Megyek válaszolok... tényleg nem vetem észre.

Ők attól félnek amiben én reménykedek. Hogy a tizen százalékotokkal eléritek, hogy nélkületek ne lehessen kormányozni. Ennek a realitását már Viktorotok is látja, hisz nagykoalícióról hablatyol.... Én nagyon remélem, hogy ti lesztek a "királycsinálók" és ti teszitek vissza a fejére a lecsúszó koronát... a többit majd a jövő elhozza:-)

Viszont, dec 31-ig jó... tehát, ha jan harmadikán lenne tíz, de te másodikán betaxizod, akkor év végéig elmegy:-)))

Handó Tünde szakmai karrierjének vége Handó Tünde főbíró (az Országos Bírósági Hivatal elnöke) olyat tett, ami a NER keretei között ugyan megszokott, de törvénytisztelő ember szemében ócska kis svindli, a jogszabályok, sőt, az Alkotmányosság szellemiségének sárba tiprása. Welsz Tamás különös körülmények között bekövetkezett halála nyilván el fogja vinni a közfigyelmet, így talán észrevétlen marad egy másik csütörtöki hír, ami pedig vérlázító, s jól mutatja a mai hatalom pökhendiségét, mindent elsöprő akarnokságát. A nol.hu írta meg csütörtökön, hogy Handó Tünde március elsejétől másfél évre a Fővárosi Ítélőtábla állományába rendelte a Debreceni Ítélőtábla elnökét és 23 bíráját. Így az ügyeket Debrecenben tárgyalják ugyan, de a Fővárosi Ítélőtábla nevében. Erre egyértelműen azért van szükség, mert az Alkotmánybíróság korábban pofán csapta a főbíróasszonyt, aki egyedi döntés alapján két év alatt több mint félszáz ügyet tett át vidéki bíróságokhoz, köztük politikailag kényes eljárásokat, például a Hagyó- vagy a Sukoró-ügyet. (A "rosszindulatú" feltételezések lényege az volt, hogy Handó Tünde oda teszi az ügyeket, ahol nagyjából előre kiszámítható a várható ítélet...) Az Alkotmánybíróság tavaly decemberben az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte az egyedi ügyáthelyezéseket, mire az érintett bíróságok sorra visszaadták a rájuk tukmált ügyeket a Fővárosi Törvényszéknek. Erre mit csinál Handó Tünde? Ha nem lehet vidékre helyezni a pereket, akkor a fővárosi szervezet alá rendeli a vidéki apparátust és máris meg van oldva a dolog. Ez nem más, mint a joggal (a hatalommal) való visszaélés, az Alkotmánybíróság döntésének tartalmi elemével való szembehelyezkedés, még akkor is, ha formailag jogszerű trükkről van szó. Hát ilyen a NER, ilyen a Fidesz. Ha valami törvénysértő, akkor ahelyett, hogy felhagynának vele, a törvényt igazítják a jogsértéshez. Megszoktuk ezt, persze, de hogy a jog legfőbb őre ilyen módszerhez folyamodjon, az mindent felülmúlóan durva botrány, skandalum. A Szájer József közeli hozzátartozójaként, az Orbán család házi barátjaként ismert Handó Tünde legfőbb bíróvá emelésekor tágra nyílt szemmel csodálkoztak az ellenzéki kritikákon a kormánypárti politikusok. De hiszen Handó Tünde elismert jogi szaktekintély, soha nem érte bírálat a működését. Hogy képzeli a folyton akadékoskodó ellenzék, hogy politikai szolgálatot teljesítene egy független intézmény élén? Hát most látszik. Így működik a dolog. Handó dafke megmutatja, hogy kuss legyen az Alkotmánybíróságnak, eléri ő, amit akar. Törvények szelleme? Jogállamiság? Ugyan már, ezek csacskaságok. Handó Tünde szakmai pályafutása ezzel véget ért. Politikai tiszt volt, az most is és az is marad, amíg el nem takarodik a posztjáról. Reméljük, mielőbb.

Nem, mert diétásan zabál mint egy kecske, nem szereti se a csülköt, se a körömpörit, sőt még sörből se azt szereti amit én:-)

Tóta W.: Loptunk, csaltunk, raboltunk. Folytatjuk! Miért ne lennének Nemzeti Italboltok? Ezt kívánja a magyar nemzet. Fotó: hvg.hu „A mi programunk egyetlen szóban foglalható össze, és az úgy hangzik: folytatjuk.” (Orbán Viktor) „A nemzeti italboltok terve sajtókacsa.” (Giró-Szász András kormányszóvivő) Az ellentmondás azonnal érzékelhető: ha folytatják, akkor a nemzeti italbolt nemhogy kacsa lenne, hanem történelmi szükségszerűség. Ugyanis a pártok úgy működnek, hogy ha újraválasztják őket, akkor nemcsak a népszerű intézkedéseiket nyugtázzák elégedetten. Hanem a hátsó szobákban vidáman veregetik vállon egymást ritkán mutatkozó alakok, és már veszik is elő a ceruzájukat, hogy mi mindenre tehetnék még rá a mancsukat, ha egyszer erre kaptak felhatalmazást. Hiszen erre kapnak. Megcsinálták a trafimutyit a lehető legpofátlanabb módon. Elmentek odáig, hogy amikor akadt egy hős, aki azt tette, amit ilyenkor gerinces embernek tennie kell, és nyilvánvaló bizonyítékot szerzett a korrupcióról, akkor az ügyészség nekilátott őt baszogatni. Nem azt, aki lebukott enyves kézzel a füstölgő pisztolyon. Maga a felelős miniszter sem szégyellte, hogy a tévében fapofával védje a nyilvánosság teljes kizárását. Aztán kerek perec megmondta a miniszterelnök is: teljesen természetes, hogy a sajátjainak osztja újra a dohánypiacot. Erre is rákerül a jóváhagyó pecsét április 6-án, nemcsak a rezsicsökkentésre. Botrányokat, kudarcokat, hazugságokat és irdatlan léptékű lopásokat okéz le Magyarország. Ezzel biztosítja, hogy legalább ilyen legyen a következő négy év is. A módszer ki van próbálva. Látja mindenki, hogy a trafiktörvény ártott a legális ellátásnak, felpumpálta a csempészetet, tönkretett évtizede működő kisvállalkozókat, és eközben egyetlen célja volt csak: biztos jövedelemhez juttatni a kiválasztottakat. Hogy senkinek ne lehessen kétsége, a koncessziók kiosztására létrehozott állami vállalat fidesznyik vezetője is kiosztott pár hűbérbirtokot a családban. De még a jutalmazás is alig sikerült, részben a fenti mellékhatásoknak köszönhetően. Maroknyian jártak jól, és millióknak lett rosszabb. Tehát ez a modell nem működik. Kivéve egy szempontot, ami azonban felülír minden mást: nem lett belőle forradalom. A trafikokat nem gyújtották fel tönkretett kisboltosok és rojtos idegzetű dohányosok, legfeljebb kirabolják őket, mint bármilyen más boltot. Na jó, kicsit gyakrabban, de nem terrorizmusként, csak mert a nagyeszű törvényhozó előírta a rablóbarát tejüveget. Tehát tekinthetjük konkrét ígéretnek, hogy amit eddig megengedtek maguknak a saját zsebeik tömködésében, azt újult erővel folytatják. Ebbe beleértendő az is, hogy választás előtt felháborodottan tagadják, amire készülnek, aztán megcsinálják szemrebbenés nélkül. Gyurcsány is ezt csinálta a vizitdíjjal, úgyhogy ők megtették a magánnyugdíjakkal meg az alkotmánnyal. Megerősíti a gyanút a Magyarországgal foglalkozó asztrológia igazolt tétele, miszerint a „kacsa” kormányszóvivőül nem tévinformációt jelent, hanem azt, hogy „Igen. Közöd?” Megkaptuk a pimasz arcunkba Schmitt Pál ügyében, akkor is az volt a magyar fordítás, hogy ha úgy megy, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa, akkor az bizony nem Gábriel arkangyal. Igaz, Schmittet végül nem védte meg a magyarok szent kacsája, de most már belátható, hogy felesleges áldozat volt. Csak a diplomamunkáját lopta szegény, nem egész iparágakat, és mégis neki kellett mennie, miközben Lázár János és Németh Simicskáné ott bazsalyog a miniszterelnök mellett. És kórusban ismétlik: folytatjuk. Te választottál engemet A szeszkereskedelem tönkretétele, majd a maradék romok lenyúlása logikusan következik az eddigiekből és abból, hogy folytathatják. Legfeljebb a kétharmad hiánya okozhat némi gondot, sarkalatos törvénybe nehezebb lesz beleírni, hogy az otthon főzött pálinka körbekínálása kábítószer-kereskedelemnek minősül. Annyi baj legyen: elég, ha befagy minden feljelentés a rendőrségen és az ügyészségen. Négy év alatt talán sikerül a bíróságokat is betörni, akkor meg végképp nincs mitől félni. Amit kinéznek maguknak, azt vihetik. Nem fogja bemondani a tévé. És ezt nemcsak a töményekkel tehetik meg, hanem az autómosókkal és a rejtvényújságokkal is. Ezt tanítja nekik az ismételt győzelem. Megér ennyit a rezsicsökkentés és az, hogy nemzetivé lesz holnapra a világ, dohánybolttól az autómosóig? Nyilván nem. Még akinek nincs semmije, amit elvehetnének tőle, az is beláthatja, hogy ha az uralkodó osztályt erre neveljük, akkor előbb-utóbb többet fognak ellopni, mint amennyi ingyensört visszaosztanak, már csak azért is, mert szétlopott országban egyre kevesebbből lehet osztogatni. És végül nem lesz sör, mert csődbe megy a Nemzeti Ingyensörgyár, a többit meg addigra sikeresen kiszorítottuk. Ez a viselkedés nem azért nem okoz világraszóló botrányt, mert mindenki annyira szereti Orbán Viktort, sőt Mészáros Lőrincet, hogy személyesen nekik elnézik, ha maguk felé hajlik az áldást osztó kezük. Hanem mert magától a politikától nem várunk mást. Az ég kék, a politikus korrupt; ezt megtanultuk húsz év alatt, ebből érettségiztünk. Tocsik Mártából és Zuschlag Jánosból. Fel sem tűnik az árnyalatnyi változás, amikor már nem az eleve általuk kezelt pénzt osztják el egymás között, hanem a saját hűtőnkből eszik ki a gyerek túrórudiját. Change we can believe in. Hadd hízzanak a pénzünkön, megérdemlik. Mi is addig alszunk nyugodtan, amíg nem adjuk össze, mit adtak és mit vettek el. Aztán amikor kivágtak minden fát és megmérgeztek minden folyót, akkor megesszük őket.

Összekeversz valakivel kisfijjam! Ezek kommunisták voltak. Ők pedig hozzád állnak közelebb ideológiailag... to'od. Szocializmus-nemzetiszocializmus. Diktatúra- diktatúra. Egyik 19 másik egy híján húsz. Engem mindkettő gyűlöl, mert holmi szabadságszeretők nem férnek bele az elképzeléseikbe. Az én politikai "ősapáimat" mindkettő üldözte... sokszor ugyanazokkal a személyekkel. Kisnyilas házmesterből, vagy keretlegényből, kommcsi házfelügyelő, vagy ávós. Sz'al kérj csak bocsánatot tőlem...:-)

Tudom tudom... meg az autópálya építés is egy nagy pénznyelő... de legalább mindkettőnek tényleg van haszna... mondjuk a stadionokkal összehasonlítva:-) 400 milliárdnál már sokkal nagyobb tételeket linkeltem be, amire valahogy nem reagált senki egy vállrándtásnyinál többet!!!

Miért nem az??? Mármint a 4-es metró? Ha jól emléxem, az első orbánkormány leállíttatta az építését, (pfúj Budapest) négy év múlva lehetett mindent elölről kezdeni. Ettől elég drága lett....

A félelem (f)oka "Lenin-fiúk" járják a falut, olyan nyakkendős fideszes-magoszos félék. Nézegetik a földeket, gondolom azt figyelik, melyíkre tegyék rá a kezüket. Félnek itt is, meg a környező településeken is az emberek, senki nem mer beszélni. Ne haragudjon, nagyon szégyellem magam, de inkább nem szeretnénk, hogy megjelenjen a nevünk az újságban. Több ezer hektáros, sikeresen gazdálkodó agrártársaság vagyunk, bármi megtörténhet velünk". Egy szakmai folyóiratba szánt összeállításhoz kértem az agrármérnök, a társaság egyik vezetőjének segítségét. Először készségesen megígérte, ha elküldöm a kérdéseket e-mailben, írásban válaszol rá. Vártam egy-két napot, majd az interneten rákérdeztem, mikorra várhatom a válaszokat. Nem sokkal később felhívott és akkor hangzottak el ezek a mondatok. Éreztem a hangján, őszintén szégyelli magát, amiért fél. Talán nem is ez a jó szó, inkább szorong. Hiába nyugtatgattam, nem neki kellene szégyenkeznie és higgye el, ez egy kifejezetten szakmai lapba szánt cikk lenne, csak azt hajtogatta: értsem meg, jobb ma nem feltűnni még egy szakmai orgánumban sem, ha egy mezőgazdasági társasvállalkozásról van szó, főleg, ha sikeres. Név és cím a szerkesztőségben, ahogy mondani szokták, de a bírósaágon azt vallanám, "elhagytam a feljegyzéseimet", "nem emlékszem az illető nevére és a településre sem", nehogy bajba sodorjam. Igazat kellett ugyanis adnom majdnem-nterjú alanyomnak: ma Magyarországon tényleg bármi megtörténhet és nem az amerikai álom megvalósulása, hanem inkább a közép-kelet-európai rémálom értelmében. Gondolhattam volna, hogy talán mégis egyedi esetről van szó, bár ez csak zsurnalisztikai álnaívság volna, mert nagyon is tisztában vagyok azzal, az elmúlt négy év abszurd valóságában ez csak egy ember félelme a sok közül. Egy ellenzéki politikus mesélte: elment az egyik faluba, ahol a helyi gazdák közül senki sem nyert egyetlen talpalatnyi földet sem az állami földbérlet-pályázaton. Zúgolódtak az emberek, elárasztották a panaszaikkal, Bánk bán Tiborcának keservei hozzájuk képest maga a megtestesült optimizmus és elégedettség. Az országgyűlési képviselő megírta a fellebbezést és azt kérte a gazdáktól, lássák el a kézjegyükkel. Egyetlen egy ember nem akadt, aki alá merte volna írni az okmányt. Tapintható a félelem. Idősebb agrárszakemberrel beszélgetve azt találta mondani: a '80-as években - bár a politikai dumának még azért voltak jól meghatározott korlátai -, nem lehetett nyilvánosan szidni a Szovjetuniót, éltetni '56-ot, de ezeken kívül mindenki azt mondott amit akart, gondolt. Mellesleg a kocsmákban akkortájt már a többség a tilalomfákkal sem sokat törődött. Szakmai kérdésekbe viszont a hatalom szinte egyáltalán nem pofázott bele - tette hozzá ismerősöm. Budapestről, a városokból persze könnyű szolgalelkűséggel, gyávasággal vádolni ezeket a parasztembereket. Csakhogy aki a földhöz ért, abból él és azt látja, hogy mindenféle jöttmentek viszik el a földeket előle, és tudja, ha állatot tart, nem tehet mást, mint az új földesúrtól bérel legelőt, vásárol takarmányt, vagy napszámba akar járni, hát nem nagyon ugrálhat. Az ország számos településén jószerivel semmilyen munkalehetőség nincsen. Örülhetnek azok, akik a mezőgazdaságban legalább idénymunkához juthatnak. Az emberek gyorsan megtanulták az ősök leckéjét a cseléd, zsellérvilágból: akinek jár a szája, annak nem lesz mit bele tenni, mert nem jut neki se kapanyél, se kenyér. Gyakran olyan emberektől függ az egzisztenciájuk, a családjuk léte - nem jóléte, arról már szó sem esik -, akikre a trágyahordást sem bíznák. Nem a "levegőbe" fél a vidék. Előttük a példák, mint a sok közül az egyik, a kishantosiaké. Felemelték a szavukat, tiltakoztak az állami földekkel államilag elkövetett korrupció miatt. Nem sokat váratott magára a válasz: a két évtizede nemzetközi elismeréssel működő ökogazdaságot a kormányzat irgalom nélkül szétverte. A vegyszermentesen művelt bérelt állami földjeiket több ezer hektáros nagybirtokosok, távoli városban élő építési vállalkozók és a hatalom egyéb hívei között osztották szét. Megtanulhatta volna a leckét - szerencsére nem tanulta meg -, Váradi András, az Alcsútdobozhoz tartozó göbölpusztai juhász is, aki elől a felcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc vitte el a legelőket, majd Váradi állítása szerint az évek alatt felhalmozott, félmillió forint értékű juhtrágyát - magyarán - birkaszart is. Azért az óvatoskodás, mert bár az egész település látta, tudta mi történt, és kinek az emberei követték el, de senki nem mert tanúskodni a nagyhatalmú víz- és gázszerelő, a sebtiben 88-ik leggazdagabb magyar lett "szomszéd" ellen. Ahogy a nagyvonalúságnak, úgy a primitív pitiánerségnek sincs határa. Váradi édesapja, id. Váradi kézikaszáját lefoglalta a rendőrség, mert 15 kiló lucernát kaszált le Mészáros Lőrinc cége, a Búzakalász 66 Felcsút Kft. államtól bérelt földjéről. A 76 éves "veszélyes bűnözőért" két járőrkocsi ment ki és úgy vitték a bicskei kapitányságra. Váradit, és a kisemmizett hortobágyi gazdákat, eddig nem tudta a hatalom megfélemlíteni. Őket még nem. A félelem foka nagy, oka egy minden gátlását levető kapzsi hatalom. Most még van esély foktól és októl megszabadulni. Bihari Tamás