180 kilométer 6 ezer forintért.

2007.06.11.

Jó a fenekem biztos úr?
Ezt tegnap sikerült összehoznom. 16.15-kor indultam ki melózni. Vasárnap, de nem számít.

Mint ahogy azt megtudtam az egyik érdekvédőnktől, a taxis ne reklamálja a hétvégéket, ünnepnapokat, hanem menjen dolgozni, hiszen ekkor kell igazán nyomni a melót, mert ekkor van szükség ránk. Na meg persze menjünk hétköznap is, hiszen a kiadásainkat csak havi 30 napos munkával tudjuk fedezni…ha tudjuk.

Beülök tegnap az autóba, bekapcsolom az URH-m és épp hallom, amikor tőlem nem messze található utcába 15-20 perccel keresnek autót. Puuf, odavágtam neki és már mondták is a címet.

- De szerencsés vagyok, ha csak 5 másodperccel később indulok, akkor erről lemaradok – gondoltam végig.

Érkezem meg a címre, szememmel keresem a házszámot, majd amikor észlelem, az utasomat is megpillantom. Hirtelen végigfutott az agyamon, hogy lökök egy menekülőt, mert több mint érdekes volt első pillanatra a 65 év körüli férfi, aki rám várt.

Rikító piros ruha, egy hihetetlen kalap, a nyakában meg egy ilyen tollas (piros az is) boa. Épp meglódult alattam az autó, amikor az emlékeim mélységéből felvillant, hogy vittem már ezt az embert és semmi gond sem volt vele. Közben ő is észrevett és megindult az úttest felé. Mozgása stabilnak tűnt, nem látszott rajta (a ruháján kívül) semmi különös, így átléptem a fékre és megálltam.

Kinyitotta az ajtót, illendően köszöntött, majd beült és jelezte, hogy egy pillanat, jön a hölgy is és átnézett jobboldalra. Ekkor vettem észre a lányt.

Egy 25 év körüli csajról van szó, aki (ha lehet ilyet mondani) még megdöbbentőbben volt öltözve.
Egy melltartó (fekete) és egy tanga (abból is a kisebb változat) volt az össz öltözéke, amin volt egy ilyen hálós egyberuha, de az nem takart semmit. Pillanatra nyitva maradt a szám és csak bámultam ki a fejemből. A lány beült hátulra és vidáman köszönt, majd megkérdezte, hogy tetszik-e amit látok.

Közöltem vele, hogy túl rég vagyok ahhoz taxis, hogy ezen pár pillanatot nem számítva, nagyon meglepődjek. A válaszom némileg meglepte, de már csacsogott is tovább.

-Carlo, álljunk meg majd valami közértnél, mert nekem cigi kell!
- Megállunk, nyugi.

Közben mondta nekem, hogy induljak meg a Népliget felé, mert még telefonálnia kell, hogy hova menjünk. Nem szokatlan az ilyen utasítás egy taxisnak, így elindultunk.
A csaj folyamatosan beszélt, fárasztott engem is, Carlót is.
Közben az emberem telefonált ezerrel. A telefonja valami számomra ismeretlen márka, de szemmel láthatóan egy mutatós darab volt.

Elérkeztünk a Népligetig, amikor Carlo azt mondta, hogy menjünk az M5-ös felé. Én rákanyarodtam a Gyáli útra és suhantunk kifelé, közben elégedetten lestem a taxiórára és arra gondoltam, hogy milyen szerencse, hogy nem később indultam, mert egy jó kezdés megalapozza az egész napot.
Közben Carlo olaszul nyomta a telefonba valakivel nagyon a vakert.
Mikor befejezte a lány felé fordult és vidáman közölte vele, hogy megyünk Mentére egy születésnapi buliba, ahol őt is ünnepelni fogják a névnapja miatt (Margit volt a hölgy becses neve). A leányzó nem tűnt túl lelkesnek, így Carlo még folytatta: - Egy kastélyban lesz a buli.
Na erre már a lány szemében is fény gyúlt.

- Lajosmizse mellé megyünk, Mentére, de ne izguljon az autópályamatrica miatt, mert a régi 5-ösösn fogunk menni.

Szerintem ez a pályamatricás dolog altatott el, hiszen aki fizetni akar az út végén, az nem az olcsóbb verziót nézi. Még vigyorogtam is magamban, hogy szerencsére az utas nem ismeri az új etikai szabályzatot, amiben az szerepel, hogy nem lehet az utasra terhelni a matrica árát. Hogy is lehetne, hiszen ki hallott már olyat, hogy a fogyasztóra terhelik az extrákat.

Igaz, a kurva minden extráért felárat számol fel, igaz, ha a pizzára plusz feltétet kérsz, akkor vastagabban fog a ceruza. Jó, tudom, a taxi az nem létkérdés, arról mond le először az ember, és nem a mindennapi dolgokról. A kurváról, meg a pizzáról. Mind1, hagyjuk, ne menjünk bele, mert csak felhúzom magam.

Na, szóval ott tartottunk, hogy a kedves telefonos megrendelőkkel suhanok Lajosmizse mellé. Útközben megálltunk pár helyen (cigi+pisi+alkohol…alapozónak a születésnapi bulihoz).
A hölgy elég nehezen viselte az utat, türelmetlen volt a lelkem és azon vidultak, hogy mi lesz majd jövő héten, amikor Rómába mennek. Igaz repülővel történik majd ez, de akkor is, 2 óra egyhelyben a fenekén…na az neki nem nagyon megy.

Nem igazán izgultam, amikor ki-kiszálldogáltak, mert nem tartottam attól, hogy fizetés nélkül lelépnek, hiszen ahol megálltunk, ott összecsődült a falu. Nem minden nap láthatnak egy igazi Carlot, aki egy ilyen piros egyberuhában pompázik, nyakában egy rikító piros boával, amiből a tollak rendesen szálldogáltak. Margit, az ünnepelt meg szinte meztelen volt, inkább a teste sejtetett ruhát és nem fordítva. Ha ezek el tudnak tűnni, akkor meg is érdemlem:-)

Még egy dolgot elfelejtettem megemlíteni: amikor elértük a határtáblát, akkor vidéki tarifát kapcsoltam, ahogy azt kell. Carlo egyből érdeklődést mutatott tevékenységem felé.

- Ne haragudjon, most mit kapcsolt?
- Vidéki tarifát.
- Az olcsóbb?
- Összességében igen, sokkal, ha azt vesszük alapul, hogy a 2-es tarifa által mutatott összeget duplázzuk meg.

Nagyon megnyugodott…és én is, hiszen azt, aki nem akar fizetni, azt nem nagyon érdekli, hogy mit bűvészkedik a gépész az órával, hiszen neki akkor sem fog az többlet kiadást okozni.

Megérkeztünk Lajosmizsére, ahol megálltunk a Star hotelnél, hiszen útközben belett ígérve a hölgynek, hogy egy nagy medencében fürödhet Carlo ismerős szállodásánál. Én szépen kint várakoztam, ők bent csinálták az ingyen showt. Ehhez különösebben nem kellett megerőltetniük magukat, elég volt simán csak bevonulniuk és máris nagy sikert arattak a falu népe körében. Majd 20 percig voltak bent, de mint említettem, nem izgultam, mert ha kellett volna Pestig simán lehetett volna követni a nyomukat egy ilyen személyleírással.
Igaz a férfi utas nehezményezte, hogy nincs nálam törülköző amiben a hölgy megszárítkozhat, de rendes volt, eltekintett attól, hogy a cégnél bepanaszoljon.

Végre megérkeztünk Mentére, mert már nagyon untam az egész dolgot, na és kezdtem aggódni az összeg miatt is. A „kastély” egy rendezett vidéki ház volt, ahova emberem úgy hatolt be, mint aki tudja, a lakók ugyan itthon vannak, de ha csak simán csengett, akkor inkább a pincébe elbújnak előle, de ajtót nem fognak nyitni.

A ház asszonya elég kelletlen arccal nyitott ajtót és a férfi meg sem várta hogy beljebb invitálják, már törtetett befelé. Közben a lány elkezdett „öltözködni” a kocsiban, mivel útközben lekerült róla a cipő. Nem volt valami nagy véleménnyel a házról és ezt nem is tartotta magában, nem abból a családból származott, ahol ez lenne a szokás.

Én szépen kiszálltam és amikor a férfi kijött a házból a lányért akkor rákérdeztem:

- Uram, megérkeztünk?
- Igen.
- Akkor legyen szíves rendezni a számláját.
- Rögtön, pillanat, csak bemutatom a hölgyet a házigazdának.

Na basszus, gáz van. Itt „kicsit” váltottam a viselkedésemen, aminek az eredménye az lett, hogy pár toll a baoából a földre hullott. Tényleg nem voltam durva, csak határozott. A férfi megértette (főleg amikor követtem a házba), hogy most bajban van. Még próbálkozott egy olyannal, hogy felhívta a központot, hogy majd ő bejelenti, hogy most nem tud fizetni, de 2 nap múlva rendezi, és akkor mehetek a dolgomra. Több ilyen kísérletet nem tett, mert látta, hogy ezzel jobban felbőszít, mint azzal, hogy nem tud fizetni. Majd Ő bejelenti a cégemnél, hogy én most nem kapok pénzt…ilyet még nem is hallottam. Na itt pár toll megint kihullott a boából, miközben gyorstalpaló tanfolyamban részesítettem a jelenlegi taxis helyzetről.

Mikor már elég felvilágosult volt, akkor ijedten robogott be a házba – én a nyomában – és veszett tárgyalásba kezdett a házigazdával. Sajnos sokat nem értettem belőle, mert olaszul zajlott a diskurzus, de szerepelt benne 2 karóra és azt vettem ki a gesztikulálásokból, hogy a számára nagy becsben tartott órákat szeretné zálogba helyezni a barátjánál, mivel a szemembe belenézve sok jót nem nézett ki a szándékomról.

Ennél a pontnál kicsit elszabadult a pokol és az irányítás pár pillanatra kicsúszott a kezemből, mert miközben mi bent tárgyaltunk a hölgy – akit azért kiraktam az autóból – lestoppolt pár autót és rendőri segítséget kért, mert őt most itt épp árúba akarják bocsátani.

Már ez is elég szokatlannak számít faluhelyen, de amikor a félig meztelen nő bemászott a szomszéd portára, akkor már a falu elkezdett élénk érdeklődést tanúsítani. Főleg, mert így – „vészhelyzetben” – már a férfiaknak is volt valami nyomós okuk a feleségeik előtt, hogy miért bámulják a lányt kigúvadt szemekkel.

Arra lettem figyelmes, hogy egy légvédelmi sziréna hangjához hasonlítható hang csapja meg a dobhártyám. A szomszéd hölgy csapta ezt a zajt, mert mint elmesélte nekem a lány nevetve, épp akkor segítette le a porta gazdája őt a kerítésről, ahova felmászott. Az asszonyka meg azt látta csak, hogy a férjura egy mezítelen nőt tart a karjába, aki hálából a gazda hajába túrt.

Kirohantunk, majd úgy döntöttem, hogy most csak szépen figyelőállást veszek fel, nem avatkozom bele a dolgokba.

Jó 10 perc telt el, mire rendeződtek a dolgok, és mindenki bevonult a házba. Itt nyertem vissza az irányítást és kissé emeltebb hangon érdeklődtem, hogy mi is lesz a taxióra által mutatott összeggel. Ennek lett némi eredménye, mert előkerült egy 5 ezres, majd 2 részletben 500-500 forint, azaz összesen 6 ezer forintot kaptam. Láttam, hogy itt a módszeres verés sem segítene, nincs ezeknek több pénzük.

Közben a lány azzal kezdett fárasztani, hogy most őt ide eladni hozták és ha elmegyek nélküle, akkor engem is feljelent emberkereskedelemben való segédletben.

Na akkor épp ideje kihívni a rendőröket – erre a megállapításra jutottam.

A 112-es segélyhívót hívtam és közöltem a tényállást. Ígéretet kaptam, hogy jönnek.
Közben az emberem jött próbálkozni, hogy az óráit zálogba helyezi nálam és 2 nap múlva fizet. Én rápillantottam az órákra és gyorsan véleményeztem:

- Mit kezdjek ezekkel a gagyikkal?

Ekkor engem ért meglepetés. Carlo szinte visítani kezdett, olaszul káromkodott és magyarázott vagy 2 percig mire magamhoz tértem.

- Na nehogy már még magának álljon feljebb…kezdetű mondatom elég sok levegőt igényelt mire a végére értem, de legalább elhallgatattam a jóembert.

Mindenesetre az kiderült, hogy az órának némi értéke lehet, hiszen nagyon felzaklatta, hogy én legagyiztam azokat. Ezt még párszor megemlítette, de elég volt már csak csúnyán néznem és elhallgatott.

Kiérkeztek a rendőrök, de eddigre már az órák nálam voltak és én megadtam a telefonszámom az adósnak.

A rendőrök!!!

2 nagyon fiatalarcú rendőr jött, de le a kalappal előttük. Megmondom őszintén kicsit előítélettel éltem a vidéki rendőrökkel szemben, épp ezért fogadtam el érkezésük előtt az órákat, de kellemesen csalódtam. Profin intézkedtek, majd közölték az emberemmel, hogy amennyiben nem rendezi a számlát és én feljelentést teszek, akkor annak súlyos következményei lesznek, mivel az összeg 20 ezer forint felett van, és a szabálysértés határát (20 ezer) meghaladja.

A figyelmük mindenre kiterjedt és amíg velem szemben empátiával viselkedtek, addig Carlóékkal kultúráltan, de ellentmondást nem tűrően. Carlo csalódott volt, mivel amikor meglátta a 2 fiatal rendőrt azt hitte, hogy a 65 év tapasztalatával majd lekezeli őket, de ennek az ellenkezőjére hamar ráeszmélt.

Körülbelül ennyi a sztori. Most van 2 órám zálogba, és egy nagy adag tapasztalat. Tudom, így utólag, főleg olvasva sok okosságot lehet mondani, de abban a helyzetben ez így sült el nálam. Talán az első megérzésemre kellett volna hallgatnom, és azonnal gázt adni és elhagyni a címet, de nem tettem. Utána meg egy ideig csak sodródtam az eseményekkel. Elaltatta a figyelmem, hogy állandó megrendelőnk, az is, hogy mire kiderült az úticélunk addigra már dagadt az óra, na meg az is, hogy vittem már egyszer ezt az ember, és akkor még jattot is szépen kaptam. Ez van, most kíváncsi vagyok, hogy hív-e a napokban és kiegyenlíti-e a számláját. Egyben biztos vagyok, nem fogom sajnálni rá az időt és ha nem fizet, akkor megteszem a szükséges hivatalos lépéseket ahhoz, hogy okozzak neki pár kellemetlen pillanatot.