Jja. Meg sebet varrni is, fogat húzni iss:-)

:-)))

Még életedben nem vettél fel egy hónapban 250 címet, majomparádé:-)

Ez már teljesen elméleti vita. Bármelyik megoldás jó. Pont ezért tartunk itt, mert mindig összeveszünk a részletkérdéseken:-(

Jajjisstenemm!!! Ez már majdnem olyan, mint a "Védjen meg téged a Csogu" :-)))

Nem iszom:-)

Neked utas szemmel pedig határozottan amellet kéne kardoskodnod, hogy ne lepukkant megrokkant, fáradt büdös taxis menjen érted. A fodrászos példáddal meg nagyon mellélőttél. Előszöris, a fodrászon nem múlik emberek élete. Másodszor is, nem dolgozik tovább egy perccel sem mint a munkaideje. Jön a váltás és szépen hazaküldi, hisz nem egyedül van egy székre a tetemes bérleti díjért.

Párizsban nyilvános a tachográf. Kint van a hátsó ablakban, mindenki látja éppen mennyi van még hátra a kollégának a munkaidejéből.

Kössz a képet. Szégyelem magam. Természetesen ismertem. Rémes:-(

Miért ne lehetne a munkaidőt szabályozni, ha az mindenkire egyformán vonatkozik??? Sőt! Lehetne pl. a felvehető címmennyiséget. Szerintem ma bármely cégnél meg lehetne húzni a határt 250 címnél. (sehol nem éri el az egy főre jutó címmennyiség a 200-at) Ha ez megvan, legfeljebb időajánlattal nyomhatsz. Ennyi. Nem kell ebből emberi jogi kérdést csinálni. Az összes többi ránk vonatkozó szabály sem felel meg az alkotmnynak. Ennek legalább a többség tényleg hasznát látná. Aki elérte a 250-et, eldöntheti, hogy szabadnapot tart végre, vagy elvan az időajánlatosokkal. (ha neki valamilyen okból annyira kell a pénz) De adjon esélyt a többieknek is, hogy közelebb kerülhessenek az átlaghoz. Hisz, ha valaki 70 címmel többet vesz fel, akkor valakinek ennyivel kevesebb jut!!! Pedig az is befizeti a teljes tagdíjat.