Tudom tudom... meg az autópálya építés is egy nagy pénznyelő... de legalább mindkettőnek tényleg van haszna... mondjuk a stadionokkal összehasonlítva:-) 400 milliárdnál már sokkal nagyobb tételeket linkeltem be, amire valahogy nem reagált senki egy vállrándtásnyinál többet!!!

Miért nem az??? Mármint a 4-es metró? Ha jól emléxem, az első orbánkormány leállíttatta az építését, (pfúj Budapest) négy év múlva lehetett mindent elölről kezdeni. Ettől elég drága lett....

A félelem (f)oka "Lenin-fiúk" járják a falut, olyan nyakkendős fideszes-magoszos félék. Nézegetik a földeket, gondolom azt figyelik, melyíkre tegyék rá a kezüket. Félnek itt is, meg a környező településeken is az emberek, senki nem mer beszélni. Ne haragudjon, nagyon szégyellem magam, de inkább nem szeretnénk, hogy megjelenjen a nevünk az újságban. Több ezer hektáros, sikeresen gazdálkodó agrártársaság vagyunk, bármi megtörténhet velünk". Egy szakmai folyóiratba szánt összeállításhoz kértem az agrármérnök, a társaság egyik vezetőjének segítségét. Először készségesen megígérte, ha elküldöm a kérdéseket e-mailben, írásban válaszol rá. Vártam egy-két napot, majd az interneten rákérdeztem, mikorra várhatom a válaszokat. Nem sokkal később felhívott és akkor hangzottak el ezek a mondatok. Éreztem a hangján, őszintén szégyelli magát, amiért fél. Talán nem is ez a jó szó, inkább szorong. Hiába nyugtatgattam, nem neki kellene szégyenkeznie és higgye el, ez egy kifejezetten szakmai lapba szánt cikk lenne, csak azt hajtogatta: értsem meg, jobb ma nem feltűnni még egy szakmai orgánumban sem, ha egy mezőgazdasági társasvállalkozásról van szó, főleg, ha sikeres. Név és cím a szerkesztőségben, ahogy mondani szokták, de a bírósaágon azt vallanám, "elhagytam a feljegyzéseimet", "nem emlékszem az illető nevére és a településre sem", nehogy bajba sodorjam. Igazat kellett ugyanis adnom majdnem-nterjú alanyomnak: ma Magyarországon tényleg bármi megtörténhet és nem az amerikai álom megvalósulása, hanem inkább a közép-kelet-európai rémálom értelmében. Gondolhattam volna, hogy talán mégis egyedi esetről van szó, bár ez csak zsurnalisztikai álnaívság volna, mert nagyon is tisztában vagyok azzal, az elmúlt négy év abszurd valóságában ez csak egy ember félelme a sok közül. Egy ellenzéki politikus mesélte: elment az egyik faluba, ahol a helyi gazdák közül senki sem nyert egyetlen talpalatnyi földet sem az állami földbérlet-pályázaton. Zúgolódtak az emberek, elárasztották a panaszaikkal, Bánk bán Tiborcának keservei hozzájuk képest maga a megtestesült optimizmus és elégedettség. Az országgyűlési képviselő megírta a fellebbezést és azt kérte a gazdáktól, lássák el a kézjegyükkel. Egyetlen egy ember nem akadt, aki alá merte volna írni az okmányt. Tapintható a félelem. Idősebb agrárszakemberrel beszélgetve azt találta mondani: a '80-as években - bár a politikai dumának még azért voltak jól meghatározott korlátai -, nem lehetett nyilvánosan szidni a Szovjetuniót, éltetni '56-ot, de ezeken kívül mindenki azt mondott amit akart, gondolt. Mellesleg a kocsmákban akkortájt már a többség a tilalomfákkal sem sokat törődött. Szakmai kérdésekbe viszont a hatalom szinte egyáltalán nem pofázott bele - tette hozzá ismerősöm. Budapestről, a városokból persze könnyű szolgalelkűséggel, gyávasággal vádolni ezeket a parasztembereket. Csakhogy aki a földhöz ért, abból él és azt látja, hogy mindenféle jöttmentek viszik el a földeket előle, és tudja, ha állatot tart, nem tehet mást, mint az új földesúrtól bérel legelőt, vásárol takarmányt, vagy napszámba akar járni, hát nem nagyon ugrálhat. Az ország számos településén jószerivel semmilyen munkalehetőség nincsen. Örülhetnek azok, akik a mezőgazdaságban legalább idénymunkához juthatnak. Az emberek gyorsan megtanulták az ősök leckéjét a cseléd, zsellérvilágból: akinek jár a szája, annak nem lesz mit bele tenni, mert nem jut neki se kapanyél, se kenyér. Gyakran olyan emberektől függ az egzisztenciájuk, a családjuk léte - nem jóléte, arról már szó sem esik -, akikre a trágyahordást sem bíznák. Nem a "levegőbe" fél a vidék. Előttük a példák, mint a sok közül az egyik, a kishantosiaké. Felemelték a szavukat, tiltakoztak az állami földekkel államilag elkövetett korrupció miatt. Nem sokat váratott magára a válasz: a két évtizede nemzetközi elismeréssel működő ökogazdaságot a kormányzat irgalom nélkül szétverte. A vegyszermentesen művelt bérelt állami földjeiket több ezer hektáros nagybirtokosok, távoli városban élő építési vállalkozók és a hatalom egyéb hívei között osztották szét. Megtanulhatta volna a leckét - szerencsére nem tanulta meg -, Váradi András, az Alcsútdobozhoz tartozó göbölpusztai juhász is, aki elől a felcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc vitte el a legelőket, majd Váradi állítása szerint az évek alatt felhalmozott, félmillió forint értékű juhtrágyát - magyarán - birkaszart is. Azért az óvatoskodás, mert bár az egész település látta, tudta mi történt, és kinek az emberei követték el, de senki nem mert tanúskodni a nagyhatalmú víz- és gázszerelő, a sebtiben 88-ik leggazdagabb magyar lett "szomszéd" ellen. Ahogy a nagyvonalúságnak, úgy a primitív pitiánerségnek sincs határa. Váradi édesapja, id. Váradi kézikaszáját lefoglalta a rendőrség, mert 15 kiló lucernát kaszált le Mészáros Lőrinc cége, a Búzakalász 66 Felcsút Kft. államtól bérelt földjéről. A 76 éves "veszélyes bűnözőért" két járőrkocsi ment ki és úgy vitték a bicskei kapitányságra. Váradit, és a kisemmizett hortobágyi gazdákat, eddig nem tudta a hatalom megfélemlíteni. Őket még nem. A félelem foka nagy, oka egy minden gátlását levető kapzsi hatalom. Most még van esély foktól és októl megszabadulni. Bihari Tamás

Mi ezzel a baj? Rávilágított, hogy ébrednek a bűnözők, akik a zsíros fizetésükhöz azzal jutnak, hogy másokat ostoroznak ugyanezért:-)

Az elmúlt négy év legnagyobb disznóságai Miután a Fidesz nyolc évnyi szocialista kormányzás után hatalomra került, sokan sok mindenre számítottak, de arra az ámokfutásra kevesen gondoltak, ami végigsöpört az elmúlt négy évben. A kétharmadtól mindenki (így a befektetők is) stabilitást és a gazdaság felvirágoztatását várta azután, hogy a gazdasági és politikai válság gyakorlatilag lesöpörte az előző kormányt. Ráadásul el kell ismerni, az mszp-szdsz páros gazdaságpolitikája a válságtól függetlenül is - több ponton - hibás alaptételekre épült 2002-től kezdve. Azonban 2010 óta egyáltalán nem történt előrelépés, sőt, a többség erejét kihasználva a kormánypárt olyan törvényeket fogadott el, amelyek minden jó érzésű emberben visszatetszést kelt. Gondoljunk csak a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítására. A folyamatot a tagok vagy elfogadták, vagy önként és dalolva kénytelen lettek volna lemondani az állami nyugdíjról - "nem kényszerből". A trafikmutyiról még hangfelvétel is kiszivárgott, mégsem lett ügy az egészből, pedig tízezrek vesztették el a megélhetésüket. És amikor még mindenki a trafikügyről beszélt, már jött is a takarékmutyi, amely odáig fajult, hogy a Fidesz a korábbi tagokat félresöpörve titokban kiépített egy saját állami bankot. A médiában kevés szó esett az utóbbiról, hiszen mindenki Paksról és az titkosított szerződéséről beszélt, amelynek az lett a végeredménye, hogy végül az orosz féltől kellett a magyar közvéleménynek értesülnie a paksi megállapodás pontos finanszírozási hátteréről. Mindeközben több száz milliárd forint közpénzt sikerült a kormánynak elszórnia: több mint százmilliárdért modern, de a jövőben kihasználatlanul álló stadionok épülnek, illetve olyan infrastrukturális beruházások valósulnak meg, amelyek a korábbi időszakhoz hasonlóan a reális ár sokszorosába kerülnek. ..... ..... ..... Olyan hosszú, hogy a folytatást az eredeti helyen, akit érdekel...

Neszójjábe! :-)

[b]A taxisok, akik hajmeresztő manőverekkel veszélyeztetnek Fejkamerás bringások rögzítik az ijesztő mutatványokat.[/b] Bár az elmúlt évek Critical Mass felvonulásai nagyjából már elültették az autósok fejében, hogy a bringásokra vigyázni kell, mert elég sokan vannak, sőt, évről évre egyre többen, a magyar fővárosban kétkerekezni még mindig nem vegytiszta élvezet. Én például, ha nyeregre ülök és bemerészkedek a belvárosba, szinte majdnem mindig beleszaladok valami szabálytalanságba: rámkanyarodnak, nem adnak elsőbbséget, centiznek balról, ledudálnak, és így tovább. Csupa stresszfaktor. Nincs is azon mit csodálkozni, hogy sok biciklis csak azért választja a járdázás nevű szabálytalanságot, mert nem mer menni a forgalomban a sok hektikus lelkületű sofőr miatt. Akik között különösen vad húzásokat szoktak megejteni egyes taxisok. Nem csoda, hogy akadt, aki külön videósorozatot szentelt a tiszteletükre taxivezetési alapismeretek címmel. A címet alighanem keserű szájízzel írta, mert saját élményeiből állította össze ezt a videót a bobdobalina becenevű, ismeretlen budapesti kerékpáros: Személyes kedvencünk a videóból a "Biztos is, hogy átmegyek magán, ha megint elém kerül!" kiszólás. Az általánosításokat elkerülendő szeretnénk persze fürgén leszögezni, hogy nem minden taxis fogalmatlan a KRESZ terén. Csőlátás lenne ilyet kijelenteni. Nagyon sok becsülendő sofőr ül a citromsárga kaszniban, ahogyan a biciklisek között is van egy csomó tuskó. De valahogy mégis feltűnően nagy számban szól a taxisokról a (nem csak) bringás közbeszéd. És nem véletlenül sikerült egy második videót is összerakni, ami talán még erősebb is, mint az előző: "Ha már ráparkoltál a bringasávra, semmiképp ne add fel a pozíciódat, mert az a gyengeség jele lenne." Ezzel a felvezetéssel indul a harmadik videó, amiben egy kiváló színjátékot láthatunk, főszerepben a taxissal, aki jóindulatúan természetesen nem hajlandó megérteni, mi a probléma - pedig a kerékpáros még a KRESZ idevonatkozó passzusát is citálja. Mint kiderült, a fenti videók szerzője - akit sajnos nem tudtunk elérni - hajlandó szóba elegyedni az igazság megtalálása érdekében a sofőrökkel. A Saját Zsíron videóbloggere, Kriszti más taktikát követ: "„Nem állok le beszélgetni senkivel sem. Nincs értelme. Akiben éppen túlteng az adrenalin, azt úgyse lehet meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Ezen okból kifolyólag még sose durvult el odáig a helyzet, hogy bárki is kiszálljon a kocsijából.”" Pedig hát neki is lett volna rá elég oka, hogy a következő kereszteződésben bekopogjon egy-egy vezető ablakán: De szerencsére nem csak ilyen taxisok vannak. Halász Áron, a Magyar Kerékpárosklub elnökségi tagja és a népszerű Cyclechic Blog szerzője, aki nagyon öntudatos véleménnyel van mindenről, ezt mondta nekünk: "„Meg tudom érteni, ha egy taxis kiakad, mert egész nap tolja a sok barom között. Kicsit olyanok, mint a biciklisfutárok: néha hajmeresztő, amit művelnek, de szerintem nem ők okozzák a legtöbb balesetet.”" Ja, és hogy lehetne-e kerékpárosokról is ilyen szép, szabályáthágós videókat közzétenni? Hát persze, csőstül. Csak köztük és a motorizált négykerekűek között van egy nagy különbség, amit sokan nem vesznek figyelembe. Míg előbbi nem nagyon veszélyeztet emberéleteket a maga tíz kilós vázával, addig utóbbi nagyon könnyen szét tudja őt trancsírozni. Ezért kell az autósnak jobban figyelnie, mert sokkal nagyobb erő birtokában van. És ezért jó, ha a fenti videók eszünkbe juttatják, hogy az aszfalt nem csak az autósoké. És különösen nem csak a taxisoké. Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem@nyugat.hu

A BKK-nál megint temetnek? :-)

Csak megnyalta... mind a tízet:-)