486 liter

Kivéve a kecskeméti autót. Azok 1,8 litertől indulnak. Érdekes.

Hát, annál is inkább ezt kellene írni, mert szinte biztos, hogy erről van szó.

Na te meg ki a faszom vagy, hogy itt kérdőre vonsz bárkit is? Nem kellene inkább levonnod a megfelelő konzekvenciát és elhúznod a halálnak arra a retkes faszára, vissza Romániába, buszt vezetni? Vagy mennyi kárt akarsz még csinálni? Nem volt még elég? Alaphangon 4000 család megélhetését tettétek ki közvetlen veszélynek, a hombárfejű haveroddal! És akkor még van képed idejönni és kérdőre vonni bárkit is? Na, te kis pincsikutyus! A szeptember 21-i demonstráció alapötlete és koncepciója konkrétan tőlem származott és a média imádta a roncsautókat. Olyan szinten voltam ott szeptember 21-én, noha nem voltam jelen, amilyen szinten nem is lehettem volna ott, ha simán CSAK ott vagyok. Tudsz követni, kutyuska? Letettem ott a névjegyem annyira, amennyire az szükséges volt! Az, hogy ezek után még számonkérsz, hogy miért nem voltam ott, jól mutatja, mennyire meg vagy zavarodva. Már azt sem tudod, hogy mit adtatok be a Fővárosnak. Elmész szépen a főoldalra, és van ott egy olyan, hogy "Az OTSZ, és a TGFSZ közös javaslata 2012.04.16.". Szép, nagy, sárga betűkkel van odaírva, és alá is van húzva. Na, arra szépen rákkatintasz és elolvashatod, hogy mit adtatok be. Ül, fekszik, nyugszik!

Az maga lesz a gyönyör, mikor tiltakozni fognak mindazon intézkedés ellen, amit ők maguk kértek. :-DDD

Nem értem, mi a probléma. Dévényi Tibi bácsi nem teljesítette ennyire precízen a pontos labdát elkapó gyerekek kívánságait, mint ahogy ezek az érdekvédelmekét.

Te, Tom! A pinaemblémás autóban mekkora motor van? :-)

Na, Tomajer! A Daciat buktad. :-D

Akkor nekifutok még egyszer. A korhatár azt jelenti, hogy az idővel leszünk kénytelenek harcolni, nem csak a meglévő autónk esetében, hanem az azt követő, és az azt követő autónál is. Nem akarnék túlzott filozófiai magasságokba emelkedni, mert a taxisok ennél lényegesen egyszerűbb dolgok befogadására is képtelenek, de azt tudjuk, hogy az idővel harcolni finoman szólva is fölösleges, hiszen eleve nem létezik, és mint ilyen végtelen, a mi életünk viszont véges, tehát semmiképp sem nyerhetünk. Na, butítsuk ezt le taxis szintre! Mindenki ismeri azt az érzést, hogy kinyitja a postaládáját és kiborulnak belőle a csekkek. Ezeket jellemzően határidőre be kell(ene) fizetni, de mondhatom példaként a tagdíjat is, tökmindegy. Minden egyes ilyen tétel kiűz minket a csatatérre, ahol az ellenfelünk nem más, mint az idő maga(lásd fentebb!). Tehát van harminc napom, hogy befizessem ezt, van két hetem, hogy összeszedjem azt, holnapig össze kellene kalapálnom amazt. Van olyan pillanat, amikor úgy érezzük, hogy győztünk. Ez jellemzően akkor érkezik el, mikor kisétálunk a Fogarasi úti Tesco postájáról a pici kis szelvénykékkel és egészen a postaláda újbóli kinyitásáig tart. Na most, a már eleve meglévő tételekhez kapunk a nyakunkba egy újabbat, ez pedig az autócsere kényszere miatti kiadások tengere lesz. Autót persze eddig is kellett cserélni néha, de nem voltunk időkorlátok közé szorítva. Most pedig leszünk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Egy újabb teher, egy újabb stressz, egy újabb ránk nehezedő nyomás, amit időre teljesíteni kell. Egy újabb harc, egy újabb megvívandó ütközet, nagyjából egy harmincezres csekk, minden kibaszott, kurva hónapban. Egy lánc, egy rabiga, ami olyankor is a volán mögé lakatol majd minket, amikor akár a családunkkal/kedvesünkkel/kutyánkkal/macskánkkal/pornóvideó-gyűjteményünkkel/teniszpartnerünkkel/pecabotunkkal (a megfelelő rész aláhúzandó) is időzhetnénk. Azt mondjuk, hogy ez napi ezer pénz, legfeljebb többet leszünk kint. Mondjuk én ezt már eleve elutasítom, mert azért nem szeretnék többet dolgozni, hogy a jó autóm helyett legyen egy fiatalabb, ámde szarabb. De a történet ugye nem rólam szól. Nézzük inkább általános megközelítésből! Adott ugye az idő, melynek folyására nincs befolyásunk, bármit teszünk, az halad előre. Gondosak vagyunk, előrelátóak vagyunk, félretesszük a napi ezrest ótóra. Minden rendben halad, urai vagyunk a helyzetnek. Ámde -és most nézzünk néhány váratlan élethelyzetet- mi történik, ha például lebetegszünk? Nem megfázásra gondolok. Mondjuk be kell feküdni valamiért a kés alá, elbíbelődnek velünk valamelyik kórházban egy hónapig, további egy hónapig meg lábadozunk. Mi van ilyenkor? Megáll az idő? Nem öregszik az autónk? Nem, az idő nem áll meg, az autónk meg ugyanúgy öregszik. Két hónap kiesés, az hatvan rongy hiány csak az autó-kasszából és nem tehetjük meg, hogy nem pótoljuk vissza, mert amikor betölti a tízet, akkor a kávé lefőtt, nincs tovább. Mi van akkor, ha életünk párját létszámleépítik a munkahelyéről és tartós munkanélkülivé válik, minek következtében a háztartásunk bevétele drasztikusan lecsökken? Megnyomjuk a "pause" gombot? Időt kérünk a játékvezetőtől? Mi történik, ha szerelmünket gyermekáldással szeretnénk megpecsételni, de úgy alakul, hogy egy gyermek helyett kapásból kettővel lep meg bennünket a természet? Vagy ezek min-mind hibás vállalkozói döntések lennének? (by Nazoli) Mi lesz akkor, ha valak alól kistohlozzák az autóját és évekig pereskedik a kártérítésért? Jelenleg megteheti, hogy pár százezerért vesz valami kotlát, amivel tud dolgozni addig is, amíg megkapja a pénzét. De a korhatár bevezetése után ez nem fog működni. Milyen példát írjak még, hogy az átlag taxis is fölfogja, mennyire kiszolgáltatottá válik a korhatár bevezetésétől? Miért kell ez? Kinek jó ez? A többit meg már annyiszor leírtam, hogy magam is unom. (Jövedelmünk fogyasztás útján történő láthatóvá tétele, mindennek adó- és járulékvonzata, belépés az ÁFA-körbe, blablabla...) Most bevezetik, valahogy megoldjuk. Félreteszünk, havi húszezret (by Nazoli), eladósítjuk magunkat, odaadjuk a honlapunkat egy Daciáért. És aztán? Az idő nem áll meg. Soha nem áll meg.

Igen, mostanra eljutottunk oda, hogy már a Rita és a Lajos is dátumokon lovagol, miközben a korhatár ennél lényegesen nagyobb problémákat okoz és egy akkora csapda, hogy nagyon ki kellene kerülni.