Azért várhatnál az izgulással addig, amíg feláll az új kormány, aztán vagy csinál valamit, vagy se. Akkor biztos lehet majd bírálni őket. Május végén már reklamálhatod az igért kánaánt, hiszen egy hetük már volt rá. Írt valaki egy cikket, tett a végére egy kérdőjelet, aztán itt a világvége. Szánalmas.

Most nézem, hogy a Bródyt már a 100204 verzió is tudta. Passz, akkor nem tudom, hogy mi az új benne.

Sikerült valamivel újabb térképet szereznem, ennek verziószáma 2009.12 100331. Ez a Bródy Sándor u-i változást már tudja, de az új belvárost még nem.

Aki tud a sorok között olvasni, annak tulajdonképp a cikkben is benne volt, hogy hétfőn-kedden nem is érdemes nekik dolgozni. Kivéve, ha az ember már volt főtaxis. :-)) Azért kiváncsi lennék rá, hogy hány új jelentkezőjük volt a cikk megjelenése óta.

Ausztriában és Csehországon nem nagyon foglalkoznak a Nagymagyarország-matricával, szerintem Erdély románlakta vidéke azért necces lehet. Főleg, ha ilyen ajtó-méretű.

Minden cég megtalálja a saját utazóközönségét. Vagy tönkre megy. Szerintem is hülyeség, de ez a névválasztás ingyenmarketinget is jelent. Aki velük utazik, gondolom pont ezért választja őket.

Arra azért kiváncsi lennék, hogy ilyen matricás kocsival elvállalna-e mondjuk egy aradi fuvart. :-)

Tulajdonképp igen. Mondott a srác érdekes dolgokat taxizás témában: - napi 6-7 fuvarból nem tudná más cégnél kitermelni a 70 ezres tagdíjat - 2007-ben kipusztult az a réteg, akiből a taxisok éltek (Bár még 2007-nél tartanánk...) Politikában pedig: - ugyan mitől baloldali az mszp (Tökéletesen igaza van)

dr. NOL (Jobb)taxizik

Ahogy nem kell (vagy kellene) senki agyát szétütni, ugyanúgy nem kéne senki szüleit se emlegetni. Kérdésedre, hogy ennyire kell a pénz, meg a válasz az, hogy valószínűleg igen. Nem baj, hogy itt vannak. Új társaság, nagy energiával és ötletekkel. Talán rájönnek, hogy a tettlegesség nem véletlenül nem volt eddig megoldási mód társaságok között. Talán rájönnek, hogy nem lenne egészséges felhajtás, ha cégesek ütnék egymást tömegesen. Ha itt vannak, az egy lehetőség normális hangnemben kitárgyalni a dolgot, amelyből aztán minden fél leszűrheti a tanulságot.