Vazze! :-(

És, a Pál utcai fiúkból, melyik szerepet osztanád rá? Mert a Pásztorok, már foglaltak, Boka elment nyugdíjba, Geréb taxitársaságot vásárolt magának, 120.-os tarifával, Nemecsek meg a Horváth Pali szerint én vagyok:-)))

Ha ezeket a cikkeket elküldöd nekünk, a tomajer@hallotaxi.hu -ra, akkor az "Olvasóink küldték"-ben boldogan lehozzuk. Ennél többet nem tudunk segíteni! :-)

Miután nagyon rövid ideje vagyok Taxi 4-es, és nagyon keveset hallgatom a csatornát, (most is harmadik napja be se kapcsoltam az URH-t) nem szólnék hozzá a vitához. Nem látom át, még a ki-kicsoda, ki-kinek az embere, ki-kivel nincs jóban viszonyokat, így nem tudom, mi-miért történik. Azt tudom, hogy hétvégén gáz volt az átjátszóval, és igen kínkeserves volt a munka. Gondolom ebből kiindulva lehetett toleránsabb az etikai vezetés. Megérteném, ha így lett volna, nem volt egyszerű dolga senkinek.

Biztos nem, mert akkor tudná, hogy Molnár Ferenc írta! :-)

Mert nincs infó!:-( Falnak ütköztünk. Hüleséget meg nem akarunk leírni, ez nem bulvárlap. Amit eddig tudok annyi, hogy a mentők még élve vitték el a fiút. Többet senki nem mond. Holnap talán okosabbak leszünk.

Ennek olyan nagyon azért nem örülök:-)

Kár!:-(

A tieddel??? Megkérdezzem a Pali véleményét?:-))) Béla: Nem látom mi a baj viszont, R063 stílusával? Indulatos, de korrekten megfogalmazott vélemény. És még csak nem is téged marasztal el, hiszen nem ülhetsz mindig a kocsiban, nem hallhatsz mindent. Én szeretném nem tudni kiről van szó, de ha te tudod, akkor nem lenne baj, ha egy kávé mellett továbbképeznéd! :-)

A történet nem egészen így kerek. Betévedtem a szigetre. Pedig mint már mondtam, nem szoktam:-) Azok a vezénylőmanusok addig irányítgattak, amígy egyszer csak szemben állt velem egy ismerős autó, aki szeretett volna az egyirányú részben a többiekkel szemben haladni. Természetesen az Ótvar volt. De akkor már három kétajtósszekrény próbálta neki elmagyarázni, hogy erre nem lehet haladni még akkor sem, ha ő éppen a Főtaxi vezérellenőre! Kénytelen volt megfordulni, ami nem volt neki egyszerű feladat. Biztos emlékeztek rá, hogy volt egy pillanat, amikor teljesen beállt a sziget, és megengedték, hogy a kishíd is kétirányú legyen, és ki lehessen ott is menni. Nna ez az ótvar miatt volt. Mindegy, megfordult végre, és elkezdett igen nagygázzal kihaladni a szigetről. Hát ami abból az autóból hátul kijön, azt nem kívánom még az ellenségemnek sem. Ha a szigetről végre kitiltják az autókat, az a Ricsinek lesz köszönhető. Kénytelen voltam mögötte vánszorogni, egészen a Szentendrei útig. Nyomta ő neki, nyomta, de ez nem a sebességén látszott meg, hanem az én szélvédőmön. Nem tekerhettem fel az ablakot, mert kínomban rágyujtottam. Éreztem, hogy ennek az éjszakának már annyi, mert mire innen kijutunk, már mindenki hazament. Nna sz'al, amikor kiértünk a Szentendreire, ahol természetesen megszokásból, (vagy talán a felüljáró emelkedője miatt) még mindig harminccal haladt a középső sávban, rávillantottam, és elhaladtam mellette. Tényleg nem kapcsoltam le a szabadjelzőt, mert gondoltam, arra a pár másodpercre, amig még a Dunának egy oldalán tartózkodunk, minek? A hídra felhajtva, láttam a tükörből, hogy éppen megáll a Bogdáni lámpánál, mert pirosat kapott. Sz'al, elnézést Ricsi!