott javaslata van. Ezt a javaslatot a munkaadók, a munkavállalók nem negli­gálták, nem ellenezték, hozzászólásaikban nem támadták. Úgyhogy most úgy vélem, úgy kéne továbbadni a szót, hogy erre a kerek kérdésfelvetésre kérünk választ a kormánytól.

Tovább >

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók

Megjegyzés:
A dokumentumokat, Szakonyi Péter:
BLOKÁD Avagy kocsisor Kelettől Nyugatig c. könyvéből vettük.
Ezúton is köszönet neki, és munkatársainak a munkáért!